Magamról

Médium

És kérdezém a Mindenség Teremtőjét, ki vagyok én? Ki vagyok én, amikor hallom az Égiek himnuszát, amikor értem a természet szavát, amikor nékem dalol a szél, nékem csivitelnek a madarak, amikor arcomra süt a nap melege, felforrósítja lelkemet, megnyitja értelmem feléd Teremtőm, aki törvényt adtál és rendet hoztál az ősanyagba?

És válaszol nékem a Teremtő, mindenek Ősatyja, és mondá, te gyermekem vagy. Szikra vagy te, mi mindent képes lángokba borítani, hang vagy te, mely a szél szárnyán szállva a vándornak megjósolja az elemek szeszélyeit, és utat mutat a föld alatt rekedteknek, merre visz az út a Fénybe. Te vagy ébresztője az álmodozónak, hideg kezeddel érintve őt, hogy felriadjon részeg vízióiból. Te vagy a tenger gyenge hulláma, mely jelzi az áradás közeledtét, te vagy a felhők baljós sötétje, mely magában hordozza a mennydörgést és villámlást, terhes az ég könnyeitől. Te vagy a jel, tábla az élet útján, mely jelzi az elágazásnál, melyik út hova vezet.

Mindez te vagy kedves gyermekem, de vessed szívedbe, hogy míg utakat, lehetőségeket feltársz, a feladatod teljes, ám ezen túlra nem terjed. A magad útját te járod, ez a te választásod. Fogadd el, hogy mindenki arra megy, amerre kedve és indulatai vezérlik. Ne akarj istent játszani, mert nem a te utad az egyetlen, mi hozzám elvezet. Hagyd meg az embereket szabad választásukban, hogy arra keressék a fényt és megvilágosodást, amerre ösztöneik, indíttatásaik, hajlamaik, vagy értelmük vezeti őket.

Aki követi jelzéseidet, saját akaratából tegye, számolva a választott út következményeivel. Ez a szabad választás, melyet adtam nektek, hogy mindannyian megismerhessetek.