Jézus üzenetei 2.

 

2012 elmaradt eseményeiről

M: Kedves Jézus, jót beszélgettünk, örülök, hogy megoszthatom embertársaimmal ezeket az információkat, az engedelmeddel. Vegyük át még egyszer, amiről beszélgettünk. Miért maradt el a várva várt felemelkedés? Miért nem vagyunk már az 5. dimenzióban, mégha sokan azt gondolják is, hogy ott vagyunk. Tényleg nem vagyunk ott?

J: Szerintem először tisztázzuk le jelenlegi helyzetét az emberiségnek. Nem vagytok az 5. dimenzióban, de erre magatoktól is rájöhetnétek, mert az 5. dimenzió nem úgy néz ki, mint a jelenlegi világotok. Ott a piramisokon és egyéb kisebb szertartási, beavatási helyen kívül és persze néhány kristályvároson kívül, nincs más építmény. Ahol jelenleg vagytok, továbbra is a 3. dimenzió, annak is a legalja, ahol a 2. dimenzió határán lebegtek. Ha nem akarjátok ezt elhinni, nézzétek csak meg, hogy mennyi brutalitás van a világotokban. Mennyi ártatlan gyermek hal meg nap, mint nap, akár éhezéstől, akár szülei, vagy más brutalitásától. És felnőttek is halnak meg, ugyanezektől, meg idősek is. Gondoljátok, hogy ez egy csodálatos 5. dimenziós világ, ahol a szeretet fénye itatja át a szíveket? Érdemes kis önkritikát tanulnia annak, aki a fejlődés útján szeretne járni. Az, hogy elkendőzitek a valóságot valamiféle színes cukormázzal, amit mindenáron ráerőltettek, és nem vagytok hajlandóak a tényekről tudomást venni, mert csak az álmaitokat kergetitek, attól még a tények, tények.

Tudom, hogy sokan azt gondoljátok, hogy én majd ringatlak benneteket, de annak mi értelme lenne? Aludni a hazugság ölében, vagy felébredni a rideg valóságban, ami legalább igaz, nem tudom, én az utóbbit választottam mindig.

Tehát, nem vagytok az 5. dimenzióban, de azért ez nem ennyire egyszerű, persze nem mondhatom, hogy nem múlt rajtatok nagyban a dolog, mert mindannyiótok egyéni felelőssége, hogy ott tartotok, ahol. Elmondhatom, hogy mik jelenleg a tények, szerintem ez a legtisztább, én nem bírálok senkit, mindenki belátása szerint tegyen.

A tények a következők. Az eddigi tapasztalatok és bevett gyakorlat szerint, elindultok az 5. dimenzióból, majd szépen alászálltok a 3. dimenzióba, majd szépen visszaemelkedtek ismét az 5. dimenzióba. (A dimenziók elosztásánál a saját rendszerem veszem alapul, ez a rendszer másoknál eltérő beosztású lehet. /Médium/) Ezt hívjuk egy eónnak, vagy egy világkorszaknak, nevezze, ki hogy szeretné, ez egy teljes kör. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ez egy olyan kerék, amiből nincs kiszállás. Ezt a kereket nem majmok hajtják, lesz aki ezt érti. A fejlődés mindenki számára nyitva áll. Amiről beszéltem, egy kollektív tendencia. Ez azt jelenti, hogy az emberiség nagy része általában ebben a körben mozog eónról eónra. Most értetek el ismét egy világkorszak végéhez, és egy új világkorszak elejére, amit az 5. dimenzióban kéne kezdenetek. Amit most el fogok nektek mondani, azt az érzést keltheti bennetek, hogy a körülmények áldozatai vagytok, de igazából ilyen nincs, mind a magatok áldozatai, a saját tudatlanságotok, vakságotok, szabad döntéseitek áldozatai vagytok.

Mielőtt ebbe belefogunk, még el szeretném mondani, hogy milyen az ember, ha egyszer én vagyok minden értelmes életforma Ősatyja. Minden értelmes létforma tőlem kapja a magját, persze a fejlődésben engem is túlszárnyalhattok, és egyesülhettek a Legfelsőbb Teremtővel. De alapvetően tőlem kaptátok a szellemi magot, ami bennetek világít, ami meghatározza, hogy milyen az: embernek lenni. Mivel alapvetően a Legfelsőbb Teremtő alkot titeket is, ezért van módotok akár még engem is túlszárnyalni, de az én alapvető funkcióm, hogy értelmes szellemi magokat adjak, amikből aztán lelkek jöhetnek létre, és végül emberek, vagy más értelmes lények.

Az ember alapvetően szabadnak született. Különlegessége, hogy testileg sokkal törékenyebb, mint mondjuk egy gyík típusú fizikai megjelenés, de sokkal érzelmesebb. Lelki nagysága adja neki mérhetetlen erejét, kitartását, hatalmas szeretetét, ami képes arra, hogy bearanyozza környezetét. Képes rengeteg dologra, de talán pont a nagy szabadságvágy az, ami miatt hajlamos figyelmen kívül hagyni a kollektív tudatot, és ezért magányosnak érzi magát. El akar fordulni mindentől, hogy megmutassa, ő egyénileg is nagyszerű, mindenre képes. Ez a szabadságnak egy álomképe, nem maga a szabadság. Aki rátalál az igazi szabadságra, az nem a maga érdemeit fogja előtérbe helyezni máséval szemben, nem a saját egóját fogja az egekbe magasztalni, hanem az életét arra használja, hogy egyensúlyban éljen a kollektív tudatok hálózatával, fényt vigyen a környezete életébe, megóvva azt, még a saját egójától is. Ilyen az ember. Nagylelkű, és makacs, lelkesedő, de irányítható, és sorolhatnám. Pont nagyszerűsége a legnagyobb gyengesége. Most jutottunk el a tényekhez.

Egy elég kemény kísérlet résztvevői vagytok, de leginkább voltatok, mert azóta rengeteg dolog változott, amivel nem foglak titeket untatni, akit érdekel, utána tud nézni. Földanyátok, vagyis Joli Tórem, ha így tetszik és Jahve, vagy Jehova, vagy Allah, vagy nevezzétek akinek akarjátok, egy nagyon furcsa kísérletet csináltak veletek, a ti beleegyezésetekkel. Fontos, hogy ezt is tudjátok, nélkületek, a ti beleegyezésetek nélkül ez nem jöhetett volna létre. Kíváncsiak voltak, és ti is azok voltatok, hogy egy birkaságra nevelő közegben is képesek vagytok-e megőrizni emberi szabadságotokat, mindazt a nemes dolgot, ami emberré tesz titeket. Mint mondtam, legnagyobb erényetek végül vesztetek is lett. Persze csak egyelőre, majd alakul, a kísérletnek vége. A kísérlet lényege az volt, hogy a szereteteteket, az odaadásotokat, a lelkesedéseteket kihasználva manipuláltak titeket, olyan vallásokat csináltak, amikben csak a bólogató birkáknak van helyük, és lám, olyan ügyesen alkalmazkodtatok az új rendszerhez, hogy a felemelkedés is ráment. Jelenleg olyanok vagytok, hogy amiért lehet lelkesedni, ami nem a teljes igazság, csak egy halvány része, abban rögtön elkezdtek hinni, aköré rögtön vallást csináltok, és alávetitek magatokat egy halom hiábavalóságnak, ahelyett, hogy az életetek irányítását a saját kezetekbe vennétek. Nektek kell eldöntenetek, hogy mi a jobb. Akármilyen félinformáció előtt leborulni, és imádni azt, akitől jött, vagy a saját utatokon járva megtapasztalni a teljes igazságot, miközben előemésztett falatot nem vesztek a szátokba, hanem ha kell, a sziklát is megpróbáljátok elrágcsálni, ha úgy vélitek, azzal közelebb kerülhettek a valósághoz. Ez is a ti döntésetek, mint ahogy az is folyamatosan az, hogy alávetitek-e magatokat a kísérletnek, vagy sem. A végeredményt mindannyian fel tudjátok mérni, hogy ez jó, vagy rossz, nem az én posztom eldönteni. Így azt sem, hogy a kísérlet kudarc, vagy siker lett.

Egy bizonyos, hogy nem véletlen, hogy a szent iratok azt írják, hogy a felemelkedésnek kellett volna jönnie. Igen, mert amikor annyira az anyagba süllyedtetek, hogy a fejetek a sárba van nyomva, egy idő után elegetek van abból, hogy roszog a fogatok alatt a sár, és kínotokban egyre magasabbra emelitek a fejetek, egyre inkább az égre néztek, egyre inkább a belsőtökben ragyogó Isteni Szikra felé fordultok, ami megnyitja szívetek, és alkalmassá tesz benneteket egy új, szebb, magasabb tudatosságú világra. Ekkor jön el az apokalipszis. A sötétség összecsap a fénnyel, meg kell mutatnotok, hogy a fényt akarjátok választani, mindenáron, ha elvesztek, akkor is. Ilyenkor jön a sötétség, a vulkánok kitörnek, a hamujuk elárasztja a légkört, eltakarja a napot, hol tűzeső, hol jégeső jön, az állatok megzavarodnak, eltaposnak mindent, az épületek nagyrésze lebomlik a tűz és jég csatájában, no meg a rengeteg földrengés és cunami következtében. Időjárási zavarok, katasztrófák borítják jégbe és lángba a Földet, az emberek kétségbeesésükben egymást ölik és eszik, majd mikor teljes a káosz és a sötétség, az arra alkalmasok egyszerűen az 5. dimenzióban ébrednek, ahol még kell néhány nap, míg szemük hozzászokik az erősebb fényhez, de a lelkük már régen készen áll a szeretet befogadására, egy sokkal magasabb szinten. Készen állnak arra is, hogy tudatosabbak legyenek, mint eddig valaha, mert látták, a tudatlanság micsoda káoszhoz vezet. Teljesen mindegy, hogy a „haldokló” Földön meghalt-e a fizikai testük, vagy sem, aki meghalt, nem is fogja észrevenni, mert ugyanolyan testben lesz jelen az 5. dimenzióban, amiben elhagyta a 3. dimenziót.  Röviden így néz ki az átmenet. Ehhez persze kell az, hogy vágyjanak rá az emberek. Ez most nem történt meg, így onnan folytatjátok, ahol tartottatok eddig. És maradtatok a 3. dimenzióban. Reménykedhettek egy új generációban, akit ha nem szúrtok el teljesen, ahogy eddig tettétek, már el tud indulni a szebb jövő felé, a szabadság felé. Persze az sem árt, ha legalább ti magatok rájöttök arra, hogy hol kellett volna máshogyan döntenetek, és hibáitokból tanultok. Minél előbb megteszitek ezt, minél előbb a tudatosság ösvényére léptek, annál hamarabb jöhet el az aranykor. Ennek a kísérletnek a nyomait az évszázadok el fogják törölni szép lassan, és az emberek visszaszerzik emberi mivoltukat. De csak a tudatosság útján, amihez a szeretet is hozzá jár.

Úgy látom, érdemes lenne végiggondolnotok, mik a fő emberi erények, milyen lehet az ideális ember, és próbáljatok meg olyanná válni. Még ebben az életetekben el is kezdhetitek.

Jó gondolkozást és próbálkozást!    

Jézus üzenetei 1.

 

M: Kedves Jézus, érdekes számomra, hogy Te még sosem kérted, hogy csatornázzalak. Úgy beszéltük meg, hogy erről is szólsz egy keveset, mielőtt a tényleges üzenetedre térnénk, addig is könnyebben hangolódom rád.

J: Tudod, eddig úgy voltam vele, hogy már így is mindent leírtál, amit tudni lehet, rengeteg lényt csatornáztál, még Teremtőnket is. Miért erőltettem volna ezt, hiszen mi amúgy is folyamatosan kapcsolatban állunk. Engem is megkereshet bárki, aki velem szeretne kapcsolatba lépni. Tudom, hogy ez ettől még nagyon nehéz tud lenni sokaknak, mert például a keresztény egyház teljesen, vagy részben elferdítette szavaimat, arról nem is beszélve, hogy a legfontosabb tanításaimat meg ki is hagyták abból a szent könyvből, aminek az egyik részét állítólag pont rólam írták, az én cselekedeteimről. Kicsit bizarr, hogy az én nevemben hány embert ölt meg az egyház, az én állítólagos egyházam szent háború és eretneküldözés címén… Mindezek után talán már érthetőbb, hogy nem erőltetem a megszólalást. Nem azért, mert neheztelek, ilyenre fölösleges energiapazarlás gondolnia bárkinek is, mert ez az érzés az én helyzetemhez viszonyítva egészen humoros lenne, és ilyenek a megtorlás, a bosszúvágy, a kicsinyeskedés, a harag, és még sorolhatnám. Ha ellát valaki idáig, akkor tisztán láthatja, hogy egy bizonyos lelki, vagyis inkább szellemi fejlettségi szinten ezek az érzések humorosnak hatnak. Figyelem az embereket, nem is tehetnék mást, mert sok más lénnyel az Univerzumban, és az összes dimenzióban, pont az a közös az emberekkel, hogy a szellemüket egyenesen tőlem kapták. Ennek több módja is lehetséges, de erre most nem térek ki, mert már írtál erről. Most a bolygókhoz teremtett lelkekről is szóltam.

Nagyon nehéz nyilatkoznom bármiről is, mert látom, hogy könnyen félreértitek szavaimat, pont emiatt a sok megtévesztés miatt. Ami még fontos, hogy sok ezoterikus csatornán keresztül is torz képet kaptatok rólam, így aztán egyik elferdített tükör elől a másik elé sétáltok, és bizony sosem kaptok rólam igazi képet. Pedig egyszerű lenne, csak meg kellene keresnetek engem önmagatokban, egy olyan lelkiállapotban, amiben már képesek vagytok arra, hogy a berögzített ferde képeken túllépjetek, és a valóságra nyitottá váljatok. Egy ilyen állapot az, amiben valós információkat vagytok képesek lehívni, nem csak rólam, de legyen szó bármiről.

Eszedbe jutottak a nagyobb összefüggések, nem véletlenül, akkor én is ejtek erről néhány szót. Nagyon fontos lenne megértenetek, hogy az, ami történik veletek, minden esetben a legnagyobb áldás, a legnagyobb jó, ami csak történhet veletek az adott helyzetben. Ahelyett, hogy állandóan siránkoztok, inkább kérdezzétek meg magatoktól, hogy mi juttatott titeket abba a helyzetbe, amibe kerültetek. Erről még majd beszélünk, de térjünk át egy pár gondolat erejéig az eredeti témánkhoz.

Úgy érzem, hogy nem eléggé hangsúlyos, hogy miért fontos az, hogy magatokkal foglalkozzatok, de közben mást ne ítéljetek meg.

Vannak olyan szellemek köztetek emberei megtestesülésben, akik képesek a fejlődést intenzívebben megélni, mint ti. Gondolom, találkoztatok már ilyennel. Ilyenkor az, aki ténylegesen a szellemi fejlődés útján jár, nem kezd el irigykedni, hanem inspirációt kap, hogy folytassa útját, hisz ténylegesen nagy magasságokba képes emelni az embert, a halhatatlan szellemet ez az út. Nem sok értelme van annak, hogy ok nélkül bíráljátok egymást. Mindannyian teljesen egyéni úton haladtok a fejlődésben, és természetesen egyéni tempóban. Aki gyorsabban halad, annak értelmetlen azon idegeskedni, hogy a társai, akik pedig látszólag ugyanazon az úton járnak, miért vannak úgy lemaradva, vagy miért haladnak visszafelé, vagy egészen más irányba. Nem mérhetitek önmagatokhoz a többieket. Gondoljátok csak végig, hogy nézett volna ki az, hogy én a tanítványaimat szapulom, mert nem képesek annyi mindenre, mint én, vagy csak az én jelenlétemben. Akinek van egy pici humorérzéke, az láthatja ebben az iróniát. Igen, én teljesen egyedi voltam minden egyes megtestesülésemben, amiben a Földre jöttem. Ezen nincs mit annyira csodálkozni, hiszen ti is mindannyian teljesen egyediek vagytok. Senki sem olyan, mint bárki közületek. Tévhit, hogy az ikerlelkek teljesen azonosak, vagy a duálok, vagy hogy vannak alteregók. Mint ebben a szóban benne is van, olyan lehetséges, hogy valakinek a megjelenése hasonlítson valaki olyanra, akivel sosem volt kapcsolatban, a Föld másik oldalán él, de olyan nincs, hogy két teljesen egyforma lélek, szellem, út. Mindannyian más irányból próbáltok eljutni ugyanoda. Ami közös mindannyiunkban, az a kezdet és a vég. Az, hogy mindannyiunkat maga a Legfelsőbb Teremtő alkot. Nem csak megteremtett minket, hanem folyamatosan Ő vagyunk. Ezt jelenti az, hogy Én és a Teremtő Egyek vagyunk. Ez mindenkire vonatkozik, még olyan entitásokra is, olyan dolgokra is, amikről nem akarjátok feltételezni.

Az egész fejlődésetek csupán rajtatok múlik. Olyan nincs, hogy akár a Teremtő, akár én elfordulnék tőletek. Nem tudunk ilyet tenni, hiszen önmagunktól nem tudunk és nem is akarunk elfordulni. Csupán ti hiszitek el, hogy ez lehetséges, ez is azért van, mert folyamatosan megpróbáltok önmagatok elől elfordulni, és valaki másnak mutatni magatokat, mint akik ténylegesen vagytok. Csak azzal tudom magyarázni, hogy ez biztosan a 3. dimenzió sajátja, mert aztán ahogyan emelkedik a fejlettségetek, visszataláltok a forráshoz, a Teremtőhöz, egyre jobban és jobban. A fejlődésetek pedig csak azon múlik, hogy mennyire vagytok képesek ledönteni tudatotok, magatok emelte falait, gátjait. Ezeket nem tudjátok meditációkkal ledönteni, persze azok is segíthetnek, de a ti saját hozzáállásotok az, ami ezeket a falakat képes ledönteni. Ha állandóan a szeretetről meditáltok, és át is adjátok magatokat ennek az érzésnek, aztán képmutatóan még igyekeztek adakozni, vagy jó tanácsokkal segíteni embertársaitokat, aztán jól lehordjátok otthon a házastársotokat, vagy egyszerűen dühkitöréseitek vannak, és a haragotokat olyanokon töltitek ki, akiknek semmi közük hozzátok, hisz nem ti vagytok, akkor hiába meditáltatok. Viszont aki életében még ezt a szót sem hallotta, de törekszik az egyensúlyra a természettel, embertársaival, szívből él, de nem naivan, hogy minden botorságot elhiggyen, hanem tudatosan használja képességeit, nem csak a saját, hanem a környezete jóléte érdekében, csak akkor segít, ha kérik, akkor sem csorbítja más szabad akaratát, akkor az az ember a Szeretet útján jár.

Mint mondtam, nem vagyok a meditációk ellen, mert ott képesek vagytok megnyitni tudatotokat egy igazibb világ előtt. Persze nem árt, ha tudjátok, hogy a meditációban történő dolgokért is felelősséggel tartoztok, mint egyébként mindenért, amit gondoltok, éreztek, szóltok, vagy tesztek. A fejlődés csak így megy. De így legalább tényleg megy. Ez az a törvény, ami segítségével képesek lehettek rálátást szerezni nagyobb összefüggésekre, ez az a törvény, ami segít nektek abban, hogy azon az úton járjatok, amelyik a vágyaitokhoz vezet el. Tehát az ok és okozat törvényét sincs értelme bírálni. És ha már idáig elértünk, akkor nem érdemes bírálni semmit, csak megfigyelni, észrevenni, tanulni, begyűjteni az információkat, majd szelektálni, és végül alkalmazni. Minden elmélet mércéje a gyakorlat.

Összefoglalva az eddigieket: Ne ítélj, hogy ne ítéltess!

Ehhez még annyi tartozik hozzá, hogy ne kényszeríts senkit arra, hogy a te utadat járja. Ezért nem kell senkit győzködnöd az igazadról, hisz az csupán a te személyes igazságod, és nem másé, vagy nem pedig egy örökérvényű igazság. Gondoljatok csak bele, hogy vannak más dimenziók, vannak párhuzamos idősíkok, ahol lehet, hogy még az itt megszokott fizikai törvények is máshogyan hatnak. Így bizony könnyen elképzelhető, hogy az, amit igazságnak hiszel, botorság máshol. Senkit ne kényszeríts semmire, és ebben az a lényeges, hogy teljesen mindegy, hogy te azt milyen körítéssel teszed, mennyire győzködöd magad arról, hogy jót akarsz neki, és te ismered azt az irányt, ami neki jó. Vigyázat, a gyermeknevelésre ez kicsit máshogyan hat, mert a gyermek normális neveléséért is felelősséggel tartozik minden szülő. De érdemes az ok és okozat törvényére nevelni a gyermeket, és minél nagyobb fokú tudatosságra, ami nem zárja ki az érzelmeket, az intuíciót, mert az is a tudatosság része. Persze tegyetek belátásotok szerint!

Visszatérve arra, amit fentebb említettem, nem kell siránkozni azon, hogy éppen hol tartotok, hanem inkább vizsgáljátok meg, hogy mi juttatott titeket idáig. Ha ugyanis tiszta tudattal erre képesek vagytok, és arra is, hogy a lehető legkevésbé csapjátok csak be magatokat, akkor az is ki fog előttetek rajzolódni, hogy mit tehettek, hogy a helyzet megváltozzon, sőt ezt olyan irányba tegye, amerre haladni szeretnétek. Itt nagyon érdemes tisztán látnotok önmagatokat, a cselekedeteiteket, a gondolataitokat, hogy azok ténylegesen hova vezetnek titeket, és oda akartok-e jutni. Egy rövid példával illusztrálom. Ha például azt akarjátok, hogy fizetésemelést kapjatok, akkor fölösleges a főnököt szidni, hogy miért nem kerestek többet. Gondoljatok bele, hogy pontosan érzi, ha nem is tudja, hogy milyen a hozzáállásotok. Ha gyűlölitek a munkátokat, a munkatársaitokat, a főnökötöket, az rányomja mindenre a bélyegét. Nem várhatjátok, hogy javuljon a helyzet, mégis mire kapnátok béremelést? A köpködésre? Ha ezt sikerül átlátni, akkor előrevetülhet egy terv. Vagy az, hogy munkát kéne változtatni, vagy az, hogy a hozzáálláson kell változtatni, mert az, aki szereti a munkáját, képes arra, hogy reformáló ötletei legyenek, és arra, meg arra, hogy szeretet sugárzik belőle, előbb-utóbb felfigyel mindenki, és mindez már lehet lapja egy magasabb fizetésnek. Ez az ok és okozat törvénye, így lehet tervezésre használni.

Ez érvényes a Fény és Szeretet Útjára is. Az biztos ezen az úton jár, aki folyamatosan bírálja embertársait, aki mindenkit terelgetni szeretne, aki mindig csak mással foglalkozik, önmaga helyett, aki gyűlölködik, képmutatóskodik, és mindezek ellenére eljátssza, hogy ezen az úton jár?…

Természetesen mindenki tegye azt, amit jónak lát!