Sahvani üzenetei 4.

 

S: Kedvesem, meddig szándékozol még a 3. dimenzióban maradni?

M: Csak addig, amíg szükséges. Most beszéltem a Legfelsőbb Teremtővel, Ő azt mondta, hogy már régen fel kellett volna emelkednünk. Miért olyan fontos ez neked?

S: Nagy dolgok zajlanak az 5. dimenziós Szíriuszon, vagy ahogyan sokan ismeritek, Turul bolygón. Reng a föld, és elkezdtek eltünedezni az emberek. Meg vagyunk ijedve, meg vagyunk rökönyödve. Tudjuk, hogy az ide felemelkedett szíriusziak nagy része annyira el van magától telve, hogy nem hajlandó segíteni 4. dimenziós testvérein. Már átbeszéltük ezt a dolgot. Viszont Szirtisszel és Zárisunnal arra kérnénk titeket, hogy próbáljatok meg legalább ti segíteni nekik, mert fontosnak tartom, hogy ha a 4. dimenziós szíriusziak ilyen rossz úton járnak, legalább kíséreljük meg megmenteni 5. dimenziós testvéreiket.

M: Igazán nagyon nemes lelked van Sahvani, mindig elcsodálkozom tisztaságodon és kedvességeden. De tudnod, kell, hogy ezt azoknak az embereknek kell kérni, akiken te most segíteni szeretnél.

S: Én ezt tudom, de a Turult megtestesítő istennő, Kaltes asszony, ahogyan az Arvisúrákból ismerhetitek, ezt nem akarja. Nem véletlen, hogy ennyire magasan hordják az orrukat a szíriusziak, teljesen mindegy, hogy épp melyik tudatossági szintnek megfelelő dimenzióban tartózkodnak. Igazából azt kell mondanom, hogy nem fognak segítséget kérni ők maguk sem, de látom, hogy elvesznek, ha valami fejlődés nem történik köztük.

M: Földanya viszont egyáltalán nem akar elengedni minket, mert nagyon fontosnak tartja, hogy amíg csak lehet, a lehető legtöbb üzenetet átadjuk az embereknek, hátha mégis kicsivel többen lesznek, akik a szeretet útjára lépnek és a tudatosodást választják. És persze tesznek is érte. Tudod hallom néha innen, onnan, hogy mennyire elkezdtek működni az új programok, hogy a Mag lelkek már milyen hatalmas százalékban ébredtek fel és eszméltek önmagukra. Arra lennék kíváncsi, hogy te ebből mit érzékelsz, mert én érzékelem amit, előbb fejtsd ki te.

S: Nézd, én nem vagyok ebben kompetens, illetve talán annyiból igen, hogy amíg Földanyátoknak szüksége van rátok, addig itt elvérzik egy nép. Sajnálom embertestvéreidet, de nem érzékelhető ez a nagy átalakulás. Lelkesedést látok bennük, de semmi konkrét szándékot, vagy tényleges elindulást nem érzékelek. Egyelőre lelkesen bégetnek egy újabb irányzatnak. Azt viszont látom, hogy ez egy veszélyes irányzat, mert olyan energiákkal dolgozik, amiket nem tud kontrollálni, kordában tartani. Félek kedves, hogy a legnagyobb jószándék fogja fajod teljes bukását okozni. Már kezdem érteni, hogy mit vár tőletek Földanyátok. Értsd meg, hogy amíg nem tudtok nagyobb tömegeknek helyes információt átadni, addig az a lehetséges jövő, hogy még a jó irányba fordult emberek is elcsúszhatnak a fejlődés talaján, mert hiába követik a legtisztábbnak, legjobbnak tűnő irányzatot, ha nem hajlandóak konkrétan tenni a saját fejlődésükért.

Azt látom, hogy mindannyian annyira másokon akarnak segíteni, meg Földanyán, meg mindenkin, akihez semmi közük. Ezzel terelik el saját magukról a figyelmüket. Tudod, az ilyen lelkes összejöveteleken persze esik szó arról, hogy ki bajának mi lenne a megoldása. Ilyenkor az egész csoport nagyon lelkes, elmondanak egy halom információt, de addig nem hathatnak ezek az információk megfelelően, amíg olyan emberek adják át, akik maguk nem tesznek magukért semmit, vagy csak lehetőségeikhez képest elenyészően keveset. Azt tanítják, amit tanulniuk kéne. Ha legalább a változásra a készség meglenne bennük, akkor mindegy, hogy túl vannak-e az adott probléma megoldásán vagy sem, együtt haladhatnának és fejlődhetnének. Náluk még sajnos az irányok sem tisztázottak, az eszközök, amiket bevetnek, meg pláne nem. Nagyon ügyesen el tudják terelni a fejlődést. Ilyen-olyan energiákkal tisztítják magukat, meg megkérnek mindenféle lényeket, hogy segítsenek, aztán várják a hatást. De ezzel még mindig nem tettek semmit, mert ha a tűzbe ér a kezed, akkor hiába imádkozol, hogy jöjjenek az angyalok, meg az energiák, meg még ki tudja ki, hogy ne égjen meg a kezed. Meg fog égni, mert nem azt teszed, amit kell, történetesen, ha zavar, hogy a tűzbe ér a kezed, húzd ki onnan. Ilyen egyszerű a megoldás, és látod, sem angyalok, sem Jézus, sem földönkívüli lények nem kellettek hozzá. Ők meg inkább elmesélik egymásnak, hogy éppen leég a bőrük, aztán csinálnak egy tisztító meditációt, hogy kitisztítsák elméjükből a fájdalmat. Szerinted ez megoldás? Vagy Földanyának belenyúlnak az energiarendszereibe, talán azért, ha már egyszer nekik sem jó, neki miért legyen az. Érted amit mondok?

M: Persze, hogy értem, nagyon is. Hát pont ezt látom. És azt is látom, hogy pont így működik nálunk minden. A fejlődés útján járók csak elterelik a gondolataikat, lefoglalják magukat mindenféle egyéb feladattal, csak ne kelljen saját életüket rendbe szedni. Aztán csodálkoznak, hogy pedig annyira megtesznek Földanyáért, meg az emberiségért, meg az emberiség felemelkedéséért mindent, akkor miért van romokban az életük? Az, hogy csupán azért, mert nem azzal foglalkoznak, amivel elsősorban kéne, az már eszükbe sem jut. Sokkal inkább előrevivő lenne, ha példát mutatnának. „Látjátok, én már mindezt megoldottam az életemben, megteremtettem a harmóniát, így tudok nektek is segíteni abban, hogyan lehettek ti is harmóniában önmagatokkal.” Földanya pedig, nem vagyok benne biztos, hogy pont ilyen szétszórt emberek energetikai piszkítására vágyik. És természetesen folyamatosan jön az akcióra a reakció, de abból sem tanulnak az embertársaim. Így megy ez.

S: Látom, hogy ténylegesen nagy szükség van rátok, de olyan jó volna, ha itt is dolgoznátok.

M: Kedves Sahvani. Ez az inkarnációnk nem véletlenül jött a Földre. Nekünk elsősorban, miután magunkat rendbe szedtük, itt kell hatásunkat kifejtenünk, és amikor már nem tehetünk többet, akkor mehetünk, hogy másoknak, akik megkérnek rá, a segítségére lehessünk. Tudod, mivel csak te kértél meg, igazából csak neked segíthetünk. Meg persze Zárisunnak és Szirtisznek, amikor ők is megkérnek minket. Hogy van Szirtisz?

S: Kicsit már jobban. Nagyon megviselte, hogy elment a gyermeke. Nem is annyira testileg, mert hamar fel lehet gyógyulni ebben a dimenzióban, már annyira más a test működése, inkább egy erőteljes energiaburok, mintsem annyira tömör és sebezhető, mint nálatok. De a lelke nagyon megsínylette ezt a dolgot. Az igaz, hogy Raskan eltávozott, a gyermek mégis folyamatosan őrá emlékeztette, de legalább lett volna egy új kis lény, aki megkaphatta volna a lehetőséget, hogy akár apja hiányosságain túllépve óriásit fejlődjön, majd segítse testvéreit is ebben. Tudod azok, akik túlléptek a nagy gőgön, ők is azért olyanok, mintha magasan hordanák az orrukat, de inkább egy nemes tartás van bennük, mint gőg. Úgy mondanám, hogy ez a kifinomult formája ennek, nem lealacsonyító. Azért ők sem mentek segíteni testvéreiknek, így hasonlóak, mint a gőgjükben úszó társaik. Szirtisz elhatározta, hogy nem fogja ezt a hozzáállást követni, és már szervezi, hogy hova materializálja magát. Azért jól jönne a ti segítségetek is, bár még jobb lenne, ha ti is innen, az 5. dimenzióból térnétek vissza. Higgyétek el nekem, hogy sokkal jobban hathatnátok embertársaitokra is, ha inkább megtestesülnétek, mikor kell, aztán mikor már végeztetek az információ átadásával, mindenki szeme láttára eltűnnétek.

M: Biztosan hatásos lenne. Mondjuk, ha eszembe jut, hogy Jézus hány, de hány csodát tett, és még akkor is csak azt követelték tőle, hogy mutasson újabbakat, ebből számomra az következik, hogy ez nem számít annyira, mint elsőre gondolnánk. Aki akar magán változtatni, az így is úgy is megkaphatja tőlünk, vagy mástól a fejlődéséhez szükséges összes információt, mert amit nem kap meg, azt megkeresheti önmagában. Vagy bárminemű információt, legyen az téves vagy sem, fel tud használni saját fejlődése érdekében, ha tényleg fejlődni akar. A rossz információból is lehet tanulni, ha mást nem is, hát azt, hogy nem kívülről kell várni a biztos forrást, hanem belülről.

S: Azért talán mégis jobb az, ha tisztább üzenetek közül válogathat a kereső, mintha leginkább félrevezető információk veszik körül.

M: Persze, csak azt látom sokszor, hogy hiába igyekszem átadni akár tőletek, akár másoktól, vagy magamból, akár tapasztalaton alapuló, tőlem telhető legtisztább információkat, aki nem akar fejlődni, úgyis félreérti, kiforgatja szavaimat.

S: Látod, a kulcsot kimondtad, aki nem akar fejlődni. Nekik tényleg mindegy.

M: Nem gond, tudod, fejlődési szintjükhöz mérem, csak furcsa, hogy olyan dolgokat kritizálnak, amikről lövésük sincs, amiknek még a felszínét sem kapargatják, nemhogy ismernék mélységeit. És mi vagyunk beállítva negatívnak, meg olyannak, akik tévútra akarják terelni az embereket. Ilyenkor felmerül bennem, hogy fölöslegesen dolgozom, semmi szükség rá, hogy itt legyek. Mennék inkább segíteni olyan helyre, ahol van igény a változásra, a fejlődésre.

S: Kedvesem, ez nem megy ilyen egyszerűen, de ezt már te is látod. Földanya ezek szerint addig fog titeket itt tartani, amíg biztos nem lesz benne, hogy már tényleg megtettetek minden tőletek telhetőt, hogy segítsetek a fejlődésben annak, aki fejlődni szeretne, és felnyíljon a szeme annak, akiben egy icipici igény is van erre. Igaz, hogy így sajnos mi is segítség nélkül maradunk, és rajtunk kívül még sokan.

M: Dolgozzatok 5. dimenziós tudatunkkal.

S: Jól van, egyébként is így teszünk, de mindez, ami elhangzik közöttünk, a ti fejlődéseteket szolgálja, és teszteli, hogy tiszta-e még a tudatotok, vagy már elkábultatok önnön nagyszerűségetektől. Sose tegyétek, ha fejlődni akartok! Amin nem tudtok változtatni, azt fogadjátok el, fogadjátok el azt is, hogy valóban csak azokon segíthettek, akik ténylegesen, tőletek kérik, és változtassatok amin tudtok, önmagatokon. Legyetek rugalmasak, tudatosak, és figyeljetek, nehogy eltereljen benneteket bárki, akár saját egótok.

M: Ez egy nagyon tanulságos beszélgetés volt, kedves Sahvani. Ilyen barátokkal messzire juthatunk, mint ti! Köszönjük!

M: Ebből az üzenetből világosan látszik, hogy minden médium folyamatosan tesztelve van, hogy mennyire figyel, mennyire tudatos. Nem gondoltam volna, hogy pont Sahvanin keresztül, aki annyira tiszta és szeretetteljes, de pont így volt ez egy jó lecke, ami pedig itt nincs leírva, ez csak bevezető volt számunkra Földanyával folytatott, nagyon elgondolkodtató eszmecserénkhez. Aki nem elég tudatos, az nagyon könnyen el tud csúszni, és elkezdhet mindenféle álinformációt közvetíteni. Ezért jeleztük nem egyszer, hogy bizony a csatornázó felelőssége, hogy milyen üzenetet közöl. 

Földi 5. dimenziós Főpapok beszélgetései 4.

 

Sz: Talán jobb is lenne, ha megdőlne az Ashtar hit, már így is annyi hit van testvéreinknél, hogy az már megszámlálhatatlan. Egyszerűen azt látom, hogy szinte nincs olyan dolog, amit ne övezne valami elvakult hit. Kedves testvéreim, ez elég borzasztó ám. Lehet, hogy egy személy egyszerre csak egy-két dologban hisz elvakultan, de az máris sok. Nézzetek magatokra. Vallásos hittel veszitek körül a politikusaitokat. Ez abból is látszik, hogy mennyire képtelenek vagytok őket objektíven látni. Ha erre képesek lennétek, akkor nem lenne olyan, hogy családokon belül is megy a gyűlölködés, meg nem beszéltek egymással, mert az egyik családtag ebben a pártban, a másik családtag meg abban a pártban hisz. Nem lenne köztetek ezekből vita, ha nem övezné vallás a politikát. Akkor látnátok, hogy egyáltalán nincs szükségetek politikusokra, mert nem kell senki, hogy megmondja mi a jó az egyes embernek és mi a közjó. Csak annyit kéne tennetek, hogy kikukucskáltok a saját vak fejetekből, egyszerre éreznétek és figyelnétek a saját tudatotok fejlődési igényeit, és a kollektív tudati változásokat. Akkor rájönnétek, hol kell segítség, a világ mely részeik igénylik, hogy jobban odafigyeljetek rájuk, milyen hozzáállás kell ahhoz, hogy a Földet használjátok, és ne kihasználjátok. Aztán itt van a környezetvédelem. Itt is mennyi a fanatikus. Ahelyett, hogy mindenki érezné a természettel az egyensúlyt, két óriási szélsőség alakult ki. Az egyik magasról tesz arra, hogy milyen szemét hova kerül, mivel szennyezik a környezetet, kiirtják-e az élővilágot, a másik meg fanatikusan ott van  mindenhol és az életét is feláldozná, hogy egy bálnával kevesebbet fogjanak ki. Egyszerű lenne a megoldás. Nem kellenek nagy pénzeken fenntartott szervezetek, csak némi tudatosság, de mindenki részéről. Aztán ott vannak a segélyszervetek. Azok is mekkora átverések. Amikor segélyszállítmányban mérgezett ételt osztanak és AIDS-es vért, meg Hepatitis-eset. Hát hol a jó és a rossz? Ilyen világot teremtettetek magatoknak. Ahol szélsőségek vannak, ahelyett, hogy megtalálnátok az egyensúlyt, a harmóniát.

Aztán ott a halom vallási irányzat. Ezt is fanatizmus övezi. Azért, mert a Földi élet volt Társteremtőjét az egyik Allahnak hívja, a másik Jahvénak, már ölik is egymást. De ez még egy olyan példa, ahol a teremtőt máshogyan nevezitek. De amikor azt látom, hogy a katolikusok és a reformátusok ölik egymást, ezek az emberek ugyanazt az istent imádják, ugyanazt a szent szöveget fogadják el igazságnak, de mégis van ami egy kicsit eltér, ezért már lehet miatta háborúzni. És a keresztes hadjáratok? Ölni a szeretet nevében? A pápa megáldja az atombombát? Milyen kifordult dolgok ezek? A pénzbe vetett hit is groteszk. Ne haragudjatok testvéreim, de valami irdatlanul kerülgetitek az Egy Igazságot, csak éppen nem akarjátok megtalálni. Nyomjátok, mint süket a csengőt a megannyi badarságot, a megannyi hitet, a fanatizmust. Mindent kívül kerestek, magatokba belenézni meg féltek, ahogyan éltek, ezt mondjuk nem is csodálom. Aki egy kicsit is képes a saját magára kent színes, émelyítő cukormáz alá belesni, az azt látja, hogy rohad belülről, a sok hiábavaló anyagi függőség miatt. Persze, hogy nem akartok magatokkal szembenézni. Le is buknátok egy pillanat alatt, hogy ahhoz képest, hogy mennyire fejlettnek tartjátok magatokat, mennyire fejletlenek vagytok, és mennyire sötétek. Hányszor látom, hogy az, akinek fogalma sincs a spirituális útról, vagy inkább a fény és a szeretet útjáról, az teli szájjal mocskolja azokat, akiknek van, persze mindezt lelocsolva egy spirituális színű sziruppal. Borzasztó látni, mit össze tévelyegtek a sötétben, amikor süt a nap. De minél jobban süt, annál jobban összeszorítjátok a szemeteket, nehogy érzékeljétek, mert akkor kiderülne rólatok a megannyi hazugság. Vizsgáljátok meg a világotokat, és vegyétek észre, hogy pont olyan, mint ti magatok. Ha nem tetszik a látvány, akkor dolgozzatok magatokon. Leplezzétek le a hazugságaitokat, dolgozzatok azon, hogy attól a pillanattól kezdve őszintén, félelem nélkül legyetek képesek élni.

Sosem késő megváltozni! A változásra való hajlam, bárhová is kerültök, mellettetek marad, ha most nem is sikerül arra a szintre kerülnötök, amire azt hittétek majd sikerül, ha hajlandóak vagytok a sötétet átváltoztatni magatokban fénnyé, akkor előbb-utóbb a sötétből mindenképpen a fényre értek.

Igaza van Hanguri barátomnak, amikor azt mondja, hogy időnk, vagyis időtök, mint a tenger. Nem kötelező most megváltoznotok, hisz lehet még megannyi inkarnációtok. Senki sem szeretné elvenni tőletek a sötétséget, és galád módon fényre cserélni. Addig tévelyegtek, amíg csak kedvetek tartja. Mi most azért szaggatjuk a szánkat, mert van némelyetekben igény a változtatásra. Akiben ez az igény nincs, az ne haragudjon ránk, hogy megzavartuk szendergését, aludjon csak tovább, álmodja nyugodtan tovább a rémségeket, ameddig csak akarja. Aki viszont változtatni akar magán, az kaparja össze az erejét, és kezdje el. Talán a kemény szavak rátok több hatással lesznek és rájöttök, hogy titeket szolgálnak, és nem ellenetek vannak. De sokszor úgy véljük, ha az alvót, aki ébredni vágyik, csak simogatjuk, lehet, hogy még édesebben elalszik, ha viszont megrázzuk, akkor esélyt kap arra, hogy feleszméljen mély, rémálmából. Tegyetek mindannyian belátásotok szerint! 

Földi 5. dimenziós Főpapok beszélgetései 3.

 

H: Most jól megmondtad Olianté. Gondolod, hogy ebből megértenek bármit is? Szerintem nem kell tutujgatni az embereket. Azok az idők már elmúltak. Talán 20, 30 évvel ezelőtt még lett volna rá idő, most ez már nincs. Egyszerű. A szíriusziak is belebuktak önnön balgaságukba, ti is bele fogtok bukni kedves testvéreim, és senki sem lesz képes titeket megmenteni. Ha meg szeretnétek menteni magatokat, azt valami nagyon turbó tempóban kell tennetek. Azért nem leszek gonosz veletek, én is adok néhány jó tanácsot. Szerintem abba kéne hagynotok ezt a csoportos tömeghisztériát, amit jelenleg folytattok. Úgy értem, hogy abba kéne hagynotok a vallási áhítatot, amivel mindent körülvesztek, de leginkább olyan dolgokat, amik nem is méltók rá. Be kéne indítanotok agyatok tevékenységét, a gondolkodást, és el kellene kezdenetek tudatosodni.  A tudatosodásba az is bele tartozik, hogy ahelyett, hogy egymást szidjátok, meg hibáztatjátok, kicsit magatokban is körülnéznétek. Ha nagyon idegesítenek a körülöttetek élők, nem biztos, hogy ők a hibásak ezért. Lehet az is, hogy nem a környezet a gonosz, hanem aki benne él, az nem szemléli elég nyitottan a környezetet. Miért van az, hogy ugyanarra a környezetre valaki azt mondja, hogy csodálatos, más meg azt mondja, hogy jaj de rossz, mennyire kínlódik benne? Vajon kinek van igaza? Mi a jobb? Az, ha minden rossz, vagy ha minden jó? Itt aztán lehet érveket felsorakoztatni pro és kontra, de egyet mondok, nincs olyan, hogy rossz. Csak olyan van, hogy rosszul értelmezett. Aki állandóan a rosszat veszi észre, az gondolkodjon el rajta, hogy vajon miért pont arra fókuszál? Segítek, a belső hozzáállása ilyen. A világotok még így is tökéletes. Jaj, hát miért mondok ilyet? A világ pontosan olyan, mint a ti kollektív hozzáállásotok. Azt várjátok, hogy megmondják nektek, mit tegyetek, mert lusták vagytok gondolkodni. Tessék, itt vannak a kedvenc politikusaitok, akik megteszik ezt nektek. De mivel a fejlődés útja nem az, hogy mások irányítsanak, hanem az, hogy magad találd ki mi neked a jó, ezért a politikusok uralma sem jó. Szeretitek az anyagot, a pénzt, a csillogást, hogy mindent megvehettek pénzen. Van is pénz. De mivel ez a fejlődés szempontjából nem a megfelelő hozzáállás, mert nem az anyag az egyetlen üdvözítő, hanem van az anyagnál egy sokkal tágabb világ, ami mellesleg az anyagot is alkotja, működteti, ezért nem elég az anyagot ismerni, hanem ha uralni akarod, akkor bizony meg kell tanulnod érzékelni és uralni azt a világot, ahol az anyag csak a létezés legalacsonyabb szintű megjelenése a szeretetnek. Egyszóval van a pénz, de sem a hiánya, sem a birtoklása nem tölt el örömmel, sőt, mivel az anyag egy nagyon alacsony szintű energia, ez az energiaminta kihatással van mindannyiótokra, ebből adódik a félelem. Ezért vannak hitelek, és hiteltartozások, ezért van, hogy bár dolgozol, de nem kapsz érte annyit, hogy boldogan megélhess. Az kap sok pénzt, aki lop, csal, hazudik, öl. Az viszont sosem lesz boldog a pénzével. Ez így tökéletes. Ha nem ezeket a dolgokat részesíted előnyben, akkor változtatnod kell a hozzáállásodon. Keresd ott a szépséget, ahol valójában van. Keresd ott az egészséget, a boldogságot, a szépséget, ahol valójában van. Ne elégedj meg a fizikai világ káprázatával, mert az csak a legalacsonyabb rezgésű megjelenése a valódi világnak. Lássatok a dolgok mögé. Ezt meg lehet tanulni, jobban szólva ez mindannyiótokban benne van, a tudást birtokoljátok, csak nyissátok ki rá a szívetek, a tudatotok, és a szemetek. Eszembe jut a három majmot ábrázoló szobrocska, amelyiken az egyik majom a vakságot, a másik a süketséget, a harmadik pedig a vakságot jelképezi. Most pont ilyen süket, néma és vak majmok vagytok. Pont ez a különbség köztetek, és az igazából élő emberek között. Aki igazából élő ember, az lát, hall, és beszél, és mindennek a felelősségét is vállalja. És az ilyen ember halhatatlan. Persze ti is azok vagytok, ha kiemelnétek a fejeteket a sárból, még látnátok is. Amíg belenyomjátok arcotok a porba, addig porból lesztek, és porrá váltok. Ha végre felnéztek, akkor nemcsak meglátjátok a fényt, hanem fénnyé is váltok. Mindez bennetek van. Ha nektek mindegy, akkor nekem aztán sokkal inkább mindegy, hogy mit csináltok magatokkal. Előbb-utóbb úgyis rájöttök az igazságra, és akkor majd ugyanolyan röhejesnek és szánalmasnak fogjátok tartani régi önmagatokat, mint amennyire ilyennek látlak titeket most én. Ettől még mélységesen szeretlek és elfogadlak benneteket, de a tény, az tény. Sajnálom, ha kemény a hangvételem, de ha ez vígasztal titeket, magammal is ilyen kemény vagyok, így másokkal is. Olianté az, aki hajlamos kicsit a kedveskedésre, én ezt mindig hiábavalónak éreztem, de ő váltig állítja, hogy van értelme. Ő dolga.

Z: Alig merek belegondolni, hogy milyen volt a hangulat a szíriuszi flottán, amíg te is ott dolgoztál.

H: Ne aggódj, rend volt és fegyelem, még a mai napig sem züllött szét teljesen az a flotta, amelyik az én irányításommal fejlődött. Őket sem tutujgattam. Elbizonytalanodtak, az rendben, mert hatott rájuk az energiazavar, ami mindannyiukra, de ha valamelyiknek még van esélye a megmaradásra, az pont az a flotta lesz. Már most sokuk felemelkedett az 5. dimenzióba, aztán majd esetleg onnan próbálnak visszatérni és segíteni társaiknak, ha megerősödtek az új rezgésszinten. Velük sem voltam túl kedves, inkább határozott, de legalább elgondolkoztak azon, amikről szó volt, így egy olyan csomagot kaptak útravalóul, ami elősegíti fejlődésüket. Nézd csak meg őket, még az is, aki nem akar fejlődni, lelkiismeret furdalással küzd, mert tudja, hogy mi lenne a helyes irány. Ha lesz valaki, aki még ezen a szinten segíteni fog társaiknak, azok ők lesznek. Figyeld csak meg, el tudom képzelni, hogy győz bennük a vágy, hogy megmeneküljenek, és megteszik a megfelelő lépéseket.

Z: Lehet, hogy igazad van és nincs értelme a kedves szavaknak, a biztatásnak, a hitnek.

H: Félreértesz, mindezekre szükség van, mert ha nem éreznék így irányukba, akkor minden szavam álságos lenne, akkor hatástalan lett volna ami információt átadtam. Igenis, nagyon mélyen szeretem őket, és hiszem, hogy képesek változtatni magukon, de amikor az információt átadom, akkor nem kenegetem őket, hanem feltárom a konkrét tényeket, és bíztattam is őket, hogy találják meg a megoldást. Ha volt ötlet, akkor elmondtam, hogy annak milyen következményei várhatók. Konkrét voltam, de pont azért, mert hiszek bennük, tudom, hogy képesek megmenteni magukat. Sajnos az emberekkel kapcsolatban nem vagyok ennyire bizakodó, de tudom, hogy ettől még a megoldás a kezükben van, és csak ők fogják magukat megmenteni, vagy elveszejteni.

Z: Ebben teljesen igazad van. Én inkább szeretem a humoros részéről megragadni a dolgokat. Még akkor is, ha saját magukat nevetik ki azok, akiknek bemutatom jelenlegi fejlettségi szintjüket. De aztán elvesztem a humorérzékem, ha azt látom, hogy minden próbálkozásom hiábavaló. Ezért sem szívesen foglalkozom embertársaimmal. Úgy gondoltam, a szíriusziakban még több a fantázia, de velük kapcsolatban is csalódtam. 

H: Jaj, mindjárt elsírom magam. Ha ennyire így lenne, akkor most nem lenne szíriuszi feleséged.

Z: Még nem a feleségem, csak az lesz hamarosan, és ő is 5. dimenziós.

H: Legyünk tényszerűek, ő az egyetlen sikerélményed.

Z: Ez igaz.

H: Nem akarlak bántani, de én legalább nem vettem el feleségül a sikerélményeimet, pedig a vezetésem hatására férfiak és nők is átléptek már az 5. dimenzióba. Egész vegyes háremem lehetne nem?

Z: De. Ez tényleg vicces.

H: Jól van na, hát tudom, hogy nálad így alakult a helyzet, legalább van valakid, ennek csak örülni lehet. Most legalább te is fejlődhetsz hatalmasat. Nyilván ezen a tapasztalaton keresztül tanulhatsz meg rengeteg dolgot.

Z: Szerintem a párkapcsolatom nem képezi az emberi tudatfejlődés tárgyát, úgyhogy ugorhatnánk.

Sz: Szerintem még nagyon hasznos lenne, ha rávennénk Ashtart, hogy beszéljen már végre Oliantéval.

Z: Nem gondoljátok, hogy azzal az emberekben törést idézhetnénk elő? Kiderülne rengeteg olyan dolog Ashtarról, ami nem fér bele az Ashtar hitbe.

Földi 5. dimenziós Főpapok beszélgetései 2.

 

Sz: Szerintem nem sok értelme van, ha most mindannyian mesélünk egy ijesztő történetet a szíriusziakról. Sokkal lényegesebb, hogy azt megértsék testvéreink, hogy mi történt valójában. Ez nem egy akármilyen dolog, és talán végre arra is rájönnek, hogy bizony egyénileg is felelősséggel tartoznak magukért. Először pont magukat kell rendbe szedniük, hogy az összhatás is megváltozzon.

H: Jobban szólva, most elkezdjük velük is azt, amit a szíriusziaknak sem sikerült elmagyaráznunk, pedig ők sokkal fejlettebb tudattal rendelkeznek, mint testvéreink. Végül is nem gond, hátha ők majd megértik. Igazából fontos lenne, mert ha nem értik meg, akkor hasonlóan végezhetik, mint a szíriusziak. Rengeteg közös van bennünk, és mivel sok a keveredés is velük, bizony képesek vagyunk hatni is rájuk. Jobban mondva az emberiség képes befolyásolni a szíriusziak energetikáját.

Z: Szerintem kezdjük is el, hogy még belátható időn belül végezzünk.

H: Hova rohansz Zárisun barátom, amikor időnk, mint a tenger.

Z: Jó a humorod, de te is jól tudod, hogy az embereknek most nincs olyan sok idejük, itt vannak a változások, és ez az üzenet már majdnem idejét múlt. Mire elolvassák, mire megértik, már lehet, hogy késő is lesz.

H: Ugyan már, szerintem már rég késő, ezért is nincs miért idegeskedned. Te már egyébként is védett helyen vagy, hogy velük mi lesz, nem feltétlenül a te dolgod. A mi üzenetünk már nem sokat nyom a latba számukra. Aki csak most akar elkezdeni változni, az már sokra nem jut.

Z: Miért vagy ennyire negatív kedves barátom? Tudhatnád, hogy sosem késő elkezdeni a változást, és hamar lehet vele magas szintre jutni, ha valaki komolyan veszi.

H: Gondolod, hogy komolyan fogja venni bárki azt, ami itt elhangzik? Nézd meg az embereket, barátom. Sosem voltak képesek tanulni a hibáikból. Újra és újra elkövetik azokat, aztán csak siránkoznak, hogy mert nekik senki nem szólt. Hányszor, de hányszor szóltak már nekik, régen és ma is. Aki akar változni, az már régen elkezdte. A többiek meg valami messiást várnak. Tudod, ők a szíriuszi messiást várják, majd mindannyian felemelkednek, és az 5. dimenzióban fognak szalonnát sütni szíriuszi haverjaikkal, élükön Ashtarral.

Z: Nem állhatsz így a dolgokhoz! Nem lehetsz ennyire kemény. Hol a szeretet útja ebben az ócsárlásban?

H: Tudod, hogy éppen ott, ahol a szeretet szembesít. Most azt teszem, hogy ha már jól kiborultak az itt leírtakon, akkor talán az elméjük képes lesz befogadni azt az információt, amit szándékozunk nekik átadni.

Z: Szerintem meg csak jobban bezárkóznak. Fontosabbnak tartom, hogy hittel beszéljünk róluk, sokkal inkább képesek megnyílni, ha úgy adunk át tanítást, hogy igenis hiszünk abban, hogy képesek megfogadni az elhangzottakat.

Sz: Szerintem is, de most már azért kezdjük el tényleg, mert halálra fogják magukat unni. Minket pedig egy rakás veszekedő öregasszonynak fognak tartani, és nem fogják megérteni, hogy a mi és az ők fejlettségi szintje között van némi különbség. Veszekedni ők is tudnak, meg okoskodni, ettől mégsem menekülnek meg sorsuk elől.

O: Amit valójában el szeretnénk mondani, hogy bizony vessétek alá magatokat nagyítóval, az igazságnak, kedves testvéreink. Ha nem kezdtek el hamarosan fejlődni, akkor bizony lakhelyetek nem a Föld lesz. Amit itt érdemes elmondanom nektek, hogy fontos az egyéni út, és a közös cél. Most úgy áll a dolog, hogy a kollektív tudathálótoknak olyan a szerkezete, ami vonzza azokat a fajokat, akik le akarnak igázni titeket, de ezt már hallhattátok, tele vannak vele az üzenetek. Ezt nem elég meghallani, ettől nem kell rettegni, mert vannak olyan erők köztetek, akik képesek távol tartani ezeket a fajokat, így nem eshet bántódásotok. Csak ezzel amennyire segítenek benneteket, annyira gátolják is fejlődésetek. Hamarabb rájönnétek, hogy valami nagyon nincs rendben, ha ténylegesen lejönnének közétek az idegen megszállók, és átvennék az uralmat. Tudjátok az itt az ijesztő, hogy sokatok még örömmel is üdvözölné a megszálló földönkívülieket, mert azok látszólag kedvesek lennének, csak éppen rabszolgaágba taszítanának titeket, sokatok meg örömmel szolgálná őket. Ez számomra elég ijesztő, de most jelenleg ilyenek vagytok, és ezen csak ti, egyénileg tudtok változtatni. Az lenne a megoldás, hogy akarjatok jobban szabadok lenni. Ha most az anarchiára gondoltok, akkor az rég rossz, mert még azt sem tudjátok, hogy mi az a szabadság. Tudom, mert látom rajtatok, hogy féltek a szabadságtól, mert azt hiszitek, hogy aki szabad, az azt csinál, amit akar. Ez így is van, csak az nem mindegy, hogy mit akar. Ti egyelőre azt akarjátok, hogy mindenki titeket szolgáljon, az egész világ titeket dicsőítsen, és a lábatok előtt heverjen. Amennyiben erre nem hajlandó, akkor képesek lennétek erőszakot is alkalmazni, hogy ezt elérjétek. Ezt abból is látom, hogy nem veszitek észre, hogy mennyire nem fogadjátok el embertársaitokat. Igaz, hogy a baj megint csak mélyebbről gyökerezik, már magatokat sem fogadjátok el. Azt hiszitek, valami külső dologtól lesz nektek jobb. Majd valaki megmondja, mit kell tennetek. Meg is mondja, csak nem teszi meg helyettetek. Van nálatok egy mondás, amit a gyerekeiteknek szoktatok mondani. Az pedig az, hogy nem nekem tanulsz fiam, hanem magadnak. Olyan okosak tudtok lenni, amikor másvalakiről van szó. Egyszer fogadjátok már meg saját jótanácsaitokat is. Annyi jó mondás van. Az egyik, hogy ki mint vet, úgy arat. Aztán ott van a Bibliátok, ami a zsinatozások után is tartalmaz még néhány jó ötletet, főleg Jézus szavai ilyenek. Kellő odafigyeléssel ki lehet szűrni, melyik visz előre. Azokat nem csak olvasgatni lehetne, hanem felhasználni egyéni fejlődésetek elősegítésére. Aztán ott van a körülöttetek lévő természet. Ha csak az állatok, növények viselkedését kicsit megfigyelnétek, már annyi bölcsesség birtokában lennétek, hogy az mennyiségét tekintve is több, mint elegendő. Csak egy példát mondok. A növények a fény felé szeretnek nézni, abba az irányba nőnek. Kiszúrja a szemeteket a megoldás. Ti is tegyetek azért, hogy a fény útján járjatok, mert ez a természetes. A bogarak is a lámpák fényénél tobzódnak. Ők is a fény felé szállnak. Viszont az is ott van, hogy amelyikük nincs úgymond felkészülve a fény befogadására, az megsül, és belehal a fény kergetésébe. Legyetek jobban felkészültek, hogy az erősebb fény és szeretet ne okozza végül a pusztulásotok, hanem életet adjon nektek. Aztán azt is láthatjátok, hogy a denevérek el-elragadnak egy-egy rovart a lámpa fényénél. Igen, mert jelen esetben a denevér, aki egy éjszakai vadász, a sötétséget szimbolizálja. Azt, aki nem elég körültekintő fejlődésében, azt elragadhatják az anyag, vagyis a sötétség erői. És tele van a természet efféle példákkal. Biztos vagyok benne, hogy minden embercsoportot olyan jelenségek vesznek körül, amik fejlődésüket elősegítik, ha odafigyelnek. Sajnos ti egyenlőre olyanok vagytok, mint a vakondok. Az anyagba merülve, mélyen eltemetve érzitek magatokat jól, persze valahol, mivel részetek az Isteni Szikra, szeretnétek a fényre kerülni, de ott csak hunyorogtok, igazán nem is érzitek jól magatokat, visszavágytok a földbe. És élőhalottként kóvályogtok a sötétben, várva, hogy valaki felkapcsolja a villanyt elmétekben, de az összes kapcsoló a ti kezetek ügyében van. Ha valaki hoz egy égő gyertyát, azt meg inkább elzavarjátok, a gyertyát meg elfújjátok, és ismét vártok. Majd azt fogjátok üdvözölni, aki még jobban elás titeket, mert azt közületek valónak hiszitek, azt gondoljátok jók a szándékai, mert a fényről beszél, miközben még mélyebbre vezet titeket a föld alá. Jelenleg ilyenek vagytok. Várjátok a messiást valami idegen fajban. Arra nem is akartok gondolni, hogy akár fel is kapcsolhatnátok a lámpát tudatotokban. Kívül keresitek a fényt, holott az bennetek van, csak vennétek már észre.

Földi 5. dimenziós Főpapok beszélgetései 1.

 

M: Először egy pár szót szólnék barátainkról. Ők az 5. dimenziós Földről érkeztek. Mindannyian Atlantiszból származnak, abban az időben tevékenykedtek, és onnan is emelkedtek fel. Zárisunt már ismerjük, és 3 társa Olianté, Hanguri és Szelerti. Azért jöttek, hogy a szíriusziaknak segítsenek. Olianté, Hanguri és Szelerti más naprendszerekbe kirendelt szíriuszi flottáknál segített, de mostanra visszatértek a Földre, a saját dimenziójukba. Kérésemre összegyűltek, hogy megosszák testvéreikkel, az emberekkel, velünk, tapasztalataikat.

Először beszéljetek egy kicsit a szíriusziakról, milyenek, mennyire fejlettek, most hol tartanak, mik a tapasztalataitok velük kapcsolatban.

O: Én egy távoli flottánál voltam, ahol az volt a flotta feladata, hogy a Hajinar bolygón történt lázadás után a békét helyreállítsa, és levezényelje az ezzel kapcsolatos tárgyalásokat két nép között a masurák és melanjikok között. A masurák abszolút egyeduralomra törtek, teljesen elnyomva a melanjikokat, sőt rabszolgának tartották őket. Mindkét nép humanoid, mondjuk, nem is ez a lényeg, a történteknek sem sok közük van ahhoz, amiről én beszélnék kicsit.

Azért voltam ott, hogy a szíriusziakat, miután megkértek rá, fejlesszem. Meditációkat vezettem, amikkel az volt a célom, hogy kiterjesszem ezeket arra vonatkozólag is, hogy kapcsolatba lépve felsőbb tudatukkal, ne csupán technikai információkat szerezzenek, hanem ennél sokkal többet. Ismerkedjenek meg igaz önvalójukkal, alakuljon ki egy sokkal gyümölcsözőbb, gazdagabb kapcsolat, ismerjék meg egymást, csatlakozzanak a kollektív tudathálójukhoz, és legyenek összetartóbbak fejlődésükben is. Most eléggé széthúzóak, aki fejlődik, csak egyénileg teszi, és ha felemelkedik, vissza már nem tér, hogy elmondja társainak, hogyan tette meg, milyen dolgokat változtatott meg magában. Azt szerettem volna elérni, hogy egymással sokkal nyíltabbak legyenek. Végre lépjenek túl azon a nevelési tendencián, ami megakadályozza fejlődésüket. Az volt a tapasztalatom, hogy nagyon szépen haladtak. Kérték, hogy tisztítsam meg hajóikat azoktól az elemektől, akik nem akarnak a fejlődés útján járni, vagy akik szabotálják a normális működést. Sok álcázott ellenséges elemet távolítottam el, vagyis küldtem vissza az anyabolygójára. Miután ez is megtörtént, tapasztalhatták, hogy a védelmük sokkal erősebb, mint valaha volt. Kezdtek szépen fényesedni, de egy bizonyos fok után egyszerűen ellenállt a tudatuk. Nem értettem miért, amikor olyan szépen kezdett nyílni a belső értelmük. Egyszeriben elfordultak tőlem, nem jöttek el a meditációkra, ha igen, nem csinálták rendesen végig. Furcsa kérdéseket tettek fel, amik inkább anyagias jellegűek voltak, nem pedig spirituálisak. Rájöttem, hogy van bennük egy tudati blokk. Van egy világlátomásuk, amitől rettegnek. Népük, technikai fejlettségük végét jelzi.

Elvezettem őket egyik meditációnk alkalmával oda, ahol válaszokat kaphatnak kérdéseikre. Megkapták válaszul, hogy nem muszáj elpusztulni a népnek, de megvannak azok a dolgok, amiket meg kell tenniük, hogy elkerülhessék végüket. Ezt most nem részletezem, mert nagy ellenállást váltana ki belőletek. Ezek után ismét hajlandóak voltak eljárni ezekre az együtt meditálásokra. Ismét elkezdtek fejlődni, és egy reménysugár költözött szívükbe. Ami tetszett, hogy egyre magabiztosabbak lettek, később azonban egyre vakmerőbbek is. A tárgyalások a Hajinar bolygón mindig összkedélyállapotuk szerint haladt. Nem is vették észre, hogy attól, hogy nem fogadják el, mennyire rá vannak hangolódva kollektív tudatuk hálójára. Eleinte úgy tűnt, hogy nagyon egyénieskednek, hogy az egyik gátja fejlődésüknek, éppen az, hogy nem akarnak tudomást venni erről a kollektív hálóról. Csak később vettem észre, hogy minden egyes szíriuszi ember hangulatára, energiamintájára kihatással van ez a háló. Ez igazából így is van rendben. Ezek után némileg már inkább arra biztattam őket, hogy ettől még legyen meg a saját külön útjuk is, amin függetleníteni tudják magukat a tudathálójuktól, hogy ha bármi történne, ne essenek bele közösen a szakadékba. Ez egy olyan dolog volt, amit például abszolút elutasítottak, mert nem is értettek. Látszólag nem voltak egymással teljes összeköttetésben, magukat is becsapták ezzel, mert amiről nem akarunk tudni, azt elnyomjuk magunkban. Ez sosem célravezető. Hiába magyaráztam nekik arról, hogy nem az van, amit ők akarnak gondolni, hanem a realitás teljesen más, nem hittek nekem, elutasítottak. Amikor megkapták, hogy világlátomásuk jóra is fordulhat, hajlandóak voltak egy kicsit jobban rám figyelni. Elmondhattam nekik néhány ezzel kapcsolatos dolgot, felvilágosítottam őket, hogy bizony terheli mindannyiukat a felelősség, hogy amit megtehetnének azt nem teszik. Itt ismét vitánk támadt, mert nem akartak kreatívan, megoldásközpontúan gondolkodni, csak azt hajtogatták, hogy nem tehetnek semmit innen, a messzeségből. Így aztán végül nem is gyakorlatiasodott az elmélet. Az elméleti tudásuk ezzel szemben egyre nőtt. Büszkeséggel is eltölthetett volna, mennyire spirituálisak, mennyire tisztulnak energiamintáik, de éreztem, ez csak egy külső látszat, ez nem igazi fejlődés. Megfigyeltem már nem egyszer, hogy az elméletnek és a gyakorlatnak kéz a kézben kel járnia, mert külön-külön nem szolgálják a haladást.

Mint mondtam, a tárgyalások egyszer csak megszakadtak. Annyit érdemes tudni, hogy az ilyen kiküldetésekre mindenki önként jelentkezik, senkit sem kényszerítenek semmire. Aki viszont jelentkezik egy ilyen küldetésre, attól elvárják, hogy tehetségéhez mérten a feladatot a legjobban teljesítse, és vállaljon felelősséget munkájáért. Ez egyébként alaptörvény, nem csak a szíriusziaknál van így. Szóval egyik nap ezek a tárgyalások megszakadtak, a Hajinaron ismét elkezdődtek az öldöklések, és a szíriusziak nem tettek semmit. Ültek és teljesen magukba roskadtak. Nem értettem mi történik velük, míg kapcsolatba nem léptem többi társammal. Azt a flottát, ahol Szelerti volt, megtámadták, és teljesen szétverték. Mint mondtam, a kollektív tudathálón keresztül érezték, hogy baj van, és ettől teljesen leesett az energiaszintje ennek a flottának is. Mondtam, hogy erről beszélek már nekik hónapok óta, itt az idő, hogy változtassanak, de meg sem hallgattak, hanem elindultak a haza felé vezető úton. Hiába mondtam, hogy a felelősséget vállalni kell tetteikért, hogy bizony vissza fog ütni, hogy hagyják veszni a bolygó lakosait, holott épp az ő védelmükre rendelték oda őket, sőt a feladatot mindenki önként vállalta, közölték, hogy jobb lesz, ha eltakarodok. Mivel ők ellenben az én felelősségem is voltak, persze nem mozdultam, hanem figyelemmel követtem az eseményeket.

Hamarosan ezt a flottát is támadás érte, rengeteg hajó odaveszett a hazaúton, de ami leginkább megdöbbentett, hogy teljes sikerrel számoltak be arról, hogy mi jót tettek a Hajinaron, és milyen hősiesen tértek haza a támadások ellenére. Mikor már nagyjából biztonságban volt a flotta, már nem volt feladatom. Akkora volt a zűrzavar a Szíriuszon, vagy jobban mondva a Turul bolygón, hogy inkább visszatértem saját dimenziómba, mert nem tudtam volna mit tenni. Cserepesre szaggattam a szám, de inkább ellenem fordultak, ahelyett, hogy elgondolkodtak volna azon, hogy mit lehetne tenni. Majd Zárisun beszámol arról, hogy mi züllesztette szét ennyire ezt a fejlett társadalmat. Ez a történet részemről itt ér véget, hagyom a többieket is szóhoz jutni.