Földanya üzenetei 6.

 

F: Azért szólok most hozzátok, kedves emberek, mert látom, hogy ahogyan közeledik december 21-e, egyre inkább elkezdtek kapkodni. Először is elmondanám, hogy nem lesz semmilyen óriási változás, most hihettek bármit, maja naptár ide, vagy oda. A korszakváltás meg fog történni, de mint már mondtam, nem fogunk együtt az 5. dimenzió magasságaiba emelkedni, hanem csupán a 4. dimenzióba, ahová nem kíséri az átmenetet olyan nagy váltás, mint eddig hittétek. Tudom, hogy sokan csak azért tesztek úgy, mint ha nagy erőkkel fejlődnétek, mert úgy gondoljátok, erőfeszítéseiteket valaki majd megjutalmazza. Sokkal fontosabb lenne, hogy ténylegesen, a fejlődésetek érdekében cselekedjetek, és ne abbéli félelmetekben, hogy majd lemaradtok valami nagy változásról. Ha igazat akarok szólni, akkor az álfejlődők így is lemaradnak, és az fog valamit is érni, az fog velem fejlődni, aki azért fejlődik, mert egyesülni vágyik az Egy Teremtővel, aki meg akarja ismerni igaz önvalóját. Ez egy olyan út, amit nem a félelem, hanem a szeretet motivál. Ez igazi fejlődés, nem csak látszat, ezért nem is csak látszattevékenység.

Látom, hogy a nagy izgalmatokban és félelmetekben megtesztek egy sor fölösleges dolgot, hiábavalóságot, hogy mutassátok magatoknak, embertársaitoknak, és nyilván nekem, meg Zilonnak, meg a Legfelsőbb Teremtőnek is, hogy annyira változni akartok. Erre csak azt tudom mondani, hogy nem elég akarni, tenni is kell érte, de ez nem azt jelenti, hogy mindenféle álságos dolgokkal töltitek az időtöket, mondjuk kétes tanfolyamokra jártok, tisztán látókhoz mentek tanácsért, akik annyira látnak tisztán, hogy veletek együtt vak vezet világtalant, meg egy halom pénzt áldoztok mindenféle asztrológusra, meg gyógyítóra. Ezek külsőségek, ez még mindig csak az akarás, nem az, hogy valóban is tesztek bármit. Ahhoz, hogy tegyetek, nem kell más, minthogy felmerülő problémáitokat megoldjátok, a szeretet sugározzon belőletek, és hassa át minden gondolatotokat, a szeretet itassa át szavaitokat, cselekedeteiteket. És az elfogadás. Sose mást akarjatok megváltoztatni, megváltani, csak magatokat. Ha bennetek rend lesz, akkor az a rend már kihat környezetetekre is. A változtatásokat csak magatokon eszközölhetitek, de ezt már nem tudom jobban és érthetőbben elmondani, értsétek meg végre.

Aztán látom azt, hogy bizony azért el-elgondolkoztok üzeneteimen, a Teremtő üzenetein is, és igyekeztek valóban magatokban megkeresni a válaszokat, kérdéseitekre. Látom, hogy ezek a kis energiacsomagok, ha magatokhoz veszitek őket, azért hatnak, ha tudtok róla, ha nem. És bizony érzékelhető, hogy saját akaratotok és fény felé törekvésetek végül meg is látszik energiarendszereitekben. Nem szeretném, ha azt gondolnátok, csak szapulni tudlak benneteket. Ez nem így van, mert ha látom az eredményt, azt bizony el is ismerem. És most látom, igaz, hogy lehet ezt erősebben is, de akkor is eredmény, és nagyon örülök. Benne van ebben az is, hogy bizony én magam is megoldottam néhány dolgot magamban, tudom, hogy nem egyszerű sokszor a változás, hogy az igazságot felismerni sokszor fáj, a szembesülés kellemetlen, de onnan lehet elindulni egy szebb jövő irányába. Én is fejlődök, nekem sem könnyű, hiába gondoljátok azt, hogy mert nekem ez csak egy mozdulat. Tévedtek, ugyanúgy megszenvedek minden egyes apró momentummal, mint ti. Azt is tudom, hogy mindenkinek a saját baja a legnagyobb, így gondolhatjátok, hogy nekem sincs könnyű dolgom. De akkor is dolgozok magamon, és nem engedem, hogy bárki eltérítsen. Igen, előfordul, hogy kérek segítséget, de az igazi választ magamban keresem, és a megoldást én magam teszem meg, nem más. Nekem is van olyan, hogy nehezebben megy, de most végre igazán haladok. Érzitek is, vannak földrengések, katasztrófák, de az én változásom ezzel jár. Nem is olyan különböző ez, ha belegondoltok, a ti változásaitok is képesek nem kis vihart kavarni a környezetetekben. Vannak olyanok, akik ezeket a viharokat legalább olyan súlyos lelki nehézségnek éli meg, mint amilyen súlyos fizikai károkat okoz egy-egy tornádó.

Ami még fontos lenne, hogy megértsétek, nem kéne a mágiát erőltetnetek. Számomra a mágia mindaz a beavatkozás, amit nem kért senki. Most gondolkodjatok el, hogy azzal, hogy mindenféle dimenziókapukat, meg térkapukat nyittok, mi történik. Meg azzal, hogy mindenféle energiát aktiváltok bennem. Kértem? Nem! Ez egyéni kezdeményezésetek, de ha valaki azt mondja kértem, akkor közlöm, hogy ilyet már hónapok óta nem kértem, akkor is olyanokhoz fordultam, akik értenek ehhez, és akkor sem dimenzió- és térkapuk nyitogatását kértem. Olyan energetikai változtatásokat kértem, amik előnyösen befolyásolták fejlődésemet. És ami lényeges, olyanoktól, akik értenek hozzá. Ők nem verték nagydobra olyan formán, hogy bevonjanak mindenkit, akinek csak kedve van ilyenhez, mert felelősséget vállaltak tetteikért, így szépen a tanácsaim, és a Legfelsőbb Teremtő tanácsai alapján jártak el, anélkül, hogy engedtek volna bárkit is belekontárkodni ebbe a folyamatba. De mint mondtam, már ezek az idők elmúltak, most nem kérek tőlük ilyesmit, mástól meg aztán pláne nem.

El sem tudjátok képzelni, hogy mennyi gondot okoztok ezekkel a tér- és dimenziókapukkal. Nem tudjátok, hogy milyen irányokba nyílnak. Bezárni őket nem vagytok képesek, sőt senki sem, mert szabad akaratotokból nyitottátok, ki tudja hány ember energiája és akarata nyomán. Mivel ezt vállaltátok, így rátok terhelődik majd a felelősség, de engem is visszahúztok a fejlődésben, amit meg tényleg nem kértem. Megértem, hogy lassítani akarjátok a folyamatot, hogy több időt nyerjetek, tudom, hogy ez nem tudatos, mert tudatalatt teszitek, de teszitek, és bizony hatalmas károkat okoztok ezzel. Ezeken a kapukon, mint már mondtam, megannyi faj és lény jön be. Folyamatos támadásnak vagyok kitéve. A Fény Szövetsége pajzsként áll a támadók és közém, hogy védjen, de ezt sem lehet örökké csinálni, lenne más dolguk is, szintén rajtam, értem, a fejlődésem megkönnyítésére. De amíg ezek a támadások mennek, addig kénytelenek azzal foglalkozni, és nem jut a lényegre idejük. Kérlek benneteket, hogy hagyjatok fel ezekkel a tevékenységekkel, és forduljatok önmagatok irányába. Ha ezt megteszitek, és tesztek néhány lépést is előre a tudatosodás útján, akkor majd rájöttök, mennyi bajt okoztatok nekem ebben az időszakban.

Egyet azért a tudomásotokra hozok, hogy ha nehezen, úgy, ha könnyebben úgy, de meg fog változni minden rajtam. Nem egyszerre, mert annyira szeretlek titeket, hogy meg akarom adni maximálisan az esélyt mindannyiótoknak a fejlődésre, de akkor is meg fog történni a változásom, ami azzal fog járni, hogy a tudatosság irányába haladást fogják az energiáim előnyben részesíteni. Már most is látom, hogy a nagy kapunyitogatók mennyi gonddal, bajjal, betegséggel küzdenek, de ezt a fanatikusabbak úgy élik meg, hogy a gonosz erők próbálják megnyomorítani őket, holott csak felelőtlen tetteik következményeit élik meg. El kellene gondolkodni, hogy ha valaki valóban a fény és a szeretet útján jár, akkor miért vegyül a szép dolgok mellé annyi szenvedés, és fájdalom. Ez az út sok lemondással jár, de sokkal több áldással, mint bajjal. Van, aki ezen az úton jár, és többé sosem beteg, mert időben megoldja a kiváltó okot. Aki állandóan szenved, betegeskedik, nyomorog, az valamit nem csinál megfelelően. Ezt fontos lenne megértenetek, de ami a leglényegesebb, hogy magatokon változtassatok, és ne máson, vagy rajtam. Annyi mindent tudni szeretnétek, a múltról, a jövőről, csak éppen a jelennel, az „itt és most”-tal nem törődtök, holott a múltatok vezetett a jelenhez benneteket, és jelenetek határozza meg jövőtöket. Felelősség, kedves emberek. De minden cselekedetetekért vállaljátok is, ha tetszik, ha nem, ha elhiszitek, ha nem. Hát fejlődjetek ezek szerint.

Ha rajtam segíteni akartok, akkor tudatosodjatok, és magatokon dolgozzatok. Ne rajtam! Röviden ennyit gondoltam most üzenni nektek. Ha ebből nem értetetek, akkor természetesen erősebb figyelmeztetések fognak jönni, de ez az ok és okozat törvénye, ne gondoljátok, hogy én okozok nektek rosszat, azt ti okozzátok magatoknak a felelőtlenségetekkel, és tudatlanságotokkal. Remélem, együtt fejlődve jutunk egyre följebb és följebb, közelítve a végtelen Fényt, a Legfelsőbb Teremtőt!        

Földanya üzenetei 5.

 

F: Kedves emberek. Úgy tűnik, az előző kedves hangú üzenetünk után megint kénytelen vagyok bennetek helyrerakni néhány dolgot. Először is, fontos lenne végre megértenetek, hogy magatokon kell csupán dolgoznotok. Tudom, hogy lelkesek vagytok, és nagyon szeretnétek egymáson is segíteni. Meg kell értenetek, hogy senkin nem tudtok segíteni, csak magatokon. Amikor nagyon segítő kezet nyújtotok egymásnak, nagy beleéléssel, akkor fanatizáljátok egymást, holott mindenkinek joga van választani, hogy melyik úton szeretne járni. Csak akkor adjatok át információt egymásnak, ha azt kérik tőletek, mert amit látok az az, hogy a megszerzett információval kereskedtek egymás között, már akkor is elmondjátok, kinek mit kell tenni, amikor még arról sincs fogalmatok, nektek mit kéne igazán tenni. Aztán ebből jön az, hogy mindenféle fénybehívó meditációkat csináltok, amivel egymás és az én energetikámat is csak összezavarjátok.

Meg kell értenetek, hogy most egy nagyon érzékeny periódusban vagyok. Nagyon tönkre tettetek, épp folyamatban van az, hogy változtatok magamon, ezt sem tehetem olyan erővel, olyan tempóban, mint szeretném, gátolják az energiaáramlást a földalatti alagutakban elhelyezett mindenféle szerkezetek, objektumok. Ezek felszámolásával, hatástalanításával nem is szeretnélek titeket terhelni, megbíztam vele galaktikus testvéreiteket. Pont azért, mert ők sokkal felelősségteljesebbek, tudatosabbak, mint ti, és hallgatnak rám. Ha csak azt nézem, hogy hány meditációval zavartok bele az energiarendszereimbe naponta, minden földrészen, már az is azt mutatja, hogy egyelőre nem álltok készen arra, hogy együtt dolgozhassunk. Nem először és sajnos úgy vélem, nem is utoljára kérlek benneteket, hogy azzal foglalkozzatok, ami a saját dolgotok, vagyis önmagatokkal. Engem hagyjatok békén, mert borzasztóan leterhel, hogy állandóan azzal kell foglalkoznom, hogy semlegesítsem azt a rengeteg változtatást, amit a legnagyobb jószándékkal rajtam eszközöltök. Én, mint 9. dimenziós lény, higgyétek el nyugodtan, tudom, hogy mi kell nekem, nem kérek ebben segítséget tőletek. Ettől még rengeteget tehettek értem. Elég, ha szerettek és tiszteltek, de ezt minden gondolatotokkal, kimondott szavatokkal, és főleg tetteitekkel mutathatjátok meg. Már hozzáférhetőek segédanyagok, hogy mit tehettek. Például ne szennyezzétek a természetet, legyetek tudatosabbak, figyeljetek oda, tetteitek mit okoznak. És ne csak odadugott orral szemléljétek a dolgokat, hanem összefüggéseket is vegyetek figyelembe.

Gondolom, akik kitalálják ezt a rengeteg meditációt, még véletlenül sem gondolnak bele, hogy mit okoznak valójában. Hát legyen, elmondom. Amikor belenyúltok az energetikámba, akkor az olyan, mintha az engem ölelő energiahálón csavarnátok egyet. Lesznek helyek, ahol így többletenergia képződik, és lesznek helyek, ahol ennek következtében energiahiány lép fel. Ezzel hatást gyakoroltok az időjárásra, rendesen időjárási anomáliákat idéztek elő, földrengéseket, akaratomon kívüli kontinens eltolódásokat, szökőárakat, magmaáramlási zavarokat, ami viszont a mágneses teret rendezi át rajtam. Joggal tehetem fel a kérdést, tulajdonképpen mit akartok elérni? Biztos vagyok benne, hogy közelről teljesen ártatlanok és jók vagytok, csak éppen nem láttok tovább az orrotoknál. Tudjátok, pont erre mondják, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Amikor annyira meg akarjátok egymást váltani, akkor is hasonlóan csodás dolgokat idéztek elő, ami teljesen tévútra viheti azt, aki a közeletekbe kerül. Segíthettek egymáson, csak éppen használjátok az eszeteket. Legyetek már tudatosabbak, mert így többet ártotok, mint használtok.

Aranyos, hogy ti azt élitek meg a meditációitokban, hogy erős fényt láttok, de abba már megint nem gondoltok bele, hogy ti 3. dimenziós lények vagytok, erős fényt már annak alacsony rezgésén is láthattok. Én ellenben 9. dimenziós lény vagyok, nekem ez a ti erős fényetek csak halvány derengés, de legalább átrendezi az energiamintámat. Meg fogjátok kapni ezen tetteitek következményeit, és akkor megint csak nem fogjátok érteni, miért ver titeket a sors, miközben olyan jóindulatúak vagytok. Hát pont azért kaptok pofonokat, mert nem gondolkoztok, csak rögtön belevetitek magatokat mindenbe, ami elsőre jónak tűnik. Nem gondoljátok végig, magasabb szemszögből, szükséges-e amit csináltok. Lépjetek kicsit túl önmagatok alacsony szintjén, és akkor talán a hatalmas egótok is képes lesz picit félreállni, és helyet adni a józan gondolkodásnak.

Nagyon fontos lenne, hogy ezt megértsétek. Remélem világosan fogalmaztam. Most azért még egyszer összefoglalom. A saját fejlődésetekkel törődjetek, tudatosodjatok, kezdjetek el összefüggésekben gondolkodni, lássatok túl egótokon, hogy mindez jó irányba tereljen benneteket.

Engem pedig a meditációkkal, az energialehívásokkal, átalakításokkal, kristályaktiválásokkal, egyéb dolgokkal hagyjatok békén, mert ártotok vele! Inkább óvjátok a természetet, és szeressetek, de ne úgy, hogy közben leigáztok alacsony szintű energetikátokkal, mert így akkor is segítetek nekem, ha én nem akarom, sőt akkor is, ha ezzel csak károkat okoztok. Ne nyitogassátok a dimenziókapukat! Fogalmatok sincs róla, kik, mik jönnek azokon át. Fogalmazhattok meg bármilyen nemes célt, azt éritek el mindezzel, hogy olyan lények és energiák jönnek a közelembe és a közeletekbe, amiket nem tudtok kontrollálni, felügyelni. Ehhez még, sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de gyengék, fejletlenek és tudatlanok vagytok. Bízzatok már bennem egy kicsit jobban! Ezt én elrendezem, elrendeztetem, biztosítva nektek a megfelelő környezetet tudati, lelki, szellemi fejlődésetekhez. Hagyjatok dolgozni!

Értsétek meg, ez nem rosszindulat, hanem nyomatékos kérés. Amihez nem értetek, abba ne bonyolódjatok bele. Ez ugyanis kontárkodás. Most csak fogadjátok el ezt, később, ha már eleget fejlődtetek, meg is fogjátok érteni. Tudom, hogy az itt elmondottak ellenérzést fognak belőletek kiváltani, mert hogyan is akarhatok én bárkit korlátozni. Igazatok van, nem teszem, de a következményeket nektek kell viselnetek mindazért, amit tesztek, mondotok, vagy gondoltok. Lehetnek ezek a következmények jók, kellemesek, és kellemetlenek is. Bár tudom, hogy mazochisták és szadisták is vagytok egyszerre, már ért benneteket ilyen kritika, de én leszoktam erről, már nem vágyom erre. Ne kínozzatok!

Remélem világos voltam, és hat rátok könyörgésem! Köszönöm, hogy meghallgattatok!    

Földanya üzenetei 4.

 

M: Kedves Földanya. Érkezett egy olyan kérdés, amire már tudom ugyan a választ, mégis arra kérlek, hogy fejtsd ki kérlek a miérteket, az okokat, amiért a dolgok így alakultak. A kérdés egyszerű, azt írják sokan, hogy amikor megérjük az átmenetet, akkor lesz három nap sötétség, amire jó felkészülni. Mesélj kérlek az átmenetről, és arról, lesz-e ez a három nap sötétség, mielőtt megpillanthatjuk új otthonunkat. Közeleg a december 21, a határidő, a váltás dátuma. Gondolom ez a kérdés nem csak egy embertársamat foglalkoztatja, hanem sokakat.

F: Kedves emberek. Rengeteget változott a helyzet, ez valóban így van. Nem lesz 3 nap sötétég, nem lesz igazi nagy váltás és átmenet, hanem minden idővel fejti majd ki hatását. Észre fogjátok venni természetesen a változásokat, de azt is tudnotok kell, hogy a 3 napos sötétség abban az esetben jött volna létre, ha az emberiség kollektíven, de legalábbis egy bizonyos százalékban az 5. dimenzióba kel át. Igen, ez volt a terv, le is írtátok megannyi helyre, de sajnos ez már a múlté. Igazából ez egy hosszú távú terv végét jelentette volna, és ez a terv megbukott, így nincs módotok arra, hogy nagyobb tömegben keljetek át az 5. dimenzióba. Akik fejlettségük okán ezt mégis megteszik, nekik valóban számolni kell a 3 napos sötétséggel. Ebben a három napban megélik eleinte a teljes magányt. Ha ekkor kétségbeesnek, akkor lelkük visszahull, de lehet, hogy már nem a saját testükbe, amit eddig birtokoltak, hanem meg kell várniuk, míg újra inkarnálódhatnak. Az, aki nem esik kétségbe, a magány érzése után megtapasztalja majd a tökéletes egységet. Ekkor visszakapja teljes teremtőerejét, sőt ki is próbálhatja magát, de ehhez hatalmas tudatosság szükségeltetik, mert a hatalmas erő bizony hatalmas felelősséggel is jár. Amikor mindezen tapasztalatokon átment, akkor lesz felkészült az 5. dimenziós létre. Ekkor megalkotja ismét fizikai testét ebben az új közegben. Már képes lesz rá, hogy ha úgy tetszik, átformálja testét igényei szerint. Ekkor már nem köti a halál, szabadon megújíthatja magát, amikor úgy érzi, régi teste nem szolgálja tovább szellemi fejlődését. Természetesen az, aki eljut az 5. dimenzióba, sem kell, hogy üldögéljen a babérjain, mert aki nem a megfelelő irányba fejlődik, innen is visszaeshet.

Most kár erre a tapasztalásra több szót fecsérelni, miután az emberiségnek nem ebben lesz része. Térjünk vissza arra a történetre, ami régi időkbe nyúlik vissza, és aminek a végén a fenti folytatás volt várható. Az egész folyamat több ezer évre nyúlik vissza, de most erre sem térnék ki. Megegyeztünk Jézussal, hogy már lassan elég lesz Jahvéból, vagy Allahból, vagy hívja ki aminek akarja, az előző Társteremtő tevékenységéből. Az utóbbi pár ezer évben az én spirituális fejlődésem felgyorsult, én tartottam magam az eredeti ütemtervhez. Ő ellenben annyira el volt varázsolva saját nagyszerűségétől, hogy folyamatosan önnön dicsőségében akart fürdeni. Nem törődött sem velem, sem azzal, amiben megegyeztünk. Gondolta, hogy majd örökké rajtam élősködhet. Mi Jézussal kiokoskodtuk, hogy szépen eltávolítjuk. Ebben kértük a Fénykereszt és a Lejegyző segítségét, akik vállalták, hogy a végső időszakban testet öltenek az emberek között, hogy lássátok, hogy ők is csak közületek valók, és így adják át a végső tanításokat, és átvezessenek titeket a változáson, jól felkészítve benneteket, hogy amikor megélitek a magányt, ne essetek kétségbe. Kitaláltuk, hogy úgy tudnánk ezt a legkönnyebben kivitelezni, hogy egyre több fényt és tudatosságot csepegtetünk fokozatosan az emberek elméjébe. Erre a legjobb módszernek az tűnt, hogy egyre magasabb tudatosságú gyermekekkel ajándékozzuk meg az embereket. Ezeknek a gyermekeknek különböző feladatuk volt. Először az indigó gyermekek jöttek, az ő dolguk, hogy lerombolják azokat a téveszméket, régi rossz szokásokat, amik az embereket az álomvilágban tartják. Nagyon intelligens, erős akaratú gyermekek jöttek a világra, nyitott elmével.

A következő lépés a kristály gyermekek születése volt, akik már azért empatikusabbak, ők összefogták volna az emberiséget, szeretetet, megértést, alázatot hozva közétek. Ők is rendkívül nyitottak, nagy tudásúak. Aztán az utolsó időkre jöttek volna a szivárvány gyermekek, akik a végtelen teremtőerőt, a fényt hozták volna közétek. És voltak még a fénygyermekek is tervben, akik az átalakulásban játszottak volna hatalmas szerepet, de igazi munkájuk csak az 5. dimenzióban kezdődött volna, ahol segítettek volna benneteket az ott maradásban, a tudatosodásban. Igazi, bölcs tanítóitok lettek volna.

Igazából ez a kísérlet már egyszer sikerült, igaz nem rajtam, hanem más bolygón, de akkor még úgy tűnt, hogy teljesen kivitelezhető lesz itt is. Csak hiba csúszott a számításainkba. Annyira kötött titeket a Társteremtőm megannyi szabálya, hogy képtelenek voltatok olyan szintre kerülni, hogy be tudjátok fogadni az új generáció tudását, hogy megértsétek, mit akarnak nektek tanítani. Kezdtünk kicsúszni az időből, végül késve, de elkezdtük a 1990-es években az indigó gyerekek lehozatalát. Abból látszott, hogy kísérletünk eleve bukásra van ítélve, ahogyan ezekhez és mellesleg az összes többi gyermekhez hozzáálltatok. Sajnos nálatok, embereknél az a helyzet, hogy aki már felnőtt, az azt gondolja, hogy mindent sokkal jobban tud, mint mások, pláne a nála fiatalabbak. A gyermekeket lenézitek, értelmi képességeiket vitatjátok. Borzasztó volt látni, hogy ott voltak ezek a kimagaslóan intelligens indigó gyermekek, akiket már nem lehetett a régi begyöpösödött szokások szerint tanítani, erre azt mondtátok rájuk, hogy hiperaktívak, meg mindenféle elmebajjal kezeltétek őket, ahelyett, hogy felismertétek volna, valamin változtatnotok kellene. Teljesen megnyomorítottátok ezt a nemzedéket. Én viszont már nem hagyhattam abba, jöttek a kristálygyermekek, akik olyan szempontból némileg szerencsésebbek, hogy sokkal szeretetteljesebbek, nincsenek akkora elvárásaik veletek szemben, mint az indigóknak voltak, de pont ettől még jobban tévútra tereltétek őket. Ők már megannyiszor előadják, hogy angyalokat látnak és egyéb más lényeket, más létsíkokról, amitől ti meg azt gondoljátok róluk, hogy nem normálisak. Eszetekbe sem jut, hogy ti vagytok annyira begyöpösödöttek, annyira az anyagba fordultak, hogy nem vagytok már képesek érzékelni semmit, csak a saját mocsaratokat. Így hát mindkét terv önmagában kudarcot vallott. Sajnos még a szivárványgyermekek közül is már leszületett néhány, szerencsére még meg tudtam állítani a folyamatot, nehogy teljesen tönkretegyetek egy tiszta és csodálatos nemzedéket. Nézzétek meg, milyen borzalmasan elmebeteggé tettétek a gyermekeiteket. Teljes káosz van bennük. Abszolút elbuktátok az esélyt, amit kaptatok.

Mit is vártam egy olyan emberiségtől, akik saját gyermekeiket ennyire elutasítják, csak nyűgnek élik meg, inkább szükséges rossznak, vagy csapásnak, hiszen hány anya öli meg saját csecsemőjét, mert véletlenül becsúszott? Ahelyett, hogy az Égiek ajándékának tartanátok őket, kis bölcseknek, akiktől megannyi csodát lehet tanulni, ahogyan régen még így is viszonyultatok hozzájuk. Ők kapuk egy tágabb világ érzékelésére. De ti, azzal, hogy az anyagba fordultatok teljesen, őket sem vagytok képesek a helyükön kezelni. Kis taknyos rosszaságoknak, ostoba, haszontalan kis kölyköknek tartjátok őket, akikkel csak a baj, a bosszúság van. Hát ilyenek is lettek, mert ezt vártátok el tőlük. Megrontottátok őket, és most a legnagyobb segítségetek a legnagyobb ellenfeletek lett. Ne gondoljátok, hogy ők majd átkelhetnek egy tudatosabb dimenzióba. Jó, ha kibírják valahogyan a negyedikben. De sokukat már annyira tönkretettetek, annyira belenyomtatok az anyagba, hogy már nem lesznek képesek egy magasabb tudatszinten működni. Akik meg még nagyon kicsik, azokra sem vár az új világ. Igazából a 4. dimenzió is keveseteknek adatik meg, állhatatlanságotok miatt.

Változtattam a tervemen is. Elengedem a kezetek, és megtapasztaljátok tetteitek következményeit. Ezért lesz lehetséges, hogy másik bolygókon inkarnálódjatok, mindenki tudatszintjének, és feladatainak megfelelően. Én viszont Jézustól, az Embertől, egy új, magasabb rezgésű csomagot kérek, amiből majd magasabb tudatszintű embereket fogunk Zilonnal, az új Társteremtőmmel, létrehozni. Ők majd képesek lesznek jobban alkalmazkodni az új tudatszinthez. És ami még jó, hogy nem fogja őket kötni az előző Társteremtőm megannyi elmebeteg szabálya, ami titeket ennyire fanatikus vallásimádókká tett. Ez a döntésem végleges, mert új tudatosságomhoz ez illik jobban.

Mindettől függetlenül higgyétek el, hogy nektek sem lesz rossz. Egyszerűen apró lépésenként tehetitek majd meg a fejlődésetek, nem lesztek rákényszerítve erre a mindent vagy semmit játékra, amibe belecsöppentetek. Lesz végre lélegezni is időtök. Nem fogjátok egyszerre megoldani mindazt a rengeteg feladatot, amit most bevállaltatok, de nem is lesz ennyire a nyakatokon a kés. Végre felszabadultok megannyi kötelezettségetek alól. Egyesével, ráérősen tudtok haladni, nem kell irdatlan tempóban rohannotok. Én teljesen elégedett vagyok veletek, a jelen helyzetben nem is csodálkozom, hogy elbuktatok. Azt csodálom, hogy vannak, akik tudtak fejlődni ebben az elmebeteg közegben, amit az előző Társteremtőm hozott létre. Szóval sokkal jobb lesz így nektek. Még erről a szintről ezt katasztrófaként élitek meg, tudom, és nagyon keménynek tűnnek szavaim. Álságosnak hangzanak vigaszaim, pedig egyáltalán nem vagyok álságos. Maximálisan tisztelem az erőfeszítéseiteket, és az életeteket. Sajnos csak kevesetek tudott annyira felfejlődni, hogy kibírja a következő dimenziót. Az is igaz, hogy ettől még ti tehettek saját sorsotokról, de akkor sem hibáztatom egyikőtöket sem. Kívánok azoknak, akik nem tudnak velem tartani, nyugodtabb, és fejlődésben gazdag új életeket.            

Földanya üzenetei 3.

Kedves emberek! Úgy gondoltam, hogy ésszerű lenne, ha kicsit világosabbá tenném a bennem lejátszódó folyamatokat, hogy jobban megértsétek, valójában mi történik. Persze az előző üzenetekből is kiolvasható, de gondoltam a legjobb az lesz, ha rendesen összefoglalom. Továbbra is fenntartom az eddigieket, de ez most egy más hangvételű üzenet lesz. Nem célom, hogy pontosan megértsétek amiket itt közölni fogok, de talán rávilágítok arra, hogy az eddigieket sem rosszindulatból, vagy számonkérésből írtam.

Először ismét tudatosítom bennetek, hogy élő, érző, tudatos lény vagyok magam is. Egy istenség. Hogy a teremtésben pontosan hol a helyem, azt a közlő médium hitrendszerén keresztül tudom elmagyarázni, ha ti máshogyan osztjátok fel magatokban a dimenziókat, vagy Létsíkokat, akkor próbáljátok meg abban elhelyezni hol lehetek. A közlő médium 13 Létsíkot különböztet meg. Ezeket hívhatjátok dimenzióknak is. Ő pont fordítva nézi, de az elfogadottabb az, hogy ahogy emelkedik a dimenziók számozása, úgy egyre fejlettebb létállapot a jellemző. Szóval ebben a felosztásban úgy néz ki a dolog, hogy az 1. dimenzió egy érdekes hely, itt fordul meg az egész teremtés, itt válik az energia anyaggá, és itt alakul vissza az anyag energiává. A 2-7-ig az anyagi dimenziók, 8., 9. dimenzió az istenségek és egyéb entitások otthona, 10.,11. az angyali dimenziók, 12. az Akasha krónika, vagyis a Teremtő emlékezete, itt vannak az ennek megfelelő lények hatan és végül a 13. dimenzió, ahol maga a Teremtő van kettes-hármas egységében. Ebből is kiderül, hogy én a 8., 9. dimenzióban vagyok igazán. Sőt, egyenlőre a 8-adikban, de épp most készülök átkelni a 9-edikbe. Ez pontosabban azt takarja, hogy azok az istenek, istennők, akik a 8. dimenzióban élnek, megtestesülnek mint bolygók, vagy csillagok, az összes anyagi dimenzióban. A 9. dimenzióban élő istenségek viszont először a 4. dimenzióban érzékelhetőek, de inkább attól magasabb tudatossági szinten lévő dimenziókban. Ez az átmenetek miatt lehetséges.

Képzeljétek el azt, hogy én is normál, akár emberi testtel rendelkezem, ez így talán egyszerűbb. Ez legyen a normál megjelenésem, ahogyan testvéreim között járok. Mivel nem vagyok tökéletesen egy a Teremtővel, se nem vagyok angyal, nekem is van egóm, bár nem olyan, mint a tiétek, ez igaz. Nekem is vannak tulajdonságaim, jók, kevésbé jók egyaránt. Ezek a tulajdonságok teszik lehetővé, hogy megjelenjek a dimenziókban. Viszont én is fejlődöm, ahogyan ti, vagy mások a dimenziókban, univerzumokban. Ez a fejlődés lehet ugyanúgy kétirányú, mint nálatok. El is sötétedhetek, de ki is világosodhatok. Én elhatároztam, hogy a Fény és Szeretet Útján szeretnék járni egészen addig, míg nem egyesülök a Teremtővel. Most is folyamatosan fejlődök, ahogyan haladok ezen az úton. Nem szándékozom visszafordulni. Ez azzal jár, hogy folyamatosan szelektálom a tulajdonságaimat, amik meghatározzák az életemet, látásmódomat. Ami már nem szolgálja fejlődésemet, elhagyom, és új szokásokat építek be a tudatomba, amik jelenleg a fejlődésemet elősegítik.

Ez a ti életetekben is érezhető változásokat hoz el. Az egyik ilyen, hogy megszűnök a 3. dimenzióban létezni. Már annyira előrehaladtam a fejlődésben, hogy egyszerűen nem tudom összeegyeztetni saját lelkemmel a 3. dimenzió anyagközpontúságát. Sokkal több szeretetet árasztok magamból, semmint azt ez az alacsony dimenzió képes lenne befogadni. Mint mondtam, még visszatartom a lélegzetem, de nem megy sokáig, nem is akarok így maradni, és a fejlődésem útja felemel. Egyelőre még lesz megtestesülésem a 4. dimenzióban, és onnan feljebb a többiben. Ez az én utam. Amennyiben tartani szeretnétek velem a tempót, nektek is tennetek kell felemelkedésetekért. Sokkal több szeretetet vagytok képesek beépíteni életetekbe, mint azt most akár elképzelni bírjátok. Aki képes erre, velem fog emelkedni, aki nem, az lemarad. Ezt úgy képzeljétek el, hogy aki lemarad, az más bolygón tud csak megtestesülni, rajtam nem. Ez persze nem jár a részetekről semmiféle rossz dologgal. Annyit jelent csupán, hogy nem kaptok ennyire komplex feladatcsomagot, mint amit azzal vállaltatok, hogy rám inkarnálódtatok. Kicsit így lelassul majd a fejlődésetek, de egyszerűbbé is válik. Ne aggódjatok, be fogtok tudni illeszkedni az új környezetbe. Azon is fölösleges aggodalmaskodnotok, hogy mi lesz a családotokkal, szeretteitekkel, barátaitokkal. Természetesen a feledés fátyla hull rátok, és kaptok másik családot. Amikor majd készen álltok ismét, hogy engem válasszatok, meg fogjátok tudni tenni ismét, és majd találkozunk újra.

Amit én szeretnék tőletek kérni, vagy inkább csak tanácsolom nektek, hogy engedjétek a fejlődésem, szeressetek annyira, hogy megértitek, nincs jogotok elvárni tőlem, hogy folyamatosan egy pocsolyában dagonyázzak. Ahogyan nektek is van szabad akaratotok, úgy nekem is, tartsátok tiszteletben az enyémet is, és majd a tiéteket is tiszteletben fogják tartani. Amíg ezt nem teszitek, mit vártok másoktól, vagy tőlem?…

Köszönöm, hogy meghallgattatok!      

Földanya üzenetei 2.

 

Földanya válasza a kételkedőknek

Kedves emberi teremtmények!

Lehet, hogy kicsit erősen fogalmaztam? Nem érzem így, főleg ha tekintetbe vennétek az én szorult helyzetemet. Látom, nagyon tudjátok sajnáltatni magatokat, anélkül, hogy mélyebben elgondolkodtatok volna az üzenetemen. Igen, tudom, hogy vannak olyan üzenetek a nevem alatt, amelyek a tutujgatásig mennek csupán, aztán véletlenül sem üzennek semmit, csak simogatják a lelketeket. Tudnotok kell, hogy ez kizárólag a médiumon múlik aki csatornáz. Ha ő tutujgatni akarja embertársait, akkor az üzenet is olyan mázzal lesz leöntve.

Akkor még egyszer vegyük át elölről. Elvárjátok tőlem, hogy simogassam a lelketeket, mert a feltétlen szeretet ezt tenné? Tévedtek kedveseim. A feltétlen szeretet szól belőlem, amikor szembesítelek benneteket tetteitekkel. Elvárjátok tőlem a gyengéd szavakat, amikor folyamatosan mérgeztek engem, nem is figyeltek oda, hogy ne szennyezzétek a levegőt, a vizeket, a termőtalajt. Egymást öldösitek, mindenféle nukleáris és egyéb robbanószert vettek be egymás ellen, vegyi és biológiai fegyverekkel irtjátok egymást, és eközben is csak károsítjátok az élővilágot. Mit gondoltok, én ezt tétlenül nézem? Sőt szíveteket, lelketeket simogató szavakat sugdosok az éterbe, arról, mennyire csodálatosak vagytok, mennyire szeretlek benneteket? Nem lényeg, hogy engem közben élettelen gömbnek tekintetek, akit csak úgy le lehet igázni és adott esetben még néhány jól irányzott bombával meg is lehet semmisíteni.

Kedveseim, ébredjetek már fel. Nem részegek vagytok, hanem kómásak. Próbáljátok végre végiggondolni, mi nekem az emberiség. A leggyengébb szóval is csak egy betegség, ami el akar emészteni. Lehet, hogy ti élvezitek a sok nyavalyát, ami gyötör titeket, de mégis orvosolni akarjátok a szenvedéseiteket, és nem akarjátok, hogy a bajaitok állandósuljanak. De tőlem elvárjátok! Hol itt a szeretet a TI részetekről??? Nem érzem az önzetlen odaadást, a feltétel nélküli szeretetet, amit tőlem vártok. Nem gondoljátok, hogy némileg igazságtalanok vagytok? Ti, akik ennyire számon kéritek rajtam a szeretetteljes hozzáállást, legalább a szemetet szelektíven gyűjtitek? Hány keblemen nevelt állatot mészároltattok le, hogy húst egyetek? Gyalog jártok talán, hogy ne szennyezzétek a levegőt? Ti mit tesztek értem?

Eljön az az idő, amikor felelősséget kell vállalnotok a tetteitekért. Ez az az idő. Nem akarok én szendergéséből felrázni senkit. Felőlem nyugodtan éljetek álomvilágban, ahol nektek mindent szabad, ahol a feltétlen szeretet azt jelenti, hogy minden értetek van, és nektek semmit nem kell tenni, még csak meg sem kell köszönni, hogy a hátamon hordalak benneteket. Attól még a valóság más lesz, mint az álom. A valódi, feltétel nélküli szeretet tudatos, becsületes, egyenes, nem vesz el, csak ad, nem követel. Ilyen az enyém. Nem veszejtem el az emberiséget, hanem megajándékozom, egy édenkerttel. Aki el bírja viselni az marad, aki nem, az saját döntéséből fog távozni. Senki nem fogja kényszeríteni, hogy hagyja el a hátam, csak nem fogja bírni elviselni az igazi szeretet hatalmas erejét, mert az igazi szeretet fényében minden hazugságra fény derül.

Ahelyett, hogy megkérdőjelezitek szavaimat, inkább nézzetek körül saját életetekben, hogy rendben van-e minden körülöttetek, hogy ti elviselnétek-e, ha minden gondolatotokat, érzelmeteket, szavatokat, tetteteket felelősséggel fel kéne vállalnotok. Gondoljatok bele, hogy mindenki hallja minden gondolatotok. Az is, akiről valamit gondoltok. Tiszta a lelkiismeretetek? Ha majd tiszta lesz, akkor tudni fogjátok, hogy szavaimért ÉN, vállalni tudom a felelősséget, nem a levegőbe beszélek, és nem azért íratom üzeneteimet, mert bárkit bántani, vagy felvilágosítani, vagy felébreszteni szándékozom. Továbbra is fenntartom, ha valaki továbbra sem érti miről beszélek, annak ezek az üzenetek nem szólnak. Kíméljetek meg attól, hogy magyarázkodnom kelljen olyanok előtt, akiknek fogalmuk sincs a gondolkodásról, és főleg a felelősségről.

Hiszitek vagy sem, én mindannyiótokat szeretlek! Ellenben nem vagyok szolga, akit a végletekig ki lehet használni. Nem elég, hogy én szeretlek titeket, nektek sem ártana ugyanezt tennetek velem. Észreveszitek, meg fog változni az arculatom, ha odafigyeltek rám, ha igazán megtanultok felelősségteljesen létezni rajtam. Akkor majd tudni, érezni fogjátok, mennyire feltétel nélkül szeretlek benneteket, mert akkor végre megteremthetem nektek az édenkertet. Lesz, aki ezt látni fogja. Azok, akik igazán tudnak élni, ahogyan a szeretet törvényszerűségei irányt mutatnak. Nem pedig önző módon, ahogyan most éltek. Csak követeltek, aztán csodálkoztok, hogy miért van annyi vihar, betegség, és miegymás. Nem kell csodálkoznotok, rakjátok rendbe a saját életeteket, én is csak ezt teszem a sajátommal. Elhihetitek, hogy annak, akinek rend van az életében, aki semmilyen árnyoldalától nem fél, aki felülemelkedett egocentrikusságán, az se nem beteg, se nem szenved, se nem panaszkodik. Mielőtt rám mutogattok, kezdjétek magatokon a változtatást, ha akarjátok.

A Fénykereszt és Lejegyző üzenetei 2.

Segédlet Földanya üzenetéhez/2

Amit tehetünk önmagunkért, a jövőnkért, és a Földanyáért spirituális oldala.

Azzal kezdődik, amit az előző üzenetben leírtam. Anélkül csak ”féllábas, féloldalas”  a spirituális fejlődés. Hiába a sok hókusz-pókusz, ha homokra építünk várat. Nagyon szeretnek az emberek sok információt begyűjteni, rohangálnak egyik tanfolyamról a másikra, de ez csak akkor válik tudássá, ha a gyakorlatban is tudjuk alkalmazni. Egyébként csak holt információs anyag lehet az egész útból. Lehet vele villogni mások előtt, verni a mellünket, hogy mi milyen fejlettek vagyunk, mennyit tudunk, csak üres doboz lesz belőle.

Alap hozzáállási kérdés, hogyan viszonyulunk másokhoz, a természethez, környezetünkhöz. Szeretettel, vagy nemtörődömséggel, utálattal, lenézéssel stb. Sokan kérdezik, mi az életfeladatuk itt a Földön. Mindenki valami világmegváltó dologra gondol. Az pedig csak pár ember feladata volt és van. A többség feladata éppen az önmagunkkal, természettel, Földanyával kapcsolatos harmónia, béke és szeretet megtalálása, természetesen a karmikus bevállalt leckéken kívül. A karmikus leckék többsége is arról szól, hogy megtanuljuk a tett ill. tétlenség következményeinek felismerését, alkalmazását. Okozunk valakinek valamit, ( a természet, még a szilárd anyag is élő, csak más tudatossági szinten áll), azt meg kell tapasztalnunk a másik oldaláról, mivel a tapasztalat úgy teljes. Például adunk valakinek egy pofont, annak a tapasztalatnak csak ez csak az egyik fele, hogy adtuk. A másik fele a kapjuk, azt az oldalát is meg kell tapasztalnunk. Sokan ezt nevezik büntetésnek, pedig csak egy tapasztalati út. Vesszük a legmérgezőbb bolti félkész, és készételeket, mert sokan nem hajlandók főzni, azután jön a rossz kedélyállapot, betegségek gyakrabban stb. Amennyiben felismerjük ezt a törvényszerűséget, kellő tudatosodás után vigyázunk arra, mit teszünk vagy nem teszünk, gondolunk, mondunk. Mivel már tudjuk, hogy meg kell tapasztalni a másik oldalát is. Minden visszahat, a szavak és a gondolat is. Pl. mikor azt mondja valaki: költse gyógyszerre. Azután csodálkozik, hogy beteg lett, vagy olyan váratlan kiadásai lesznek, amire nincs ésszerű ok. 

Egy nagyon jó iránymutató ima:

„Adj Uram erőt ahhoz, hogy változtassak, amin tudok,

Adj Uram erőt ahhoz, hogy elviseljem amin nem tudok,

És bölcsességet, hogy a kettőt meg tudjam különböztetni egymástól.”

Aki megpróbálja ezek szerint élni az életét, észreveszi, hogy a legtöbb problémája egyszerűen megszűnt, eltűnt. Miért? Mert a legtöbb problémát az emberek maguk gyártják. Más hülyesége, agyament hozzáállásán miért kell idegeskedni? Itt jön képbe az elfogadás. Elfogadjuk, hogy a másik a fejlődési útján ott tart, ahol tart, és megyünk tovább. Nem bosszankodunk rajta napokig, hetekig. Szeretet… Elfogadás… Másokon nem változtathatunk, egyszerűen nincs hozzá jogunk. Csak akkor segíthetünk neki változni, ha ő kéri. Mit tehetünk? Magunkon, a saját hozzáállásunkon változtatunk. Min nem tudunk változtatni? A másik emberen. Nehéz lecke, de megtanulható.

A gyermekeink amíg felnőnek más kérdés, mert azzal, hogy hozzánk leszülettek, bevállaltuk, hogy jó példát mutatunk neki, és felkészítjük őket az életre. Manapság legtöbben letolják magukról ezt a felelősséget, ráhagyva a gyerekre, hogy csináljon amit akar, mivel a szülő lusta arra is, hogy a gyerekéből tisztességes embert neveljen. Ettől a hozzáállástól olyan a mai fiatal generáció, amilyen. A rossz hír, hogy a szülő felelőssége ettől még fennáll, és egyszer el kell számolniuk tetteik és tétlenségük következményeivel. Sajnos a példamutatással is hadilábon áll az emberiség. Mikor a szülők is az önzés, lustaság, nemtörődömség példáját mutatják, mit várhatunk a gyerekektől?

Spirituális információforrások:

Nagyon sok könyv, tanfolyam, film, „csatornázás” szól ebben a témakörben. Mint minden másban, ebben is van jó, közepes és félrevezető. Az információ átadás szintje, mélysége is különböző. Kell is különböző mélységű, hogy aki kezdő az úton, az is fel tudja fogni. A gond, amikor valaki kontroll nélkül fal minden információt, nem értelmezi, rendszerezi, szelektálja. Minden információforrásban bent van az átadó személyisége, tisztasági foka, hitrendszere, világképe. 100% tiszta forrás nincs, csak megközelíthető. Kellő távolságból kell nézni minden információt, míg meg nem győződünk arról, hogy az nekünk, és annak a világnak jó, amiben élünk. „Fenti” szellemi információkhoz bárki hozzáférhet, de vagy nem fogadja el, mert például nem fogadja el csak a fizikai síkot. Vagy például csak keresztény megközelítést fogad el, mert ilyen világszemléletű. Ettől még lehet valóságtartalma, csak az ember által rákent mázat kell leszednünk róla. De vannak egész nagy tisztasági fokú információátadók is. Tanfolyamok is vannak szép számmal, csak legtöbbször, egy apró, pár mondatban átadható lényeges információ köré csinálnak egy hatalmas körítést, (és ez sajnos sokszor lerontja a valódi elővrevivő információ hatását, csak kevesen veszik észre), hogy jó pénzért el lehessen adni.

Mit lehet tenni? Próbáljunk az intuícióra, belső megérzésre hallgatni. Maximálisan erre hagyatkozni sosem szabad, hosszú gyakorlás után sem, mert a vágyaink, lelkesedésünk elnyomhatja a valódi útmutató érzést. Mindig mellé kell tenni az ésszerű gondolkodást. Kérhetünk szellemi segítőinktől, vagy más néven őrangyalainktól útmutatást, jelzést, megerősítést. Ha valami nagyon sok erőfeszítés árán sem akar összejönni, el kell gondolkodni, hogy tényleg ez kell-e nekünk, vagy egyszerűen majd csak később lesz itt az ideje. A kapott, olvasott információkat is kellő távolságból nézzük. Gyanús jel, ha arról szól, hogy őt nagyon tiszteld (imádd), és majd ő megoldja helyetted a problémát (még a Legfelsőbb Teremtő sem szereti, hogy imádják, de őt is jóleső érzés tölti el, ha szeretettel gondolnak rá). Bár a földi nagy vallások istene csak a földi élet teremtője Jahve, vagy egyiptomi nevén Seth, vagy más néven Allah, és nem a teljes univerzumé annak minden létsíkjával, és dimenziójával együtt…). Vagy majd jön Jézus és megvált. Eleve téves információ, mivel Jézus mindig velünk van, és ő a Legfelsőbb Teremtő gyermeke, nem az ószövetség istenéé. Mindig súgja, mit tegyél, ha kéred őt, hogy változtass magadon, hogy megváltozzon az életed. Az hogy nem hallgatnak rá, arról már nem tehet. A földönkívüliek sem „válthatják” meg az emberiséget. Nem az emberiség miatt vannak itt elsősorban, hanem Földanya hívta őket a saját védelmében, mert az emberek többsége bántja, és bántani akarja őt. (ez a környezetszennyezéstől az erdőirtáson át a túlzott bányászaton keresztül az atombombáig tart) Az emberek dolgába a szép szavakon kívül nem avatkozhatnak be. Sokan szinte imádattal olvassák üzeneteiket, amit ráadásul legtöbbször félrecsatornáznak. Sokan azt csatornázzák, amit szeretnének hallani ők és az emberek.

Ha tetszik, ha nem, a jövőnk, a sorsunk tényleg a mi kezünkben van, És egyéni szinten tehetünk a legtöbbet a pozitív végkifejletért.  A fejlődgetünk, a változtatgatunk, szeretgetünk.. ez a sok getünk csak látszatra visz előre. Amikor elszámolunk magunknak a tetteinkről, legkésőbb halálunk esetén, nem lesz értelme a sok látszatkifogásnak. Önmagunknak nem tudunk akkor majd hazudni. Sok ember olyan szépen becsapja önmagát, hogy a legkiválóbb színésznek is becsületére válna. Tehát a sok lépés egyike lehet, hogy kérünk intuíciót, gondolkodunk ( de nem agyalunk, hogy kerüljük ki a feladatot…), szembenézünk önmagunkkal, hibáinkkal, és minél előbb javítunk azokon.

A Fénykereszt és Lejegyző üzenetei 1.

Segédlet Földanya üzenetéhez/1

Felmerül sokakban a kérdés, hogyan tudnánk változtatni, tenni magunkért és a földért, embertársainkért?

Az interneten, szóban, könyvekben nagyon sok le van írva, csak el kellene olvasni, aki elolvasta fel kellene dolgoznia, gondolkodnia, először is valóban előrevivő-e az információ, és mi azokból mit tehetünk meg. Sajnos a gondolkodás és felelősségvállalás nem erőssége a földi emberek többségének. Döbbenettel vettem tudomásul, hogy például egy tanárnő sem hajlandó venni a fáradtságot, hogy gondolkodjon. És a tanárok okítják a jövő nemzedékét…elgondolkodtató nem?

Amit tehetünk két fő részre bontanám. Egyik fizikai síkon, fizikai tevékenységgel megtehető. A másik a spirituális tevékenység.

Kezdjük a fizikai tennivalóval, mivel a többség számára érthetőbb, kézzelfoghatóbb. És igazán itt kezdődik a spiritualitás.

Itt nem arra kell gondolni, hogy lázadjunk a rendszer ellen, menjünk neki a fegyvereknek. Erőszak erőszakot szül. A napi életvitelünkön, hozzáállásunkon tudunk változtatni. Mindig célszerű elgondolkodni, hogy milyen tevékenységünkkel mit okozunk másoknak, családtagjainknak, a természetnek, Földanyának.

·         Sok embert érint a gépkocsi használat. Sokan csak kényelemből használnak gépkocsit, pedig tömegközlekedéssel is megoldhatnák. Következmény: fokozott környezetszennyezés, egészségkárosítás. Nemcsak másokra, saját magunkra is hat. A „száguldozzunk mert megmutatjuk milyen menők vagyunk…” többlet üzemanyagfogyasztás, következmény ugyanaz. Az időnyereség pedig legtöbbször minimális….

·         Áruvásárlás: kis kiszerelésben veszünk valami mindennap, vagy pár naponta nagyobbat. Csomagolás és szemétmennyiség aránya. Legnyilvánvalóbb példa az ásványvizek. Nagy a divatja, pedig legtöbb településen a csapvíz is teljesen iható. Mennyi mindent veszünk teljesen feleslegesen, élelmiszert, egyéb árucikket. Aztán megy a szemétbe. Átgondolásra vár, mire van valójában szükségünk. Élelmiszernél odafigyelünk-e arra, hogy minél kevesebb káros anyagot tartalmazzon. Gyerekeink étkezésére mennyire figyelünk oda. Hazait vesszük-e, vagy a külföldiek zsebét tömjük. Lehet, hogy a hazai kicsit drágább, de az itthon marad, hosszútávon mindenki jól jár vele.

·         Élelmiszer: Nagyon sok helyen főleg falun, de városokban is vannak kisebb kertek, parlagon állnak a területek, esetleg befüvesítve. Ahelyett, hogy megtermelnénk a saját élelmiszerünk legalább egy részét, megvesszük a mérgezőanyagokkal tele boltit, a kőzetgyapoton termelt, mellesleg sokkal rosszabb ízű vitamin és ásványianyag-szegény élelmet. Amit aztán mesterséges ízfokozókkal, ízpótlókkal helyettesítenek. Aki nem tud termelni terület híján, vásároljon inkább piacon, amit csak lehet. Mert aztán csodálkozunk, hogy betegségekre fogékonyabbak vagyunk. Élelmiszertermelésnél műtrágya helyett természetes eredetű használata, a permetezés lehető legkisebb mértékűre csökkentése.

·         Szelektív hulladékgyűjtés: ennek egy fő akadályát látom, a lustaságot. Legtöbb helyen elérhető. Döbbenet, mikor azt látom, valaki megy a boltba, ott a boltbejáratnál a szelektívgyűjtő, de a házban dobja bele a kukába a PET palackot. Nem kell feltétlenül befektetés, pár papírdoboz a mosogató alatt megteszi. Ha nincs is a közelben szelektív gyűjtő, mikor autóval megyek, útba esik legtöbbször valahol egy gyűjtő. Nincs plussz üzemanyag, csak kettő perc, míg beledobom.

·         Szemetelés: egy buszon láttam kiírva, de nagyon találó. „intelligens ember nem szemetel, a többinek pedig tilos”. Az is jelzi az intelligenciaszintet, mikor látok út mentén, meg erdőben kidobott rossz bútort, háztartási gépet. Pedig ugyanannyi, vagy kevesebb úttal, a szelektív gyűjtő szigetek ingyen befogadják. Ahol nincs, ott pedig van lomtalanítás. Csakazértis?…

·         Újságokból csak azt megvenni, ami feltétlenül szükséges. Papír és amiből gyártják, az erdők kímélése. Lassan belefulladunk a légszennyezésbe, jó példa Budapest…

·         Vízspórolás: egy kézmosáshoz nem kell teljesen megnyitni a csapot, (aztán úgyis csak fröcsög szanaszét), fürdéshez nem kell teleengedni a kádat. Wc öblítés, talán nem részletezem…

·         Áram: sok családnál módi, hogy mindenhol felkapcsolják a villanyt, aztán hosszú órákon át ott is világít, ahol senki nem tartózkodik. A tv, rádió, egyéb ne menjen ott, ahol senki nem nézi, hallgatja. Tv-t kikapcsolás után a konnektorból is húzzuk ki, mert úgy is fogyaszt. Az ezáltal keletkező elektroszmogról már ne is beszéljünk.

Ezek csak kiragadott példák, lehetne még sorolni. Mindenki nézzen körül saját háza táján, mit tehet meg ezek közül, célszerű a legkönnyebben megtehetőkkel kezdeni a sort. Lehet összehívni a családot. Bevonni a gyerekeket is, hogy ki mit tud tenni ennek érdekében. Ötletbörze, kisebb gyerekek is élvezik ezt.

Azáltal, hogy odafigyelünk, mit pazarlunk, vagy spórolunk, nemcsak a saját pénztárcánknak teszünk jót, hanem a korlátozottan rendelkezésre álló energiaforrásokkal is spórolunk, nem kell annyi fát kivágni, kőolajszármazékokkal és termékekkel szennyezni a Földet. Jó kifogás, hogy amit tehetünk, az csak töredéke a nagy egésznek. Persze, de sok kicsi összeadódik. És bármi kicsit is teszünk, saját fejlődésünknek is teret engedünk. A nemtörődömség, a „csakazértis majd én megmutatom, hogy nekem nem számít semmi és senki” nem éppen a fény és a szeretet útja. Nagyon sok „spirituális” emberen is látom, hogy ezekre nem figyel oda, nem törődik vele, pedig a fejlődés szerves része. Itt kezdődik a spiritualitás, nem a templomokban és az ezoterikus utakon, módszereken múlik. Hiába a sok meditáció, látszólagos ezoterikus tevékenység és fejlődés (én már olyan fejlett vagyok, hogy a fal adja a másikat…J), ha a környezetünkre, és Földanyára való figyelés, törődés nincs meg, hiába várhat bárki a felemelkedésre. Ez szerves része annak. Jó kifogás az időhiány. Csak először kell figyelmet fordítani legtöbb ilyen teendőre, azután automatikussá válik. A kert művelése kapcsán pedig tett és következmény, bevállaljuk a betegségek gyakoribbá és súlyosabbá válását, vagy a felesleges teendők helyett felemeljük a fenekünket, teszünk is magunkért valamit. A gyerekeket is erre kellene nevelni, a szülők teszik őket ilyenné, amilyenek, és ez az ő felelősségük. Amilyenek a gyerekeink, olyan lesz a jövőnk. Ilyen jövőt akartok? De hát nagyon sok ember számára a lustaság fél egészség… aztán várják, hogy valaki majd helyettük megteszi amit kell, ők meg élnek kényelmesen a tespedésben, langyos pocsolyában, és gondolják majd azért felemelkednek, mert ők meditálgatnak, meg olvassák a földönkívüli üzeneteket… és ők majd biztos megmentik őket…

Sajnos a felelősségvállalás nem az emberek erőssége. Legtöbben ott bújnak ki alóla, ahol lehet, de aztán elvárják, hogy rendben, jólétben, békében menjen tovább az életük. Döntés mindenkinek a sajátja, de a következmények miatt sincs senkinek joga siránkozni. A kifogások ellenére a sorsunk a kezünkben van..

A spirituális lehetőségekről a következő üzenetben írok. 

Földanya üzenetei 1.

 

Kedves emberek, teremtményeim! Úgy érzem, itt az idő, hogy szóljak hozzátok. Ha eddig úgy gondoltátok, hogy csak egy nagy darab élettelen anyag vagyok, akkor tévedtetek. Azért szólok most hozzátok, mert úgy látom, hogy még mindig tragikus a helyzetetek. A spirituális fejlődésben sokkal előrébb kellene járnotok. Ez az üzenet azoknak szól, akikben ott a változás, az önmagán való változtatás csírája. Azokhoz, akiknek nincsenek saját gondolatai, nem szólok. Ti maradjatok meg abban a tévhitben, hogy majd egyszer valaki jönni fog, és majd akkor az a valaki segít rajtatok. Azért egyet tudatok veletek is. Azt, amit meg tudtok emészteni, nem az űrből kapjátok, hanem én adom a szájatokba. Ez azt jelenti, hogy akármi mást gondoltok, senki nem fog nektek segíteni, csak én. És azért az is lényeges információ, hogy én is csak annak fogok segíteni, akit erre méltónak találok. Magas a mércém, nem vagyok hajlandó megmenteni akárkit. Természetesen senki sem fog elveszni, mindenki kerül valahova, csak nem oda, ahova most úgy érzi, hogy való. Oda fog mindenki kerülni, ahova ténylegesen való. De ezt senki más nem dönti el, mindenki maga hozza meg a döntést.

Elmondom, én mit készülök tenni az emberekért, jobban mondva azok megmentésének érdekében, akiket érdemesnek tartok erre. Több dolgot is tervezgetek, néha bevetem sorban egyiket a másik után. Először is, itt vannak a földrengések. Ez az egyik eszközöm arra, hogy válogassak. Ez mondjuk elég erős szelekció az emberek között, ezért nem is kedvelem annyira. Hasonlóak az időjárási katasztrófák is, bár azt inkább ijesztgetésnek használom. El is jutottunk egy olyan pontra, ahol igazán őszinte szeretnék lenni. Nem árt, ha ezt értitek.

Vannak eszközeim, ezek ébresztgető jellegűek, és egyben szelekciót is előidézők. Ez persze attól függ, hogy ki melyik részén van az eszközömnek, amit éppen bevetek. Ha aktívan vesz benne részt, akkor szelekciós jellegű az élmény, ha passzívan, vagyis csak hallja, mi történt, akkor ébresztgető, vagy ijesztgető az élmény. Közvetlen, vagy közvetett a tapasztalás, ez a lényeg. Sok ilyen eszközöm van. Ilyenek a katasztrófák, időjárási anomáliák, cunamik, földrengések, járványok. Igazából nekem nem kell segítséget kérnem földönkívüliektől ahhoz, hogy egy vírust kifejlesszek. Ők nanotechnológiás vírusokkal akartak meglepni, de nekem ezekre nincs szükségem. Az igaz, hogy az orvostudomány jelentősen meggátol abban, hogy egy-egy kórokozóm elérje a kívánt hatást, de nem baj, tudok én mutációkat előidézni, amikkel azért okozhatok némi kellemetlenséget.

Miért vagyok ilyen kegyetlen? Nem vagyok az, csak észre kéne venni, mi az üzenet. Nem azért teszem ezeket a dolgokat, mert olyan gonosz vagyok. Nézzetek magatokra, ti mit tettetek velem. Túl vagytok szaporodva, bántotok, károsítotok engem, ahol értek. És azt hiszitek halott vagyok. Hát, tévedtek! És azt is hiszitek naivan, hogy majd ti igazán nagy kárt tudtok bennem tenni. Kedveseim, az igazi nagy kárt én tudom bennetek tenni. Persze nem akarom. Amit én igazán akarok, hogy ébredjetek fel. Kezdjétek el tisztelni az életet. És bizony az életfelfogásotokat terjesszétek ki jobban. Vegyétek észre, hogy minden él körülöttetek, még az ásványok is. És bizony mindent tisztelnetek kéne. De nem csak szavakkal és gondolatokkal, hanem tettekkel is! Ehhez bizony gondolkodnotok kéne, ami nem megy nektek jó ideje. Ha megnéznétek, hogy mit üzenek a csapásokkal, már okosabbak lehetnétek.

Vegyük ezeket az ébresztgető tapasztalatokat, vagyis a közvetett tapasztalásokat. Hogy mondjátok? Okos ember a más kárából tanul, buta a sajátjából sem. Mit kéne tanulnotok? Hogy az, amit ti életnek neveztek, az igenis törékeny dolog, bármi kis pici esemény véget vethet neki, és marad a fájdalom. Ezért a logikus lépés, hogy meg kell becsülni. A sajátotokat is, és másét is. Most mondjam el, rágjam a szájatokba, hogy mit kellene tennetek? Nem! Gondolkodjatok, és jöjjetek rá magatoktól. Én mutatom a saját dolgaimat, ti vonjátok le belőlük a helyes következtetéseket, majd tegyétek meg a szükséges változtatásokat magatokon és az egész emberi civilizációtokon, és akkor jóban leszünk.

Én, édenkertet szánok nektek! Ez az, ami bizony nagyon is szelekciós jellegű lesz mindannyiótoknak. De előbb még beszélek nektek arról az aranyos kis dologról, ami a napszél. Tudnotok kell, hogy ezt mi Naptestvéremmel mindig előre megbeszéljük. Azt is letárgyaljuk, hogy milyen irányba mekkora legyen. Abban is benne vagyok, hogy néha kisüssön egy-két elektromos berendezést, hátha valamit leszűrtök belőle. Jól tennétek, hogy ha komolyabban foglalkoznátok ezzel a dologgal. Nem véletlen, hogy vannak olyan erős napkitörések, hogy ha az azok gerjesztette napszél eléri a Földet, vagyis engem, akkor egyszerűen csak elfújja a légkört. Gondoljátok, hogy puszta véletlen, hogy eddig nem történt ilyen? Vagy azt gondoljátok, hogy valami földönkívüli faj elveheti tőlem ezt az eszközt, hogy beavatkozzon az érdeketekben? Aranyos gondolat, de ezt nem engedném sem én, sem Naptestvérem. Kizárólag azért nem ért el még engem ilyen lökéshullám, mert nem akartam lenullázni az élővilágot. De azért legyen csak ott a szikra az agyatokban, hogy rajtam múlik, van-e kedvem a sok gonoszságotokat megunva ehhez a módszerhez fordulni.

Az áldott jó szívem az, ami visszatart ettől. És egyébként az, amit ajándékozni akarok nektek, úgyis mindent elrendez. Azért lássátok már, hogy mennyire aranyból van az én szívem, hogy annak ellenére, hogy ilyen szörnyűségeket cselekszetek velem, még mindig ajándékot szándékozom adni nektek. Hát ne csodálkozzatok, ha ezt csak azok számára tartogatom, akiket méltónak találok ajándékomra. Figyeljetek ide, és véssétek a következőket jól a szívetekbe!

Édenkertet adok nektek! Tudom, már mondtam. Ez olyan, mintha most visszatartanám a lélegzetemet. Nem bírom már sokáig. Most lecsendesedik majd minden, és ti is érezni fogjátok ezt a visszafojtott erőt. Azért teszem, mert szeretném, ha végre igazán, minél többen döntenétek, hogy a szeretet, vagy a félelem útján akartok járni. A lagymatag döntésképtelenséget a félelem útjának veszem. Én is nagyot változtam. Én a szeretet és fény útján járok. Eljutottam egy olyan szintre, amikor már nem tudom tartani tovább ezt, a jelenlegi állapotot. Csak egy kis lépés, és teljesen megváltozom. Ez a visszatartott levegő. Már csak annyi kell, hogy egy legyintéssel elengedjem régi, berögzött szokásaimat. Azért tartom még kicsit magam, mert látom az esélyt, hogy változni akartok. Aztán végül a változás lezajlik bennem, nem tudom, nem akarom visszatartani magamban. Ekkor megteremtem magamon az édenkertet. A rezgésszint is magasabb lesz. Tulajdonképpen közösen átlépünk a negyedik dimenzióba, ahogy ti emlegetitek. És ezt a magas energiaszintet bizony nem sokan lesztek képesek elviselni. Aki képes lesz, annak ajándékul adom az új édent. Aki nem, az hosszabb-rövidebb szenvedés, agónia után elhagyja az új létet. Majd meglesz mindenkinek a maga helye, ahova kerül. Ez az ajándék. Ezt tartogatom nektek.

Talán most már látjátok, hogy szorul a hurok. Az, amire annyira vágytok, pont a végzetetek lesz. Amire vágytok, abba fogtok belepusztulni, ha nem vagytok hajlandóak spirituálisan fejlődni. Nem minden az anyag. Az anyag csupán sűrű energia. Ha nem az energiát szemlélitek, akkor álomvilágban éltek, és annak maradtok a rabjai. Fejlődjetek! És gondolkodjatok el azon is, amit most közöltem veletek. Lássátok az összefüggéseket. Ha igazán nyitott az elmétek, akkor érteni fogjátok az üzenetemet, és ha értitek, akkor nektek szól, ha nem értitek, akkor nem nektek szól…