Salusa üzenetei 13.

 

M: Kedves Salusa, tudom, hogy mostanában nem csatornáztam senkitől üzenetet, úgy, hogy azt megosszam szélesebb körben is. Mi minden nap kapcsolatban állunk, rengeteget beszélgetünk, de azok csak nekünk szólnak. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha arról mondanál pár szót, hogy az információk átadása miért egy furcsa dolog, legalábbis ilyesmit érzek mostanában. Sokszor úgy vagyok vele, hogy egymás között természetesen szívesen mondok el bármit, de már másoknak nem szívesen adok át információt. Régebben úgy éreztem, mindenkivel meg kell osztanom a tapasztalataimat, azokat a megéléseket, amik bennem lejátszódnak, hogy abból mások is okulhassanak, most viszont úgy vagyok mindezzel, hogy még ha valaki kérdez, akkor sem szívesen adok át olyan információt, ami a teljesen anyagi dolgokon túl mutat.

S: Meg tudlak érteni, van is az információk átadásának egy különleges vetülete, nem véletlen, hogy az emberiséget is annyi irányból bombázzák különféle információkkal. Mindennek megvan a maga jelentősége, és egyáltalán nem mindegy, hogy az információkat hogyan használja az, aki azokat megosztja egy szélesebb körben. Ha elolvasod azokat az üzeneteket, amiket ezen a blogon megosztasz embertársaiddal, rájössz, hogy igazából hiába van olyan sok üzenet, mind csupán néhány dolgot szajkóz, unos-untalan. Sokféle a köntös, a lényeg viszont mégis egy. Persze így van ez nagyon sok egyéb blogon is, és nem csak ilyen helyeken, de a TV-ben, a médiátokban, tehát minden olyan helyen, ahol információk cserélődhetnek.

Te annak a terjesztője és híve vagy, hogy mindenki igyekezzen saját maga rendezni a saját életét, és ne szóljon bele abba, hogy más mindezt hogyan szeretné intézni. Azt vallod, ez a szeretet és fejlődés útja. Más azt vallja, hogy majd jönnek a földönkívüliek, és megmentik az emberiséget, technológiákat adnak majd át, és megannyi új információt, amit ha valaki követ, akkor az a fejlődés útja. Mások azt vallják, hogy majd az Angyalok elrendezik az életüket, megoldják minden problémájukat, és minél jobban együtt tudnak dolgozni az Angyalokkal, annál fejlettebbek. Megint mások azt vallják, hogy akkor vagy hasznos és jó, és spirituálisan fejlett, ha minden erőddel másokat segítesz, megoldod a problémáikat, gyógyítod betegségeiket. Aztán vannak olyanok, akik azon vannak, hogy észre vedd, akkor vagy igazán hasznos és jó, ha mindenféle terméket megvásárolsz, akkor is, ha igazán nincs is szükséged rá, de a lényeg a termelés. És sorolhatnám, a rengeteg változatát annak, hogy melyik érdekcsoport, vagy személy mit tart építő jellegűnek, hasznosnak. Ők mind meg vannak arról győződve, hogy igazuk van, és igazából nincs is jogod arra, hogy meggyőzd őket egy másik lehetséges fejlődési útról. Minden útnak megvan a maga ára, a maga iránya, mindenki azon az úton jár, amelyiken szeretne, amelyikről úgy gondolja, hogy neki a legjobb. Soha ne ítélj el senkit, aki más utat választ, mint te. Akkor se, ha látod, hogy falnak fog menni. Neki éppen arra van szüksége.

Visszatérve az információhoz, minden egyes információ, minden egyes mondat egy program, ami beépül a tudatalattiba. A tudatalatti úgy működik, hogy mindent eltárol, amit lát, hall, érez, vagyis amit megtapasztal. Ezekből a különböző tapasztalatokból aztán összeállít egy skatulyavilágot, ami meghatározza, hogy bizonyos ingerekre hogyan reagálsz. Amikor a spiritualitás, a szellemi fejlődés útjára lépsz, folyamatosan azon fáradozol, hogy ezeket a sztereotípiákat minél jobban kiirtsad a tudatalattidból, mert ezek amilyen jól tudnak néha jönni, olyannyira akadályozni is tudnak. A szabadság ára a bizonytalanság. Sosem tudhatod, bizonyos dolgokra egy szellemileg, lelkileg szabad ember hogyan fog reagálni. Felteheted egymás után kétszer ugyanazt a kérdést, és kaphatsz másodszorra eltérő választ, mert addigra mire elismételed a kérdést, már történt a másik emberben egy olyan változás, ami ugyanarra a kérdésre egy másik választ ad. Már történt egy fejlődés, aminek a hatására ugyanarról a dologról megváltozott a véleménye, a hozzáállása. Az ilyen, szabad ember tudja, hogy nem teheted fel ugyanazt a kérdést kétszer, mert valami azóta már más lett, a te gondolataidban is. Erre mondják a bölcsek, hogy nem léphetsz bele ugyanabba a folyóba kétszer.

Tehát, amikor elhangzik egy információ, vagy elolvasod, akkor az hat rád, ha tudsz róla, ha nem. Mivel a hatás életbe lép, és te már tudod, hogy nem illik beavatkozni más életébe, te már vagy annyira tudatos, hogy egyre magasabb szinten igyekszel erre figyelni, bizonyára rájöttél, hogy bármi, amit mondasz, pláne amit leírsz, és akár többször is elolvasható, az hatást gyakorol a hallgatóságra, vagy az olvasókra. Te viszont csupán információt szeretnél közölni, anélkül, hogy hatást gyakorolnál bárkire, mert az a beavatkozás egyik formája. Egyszerűbben mondva érthető, hogy mindez kellemetlen érzéssel tölt el. Ismét döntés előtt állsz. A hatás ellenére folytatod, hogy reklámozod az elveidet, vagy nem teszed, és néma maradsz. Ezért mondják, hogy sokszor bölcs az, aki hallgat. A te döntésed, hogy mit teszel ebben a helyzetben.

Természetesen nyugtatgathatod magad azzal, hogy te legalább ténylegesen előrevivő dolgokat osztasz meg embertársaiddal, de ez nem jelenti azt, hogy van hozzá jogod, amikor senki sem kéri, hogy tedd meg. Aztán persze ott van az is, hogy azoknak, akikhez ezek az üzenetek eljutnak, valószínűleg szükségük van rájuk, mert egyébként nem is juthatnának el hozzájuk. Ez itt egy elég érdekes felvetés, és tudom, hogy el fogsz ezen gondolkozni. A felelősségedet nem csökkenti, de az is igaz, hogy nincsenek véletlenek. Ha úgy döntesz, hogy megírod ezeket a beszélgetéseket, akkor tudj róla, hogy nyilván lesz negatív kritika, ha nem akarsz ilyet, maradj néma. Csak az nem hibázik, aki semmit sem csinál.

M: Tudod, meg tudom érteni azokat a remetéket, akik elvonulnak a világtól, és csak magukban meditálnak, azon igyekezve, hogy senkivel ne kerüljenek kapcsolatba, legalábbis emberekkel ne. Ha mégis valaki felkeresi őket magányukban, és kérdésekkel zaklatja őket, akkor meg olyan kicsavart példabeszédeket mondanak, hogy ember legyen a talpán, aki azokból bármit is ki tud hámozni. Igen, ez közel áll a be nem avatkozás elvéhez. Nyugtatom magam azzal, hogy ezt az egész beszélgetés-megosztást például te szorgalmaztad, de ez nem mentesít a felelősség alól, hogy ezt megteszem, még mindig az én saját döntésem, még akkor is, ha a Legfelsőbb Teremtő néha addig erőlteti, hogy írjak, hogy már aludni sem hagy, amíg le nem írom beszélgetésünket. Tudom, hogy ettől még továbbra is az én felelősségem, hogy mindezt megosztom-e embertársaimmal. Reménykedem benne, hogy csak azok olvassák, akiknek szüksége van ezekre az üzenetekre, és egyébként meg csak annyit ért meg belőle aki olvassa, ami neki szól. Tudom, hogy ez ellenállást is kiválthat, azt is tudom, hogy beépül a tudatalattiba, nem szépítem a dolgot, tudom, hogy beavatkozom, akit ez rajtam kívül még zavar, jobb, ha nem olvassa ezeket az üzeneteket. Nem véletlenül írtam hozzájuk a bevezetést. Mindenki csak saját felelősségére olvasson és értelmezzen bárminemű üzenetet, információt, beleértve az én írásaimat is. Ettől még a dilemmám továbbra is megmaradt, még ha tudom is, hogy részben ezekért a beavatkozásokért inkarnálódtam jelenleg a Földre, és inkarnálódom bárhová az univerzumban.