Fénykereszt és Lejegyző üzenetei 29.

A gondolkodásról

Sokat gondolkoztam azon, vajon miért idegenkednek annyira az emberek a gondolkodástól. Egészen úgy tűnik számomra, mintha ez egy rossz szokás lenne, ami sosem vezet jóra, ezért félnek tőle az emberek. Az igaz, hogy egy valamire való vallás elítéli, ugyanúgy, ahogyan egy valamire való államirányítás is. Ez természetes, hiszen ezek nem arra épülnek, hogy gondolkodó embereket neveljen, mert aki gondolkodik, az nem irányítható. De mégis mi olyan rémisztő agyunk használatában?

Azt is mondják, nem gondolkozni, hanem tudni kell. Milyen igaz. Valahol érthető, hiszen mivel bennünk a Legfelsőbb Teremtő, ha egyszer Ő maga alkot mindannyiunkat, és mindent körülöttünk, akkor az Ő végtelen tudása is bennünk van. Akkor hát minek gondolkozni? Nem igaz? Hát persze. Csupán annyit kell tennünk, hogy a tudást lehívjuk, és minden rendben, máris részesülünk a létező összes információból, amiből csak akarunk.

Ez így jól is hangzik, ugye? Csakhogy van egy aprócska kis gond. Minden információ körülvesz mindannyiunkat, még csak nagyon le sem kell hívni, hiszen majd kiszúrja a szemünket a rengeteg információ. De ebből az információ-óceánból mi az, ami számunkra hasznos, ami a fejlődésünket előreviszi? Jó kérdés. Először érdemes eldöntenünk azt, hogy vajon melyik az az irány, amelyik felé fejlődésünket szeretnénk irányítani. Ezen sajnos már érdemes elgondolkodni, máshogy ez nem fog előtörni az elménkből. Ha ez megvan, akkor már könnyebb dolgunk van, mert a körülöttünk lévő információkban a cél segít tájékozódni, megmutatja, mi fontos és mi az, ami lényegtelen, nem érdemes arra, hogy külön lefoglaljuk vele energiáinkat. Érdemes megérteni, hogy a legjobb hatásfok a legjobb energiafelhasználásból adódik. Minél kevesebb energiát pazarolunk el olyan dolgokra, amik nem segítik elő céljaink elérését, azok tényleges elérésére annál több energiánk marad. Persze végtelen mennyiségű energia áll rendelkezésünkre, mégis pontosan tudjuk, hogy testünk, anyagi agyunk nem képes végtelen ideig szolgálni minket, elfárad, akármennyi energiát is szívunk be magunkba, testünknek akkor is pihennie kell.

Van még egy tényező, ami nagyon össze tudja zavarni gondolatainkat, és bizony tévutakra is tud terelni minket. Persze nem elvárható, hogy minden tévutat kikerüljünk, hiszen akkor nem lennénk képesek fejlődni, sem pedig tökéletesíteni logikánkat. A logika egy ravasz dolog, mert minden szent szöveg értelmezhető többféle logikával, ahogyan igaz ez bárminemű információra is. A sátánisták is a Bibliát magyarázzák, csak éppen a saját logikájuk szerint, ami sokunk szerint kiforgatása a szavaknak. Hát így megy ez. Érdemes mindenben józanságra törekednünk, főleg a logikát illetően. Biztos sokan kerültünk már olyan helyzetbe, hogy hallottunk valamit, ami akkor olyan logikusnak tűnt, aztán rájöttünk, hogy tele volt bukfenccel, vagy csak egyszerűen arra eszméltünk, hogy bár nagyszerű a gondolat, mégsem vagyunk képesek sajátunkként kezelni, a magunkévá tenni, mert valahogy nem stimmel hozzánk. Ha mi mondjuk el, akkor zavarosnak hangzik, pedig amikor az az illető mondta, akitől hallottuk, akkor annyira tisztán érthetőnek hangzott. Semmi gond, csak érdemes elfogadnunk azt, hogy lehet, hogy igazán mégsem nekünk szólt a fennkölt gondolat. Érdemes nyitva tartanunk elménket, éberen tartanunk figyelmünket, hogy mindig eldönthessük, amit hallunk, vagy látunk, az nekünk szól-e, a fejlődésünket elősegíti-e. Egyszerűbb, ha ítélkezés nélkül elraktározzuk azokat a dolgokat, amiket láttunk, hallottunk, és fontosnak találtunk, majd mikor időnk engedi, átgondoljuk, hogy mit is kezdjünk az információkkal. Így rengeteg energiát spórolhatunk, megkíméljük magunkat a fölösleges idegeskedéstől, túlzott rágódástól, és a végén mi járunk jól.

De van egy másik vetülete is a logikának, a gondolkozásnak, az pedig az agyalás. Az agyalást a gondolkozástól számomra az különbözteti meg, hogy az agyalás sehova sem vezet, zavaros logikai rendszerben - amit inkább rendszertelenségnek lehet nevezni - zajlik, ami nem hozhat sikert, viszont rengeteg energiát emészt fel. Sokan emiatt adják fel, és mondják azt, hogy jobb, ha nem gondolkozunk, hanem csak az érzéseinkre hagyatkozunk. Bizony az érzések is megtéveszthetnek minket, az intuíciónk is vihet félre, hiszen rendelkezünk egy merőben anyagi jelenséggel, mégpedig az Egóval. Azért nevezem ezt anyagi jelenségnek, mert ahogyan az anyag szorítása egyre enged, vagyis, egyre jobban energiává alakulunk, az Egónk is kezd átalakulni, és már nem annyira dolgozik ellenünk, mint ebben a szilárdan anyagi világban. Ez természetes, hiszen itt, a 3. dimenzióban más az anyagi test és a szellemi energiatest működése, köztük túl nagy a szakadék. Az Egó életben akarja tartani a testet, ezért bármit elkövet, a lélek, a szellem, ellenben túl akar lépni az anyagi világon. A kettő merőben ellentétes dolog. Hogyan akarhat az ember egyszerre anyagi és szellemi lenni?

Itt sajnos meg kell jegyeznem, hogy a hiedelmekkel ellentétben, az Egó nem csak a gondolkodásunkat, hanem az intuícióinkat és az érzelmeinket is képes irányítani. Pontosan ezért fontos a cél meghatározása, amerre tartani szeretnénk. Könnyebb rájönni, hol akar tévútra vinni minket az Egó pusztán azért, hogy a merev anyagi síkon tartson minket, életben maradásunk érdekében. Mi viszont képesek vagyunk azt feltételezni, hogy nem szűnik meg az élet a fizikai test halálával, sőt maga az élet teljesen határtalan, valami sokkal több, mint puszta anyagi megnyilvánulás. Itt is óriási ellentét feszül az Egó és a spirituális gondolkozás között.

Ami viszont teljesen képes elvinni minket, az a lelkesedés. A lelkesedés az, amikor elfelejtünk tenni, csak az eufória van, hogy jaj, micsoda nagy lehetőségek vesznek körül minket. Rögtön elmúlik az eufória, amikor ténylegesen nekiállunk dolgozni magunkon, rögtön rájövünk, hogy a saját tudatalattink, és lelkünk feltárása sokszor nem kellemes, hanem ijesztő, és fájdalmas dolog, mert sok sötét titkunkkal kell szembenéznünk. Persze az eredmény önmagáért beszél, de miért nem sportol mindenki, aki lelkes? Mert rájön, hogy az fárasztó. Pont így van ez önmagunk fejlesztésével is. Sokkal könnyebb lelkesedni tanfolyamokon, előadásokon, más gondolatain, mint ténylegesen a saját lehetőségeinket használva szembenézni igaz önmagunkkal, árnyékos oldalunkkal, egy szebb, nehezebben fenntartható, mégis magasra ívelő jövő reményében. A lelkesedés például az Egó egyik módszere arra, hogy a cselekvéstől eltántorítsa az embert. Ettől még lelkesedni jó, ha átgondolt cselekvés és valódi önfejlesztés követi.

Amikor logikusan próbálunk gondolkozni, érdemes néha feltenni a kérdést, hogy a feltétel nélküli színtiszta szeretet is így cselekedne, így gondolkozna? Biztos, hogy elég szeretet, fény, és szabadság van gondolatmenetünkben, ami végül kitárja az Univerzumot?

Ha elég erősen vágyunk a szabadságra, és vállaljuk érte még a bizonytalanságot is, ami vele jár, akkor képesek lehetünk józan, logikus gondolkodásra, ami segíti fejlődésünket, és egyengeti utunkat a Fénybe. A józanságot utólag is kiemelem, úgy vettem észre ez egy nagyon fontos dolog.

Jézus üzenetei 2.

 

2012 elmaradt eseményeiről

M: Kedves Jézus, jót beszélgettünk, örülök, hogy megoszthatom embertársaimmal ezeket az információkat, az engedelmeddel. Vegyük át még egyszer, amiről beszélgettünk. Miért maradt el a várva várt felemelkedés? Miért nem vagyunk már az 5. dimenzióban, mégha sokan azt gondolják is, hogy ott vagyunk. Tényleg nem vagyunk ott?

J: Szerintem először tisztázzuk le jelenlegi helyzetét az emberiségnek. Nem vagytok az 5. dimenzióban, de erre magatoktól is rájöhetnétek, mert az 5. dimenzió nem úgy néz ki, mint a jelenlegi világotok. Ott a piramisokon és egyéb kisebb szertartási, beavatási helyen kívül és persze néhány kristályvároson kívül, nincs más építmény. Ahol jelenleg vagytok, továbbra is a 3. dimenzió, annak is a legalja, ahol a 2. dimenzió határán lebegtek. Ha nem akarjátok ezt elhinni, nézzétek csak meg, hogy mennyi brutalitás van a világotokban. Mennyi ártatlan gyermek hal meg nap, mint nap, akár éhezéstől, akár szülei, vagy más brutalitásától. És felnőttek is halnak meg, ugyanezektől, meg idősek is. Gondoljátok, hogy ez egy csodálatos 5. dimenziós világ, ahol a szeretet fénye itatja át a szíveket? Érdemes kis önkritikát tanulnia annak, aki a fejlődés útján szeretne járni. Az, hogy elkendőzitek a valóságot valamiféle színes cukormázzal, amit mindenáron ráerőltettek, és nem vagytok hajlandóak a tényekről tudomást venni, mert csak az álmaitokat kergetitek, attól még a tények, tények.

Tudom, hogy sokan azt gondoljátok, hogy én majd ringatlak benneteket, de annak mi értelme lenne? Aludni a hazugság ölében, vagy felébredni a rideg valóságban, ami legalább igaz, nem tudom, én az utóbbit választottam mindig.

Tehát, nem vagytok az 5. dimenzióban, de azért ez nem ennyire egyszerű, persze nem mondhatom, hogy nem múlt rajtatok nagyban a dolog, mert mindannyiótok egyéni felelőssége, hogy ott tartotok, ahol. Elmondhatom, hogy mik jelenleg a tények, szerintem ez a legtisztább, én nem bírálok senkit, mindenki belátása szerint tegyen.

A tények a következők. Az eddigi tapasztalatok és bevett gyakorlat szerint, elindultok az 5. dimenzióból, majd szépen alászálltok a 3. dimenzióba, majd szépen visszaemelkedtek ismét az 5. dimenzióba. (A dimenziók elosztásánál a saját rendszerem veszem alapul, ez a rendszer másoknál eltérő beosztású lehet. /Médium/) Ezt hívjuk egy eónnak, vagy egy világkorszaknak, nevezze, ki hogy szeretné, ez egy teljes kör. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ez egy olyan kerék, amiből nincs kiszállás. Ezt a kereket nem majmok hajtják, lesz aki ezt érti. A fejlődés mindenki számára nyitva áll. Amiről beszéltem, egy kollektív tendencia. Ez azt jelenti, hogy az emberiség nagy része általában ebben a körben mozog eónról eónra. Most értetek el ismét egy világkorszak végéhez, és egy új világkorszak elejére, amit az 5. dimenzióban kéne kezdenetek. Amit most el fogok nektek mondani, azt az érzést keltheti bennetek, hogy a körülmények áldozatai vagytok, de igazából ilyen nincs, mind a magatok áldozatai, a saját tudatlanságotok, vakságotok, szabad döntéseitek áldozatai vagytok.

Mielőtt ebbe belefogunk, még el szeretném mondani, hogy milyen az ember, ha egyszer én vagyok minden értelmes életforma Ősatyja. Minden értelmes létforma tőlem kapja a magját, persze a fejlődésben engem is túlszárnyalhattok, és egyesülhettek a Legfelsőbb Teremtővel. De alapvetően tőlem kaptátok a szellemi magot, ami bennetek világít, ami meghatározza, hogy milyen az: embernek lenni. Mivel alapvetően a Legfelsőbb Teremtő alkot titeket is, ezért van módotok akár még engem is túlszárnyalni, de az én alapvető funkcióm, hogy értelmes szellemi magokat adjak, amikből aztán lelkek jöhetnek létre, és végül emberek, vagy más értelmes lények.

Az ember alapvetően szabadnak született. Különlegessége, hogy testileg sokkal törékenyebb, mint mondjuk egy gyík típusú fizikai megjelenés, de sokkal érzelmesebb. Lelki nagysága adja neki mérhetetlen erejét, kitartását, hatalmas szeretetét, ami képes arra, hogy bearanyozza környezetét. Képes rengeteg dologra, de talán pont a nagy szabadságvágy az, ami miatt hajlamos figyelmen kívül hagyni a kollektív tudatot, és ezért magányosnak érzi magát. El akar fordulni mindentől, hogy megmutassa, ő egyénileg is nagyszerű, mindenre képes. Ez a szabadságnak egy álomképe, nem maga a szabadság. Aki rátalál az igazi szabadságra, az nem a maga érdemeit fogja előtérbe helyezni máséval szemben, nem a saját egóját fogja az egekbe magasztalni, hanem az életét arra használja, hogy egyensúlyban éljen a kollektív tudatok hálózatával, fényt vigyen a környezete életébe, megóvva azt, még a saját egójától is. Ilyen az ember. Nagylelkű, és makacs, lelkesedő, de irányítható, és sorolhatnám. Pont nagyszerűsége a legnagyobb gyengesége. Most jutottunk el a tényekhez.

Egy elég kemény kísérlet résztvevői vagytok, de leginkább voltatok, mert azóta rengeteg dolog változott, amivel nem foglak titeket untatni, akit érdekel, utána tud nézni. Földanyátok, vagyis Joli Tórem, ha így tetszik és Jahve, vagy Jehova, vagy Allah, vagy nevezzétek akinek akarjátok, egy nagyon furcsa kísérletet csináltak veletek, a ti beleegyezésetekkel. Fontos, hogy ezt is tudjátok, nélkületek, a ti beleegyezésetek nélkül ez nem jöhetett volna létre. Kíváncsiak voltak, és ti is azok voltatok, hogy egy birkaságra nevelő közegben is képesek vagytok-e megőrizni emberi szabadságotokat, mindazt a nemes dolgot, ami emberré tesz titeket. Mint mondtam, legnagyobb erényetek végül vesztetek is lett. Persze csak egyelőre, majd alakul, a kísérletnek vége. A kísérlet lényege az volt, hogy a szereteteteket, az odaadásotokat, a lelkesedéseteket kihasználva manipuláltak titeket, olyan vallásokat csináltak, amikben csak a bólogató birkáknak van helyük, és lám, olyan ügyesen alkalmazkodtatok az új rendszerhez, hogy a felemelkedés is ráment. Jelenleg olyanok vagytok, hogy amiért lehet lelkesedni, ami nem a teljes igazság, csak egy halvány része, abban rögtön elkezdtek hinni, aköré rögtön vallást csináltok, és alávetitek magatokat egy halom hiábavalóságnak, ahelyett, hogy az életetek irányítását a saját kezetekbe vennétek. Nektek kell eldöntenetek, hogy mi a jobb. Akármilyen félinformáció előtt leborulni, és imádni azt, akitől jött, vagy a saját utatokon járva megtapasztalni a teljes igazságot, miközben előemésztett falatot nem vesztek a szátokba, hanem ha kell, a sziklát is megpróbáljátok elrágcsálni, ha úgy vélitek, azzal közelebb kerülhettek a valósághoz. Ez is a ti döntésetek, mint ahogy az is folyamatosan az, hogy alávetitek-e magatokat a kísérletnek, vagy sem. A végeredményt mindannyian fel tudjátok mérni, hogy ez jó, vagy rossz, nem az én posztom eldönteni. Így azt sem, hogy a kísérlet kudarc, vagy siker lett.

Egy bizonyos, hogy nem véletlen, hogy a szent iratok azt írják, hogy a felemelkedésnek kellett volna jönnie. Igen, mert amikor annyira az anyagba süllyedtetek, hogy a fejetek a sárba van nyomva, egy idő után elegetek van abból, hogy roszog a fogatok alatt a sár, és kínotokban egyre magasabbra emelitek a fejetek, egyre inkább az égre néztek, egyre inkább a belsőtökben ragyogó Isteni Szikra felé fordultok, ami megnyitja szívetek, és alkalmassá tesz benneteket egy új, szebb, magasabb tudatosságú világra. Ekkor jön el az apokalipszis. A sötétség összecsap a fénnyel, meg kell mutatnotok, hogy a fényt akarjátok választani, mindenáron, ha elvesztek, akkor is. Ilyenkor jön a sötétség, a vulkánok kitörnek, a hamujuk elárasztja a légkört, eltakarja a napot, hol tűzeső, hol jégeső jön, az állatok megzavarodnak, eltaposnak mindent, az épületek nagyrésze lebomlik a tűz és jég csatájában, no meg a rengeteg földrengés és cunami következtében. Időjárási zavarok, katasztrófák borítják jégbe és lángba a Földet, az emberek kétségbeesésükben egymást ölik és eszik, majd mikor teljes a káosz és a sötétség, az arra alkalmasok egyszerűen az 5. dimenzióban ébrednek, ahol még kell néhány nap, míg szemük hozzászokik az erősebb fényhez, de a lelkük már régen készen áll a szeretet befogadására, egy sokkal magasabb szinten. Készen állnak arra is, hogy tudatosabbak legyenek, mint eddig valaha, mert látták, a tudatlanság micsoda káoszhoz vezet. Teljesen mindegy, hogy a „haldokló” Földön meghalt-e a fizikai testük, vagy sem, aki meghalt, nem is fogja észrevenni, mert ugyanolyan testben lesz jelen az 5. dimenzióban, amiben elhagyta a 3. dimenziót.  Röviden így néz ki az átmenet. Ehhez persze kell az, hogy vágyjanak rá az emberek. Ez most nem történt meg, így onnan folytatjátok, ahol tartottatok eddig. És maradtatok a 3. dimenzióban. Reménykedhettek egy új generációban, akit ha nem szúrtok el teljesen, ahogy eddig tettétek, már el tud indulni a szebb jövő felé, a szabadság felé. Persze az sem árt, ha legalább ti magatok rájöttök arra, hogy hol kellett volna máshogyan döntenetek, és hibáitokból tanultok. Minél előbb megteszitek ezt, minél előbb a tudatosság ösvényére léptek, annál hamarabb jöhet el az aranykor. Ennek a kísérletnek a nyomait az évszázadok el fogják törölni szép lassan, és az emberek visszaszerzik emberi mivoltukat. De csak a tudatosság útján, amihez a szeretet is hozzá jár.

Úgy látom, érdemes lenne végiggondolnotok, mik a fő emberi erények, milyen lehet az ideális ember, és próbáljatok meg olyanná válni. Még ebben az életetekben el is kezdhetitek.

Jó gondolkozást és próbálkozást!    

Fénykereszt és Lejegyző üzenetei 28.

 

A szabad akaratról gondolatok és gondolatébresztők

Az Univerzum, a teremtett lények, köztük az emberek fizikai, energetikai, szellemi felépítése is többszintű. Így a szabad akarat sem létezhet egységes homogén részként, minden szintnek létezik tapasztalataim, információim szerint több részben önálló egysége. A Legfelsőbb Teremtő minden önálló létezés lehetőségét kapott részének adott szabad akaratot, szabadságot. Ám azt tudni illik, hogy alaptörvény illetve szabály, hogy minden létező szabad akarata, ebből adódó szabadsága addig tart, ahol a másik teremetett létezőé elkezdődik. E alapszabály megszegőinek is természetesen meg kell tapasztalnia az okozatot, tetteik következményeit.

Az ember szellemi, energetikai felépítése sokszintű, kicsit leegyszerűsítve a 3D-s tudat szemszögéből így írható le: van a felsőbb énünk, vagy más néven emlegetett belső énünk szabad akarata, aki megtervezi és levezényli az adott inkarnációt. Ez a terv az inkarnációban megélt tudati szintnek ad egy mozgásteret, keretet, amin belül mozoghat, kitűz célokat a tapasztalatok megszerzésére, ezen kereten belül dönthet a földi tudatunk. (Ezt a tervet teljességében nevezzük karmának.) A felsőbb én eldöntheti például, adott inkarnáción, vagy inkarnációk sorozatán belül akar-e fejlődni, vagy nem. A földi tudatunk pedig hogy például az adott betervezett tapasztalatot milyen módon éli át, és éli meg. Az eseményeket egyrészt befolyásolja a tudatalattink, ösztöneink, előző életekben megélt eseménynek érzelmi lenyomatai stb, a felsőbb énünk terelget minket amennyiben el akarjuk kerülni a vállalt tapasztalatot. Ám a tudatos tudatunk, amivel gondolkodunk eldöntheti, hogy miként éljük át az eseményeket, mennyire akarunk tudatosan, szinte minden pillanatra odafigyelve létezni, viszonyulni önmagunk, többi ember, természet felé. Ez nagyban befolyásolja, miként éljük meg érzelmileg, fizikailag életünket, adok-kapok, avagy ok-okozat törvényét mennyire vesszük figyelembe. Szeretettel, vagy haraggal, vagy közömbösséggel élünk önmagunk és a külvilág felé? Azt kapjuk előbb utóbb vissza. Ösztöneink irányítanak, vagy gondolkodunk, és kellő rálátással figyelembe vesszük az intuíciónkat, vagy sem. Mindenki ezt eldöntheti. Ez is a szabad akarat egy megnyilvánulása. A célok eléréséhez nagyon sok út vezet, a tudatos énünk dönti el, hogy melyiken akar végigmenni. Példaként Győrből Budapestre el lehet menni autópályán gyorsan, kényelmesen, de másik véglet lehet, hogy gyalog és evezős-csónakon Los Angeles felé is. A döntés a mienk…  A karmában, élettervben lehetőség és gyakorlat is, hogy szellemek, azaz isteni szikrák megbeszélik leszületés előtt, hogy ki, mit segít, szembesít a másik fejlődése érdekében, vagy hozzásegít egyes tapasztalatok megszerzéséhez.

Van, aki azt mondja nincs szabad akarat. Kérdés, akkor miként és mennyi döntést hozunk nap mint nap életünkben?… Még a levegővétel is döntés kérdése lehet, természetesen következményekkel. Aki úgy dönt, nem vesz többé levegőt, következményét viselnie kell, hogy a fizikai teste megszűnik funkciójának megfelelően működni…

A karmán is túl lehet lépni kellő szeretettel és tudatossággal élt élettel, amikor is gyorsabb, minőségibb fejlődés az okozat. A cél nem változik, de az utat mi magunk határozhatjuk meg… mindenki maga dönt…

A karmából való kiszabaduláshoz nem kell Buddha vagy Krisztustudattal létezni. Ezek a tudatszintek sok dimenzióval a 3D- de még az 5D-s tudatszintnél is feljebb keresendők. Jézus és Buddha felsőbb énje nem az ötödik dimenzióban létezett… Több embert is ismerek a környezetemben, akik részben vagy egészben már nem az eredeti karmájukat, életfeladatukat töltik, élik. Az okozat részét már semmiképp, már csak segíteni vannak itt. Ez nem jelenti, hogy ha valamit nem éppen kellő tudatossággal, szeretettel csinál valaki, nem kell szembesülni vele, csak ezek az emberek már nagyon ritkán szoktak “hibázni”. Sajnos bolygószinten mégsincsenek oly sokan. A karmából való kilépésnek egy jó példája lehet, amikor például két emberszellem megbeszéli, hogy az egyik megöli a másikat az inkarnációban, tapasztalatszerzésként, vagy okozatként, a tapasztalat másik oldalának megéléseként. Amikor a tettekre kerül viszont a sor, a gyilkosságot vállaló még mindig eldöntheti, hogy megteszi-e, vagy sem. Ha megteszi, funkciójának, vállalásának megfelelően működik. Ha viszont felismeri a nagyfokú kényszerítő külső körülmények, és a belső késztetés ellenére, hogy ezzel árt másoknak, ez nem a szeretet fő megnyilvánulása, akár belülről érzi, hogy ez nem helyes, ahogy szép magyar nyelv mondja, nem viszi rá a lélek, fejlődött egy nagyot, túllépett karmája jó részén, vagy egészén. De ez a példa napi szintre is levihető, nem kell szélsőségekben gondolkodni. Ha nem éppen kedvelünk valakit, adott esetben bosszant bennünket megnyilvánulásai, kötekedése, belemegyünk-e állandóan a vitákba, veszekedésekbe, vagy az illető eszéhez, szintjéhez mérjük, és megyünk tovább, nem leszünk partnerek ebben a játékban… Lopunk-e ha kényszerít a szegénység, és lehetőségünk van rá, vagy minden körülmények között becsületesek maradunk, mégha ez a világ nem is kedvez e nemes tulajdonságnak? Ezek a lehetőségek, konfliktusok mind mind vizsgák, leckék, és a szabad akaratunkból döntünk, melyik utat választjuk minden egyes eseményénél életünknek. Amíg követjük az élettervünket, karmánkat, lehet könnyebb az életünk, ha fejlődünk közben, a nehéz is könnyebbnek és elviselhetőbbnek tűnik. Például akinek az van az élettervében, hogy nem lehet gazdag, kierőszakolhatja a sorstól a gazdagságot, nagy valószínűséggel újra és újra el fogja veszíteni vagyonát, vagy következő életében olyan helyre születik, ahol esélye se lesz a vagyonra. A lecke akkor is lecke…

Amennyiben valaki hamarabb végez vállalt feladataival, leckéivel, tapasztalataival egy adott életében, a felsőbb énje dönti el, hogy előrehoz következő életre tervezettből feladatokat, tapasztalatokat, és folytatja adott inkarnációját, vagy a „szintet” elért illetőt elviszi-e a következő dimenzióba, vagy itt marad még segíteni embertársainak, vagy meghal a fizikai test, és kezd egy új inkarnációt. Nem véletlen halnak meg oly korán a „jó” emberek, és élnek sokáig a „gonoszak”, mert ők újabb és újabb esélyt kapnak a szeretet motiválta döntéshozatalhoz… Ez a felsőbb én szabad akarata, és döntése, kinek mikor meddig stb… Amíg van választásunk, addig van szabad akaratunk.

Tehát szabad akaratunk van, mert a Legfelsőbb Teremtő adta jogunk, de minden döntésünknek, gondolatunknak, szavunknak tettünknek a következményeit viseljük, így működik jól, így igazságos a Világ. 

forrás: www.fenykereszteslejegyzo.blogspot.com

Jézus üzenetei 1.

 

M: Kedves Jézus, érdekes számomra, hogy Te még sosem kérted, hogy csatornázzalak. Úgy beszéltük meg, hogy erről is szólsz egy keveset, mielőtt a tényleges üzenetedre térnénk, addig is könnyebben hangolódom rád.

J: Tudod, eddig úgy voltam vele, hogy már így is mindent leírtál, amit tudni lehet, rengeteg lényt csatornáztál, még Teremtőnket is. Miért erőltettem volna ezt, hiszen mi amúgy is folyamatosan kapcsolatban állunk. Engem is megkereshet bárki, aki velem szeretne kapcsolatba lépni. Tudom, hogy ez ettől még nagyon nehéz tud lenni sokaknak, mert például a keresztény egyház teljesen, vagy részben elferdítette szavaimat, arról nem is beszélve, hogy a legfontosabb tanításaimat meg ki is hagyták abból a szent könyvből, aminek az egyik részét állítólag pont rólam írták, az én cselekedeteimről. Kicsit bizarr, hogy az én nevemben hány embert ölt meg az egyház, az én állítólagos egyházam szent háború és eretneküldözés címén… Mindezek után talán már érthetőbb, hogy nem erőltetem a megszólalást. Nem azért, mert neheztelek, ilyenre fölösleges energiapazarlás gondolnia bárkinek is, mert ez az érzés az én helyzetemhez viszonyítva egészen humoros lenne, és ilyenek a megtorlás, a bosszúvágy, a kicsinyeskedés, a harag, és még sorolhatnám. Ha ellát valaki idáig, akkor tisztán láthatja, hogy egy bizonyos lelki, vagyis inkább szellemi fejlettségi szinten ezek az érzések humorosnak hatnak. Figyelem az embereket, nem is tehetnék mást, mert sok más lénnyel az Univerzumban, és az összes dimenzióban, pont az a közös az emberekkel, hogy a szellemüket egyenesen tőlem kapták. Ennek több módja is lehetséges, de erre most nem térek ki, mert már írtál erről. Most a bolygókhoz teremtett lelkekről is szóltam.

Nagyon nehéz nyilatkoznom bármiről is, mert látom, hogy könnyen félreértitek szavaimat, pont emiatt a sok megtévesztés miatt. Ami még fontos, hogy sok ezoterikus csatornán keresztül is torz képet kaptatok rólam, így aztán egyik elferdített tükör elől a másik elé sétáltok, és bizony sosem kaptok rólam igazi képet. Pedig egyszerű lenne, csak meg kellene keresnetek engem önmagatokban, egy olyan lelkiállapotban, amiben már képesek vagytok arra, hogy a berögzített ferde képeken túllépjetek, és a valóságra nyitottá váljatok. Egy ilyen állapot az, amiben valós információkat vagytok képesek lehívni, nem csak rólam, de legyen szó bármiről.

Eszedbe jutottak a nagyobb összefüggések, nem véletlenül, akkor én is ejtek erről néhány szót. Nagyon fontos lenne megértenetek, hogy az, ami történik veletek, minden esetben a legnagyobb áldás, a legnagyobb jó, ami csak történhet veletek az adott helyzetben. Ahelyett, hogy állandóan siránkoztok, inkább kérdezzétek meg magatoktól, hogy mi juttatott titeket abba a helyzetbe, amibe kerültetek. Erről még majd beszélünk, de térjünk át egy pár gondolat erejéig az eredeti témánkhoz.

Úgy érzem, hogy nem eléggé hangsúlyos, hogy miért fontos az, hogy magatokkal foglalkozzatok, de közben mást ne ítéljetek meg.

Vannak olyan szellemek köztetek emberei megtestesülésben, akik képesek a fejlődést intenzívebben megélni, mint ti. Gondolom, találkoztatok már ilyennel. Ilyenkor az, aki ténylegesen a szellemi fejlődés útján jár, nem kezd el irigykedni, hanem inspirációt kap, hogy folytassa útját, hisz ténylegesen nagy magasságokba képes emelni az embert, a halhatatlan szellemet ez az út. Nem sok értelme van annak, hogy ok nélkül bíráljátok egymást. Mindannyian teljesen egyéni úton haladtok a fejlődésben, és természetesen egyéni tempóban. Aki gyorsabban halad, annak értelmetlen azon idegeskedni, hogy a társai, akik pedig látszólag ugyanazon az úton járnak, miért vannak úgy lemaradva, vagy miért haladnak visszafelé, vagy egészen más irányba. Nem mérhetitek önmagatokhoz a többieket. Gondoljátok csak végig, hogy nézett volna ki az, hogy én a tanítványaimat szapulom, mert nem képesek annyi mindenre, mint én, vagy csak az én jelenlétemben. Akinek van egy pici humorérzéke, az láthatja ebben az iróniát. Igen, én teljesen egyedi voltam minden egyes megtestesülésemben, amiben a Földre jöttem. Ezen nincs mit annyira csodálkozni, hiszen ti is mindannyian teljesen egyediek vagytok. Senki sem olyan, mint bárki közületek. Tévhit, hogy az ikerlelkek teljesen azonosak, vagy a duálok, vagy hogy vannak alteregók. Mint ebben a szóban benne is van, olyan lehetséges, hogy valakinek a megjelenése hasonlítson valaki olyanra, akivel sosem volt kapcsolatban, a Föld másik oldalán él, de olyan nincs, hogy két teljesen egyforma lélek, szellem, út. Mindannyian más irányból próbáltok eljutni ugyanoda. Ami közös mindannyiunkban, az a kezdet és a vég. Az, hogy mindannyiunkat maga a Legfelsőbb Teremtő alkot. Nem csak megteremtett minket, hanem folyamatosan Ő vagyunk. Ezt jelenti az, hogy Én és a Teremtő Egyek vagyunk. Ez mindenkire vonatkozik, még olyan entitásokra is, olyan dolgokra is, amikről nem akarjátok feltételezni.

Az egész fejlődésetek csupán rajtatok múlik. Olyan nincs, hogy akár a Teremtő, akár én elfordulnék tőletek. Nem tudunk ilyet tenni, hiszen önmagunktól nem tudunk és nem is akarunk elfordulni. Csupán ti hiszitek el, hogy ez lehetséges, ez is azért van, mert folyamatosan megpróbáltok önmagatok elől elfordulni, és valaki másnak mutatni magatokat, mint akik ténylegesen vagytok. Csak azzal tudom magyarázni, hogy ez biztosan a 3. dimenzió sajátja, mert aztán ahogyan emelkedik a fejlettségetek, visszataláltok a forráshoz, a Teremtőhöz, egyre jobban és jobban. A fejlődésetek pedig csak azon múlik, hogy mennyire vagytok képesek ledönteni tudatotok, magatok emelte falait, gátjait. Ezeket nem tudjátok meditációkkal ledönteni, persze azok is segíthetnek, de a ti saját hozzáállásotok az, ami ezeket a falakat képes ledönteni. Ha állandóan a szeretetről meditáltok, és át is adjátok magatokat ennek az érzésnek, aztán képmutatóan még igyekeztek adakozni, vagy jó tanácsokkal segíteni embertársaitokat, aztán jól lehordjátok otthon a házastársotokat, vagy egyszerűen dühkitöréseitek vannak, és a haragotokat olyanokon töltitek ki, akiknek semmi közük hozzátok, hisz nem ti vagytok, akkor hiába meditáltatok. Viszont aki életében még ezt a szót sem hallotta, de törekszik az egyensúlyra a természettel, embertársaival, szívből él, de nem naivan, hogy minden botorságot elhiggyen, hanem tudatosan használja képességeit, nem csak a saját, hanem a környezete jóléte érdekében, csak akkor segít, ha kérik, akkor sem csorbítja más szabad akaratát, akkor az az ember a Szeretet útján jár.

Mint mondtam, nem vagyok a meditációk ellen, mert ott képesek vagytok megnyitni tudatotokat egy igazibb világ előtt. Persze nem árt, ha tudjátok, hogy a meditációban történő dolgokért is felelősséggel tartoztok, mint egyébként mindenért, amit gondoltok, éreztek, szóltok, vagy tesztek. A fejlődés csak így megy. De így legalább tényleg megy. Ez az a törvény, ami segítségével képesek lehettek rálátást szerezni nagyobb összefüggésekre, ez az a törvény, ami segít nektek abban, hogy azon az úton járjatok, amelyik a vágyaitokhoz vezet el. Tehát az ok és okozat törvényét sincs értelme bírálni. És ha már idáig elértünk, akkor nem érdemes bírálni semmit, csak megfigyelni, észrevenni, tanulni, begyűjteni az információkat, majd szelektálni, és végül alkalmazni. Minden elmélet mércéje a gyakorlat.

Összefoglalva az eddigieket: Ne ítélj, hogy ne ítéltess!

Ehhez még annyi tartozik hozzá, hogy ne kényszeríts senkit arra, hogy a te utadat járja. Ezért nem kell senkit győzködnöd az igazadról, hisz az csupán a te személyes igazságod, és nem másé, vagy nem pedig egy örökérvényű igazság. Gondoljatok csak bele, hogy vannak más dimenziók, vannak párhuzamos idősíkok, ahol lehet, hogy még az itt megszokott fizikai törvények is máshogyan hatnak. Így bizony könnyen elképzelhető, hogy az, amit igazságnak hiszel, botorság máshol. Senkit ne kényszeríts semmire, és ebben az a lényeges, hogy teljesen mindegy, hogy te azt milyen körítéssel teszed, mennyire győzködöd magad arról, hogy jót akarsz neki, és te ismered azt az irányt, ami neki jó. Vigyázat, a gyermeknevelésre ez kicsit máshogyan hat, mert a gyermek normális neveléséért is felelősséggel tartozik minden szülő. De érdemes az ok és okozat törvényére nevelni a gyermeket, és minél nagyobb fokú tudatosságra, ami nem zárja ki az érzelmeket, az intuíciót, mert az is a tudatosság része. Persze tegyetek belátásotok szerint!

Visszatérve arra, amit fentebb említettem, nem kell siránkozni azon, hogy éppen hol tartotok, hanem inkább vizsgáljátok meg, hogy mi juttatott titeket idáig. Ha ugyanis tiszta tudattal erre képesek vagytok, és arra is, hogy a lehető legkevésbé csapjátok csak be magatokat, akkor az is ki fog előttetek rajzolódni, hogy mit tehettek, hogy a helyzet megváltozzon, sőt ezt olyan irányba tegye, amerre haladni szeretnétek. Itt nagyon érdemes tisztán látnotok önmagatokat, a cselekedeteiteket, a gondolataitokat, hogy azok ténylegesen hova vezetnek titeket, és oda akartok-e jutni. Egy rövid példával illusztrálom. Ha például azt akarjátok, hogy fizetésemelést kapjatok, akkor fölösleges a főnököt szidni, hogy miért nem kerestek többet. Gondoljatok bele, hogy pontosan érzi, ha nem is tudja, hogy milyen a hozzáállásotok. Ha gyűlölitek a munkátokat, a munkatársaitokat, a főnökötöket, az rányomja mindenre a bélyegét. Nem várhatjátok, hogy javuljon a helyzet, mégis mire kapnátok béremelést? A köpködésre? Ha ezt sikerül átlátni, akkor előrevetülhet egy terv. Vagy az, hogy munkát kéne változtatni, vagy az, hogy a hozzáálláson kell változtatni, mert az, aki szereti a munkáját, képes arra, hogy reformáló ötletei legyenek, és arra, meg arra, hogy szeretet sugárzik belőle, előbb-utóbb felfigyel mindenki, és mindez már lehet lapja egy magasabb fizetésnek. Ez az ok és okozat törvénye, így lehet tervezésre használni.

Ez érvényes a Fény és Szeretet Útjára is. Az biztos ezen az úton jár, aki folyamatosan bírálja embertársait, aki mindenkit terelgetni szeretne, aki mindig csak mással foglalkozik, önmaga helyett, aki gyűlölködik, képmutatóskodik, és mindezek ellenére eljátssza, hogy ezen az úton jár?…

Természetesen mindenki tegye azt, amit jónak lát!   

Fénykereszt és Lejegyző üzenetei 27.

 Ismét a dimenzióváltásról

Egy kedves olvasónk kérdései alapján.

A Földanya egyik üzenetében le van írva a dimenziók sora, egyfajta felosztásban. A dimenziók a Legfelsőbb Teremtőtől, az anyagig tartanak rezgésszámban. Ez egy tól-ig tartó energia sáv. Ezt fel lehet osztani 13-részre, mint az említett üzenetben van, de van aki pl. 144000 részre osztja fel. Sokféle felosztás létezik, de a lényeg ugyanaz. Mi a 13-as felosztást használjuk.

Az, hogy ki milyen dimenziós lény, vagy ember azt jelenti, hogy melyik rezgéstartománynak megfelelő helyen képes létezni maximum az adott inkarnációban, adott esetben testben. Alsóbb dimenzióba bármikor képes lejjebb menni, és létezni egy lény, szellem (lélek), feljebb csak akkor, ha eléri annak rezgésszintjét, és tartósan képes ott megmaradni. Tehát, hogy hányadik dimenziós valaki, a dimenzió nem az ember egyik tulajdonsága, hanem az, hogy melyikben képes létezni legfeljebb.

A dimenzióváltás többféleképpen történhet, ez is le van írva valamelyik üzenetben. A Földnek, azaz az őt alkotó istenségnek több dimenzióban is lehet megnyilvánulása. Ahogy az ősmagyarok által ismert Joli Tóremnek, azaz a többség által Földanyának nevezett lénynek is volt egy harmadik és egy ötödik dimenziós megtestesülése. Ötödik szükséges volt, hogy legyen már régóta, hiszen a Föld több milliárd éves léte során már elég sokan felemelkedtek oda. Ha a tervek szerint sikerült volna az emberiségnek az ötödikbe történő felemelkedés, annak menete az lett volna, hogy az emberiség átkerül a már meglévő ötödik dimenziós Földre, és az itteni 3. dimenziós megtestesülése a Földnek megszűnik. Természetesen ezt nem érzékelték volna az emberek, csak a magasan fejlettek. Fizikailag is csak annyit, hogy teljesen másképp néz ki, mint az eddig megismert Föld. (Minden dimenziós Földnek más és más a földrajza, csillagtérképe stb., növényzetben és állatvilágban is vannak eltérések) Ám mivel az emberiség még a 4. dimenzió szintjét sem érte el, megmarad valószínűleg ez a 3. dimenziós megnyilvánulás, de létre lett hozva kb két hónapja egy negyedik dimenziós Föld is, hogy aki megérett rá, átkerülhessen oda. Egyéb okok miatt, amit most nem szeretnék még átadni, innen, a 3. dimenzióból még nem került át oda ember, de már nem lakatlan, mivel az 5. dimenzióból közel százan estek vissza oda okozatként. Természetesen emelkednek is onnan fel felsőbb dimenziókba.

A tudati változást az emberekben nem az adott dimenzióváltás okozza (rengeteg félrevezető üzenet ezt sugallja), hanem az embernek kell előbb meg változnia, elérni azt a tudatossági és rezgésszintet, hogy át tudjon lépni egy felsőbb dimenzióba. A rezgésszám attól is függ, hogy mennyire képes valaki feltétlen szeretettel viszonyulni önmagához, embertársaihoz, természethez stb. Téves elképzelés, hogy a negatív befolyásoló erők eltávolításával dimenziót lehet váltani. Ez már csak okozat lehet, nem ok. Ettől sosem függött a felemelkedés, maximum feladat az ahhoz való viszonyunk. A negatív erők egyébként is csak látszólag vannak kívül, ők az emberek és más lények belső negatív gondolatai, érzelmei, megoldatlan problémáik, kollektív tudatok kivetülései fizikai, vagy energetikai szinten. A Fény és a Szeretet útján járó, belső nyugalmat szinte állandó jelleggel elérő emberekre nem tudnak igazán hatni, és nem tudnak a közelükben megmaradni sokáig az ilyen lények, emberek, entitások. Számukra megszűnik igazi feladatnak lenni, és többnyire lényegtelen, hogy ott vannak-e vagy sem, legfeljebb zavaró lehet más tevékenységek végzése közben. A kollektív felemelkedésnek a közeljövőben, pár ezer évig, a jelen legvalószínűbb jövője szerint, nincs realitása. De minden változhat, mivel a változás az állandó… A jelenünkben meghozott döntések, tettek, gondolatok, azok valódi végrehajtása formálja a jövőt. Például ha csak elhatározza valaki, hogy fejlődni akar, de csak legfeljebb látszattevékenységre futja, nem fog ezirányban történni semmi, legfeljebb készít magának egy álomvilágot. Az emberiség egészének tudati, gondolkodásbeli jelentős előrelépésig marad az egyéni dimenzióváltás, mint eddig is a felemelkedettek legnagyobb többségével történt.

A Legfelsőbb Teremtő pontosította információnkat a kollektív felemelkedésről, dimenzióváltásról.

Kollektív dimenzióváltásról akkor beszélhetünk, és akkor történhet meg, amikor egy bolygó teljes népessége, vagy faj minden egyes tagja eléri a következő dimenzióhoz szükséges rezgést és tudatosságot. Akkor a bolygó lakossága teljes létszámban átléphet.  Egyébként csak egyes közösségi, vagy adott csoport szintű felemelkedésről beszélhetünk az egyénin felül. Amennyiben egy adott bolygó át akar lépni a következő dimenzióba, de élnek rajta olyan lények, fajok, akik nem képesek rá, el kell távozniuk adott bolygóról, hogy az átlépés bolygószinten megtörténhessen. Az eltávozás leggyakoribb formája a fizikai testek halála, és ezek szellemei más bolygókon tudnak csak inkarnálódni.

Ezért is nem történt meg a Föld szintű dimenzióváltás, mert nagyon sokan meglepődtek volna, a nagy többség, hogy meg kellett volna halniuk, mert nem érettek az átlépésre. Azoknak, aki pedig már elérték legalább a 4. dimenziós szintet, visszaesést okozott volna többségüknél, hogy látják családtagjaik, rokonaik, barátaik, munkatársaik és az emberiség többségének halálát, eltűnését. A felemelkedés és az eltávozás párhuzamosan folyik ilyenkor.

Ám így, hogy fennmaradt a 3. dimenziós Föld, esély nyílik arra, hogy az arra érettek átlépjenek egyénileg magasabb dimenziókba, az ittmaradók pedig fejlődjenek, természetesen amennyiben akarnak.

forrás: www.fenykereszteslejegyzo.blogspot.com

Fénykereszt és Lejegyző üzenetei 26.

 A szellemi fejlődésről

Kedves Embertársaim! Továbbra is úgy gondolom, már benne vannak az üzenetekben azok az információk, amik elősegíthetik a személyes fejlődést, azért most is összefoglalom ezt a témát, hogy kicsit könnyebben átláthatóvá váljon ez az információ. Természetesen szoktam nézelődni különféle olyan oldalakon, amiknek hasonló a témája, mint ennek a blognak, ahol szintén földönkívülieket csatornáznak, vagy egyszerűen spirituális témájúak. Kevés időm miatt nem vagyok elég szélesen tájékozott ezekkel az oldalakkal kapcsolatban, ennek ellenére meg szoktam nézni a hozzászólásokat is egy-egy olyan cikkhez, amit teljesen, vagy részben sikerül elolvasnom. A hozzászólások azért fontosak, mert az adott oldal olvasóinak az élethez, a fejlődéshez való hozzáállása is kiderül belőlük, még akkor is, ha csak az adott cikkre reagálnak, vagy csak egymás közt társalognak.

Az észrevételem ezekkel kapcsolatban az, hogy gyönyörűen kiderül, az emberek nagy része, még azok is, akik a fejlődéssel foglalkoznak, és spirituális beállítottságúak, még az ilyen emberek nagy része is sokkal inkább kedveli az olyan üzeneteket, amik arról szólnak, hogy valakik, legyenek angyalok, vagy földönkívüliek, vagy akárkik, bizonyos dolgokkal foglalkoznak a Földön, amitől majd milyen jó lesz az emberiségnek, meg csak ígérgetnek, hogy már nagyon közel vagyunk a felemelkedéshez, vagy a megváltáshoz, természetesen az ő áldozatos munkájuk miatt, és kis részben az emberek miatt. És még sorolhatnám, sőt a legjobbak azok az oldalak, ahol már ki is jelentik, hogy az egész Föld, az emberiséggel együtt felemelkedett az 5. dimenzióba, csak ez még nem látszik. Az ilyen cikkekhez aranyos hozzászólások születnek, amik arról számolnak be, hogy ők már szinte érzik is, az őszintébbek ellenben leírják, hogy ugyan ők nem éreznek semmilyen változást, de készséggel elhiszik a leírtakat.

Ezekből a hozzászólásokból számomra világos, hogy az emberek utálnak gondolkodni. Mondjátok meg nekem, miért jobb, ha mások mondják meg, miben higgyetek, mit gondoljatok, mit érezzetek? Miért rettegtek ennyire a szabadságtól?

Egy szabad ember soha nem fogad el elsőre semmilyen információt igaznak, amit hall, vagy olvas, jöjjön az az üzenet akármilyen tisztának ismert forrásból. A szabad ember, vagy szabad szellem, mindig utánanéz, hogy az adott üzenet rá nézve mennyire fontos, és mennyi az igazságtartalma. Ellenben nem fogad el semmilyen irányítást, mert tudja, hogy csak önmaga irányíthatja a saját életét, és azért a felelősség szintén őt magát terheli. De vizsgáljuk meg, miért vágyik arra az ember, hogy irányítsák.

Először is, ez struktúrájából adódik. A szabad választás joga mindannyiunknak megadatott, ezt érdemes szem előtt tartani. De kezdjük is a vizsgálatot. Érdemes megnézni, hogyan épül fel az ember. Először is van egy szellem, aki inkarnálódik. Tehát, már bele kényszeríti magát egy burokba. A szellem olyan tiszta, hiszen egy a Legfelsőbb Teremtővel, hogy képtelen lenne csak úgy elviselni egy ilyen alacsony rezgésű teret, akár egy pillanatig is. És természetesen hatalmas is lenne, itteni mércével nézve. Ez a fizikai burok nem tudná megtartani közvetlenül, így szüksége van valamiféle átmenetre ahhoz, hogy mégis itt lehessen, tapasztalatokat szerezzen ebben a világban, dimenzióban. Létrehoz hát egy átmenetet a fizikai test és maga szellemi mivolta között, ez a lélek, és létrehoz egy közvetlen irányítót, ami segít fenntartani a testet, segíti annak működését, életben maradását, alkalmazkodását az adott világ rezgéséhez. Ez az Ego.

Legyünk őszinték, itt már magán a szellemen kívül, van két másik valami, ami hatást gyakorol az adott megtestesülésre. Mi ez, ha nem az elnyomás, vagy korlátozás egy bizonyos megnyilvánulása, még akkor is, ha ez a szellem által szabadon választott. Ebből logikusan következik, hogy azok az emberek, akik erre a két alacsonyabb szintű irányítóra helyezik a figyelmüket, már alapból szolgaságban, elnyomásban élnek. Ha ez nekik ráadásul jó, akkor miért ne várnák el, hogy az egész világ körülöttük szintén így működjön, vagyis az életben tartásért cserébe nyomja is el őket. Vizsgáljuk meg, vajon tényleg van-e ebben valami. Például étkezési szokásainkban is egy halom reklámot követünk sokszor, mert azt mondták az említett szakértők, hogy ezt, vagy azt a terméket kell ennünk, egy bizonyos gyártótól, hogy egészségesen működjön a szervezetünk. Itt az Ego, aki a test fenntartásáért felelős, rögtön küldi a késztetést, hogy akkor szerezzük meg, mert az a testnek jó. És sorolhatnám a kozmetikai reklámokat, a ruházkodást, a kinézet követelményeit. Ha úgy nézünk ki, ahogyan azt az adott társadalmi normák elvárják, amik igazából nem is tudjuk, konkrétan honnan jönnek, akkor az Ego nagyon elégedett, jól érzi magát. aztán rájöhet az ember arra, hogy ez nem elég, mert ott a lélek, aki szintén vágyik dolgokra. Itt jön az, hogy akkor forduljunk a spiritualitás felé, mert az kellemes a léleknek, akkor beszélgethetünk angyalokkal, meg akkor egy kicsit kiemelkedünk a test szorításából. Itt sem kell sokat gondolkodni, rengeteg tanfolyam van, ami arra megy ki, hogy lehetőleg ne sokat zavarjon be a dolgokba, de simogassa a lelket, hogy úgy érezzük, tettünk magunkért. Ezek sokfélék lehetnek, vannak, amelyek ténylegesen nem nagyon zavarnak be az ember természetes energetikájába, de mindegyik veszélye, hogy olyan vágyakkal tölti meg a lelkünket, amikre igazán nincs szükségünk. Ebben nincs különbség az olyan dolgok, amelyek a testi vágyakat ébresztik, és olyanok között, amelyek a lelki vágyakkal teszik ezt. Sőt, okosan össze is kapcsolják a kettőt, így aztán már tudjuk is, hogy a lelki egyensúlyhoz milyen gyógynövényes teákat igyunk, milyen illóolajokat párologtassunk, milyen ásványokkal, és egyéb kellékekkel vegyük körbe magunkat. Akármennyire is követjük az utasításokat, ezek nem változtatnak semmin, csak belezavarnak a gondolkodásunkba, mert az ezekre a külső tényezőkre vágyással telítik azt, ahelyett, hogy ténylegesen azt tegyük meg szellemi fejlődésünkért, amit kell.

Pontosan tudom, hogy sokan mondják, hogy ép testben ép lélek, de vajon hol marad az ép szellem? Azt ilyenkor nem említik meg. Miért is? Mert az egy olyan dolog, amiből nem lehet hasznot húzni, ami nem megfogható, az az a mag, ami a tényleges igazságot tartalmazza, és ezért a tényleges szabadságot is. Szabad akaratunktól függ, hogy mire helyezzük a figyelmünket. Ha ténylegesen sikerül megtalálnunk el sem rejtett szellemünket, majd figyelmünket elkezdjük irányába terelgetni, akkor érdekes dolgok jönnek. Érdekesek, de nem kellemesek, főleg eleinte. Sokan ismerjük a mondást, miszerint az igazság fáj. De miért fáj, amikor mindenki az igazságra törekszik, amikor emberek halnak meg érte, amikor irányzatok ezt tűzik zászlajukra, akkor miért fáj?

Gondolom kerültünk már olyan helyzetbe, amikor valami olyat tettünk, amit állítólagosan nem szabad, de rájöttek a szüleink, vagy tanáraink, és szembesítettek bennünket a tettünkkel. Milyen érzés volt? Nekem volt, amikor ez igen rosszul esett. Már azért is mart a bűntudat, hogy megtettem, hát még amikor le is buktam miatta, azt ellenségemnek sem kívántam volna. El tudtam volna süllyedni a szégyentől, legszívesebben megszűntem volna létezni. Hát ezért fáj az igazság. És amikor nagy tisztaságú üzenetet olvasunk, ami például arról szól, hogy mi magunk vagyunk felelősek az életünkért, akkor sokakban feljön ez a rossz érzés, mert akkor ezek szerint azért, mert az életem adott esetben kisiklott, vagy csak egyszerűen rosszul érzem magam a bőrömben, vagy szenvedek az élet nehézségeitől, azért nem a szüleim, a barátaim, a házastársaim, a gyermekeim, az állam, meg a földönkívüliek, vagy akárkik felelősek, hanem én magam? Hát ez a felismerés elég fájdalmas tud lenni, főleg, ha az adott életet betegségek, csonkaságok „tarkítják”, éhezés, és megalázottság. És még ezek ellenére is én magam vagyok a hibás, nem elég, hogy szenvedek, mint egy kivert kutya? És bizony ettől még mindenki a saját életének alakulásáért maga felelős. Rá lehet fogni akárki másra, nincs ez megtiltva, lehet várni a megváltást is akárhonnan, a földönkívüliektől, Jézustól, a Teremtőtől, Krisnától, Buddhától, Allahtól, az angyaloktól, meg a szomszédtól is. Mindenkinek joga a szabad akarat, és szabad választás. Az, aki a fejlődést választja útjának, esetleg gondolkodjon el ezeken, aztán tegyen belátása szerint. A fejlődés útja az, ha kezünkbe vesszük életünket, a hatalmat saját sorsunk felett, és vállaljuk a maga bizonytalanságával együtt a Szabadságot. Sokan pont azért nem akarnak fejlődni, mert annyira igénylik a biztonságot, hogy akkor is azt választják, ha abban rosszul érzik magukat, nehogy valami is elbizonytalanodjon körülöttük, mert attól félnek, valami kicsúszik a lábuk alól, és egyensúlyukat vesztik. A szabadság adhatja meg az igazi biztonságot, és ez nem csak érzéki csalódás, mint az a biztonság, amit félnek feladni az emberek a fejlődésért. Kicsit máshogy hangzik az, hogy bizonyos vagyok abban, hogy egy vagyok a Legfelsőbb Teremtővel, és ezért minden lehetséges, és az, hogy minden lehetséges, az is, hogy egy vagyok a Legfelsőbb Teremtővel. Ennyi a különbség, és ilyen aspektusa is van a szabadságnak és a bizonytalanságnak. Ezt jobban nem fejtem ki, mert már megtettem más üzenetben.

Visszatérve arra, hogy mi megfogható és megfoghatatlan, ki miben hajlandó hinni, vagy mit fogad el tudásnak. Gondolom sokan tanultuk biológiából, hogy amikor eszünk, akkor az ételt megrágjuk, az már a szánkban összekeveredik bizonyos emésztőnedvekkel, aztán lenyeljük, bekerül a falat a gyomrunkba, ahol ismét emésztőnedvekkel keveredik, epével, hasnyálmirigyből származó enzimekkel, aztán a beleinkben is folytatódik az emésztés, a felszívódás, végül kiadjuk a salakot, miután még a vastagbélben kiszipolyozzuk belőle a lehető legtöbb nedvességet. Ez így mind jó, de biztos, hogy igaz? Elfogadjuk, mert nálunk, szerintünk, okosabbak ezt leírták, ezt tanítják. Vajon hányan vágtuk fel a gyomrunkat és a beleinket, hogy meggyőződjünk az emésztést illető állítások igazságtartalmáról? Ha lehetek őszinte, én még sosem vágtam fel magam emiatt. Egyszerűen elfogadtam, hogy a bemeneti és kimeneti ellenőrizhető termékek között van valami, amit nem látok. Aki orvostudománnyal foglalkozik, biztos, hogy kielégítő bizonyítékokkal rendelkezik ezen a téren, mert tapasztalta, látta is ezeket a dolgokat. Ettől mi, akik laikusok vagyunk a témában, még nem rendelkezünk ezekkel a minden kétséget kizáró bizonyítékokkal. Ránk van bízva, hogy elhisszük-e a leírtakat, vagy sem, senkit nem érdekel igazából hitünk e téren, attól még működik az emésztés is.

Nos, pont ez érvényes a szellem megismerésére is. Senkit nem érdekel, hogy mit hiszünk, vannak tények, de ezeket a tényeket és bizonyítékokat csak azok láthatják, érezhetik, tapasztalhatják meg, akik a szellem megismerésének útján járnak. Én az ismerd meg önmagad mozgalom híve vagyok. Már sok dologra rájöttem, olvastam is, tapasztaltam is. Számomra a Legfelsőbb Teremtő léte nem hitkérdés, sőt eljutottam odáig, hogy nem engedem, hogy dolgok hit kérdését képezzék. Azokat a dolgokat vagyok hajlandó elfogadni a spiritualitás ösvényén, amiket meg is tapasztalok, amiket én magam átélek, látok, hallok, érzek. Olvashatok, hallhatok akármit, ez mindenre igaz. Igyekszem a szellemem felé nyitni, és a figyelmem minél jobban csak erre a részemre koncentrálni. Egészen más világ rajzolódik ki, és azon belül ez a 3. dimenziós Földi lét, és megtestesülés egészen eltörpül. Persze már rájöttem, hogy igazán, amit nem bír elviselni tudásban ez a dimenzió, az itt nem megjeleníthető írásban, az az energia nem materializálható. Így a szellemi tudásnak csak egy aprócska töredéke az, ami itt leírható. Ezért írom le annyiszor, hogy ez egy személyes folyamat, mindenkinek magának kell ezeket átélnie. Nem lehet azt a tudást szavakba foglalni, amit a szellemi részünk tartalmaz, ahogy nézem senkinek sem sikerült, nem is lehetséges, nem is kell. Ez azok kiváltsága, akik tesznek érte. Akik csak sodortatják magukat az árral, akik nem hajlandóak a saját életüket élni, a laikusoknak úgyis túl sok lenne az a tudás. Látom, az energetikákból, a kollektív és egyéni tudatok vibrációiból, hogy kinek mi az, amit még elvisel. Sokaknak a Fénykereszt és Lejegyző üzenetei már annyira magasak, hogy csak a szembesítő rossz érzések jönnek át, amikkel nem tudnak mit kezdeni, csak tiltakozni.

Az, hogy valaki a szellemi részére koncentrál, ezek szerint rengeteg megélést, információt adhat. Megjegyzem, hogy nem véletlenül írtam azt, hogy a figyelmem egyre nagyobb részét koncentrálom a szellemi részemre, ahelyett, hogy azt írtam volna, a figyelmem 100%-át koncentrálom erre a részemre. Mivel még ezen a Földön élek, így koncentrációmat meg kell osztanom testi, lelki és szellemi részem között. Nem áll szándékomban holdkórosként járni a világban. Igyekszem megőrizni tiszta érzékelésem, megfelelően cselekedni, hogy fejlődésemet elősegítsem. Úgy vélem a megosztott koncentráció ebben segít. Ha a három részből csak egy, vagy két irányba koncentrálnék, akkor jelen helyzetben nem állnék stabilan, hanem bárminemű fejlődési próbálkozásommal csupán homokra építenék várat.

Van egy jó hírem is: az az állapot, amiben most mindenki egyénileg van, nem végleges, nincs bebetonozva, lehet rajta változtatni, annak, aki akar változtatni! A többieknek pedig a jelenlegi állapotuk valahol teljesen megfelel, még akkor is, ha látszólag tiltakoznak ellene.  

Forrás: www.fenykereszteslejegyzo.blogspot.com 

Fénykereszt és Lejegyző üzenetei 25.

 2012 december 21.-éről

Ezek az információk megtalálhatók már az eddigi üzenetekben, csatornázásokban, most a világkorszakváltással kapcsolatban, és részben egy kedves olvasó kérdésére összefoglalom őket.

Először az ötödik dimenzióba átkerülésről. Akik még csak ott tartanak, hogy a bosszú, ártó szándék, létezik életükben, nagyon kicsi valószínűséggel kerülhetnek az ötödikbe, akik mégis, az első ártó tettnél visszapotyognak a negyedik, de inkább a harmadik dimenzióba. Az átkerülők között ez inkább próbatétel is, hogy mennyire tudnak uralkodni félelmeiken, gondolataikon. Oka, hogy az ötödik dimenzióban a gondolat teremtő ereje nagyon erős, és a félelem tárgya is megteremtődik ott pillantok alatt, és a félelem, agresszió jelentősen lecsökkenti a rezgésszintet, és nem tud ott megmaradni az ember, vagy bármely más lény. Ezért fontos, hogy aki fejlődni szeretne, esetleg felsőbb dimenziókba lépni, tudjanak kellő tudatossággal élni, gondolkodni, a félelmeiken uralkodni, és olyan életszemléletet kialakítani, hogy a lehető legkisebb szerepet töltsön be életükbe a félelem. Az agresszió is a félelemből fakad. Természetesen hozzátartozik, hogy szeretettel forduljunk minden létező felé, mivel minden egy, saját magunkat bántjuk, ha mást bántunk. A szeretet (természetesen csak a feltétlen szeretet) pedig, mivel ez a Legfelsőbb Teremtő legtisztább, alsóbb dimenziókban is létező megnyilvánulása, emeli is a rezgésszintet. Erre pedig sajnos jelenleg a Földön nagyon kevés ember képes. Ez nem kell, hogy letörjön bárkit is, hanem tenni kell érte, hogy ne így legyen…

2012 december 21.-e kapcsán sok a találgatás utólag ezoterikus körökben, miért nem történt meg, és mikor lesz rá lehetőség. Erre viccesen csak annyit szoktam mondani: technikai okok miatt elmaradt..J.

A technikai ok pedig maga az emberiség, az emberek hozzáállása, gondolkodásmódja, elhatározása volt. Már rég látszott, és elérhető volt az információ, hogy ez a terv nem fog megvalósulni. A legnagyobb többség nem akar változni, fejlődni. Részben a birka hozzáállás, hogy mindig meg kell nekik mondani, hogy mit csináljanak, mit gondoljanak. Szidják azt is sokszor, aki megmondja, de hogy saját maguk gondolkodjanak, saját kezükbe vegyék a sorsukat, arra már nem hajlandók. Másrészt nagyon jellemző az emberekre, igaz különböző szinten megnyilvánulva a birtoklási vágy, félelem, agresszivitás (ez vonatkozik az agresszív beszédstílusra is), uralkodni vágyás mások és az anyagiak felett, (ez még a legszegényebbeken is megfigyelhető…). A szeretetet elvárják, adni pedig nem akarnak, vagy letudják az anyagi javak adásában, ajándékozásban például. És amikor azt kérdezem, mi a szeretet, fogalmuk sincs róla, vagy kimarad belőle a feltételnélküliség, és mindenre és mindenkire vonatkozás. És ez illik az élet minden területére. Mert például hiába szereti egy bankár, vagy cégtulajdonos, vagy képviselő, vagy kormányban résztvevő a családját, de bárki más is, ha közben azon munkálkodik, hogy hogyan tiporja le, fossza ki a többi embert, vagy uralkodni próbáljon rajtuk. Ez megnyilvánulhat akár úgy is, hogy bármi áron győzni akar valaki egy vitában. Ezek megnyilvánulnak a „kisembertől” a miniszterelnökig. A fejlődgetők pedig azt várták, várják, hogy jön majd valaki, például a földönkívüliek, például a Galaktikus Föderáció, (ami pedig már nem létezik), és megmenti őket, és segítenek átkelni. Álomvilágban élnek, előadásról előadásra járnak, meg különböző tanfolyamokra, ami önmagában nem is volna baj, ám nem hajlandók még a tényeket sem tudomásul venni, és saját kezükbe venni sorsukat, és végre ténylegesen tenni, fejlődni. Egy szép példa rá, olvastam egy blogon, egy nagyrészt tiszta üzenetet, ami a realitás talaján állva adta át az információt. Gratuláltam a blog gazdájának, hogy eljutott idáig, hogy ilyet is közvetít. Reakció, gyorsan letörölte az üzenetet, nehogy más is hozzáférhessen valós információhoz. Ez a tett magáért beszél. És nincs egyedül hasonló hozzáállásával. Inkább az álomvilágot terjesztik, nehogy valaki véletlenül fejlődjön..J)

Sok helyen lehetett olvasni, hogy kell 144.000 krisztustudatú ember, és mindenki átkelhet velük az ötödik dimenzióba. Van, ahol még a krisztustudatot is kihagyják, csak 144.000 egyszerre meditáló embert gondolnak, hogy megváltják vele a világot. . Hát ez finoman szólva is csak ámítás volt. Az átkelni tudók maximum a határeseteket húzhatják magukkal a következő dimenzióba, akiknek már csak egy kevés hiányzik az átkelés képességéhez, de azok közül nagy az esély, hogy sokan visszaesnek. Ennek a 144.000 krisztustudatú embernek a szerepe az lett volna, hogy fokozottabb energetikai és információsegítők lettek volna a felkészülésben és az átkelésben.

A jelenlegi információim szerint most csak a Földön, körülbelül 20-25 ezer ember érett arra, hogy a negyedik dimenzióba átkeljen, nemhogy az ötödikbe. Az ötödik dimenzióban érettek közül a legtöbben már átkeltek, de ők is csak pár százan voltak, és ők is természetközelien élő, eldugott vidéken élő bennszülött törzsek voltak. A civilizált világból csak  pár ember van, aki még át fog tudni kelni az ötödik dimenzióba, jelen állapot szerint. Ez az utóbbi két kategória, akik ténylegesen fejlődni akarnak, és tesznek is ért. Sajnos ez a helyzet. És ez senki máson nem múlott, sem a hosszú ideig a háttérből a Földet irányító marsiakon (már nincsenek itt), sem a világ emberi uralkodó rétegén, hanem csak az embereken. Rájuk lehet fogni, és másokra is, meg a körülményekre a meg nem történt átkelést, de ettől még az egyén felelőssége megmarad, amit tesz és amit tenni elmulasztott…

Az egyéni dimenzióváltás lehetősége mindig is nyitott volt, és nyitva is lesz mindenki számára, ám ez mindig is az egyénen múlott elsősorban. Tenni kell érte… A majáknak is csak egy része kelt át…

Kívánjuk mindenkinek, hogy találja meg a feltétlen szeretet önmagában, és világítsa meg útját!

forrás: www.fenykereszteslejegyzo.blogspot.com

Fénykereszt és Lejegyző üzenetei 24.

 

A szíriusziakról, jelen állapot

Az előző szíriusziakról szóló üzenetekben leírtam, hogy merre tart a társadalmuk.

Végül nem kellett támadó flotta az összeomláshoz, elkezdtek egyre gyorsabban visszaesni egyénenként a harmadik dimenziós Turulra. Mára már csak tízen maradtak a negyedik dimenzióson. Az ok-okozat, és a megoldatlan feladatok meghozták eredményüket. Szomorú látni egy fejlett faj tündöklését és bukását. Űrhajóik üresen és működésképtelenül lebegnek az űrben, városaik, településeik üresen konganak. Az ötödik dimenziós bolygójukról is csak belső földjük felemelkedett lakói tudtak megmaradni, mivel bennük nem volt meg a jól ismert szíriuszi gőg, és sokkal jobban inkább a fény és a szeretet vezérelte mindennapjaikat. A külső földiek közül már csak ketten vannak még ott, páran a negyedikbe, többiek pedig kettőt esve a harmadikba kerültek. Ott kemény leckék és életfeladatok várják őket. Először döbbenten vették észre, hogy a telepátia a harmadik dimenzióban, azon az alacsony szinten, ahova kerültek, nem működik, hisz annak használható szintű kifejlesztésére a harmadik dimenzióban nagyon magas tudati szint szükséges. Nincsenek eszközeik, szinte őskőkori szinten kellett elkezdeniük mindent. Megkeresni az ehető növényeket, valahogy tüzet csiholniuk, fedelet készíteni maguknak, szerszámokat készíteni stb. És nem utolsó sorban kell megtanulniuk beszélni. Zavarodottak, fáznak és éheznek.

Jelenleg ez a helyzet a szíriusziakkal.

Az univerzum törvényei mindenkire érvényesek, bár sokan úgy gondolják még felsőbb dimenziókban is, hogy nekik sikerülhet kibújni alóluk, azután a döbbenet, hogy mégsem…  

Sahvani hozzászólása:

Ez így nagyon kegyetlennek hangzik, gondolom sokatokból ellenállást vált ki, mert úgy gondoljátok, hogy nem lehetséges, hogy egy ennyire fejlett faj 1-2 dimenziót visszaessen. Ez egy hosszú folyamat volt az ő történetükben, egy olyan folyamat, amiben folyamatosan züllesztették a szeretet és fény útján való megmaradást. Természetesen hamarabb észrevették volna, hogy nem jó irányba fejlődnek, ha az első adandó alkalommal, amikor valaki nem megfelelően dönt, vagy jár el társaival szemben, rögtön visszaesett volna egy alacsonyabb rezgésű dimenzióba. Ti is gyorsabban rájönnétek, hogy nem a megfelelő irányba haladtok, ha a tömeggyilkosaitok, vagy azok, akik rajtuk bosszút állnak, és még lehetne sorolni a kegyetlenkedőket, a rabszolgatartókat, a környezetszennyezőket. Pl: egy szemetes mellé dobott műanyagdarabka miatt rögtön egy dimenziót esne le az illető, és a környezet ebből csak annyit látna, hogy a szemetes mellé dobta, vagy meg sem kísérelte beledobni a műanyagdarabkát, és ezért eltűnt. Biztos jogosnak éreznétek a büntetést?

Érdemes tudnotok, hogy egy-egy dimenzió igencsak széles sávban mozog, vannak áthajlások, átfedések. Akkor történik tömeges dimenzióváltás, amikor már nagymértékben megtörtént a kollektív tudat bizonyos irányba történő változása. Ez vezethet magasabb tudatosságú, vagy alacsonyabb tudatossági szintű dimenzióba. Ez történt a szíriusziakkal, jobban mondva a külső földiekkel.

Ez az egész tendencia nálatok is működik. Ezért nem emelkedett az egész bolygó az 5. dimenzióba, ahogyan azt nagyon régen eltervezték. Mesebeszéd, hogy több milliárd embert „megvált” 144000 ember. Mindenki csak saját magát válthatja meg. És ha az a bizonyos 144000 ember igazán érett lett volna az 5. dimenzióra, akkor ők valószínűleg már nem lennének itt. Így logikus nem? Vagy gondoljátok, hogy szolidaritásból mind a 144000 ittmarad? Maradna talán néhány, hogy segítsen megérteni az ő eltűnésüket, és tanítgassa azokat, akik hallgatnak rájuk…

Csak ennyit szerettem volna kiegészítésként hozzáfűzni. Érdemes lenne ezen elgondolkodni. Ami még fontos, hogy azon is gondolkozhattok, miért nem emelkedtetek akár csak a 4. dimenzióba?…

Forrás: www.fenykereszteslejegyzo.blogspot.com