2013. január 25., péntek

Fénykereszt és Lejegyző üzenetei 28.

 

A szabad akaratról gondolatok és gondolatébresztők

Az Univerzum, a teremtett lények, köztük az emberek fizikai, energetikai, szellemi felépítése is többszintű. Így a szabad akarat sem létezhet egységes homogén részként, minden szintnek létezik tapasztalataim, információim szerint több részben önálló egysége. A Legfelsőbb Teremtő minden önálló létezés lehetőségét kapott részének adott szabad akaratot, szabadságot. Ám azt tudni illik, hogy alaptörvény illetve szabály, hogy minden létező szabad akarata, ebből adódó szabadsága addig tart, ahol a másik teremetett létezőé elkezdődik. E alapszabály megszegőinek is természetesen meg kell tapasztalnia az okozatot, tetteik következményeit.
Az ember szellemi, energetikai felépítése sokszintű, kicsit leegyszerűsítve a 3D-s tudat szemszögéből így írható le: van a felsőbb énünk, vagy más néven emlegetett belső énünk szabad akarata, aki megtervezi és levezényli az adott inkarnációt. Ez a terv az inkarnációban megélt tudati szintnek ad egy mozgásteret, keretet, amin belül mozoghat, kitűz célokat a tapasztalatok megszerzésére, ezen kereten belül dönthet a földi tudatunk. (Ezt a tervet teljességében nevezzük karmának.) A felsőbb én eldöntheti például, adott inkarnáción, vagy inkarnációk sorozatán belül akar-e fejlődni, vagy nem. A földi tudatunk pedig hogy például az adott betervezett tapasztalatot milyen módon éli át, és éli meg. Az eseményeket egyrészt befolyásolja a tudatalattink, ösztöneink, előző életekben megélt eseménynek érzelmi lenyomatai stb, a felsőbb énünk terelget minket amennyiben el akarjuk kerülni a vállalt tapasztalatot. Ám a tudatos tudatunk, amivel gondolkodunk eldöntheti, hogy miként éljük át az eseményeket, mennyire akarunk tudatosan, szinte minden pillanatra odafigyelve létezni, viszonyulni önmagunk, többi ember, természet felé. Ez nagyban befolyásolja, miként éljük meg érzelmileg, fizikailag életünket, adok-kapok, avagy ok-okozat törvényét mennyire vesszük figyelembe. Szeretettel, vagy haraggal, vagy közömbösséggel élünk önmagunk és a külvilág felé? Azt kapjuk előbb utóbb vissza. Ösztöneink irányítanak, vagy gondolkodunk, és kellő rálátással figyelembe vesszük az intuíciónkat, vagy sem. Mindenki ezt eldöntheti. Ez is a szabad akarat egy megnyilvánulása. A célok eléréséhez nagyon sok út vezet, a tudatos énünk dönti el, hogy melyiken akar végigmenni. Példaként Győrből Budapestre el lehet menni autópályán gyorsan, kényelmesen, de másik véglet lehet, hogy gyalog és evezős-csónakon Los Angeles felé is. A döntés a mienk…  A karmában, élettervben lehetőség és gyakorlat is, hogy szellemek, azaz isteni szikrák megbeszélik leszületés előtt, hogy ki, mit segít, szembesít a másik fejlődése érdekében, vagy hozzásegít egyes tapasztalatok megszerzéséhez.
Van, aki azt mondja nincs szabad akarat. Kérdés, akkor miként és mennyi döntést hozunk nap mint nap életünkben?… Még a levegővétel is döntés kérdése lehet, természetesen következményekkel. Aki úgy dönt, nem vesz többé levegőt, következményét viselnie kell, hogy a fizikai teste megszűnik funkciójának megfelelően működni…
A karmán is túl lehet lépni kellő szeretettel és tudatossággal élt élettel, amikor is gyorsabb, minőségibb fejlődés az okozat. A cél nem változik, de az utat mi magunk határozhatjuk meg… mindenki maga dönt…
A karmából való kiszabaduláshoz nem kell Buddha vagy Krisztustudattal létezni. Ezek a tudatszintek sok dimenzióval a 3D- de még az 5D-s tudatszintnél is feljebb keresendők. Jézus és Buddha felsőbb énje nem az ötödik dimenzióban létezett… Több embert is ismerek a környezetemben, akik részben vagy egészben már nem az eredeti karmájukat, életfeladatukat töltik, élik. Az okozat részét már semmiképp, már csak segíteni vannak itt. Ez nem jelenti, hogy ha valamit nem éppen kellő tudatossággal, szeretettel csinál valaki, nem kell szembesülni vele, csak ezek az emberek már nagyon ritkán szoktak “hibázni”. Sajnos bolygószinten mégsincsenek oly sokan. A karmából való kilépésnek egy jó példája lehet, amikor például két emberszellem megbeszéli, hogy az egyik megöli a másikat az inkarnációban, tapasztalatszerzésként, vagy okozatként, a tapasztalat másik oldalának megéléseként. Amikor a tettekre kerül viszont a sor, a gyilkosságot vállaló még mindig eldöntheti, hogy megteszi-e, vagy sem. Ha megteszi, funkciójának, vállalásának megfelelően működik. Ha viszont felismeri a nagyfokú kényszerítő külső körülmények, és a belső késztetés ellenére, hogy ezzel árt másoknak, ez nem a szeretet fő megnyilvánulása, akár belülről érzi, hogy ez nem helyes, ahogy szép magyar nyelv mondja, nem viszi rá a lélek, fejlődött egy nagyot, túllépett karmája jó részén, vagy egészén. De ez a példa napi szintre is levihető, nem kell szélsőségekben gondolkodni. Ha nem éppen kedvelünk valakit, adott esetben bosszant bennünket megnyilvánulásai, kötekedése, belemegyünk-e állandóan a vitákba, veszekedésekbe, vagy az illető eszéhez, szintjéhez mérjük, és megyünk tovább, nem leszünk partnerek ebben a játékban… Lopunk-e ha kényszerít a szegénység, és lehetőségünk van rá, vagy minden körülmények között becsületesek maradunk, mégha ez a világ nem is kedvez e nemes tulajdonságnak? Ezek a lehetőségek, konfliktusok mind mind vizsgák, leckék, és a szabad akaratunkból döntünk, melyik utat választjuk minden egyes eseményénél életünknek. Amíg követjük az élettervünket, karmánkat, lehet könnyebb az életünk, ha fejlődünk közben, a nehéz is könnyebbnek és elviselhetőbbnek tűnik. Például akinek az van az élettervében, hogy nem lehet gazdag, kierőszakolhatja a sorstól a gazdagságot, nagy valószínűséggel újra és újra el fogja veszíteni vagyonát, vagy következő életében olyan helyre születik, ahol esélye se lesz a vagyonra. A lecke akkor is lecke…
Amennyiben valaki hamarabb végez vállalt feladataival, leckéivel, tapasztalataival egy adott életében, a felsőbb énje dönti el, hogy előrehoz következő életre tervezettből feladatokat, tapasztalatokat, és folytatja adott inkarnációját, vagy a „szintet” elért illetőt elviszi-e a következő dimenzióba, vagy itt marad még segíteni embertársainak, vagy meghal a fizikai test, és kezd egy új inkarnációt. Nem véletlen halnak meg oly korán a „jó” emberek, és élnek sokáig a „gonoszak”, mert ők újabb és újabb esélyt kapnak a szeretet motiválta döntéshozatalhoz… Ez a felsőbb én szabad akarata, és döntése, kinek mikor meddig stb… Amíg van választásunk, addig van szabad akaratunk.

Tehát szabad akaratunk van, mert a Legfelsőbb Teremtő adta jogunk, de minden döntésünknek, gondolatunknak, szavunknak tettünknek a következményeit viseljük, így működik jól, így igazságos a Világ. 

forrás: www.fenykereszteslejegyzo.blogspot.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése