Kedves emberek, teremtményeim! Úgy érzem, itt az idő, hogy szóljak hozzátok. Ha eddig úgy gondoltátok, hogy csak egy nagy darab élettelen anyag vagyok, akkor tévedtetek. Azért szólok most hozzátok, mert úgy látom, hogy még mindig tragikus a helyzetetek. A spirituális fejlődésben sokkal előrébb kellene járnotok. Ez az üzenet azoknak szól, akikben ott a változás, az önmagán való változtatás csírája. Azokhoz, akiknek nincsenek saját gondolatai, nem szólok. Ti maradjatok meg abban a tévhitben, hogy majd egyszer valaki jönni fog, és majd akkor az a valaki segít rajtatok. Azért egyet tudatok veletek is. Azt, amit meg tudtok emészteni, nem az űrből kapjátok, hanem én adom a szájatokba. Ez azt jelenti, hogy akármi mást gondoltok, senki nem fog nektek segíteni, csak én. És azért az is lényeges információ, hogy én is csak annak fogok segíteni, akit erre méltónak találok. Magas a mércém, nem vagyok hajlandó megmenteni akárkit. Természetesen senki sem fog elveszni, mindenki kerül valahova, csak nem oda, ahova most úgy érzi, hogy való. Oda fog mindenki kerülni, ahova ténylegesen való. De ezt senki más nem dönti el, mindenki maga hozza meg a döntést.
Elmondom, én mit készülök tenni az emberekért, jobban mondva azok megmentésének érdekében, akiket érdemesnek tartok erre. Több dolgot is tervezgetek, néha bevetem sorban egyiket a másik után. Először is, itt vannak a földrengések. Ez az egyik eszközöm arra, hogy válogassak. Ez mondjuk elég erős szelekció az emberek között, ezért nem is kedvelem annyira. Hasonlóak az időjárási katasztrófák is, bár azt inkább ijesztgetésnek használom. El is jutottunk egy olyan pontra, ahol igazán őszinte szeretnék lenni. Nem árt, ha ezt értitek.
Vannak eszközeim, ezek ébresztgető jellegűek, és egyben szelekciót is előidézők. Ez persze attól függ, hogy ki melyik részén van az eszközömnek, amit éppen bevetek. Ha aktívan vesz benne részt, akkor szelekciós jellegű az élmény, ha passzívan, vagyis csak hallja, mi történt, akkor ébresztgető, vagy ijesztgető az élmény. Közvetlen, vagy közvetett a tapasztalás, ez a lényeg. Sok ilyen eszközöm van. Ilyenek a katasztrófák, időjárási anomáliák, cunamik, földrengések, járványok. Igazából nekem nem kell segítséget kérnem földönkívüliektől ahhoz, hogy egy vírust kifejlesszek. Ők nanotechnológiás vírusokkal akartak meglepni, de nekem ezekre nincs szükségem. Az igaz, hogy az orvostudomány jelentősen meggátol abban, hogy egy-egy kórokozóm elérje a kívánt hatást, de nem baj, tudok én mutációkat előidézni, amikkel azért okozhatok némi kellemetlenséget.
Miért vagyok ilyen kegyetlen? Nem vagyok az, csak észre kéne venni, mi az üzenet. Nem azért teszem ezeket a dolgokat, mert olyan gonosz vagyok. Nézzetek magatokra, ti mit tettetek velem. Túl vagytok szaporodva, bántotok, károsítotok engem, ahol értek. És azt hiszitek halott vagyok. Hát, tévedtek! És azt is hiszitek naivan, hogy majd ti igazán nagy kárt tudtok bennem tenni. Kedveseim, az igazi nagy kárt én tudom bennetek tenni. Persze nem akarom. Amit én igazán akarok, hogy ébredjetek fel. Kezdjétek el tisztelni az életet. És bizony az életfelfogásotokat terjesszétek ki jobban. Vegyétek észre, hogy minden él körülöttetek, még az ásványok is. És bizony mindent tisztelnetek kéne. De nem csak szavakkal és gondolatokkal, hanem tettekkel is! Ehhez bizony gondolkodnotok kéne, ami nem megy nektek jó ideje. Ha megnéznétek, hogy mit üzenek a csapásokkal, már okosabbak lehetnétek.
Vegyük ezeket az ébresztgető tapasztalatokat, vagyis a közvetett tapasztalásokat. Hogy mondjátok? Okos ember a más kárából tanul, buta a sajátjából sem. Mit kéne tanulnotok? Hogy az, amit ti életnek neveztek, az igenis törékeny dolog, bármi kis pici esemény véget vethet neki, és marad a fájdalom. Ezért a logikus lépés, hogy meg kell becsülni. A sajátotokat is, és másét is. Most mondjam el, rágjam a szájatokba, hogy mit kellene tennetek? Nem! Gondolkodjatok, és jöjjetek rá magatoktól. Én mutatom a saját dolgaimat, ti vonjátok le belőlük a helyes következtetéseket, majd tegyétek meg a szükséges változtatásokat magatokon és az egész emberi civilizációtokon, és akkor jóban leszünk.
Én, édenkertet szánok nektek! Ez az, ami bizony nagyon is szelekciós jellegű lesz mindannyiótoknak. De előbb még beszélek nektek arról az aranyos kis dologról, ami a napszél. Tudnotok kell, hogy ezt mi Naptestvéremmel mindig előre megbeszéljük. Azt is letárgyaljuk, hogy milyen irányba mekkora legyen. Abban is benne vagyok, hogy néha kisüssön egy-két elektromos berendezést, hátha valamit leszűrtök belőle. Jól tennétek, hogy ha komolyabban foglalkoznátok ezzel a dologgal. Nem véletlen, hogy vannak olyan erős napkitörések, hogy ha az azok gerjesztette napszél eléri a Földet, vagyis engem, akkor egyszerűen csak elfújja a légkört. Gondoljátok, hogy puszta véletlen, hogy eddig nem történt ilyen? Vagy azt gondoljátok, hogy valami földönkívüli faj elveheti tőlem ezt az eszközt, hogy beavatkozzon az érdeketekben? Aranyos gondolat, de ezt nem engedném sem én, sem Naptestvérem. Kizárólag azért nem ért el még engem ilyen lökéshullám, mert nem akartam lenullázni az élővilágot. De azért legyen csak ott a szikra az agyatokban, hogy rajtam múlik, van-e kedvem a sok gonoszságotokat megunva ehhez a módszerhez fordulni.
Az áldott jó szívem az, ami visszatart ettől. És egyébként az, amit ajándékozni akarok nektek, úgyis mindent elrendez. Azért lássátok már, hogy mennyire aranyból van az én szívem, hogy annak ellenére, hogy ilyen szörnyűségeket cselekszetek velem, még mindig ajándékot szándékozom adni nektek. Hát ne csodálkozzatok, ha ezt csak azok számára tartogatom, akiket méltónak találok ajándékomra. Figyeljetek ide, és véssétek a következőket jól a szívetekbe!
Édenkertet adok nektek! Tudom, már mondtam. Ez olyan, mintha most visszatartanám a lélegzetemet. Nem bírom már sokáig. Most lecsendesedik majd minden, és ti is érezni fogjátok ezt a visszafojtott erőt. Azért teszem, mert szeretném, ha végre igazán, minél többen döntenétek, hogy a szeretet, vagy a félelem útján akartok járni. A lagymatag döntésképtelenséget a félelem útjának veszem. Én is nagyot változtam. Én a szeretet és fény útján járok. Eljutottam egy olyan szintre, amikor már nem tudom tartani tovább ezt, a jelenlegi állapotot. Csak egy kis lépés, és teljesen megváltozom. Ez a visszatartott levegő. Már csak annyi kell, hogy egy legyintéssel elengedjem régi, berögzött szokásaimat. Azért tartom még kicsit magam, mert látom az esélyt, hogy változni akartok. Aztán végül a változás lezajlik bennem, nem tudom, nem akarom visszatartani magamban. Ekkor megteremtem magamon az édenkertet. A rezgésszint is magasabb lesz. Tulajdonképpen közösen átlépünk a negyedik dimenzióba, ahogy ti emlegetitek. És ezt a magas energiaszintet bizony nem sokan lesztek képesek elviselni. Aki képes lesz, annak ajándékul adom az új édent. Aki nem, az hosszabb-rövidebb szenvedés, agónia után elhagyja az új létet. Majd meglesz mindenkinek a maga helye, ahova kerül. Ez az ajándék. Ezt tartogatom nektek.
Talán most már látjátok, hogy szorul a hurok. Az, amire annyira vágytok, pont a végzetetek lesz. Amire vágytok, abba fogtok belepusztulni, ha nem vagytok hajlandóak spirituálisan fejlődni. Nem minden az anyag. Az anyag csupán sűrű energia. Ha nem az energiát szemlélitek, akkor álomvilágban éltek, és annak maradtok a rabjai. Fejlődjetek! És gondolkodjatok el azon is, amit most közöltem veletek. Lássátok az összefüggéseket. Ha igazán nyitott az elmétek, akkor érteni fogjátok az üzenetemet, és ha értitek, akkor nektek szól, ha nem értitek, akkor nem nektek szól…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése