Segédlet Földanya üzenetéhez/1
Felmerül sokakban a kérdés, hogyan tudnánk változtatni, tenni magunkért és a földért, embertársainkért?
Az interneten, szóban, könyvekben nagyon sok le van írva, csak el kellene olvasni, aki elolvasta fel kellene dolgoznia, gondolkodnia, először is valóban előrevivő-e az információ, és mi azokból mit tehetünk meg. Sajnos a gondolkodás és felelősségvállalás nem erőssége a földi emberek többségének. Döbbenettel vettem tudomásul, hogy például egy tanárnő sem hajlandó venni a fáradtságot, hogy gondolkodjon. És a tanárok okítják a jövő nemzedékét…elgondolkodtató nem?
Amit tehetünk két fő részre bontanám. Egyik fizikai síkon, fizikai tevékenységgel megtehető. A másik a spirituális tevékenység.
Kezdjük a fizikai tennivalóval, mivel a többség számára érthetőbb, kézzelfoghatóbb. És igazán itt kezdődik a spiritualitás.
Itt nem arra kell gondolni, hogy lázadjunk a rendszer ellen, menjünk neki a fegyvereknek. Erőszak erőszakot szül. A napi életvitelünkön, hozzáállásunkon tudunk változtatni. Mindig célszerű elgondolkodni, hogy milyen tevékenységünkkel mit okozunk másoknak, családtagjainknak, a természetnek, Földanyának.
· Sok embert érint a gépkocsi használat. Sokan csak kényelemből használnak gépkocsit, pedig tömegközlekedéssel is megoldhatnák. Következmény: fokozott környezetszennyezés, egészségkárosítás. Nemcsak másokra, saját magunkra is hat. A „száguldozzunk mert megmutatjuk milyen menők vagyunk…” többlet üzemanyagfogyasztás, következmény ugyanaz. Az időnyereség pedig legtöbbször minimális….
· Áruvásárlás: kis kiszerelésben veszünk valami mindennap, vagy pár naponta nagyobbat. Csomagolás és szemétmennyiség aránya. Legnyilvánvalóbb példa az ásványvizek. Nagy a divatja, pedig legtöbb településen a csapvíz is teljesen iható. Mennyi mindent veszünk teljesen feleslegesen, élelmiszert, egyéb árucikket. Aztán megy a szemétbe. Átgondolásra vár, mire van valójában szükségünk. Élelmiszernél odafigyelünk-e arra, hogy minél kevesebb káros anyagot tartalmazzon. Gyerekeink étkezésére mennyire figyelünk oda. Hazait vesszük-e, vagy a külföldiek zsebét tömjük. Lehet, hogy a hazai kicsit drágább, de az itthon marad, hosszútávon mindenki jól jár vele.
· Élelmiszer: Nagyon sok helyen főleg falun, de városokban is vannak kisebb kertek, parlagon állnak a területek, esetleg befüvesítve. Ahelyett, hogy megtermelnénk a saját élelmiszerünk legalább egy részét, megvesszük a mérgezőanyagokkal tele boltit, a kőzetgyapoton termelt, mellesleg sokkal rosszabb ízű vitamin és ásványianyag-szegény élelmet. Amit aztán mesterséges ízfokozókkal, ízpótlókkal helyettesítenek. Aki nem tud termelni terület híján, vásároljon inkább piacon, amit csak lehet. Mert aztán csodálkozunk, hogy betegségekre fogékonyabbak vagyunk. Élelmiszertermelésnél műtrágya helyett természetes eredetű használata, a permetezés lehető legkisebb mértékűre csökkentése.
· Szelektív hulladékgyűjtés: ennek egy fő akadályát látom, a lustaságot. Legtöbb helyen elérhető. Döbbenet, mikor azt látom, valaki megy a boltba, ott a boltbejáratnál a szelektívgyűjtő, de a házban dobja bele a kukába a PET palackot. Nem kell feltétlenül befektetés, pár papírdoboz a mosogató alatt megteszi. Ha nincs is a közelben szelektív gyűjtő, mikor autóval megyek, útba esik legtöbbször valahol egy gyűjtő. Nincs plussz üzemanyag, csak kettő perc, míg beledobom.
· Szemetelés: egy buszon láttam kiírva, de nagyon találó. „intelligens ember nem szemetel, a többinek pedig tilos”. Az is jelzi az intelligenciaszintet, mikor látok út mentén, meg erdőben kidobott rossz bútort, háztartási gépet. Pedig ugyanannyi, vagy kevesebb úttal, a szelektív gyűjtő szigetek ingyen befogadják. Ahol nincs, ott pedig van lomtalanítás. Csakazértis?…
· Újságokból csak azt megvenni, ami feltétlenül szükséges. Papír és amiből gyártják, az erdők kímélése. Lassan belefulladunk a légszennyezésbe, jó példa Budapest…
· Vízspórolás: egy kézmosáshoz nem kell teljesen megnyitni a csapot, (aztán úgyis csak fröcsög szanaszét), fürdéshez nem kell teleengedni a kádat. Wc öblítés, talán nem részletezem…
· Áram: sok családnál módi, hogy mindenhol felkapcsolják a villanyt, aztán hosszú órákon át ott is világít, ahol senki nem tartózkodik. A tv, rádió, egyéb ne menjen ott, ahol senki nem nézi, hallgatja. Tv-t kikapcsolás után a konnektorból is húzzuk ki, mert úgy is fogyaszt. Az ezáltal keletkező elektroszmogról már ne is beszéljünk.
Ezek csak kiragadott példák, lehetne még sorolni. Mindenki nézzen körül saját háza táján, mit tehet meg ezek közül, célszerű a legkönnyebben megtehetőkkel kezdeni a sort. Lehet összehívni a családot. Bevonni a gyerekeket is, hogy ki mit tud tenni ennek érdekében. Ötletbörze, kisebb gyerekek is élvezik ezt.
Azáltal, hogy odafigyelünk, mit pazarlunk, vagy spórolunk, nemcsak a saját pénztárcánknak teszünk jót, hanem a korlátozottan rendelkezésre álló energiaforrásokkal is spórolunk, nem kell annyi fát kivágni, kőolajszármazékokkal és termékekkel szennyezni a Földet. Jó kifogás, hogy amit tehetünk, az csak töredéke a nagy egésznek. Persze, de sok kicsi összeadódik. És bármi kicsit is teszünk, saját fejlődésünknek is teret engedünk. A nemtörődömség, a „csakazértis majd én megmutatom, hogy nekem nem számít semmi és senki” nem éppen a fény és a szeretet útja. Nagyon sok „spirituális” emberen is látom, hogy ezekre nem figyel oda, nem törődik vele, pedig a fejlődés szerves része. Itt kezdődik a spiritualitás, nem a templomokban és az ezoterikus utakon, módszereken múlik. Hiába a sok meditáció, látszólagos ezoterikus tevékenység és fejlődés (én már olyan fejlett vagyok, hogy a fal adja a másikat…J), ha a környezetünkre, és Földanyára való figyelés, törődés nincs meg, hiába várhat bárki a felemelkedésre. Ez szerves része annak. Jó kifogás az időhiány. Csak először kell figyelmet fordítani legtöbb ilyen teendőre, azután automatikussá válik. A kert művelése kapcsán pedig tett és következmény, bevállaljuk a betegségek gyakoribbá és súlyosabbá válását, vagy a felesleges teendők helyett felemeljük a fenekünket, teszünk is magunkért valamit. A gyerekeket is erre kellene nevelni, a szülők teszik őket ilyenné, amilyenek, és ez az ő felelősségük. Amilyenek a gyerekeink, olyan lesz a jövőnk. Ilyen jövőt akartok? De hát nagyon sok ember számára a lustaság fél egészség… aztán várják, hogy valaki majd helyettük megteszi amit kell, ők meg élnek kényelmesen a tespedésben, langyos pocsolyában, és gondolják majd azért felemelkednek, mert ők meditálgatnak, meg olvassák a földönkívüli üzeneteket… és ők majd biztos megmentik őket…
Sajnos a felelősségvállalás nem az emberek erőssége. Legtöbben ott bújnak ki alóla, ahol lehet, de aztán elvárják, hogy rendben, jólétben, békében menjen tovább az életük. Döntés mindenkinek a sajátja, de a következmények miatt sincs senkinek joga siránkozni. A kifogások ellenére a sorsunk a kezünkben van..
A spirituális lehetőségekről a következő üzenetben írok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése