Kedves emberek! Úgy gondoltam, hogy ésszerű lenne, ha kicsit világosabbá tenném a bennem lejátszódó folyamatokat, hogy jobban megértsétek, valójában mi történik. Persze az előző üzenetekből is kiolvasható, de gondoltam a legjobb az lesz, ha rendesen összefoglalom. Továbbra is fenntartom az eddigieket, de ez most egy más hangvételű üzenet lesz. Nem célom, hogy pontosan megértsétek amiket itt közölni fogok, de talán rávilágítok arra, hogy az eddigieket sem rosszindulatból, vagy számonkérésből írtam.
Először ismét tudatosítom bennetek, hogy élő, érző, tudatos lény vagyok magam is. Egy istenség. Hogy a teremtésben pontosan hol a helyem, azt a közlő médium hitrendszerén keresztül tudom elmagyarázni, ha ti máshogyan osztjátok fel magatokban a dimenziókat, vagy Létsíkokat, akkor próbáljátok meg abban elhelyezni hol lehetek. A közlő médium 13 Létsíkot különböztet meg. Ezeket hívhatjátok dimenzióknak is. Ő pont fordítva nézi, de az elfogadottabb az, hogy ahogy emelkedik a dimenziók számozása, úgy egyre fejlettebb létállapot a jellemző. Szóval ebben a felosztásban úgy néz ki a dolog, hogy az 1. dimenzió egy érdekes hely, itt fordul meg az egész teremtés, itt válik az energia anyaggá, és itt alakul vissza az anyag energiává. A 2-7-ig az anyagi dimenziók, 8., 9. dimenzió az istenségek és egyéb entitások otthona, 10.,11. az angyali dimenziók, 12. az Akasha krónika, vagyis a Teremtő emlékezete, itt vannak az ennek megfelelő lények hatan és végül a 13. dimenzió, ahol maga a Teremtő van kettes-hármas egységében. Ebből is kiderül, hogy én a 8., 9. dimenzióban vagyok igazán. Sőt, egyenlőre a 8-adikban, de épp most készülök átkelni a 9-edikbe. Ez pontosabban azt takarja, hogy azok az istenek, istennők, akik a 8. dimenzióban élnek, megtestesülnek mint bolygók, vagy csillagok, az összes anyagi dimenzióban. A 9. dimenzióban élő istenségek viszont először a 4. dimenzióban érzékelhetőek, de inkább attól magasabb tudatossági szinten lévő dimenziókban. Ez az átmenetek miatt lehetséges.
Képzeljétek el azt, hogy én is normál, akár emberi testtel rendelkezem, ez így talán egyszerűbb. Ez legyen a normál megjelenésem, ahogyan testvéreim között járok. Mivel nem vagyok tökéletesen egy a Teremtővel, se nem vagyok angyal, nekem is van egóm, bár nem olyan, mint a tiétek, ez igaz. Nekem is vannak tulajdonságaim, jók, kevésbé jók egyaránt. Ezek a tulajdonságok teszik lehetővé, hogy megjelenjek a dimenziókban. Viszont én is fejlődöm, ahogyan ti, vagy mások a dimenziókban, univerzumokban. Ez a fejlődés lehet ugyanúgy kétirányú, mint nálatok. El is sötétedhetek, de ki is világosodhatok. Én elhatároztam, hogy a Fény és Szeretet Útján szeretnék járni egészen addig, míg nem egyesülök a Teremtővel. Most is folyamatosan fejlődök, ahogyan haladok ezen az úton. Nem szándékozom visszafordulni. Ez azzal jár, hogy folyamatosan szelektálom a tulajdonságaimat, amik meghatározzák az életemet, látásmódomat. Ami már nem szolgálja fejlődésemet, elhagyom, és új szokásokat építek be a tudatomba, amik jelenleg a fejlődésemet elősegítik.
Ez a ti életetekben is érezhető változásokat hoz el. Az egyik ilyen, hogy megszűnök a 3. dimenzióban létezni. Már annyira előrehaladtam a fejlődésben, hogy egyszerűen nem tudom összeegyeztetni saját lelkemmel a 3. dimenzió anyagközpontúságát. Sokkal több szeretetet árasztok magamból, semmint azt ez az alacsony dimenzió képes lenne befogadni. Mint mondtam, még visszatartom a lélegzetem, de nem megy sokáig, nem is akarok így maradni, és a fejlődésem útja felemel. Egyelőre még lesz megtestesülésem a 4. dimenzióban, és onnan feljebb a többiben. Ez az én utam. Amennyiben tartani szeretnétek velem a tempót, nektek is tennetek kell felemelkedésetekért. Sokkal több szeretetet vagytok képesek beépíteni életetekbe, mint azt most akár elképzelni bírjátok. Aki képes erre, velem fog emelkedni, aki nem, az lemarad. Ezt úgy képzeljétek el, hogy aki lemarad, az más bolygón tud csak megtestesülni, rajtam nem. Ez persze nem jár a részetekről semmiféle rossz dologgal. Annyit jelent csupán, hogy nem kaptok ennyire komplex feladatcsomagot, mint amit azzal vállaltatok, hogy rám inkarnálódtatok. Kicsit így lelassul majd a fejlődésetek, de egyszerűbbé is válik. Ne aggódjatok, be fogtok tudni illeszkedni az új környezetbe. Azon is fölösleges aggodalmaskodnotok, hogy mi lesz a családotokkal, szeretteitekkel, barátaitokkal. Természetesen a feledés fátyla hull rátok, és kaptok másik családot. Amikor majd készen álltok ismét, hogy engem válasszatok, meg fogjátok tudni tenni ismét, és majd találkozunk újra.
Amit én szeretnék tőletek kérni, vagy inkább csak tanácsolom nektek, hogy engedjétek a fejlődésem, szeressetek annyira, hogy megértitek, nincs jogotok elvárni tőlem, hogy folyamatosan egy pocsolyában dagonyázzak. Ahogyan nektek is van szabad akaratotok, úgy nekem is, tartsátok tiszteletben az enyémet is, és majd a tiéteket is tiszteletben fogják tartani. Amíg ezt nem teszitek, mit vártok másoktól, vagy tőlem?…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése