Sz: Szerintem nem sok értelme van, ha most mindannyian mesélünk egy ijesztő történetet a szíriusziakról. Sokkal lényegesebb, hogy azt megértsék testvéreink, hogy mi történt valójában. Ez nem egy akármilyen dolog, és talán végre arra is rájönnek, hogy bizony egyénileg is felelősséggel tartoznak magukért. Először pont magukat kell rendbe szedniük, hogy az összhatás is megváltozzon.
H: Jobban szólva, most elkezdjük velük is azt, amit a szíriusziaknak sem sikerült elmagyaráznunk, pedig ők sokkal fejlettebb tudattal rendelkeznek, mint testvéreink. Végül is nem gond, hátha ők majd megértik. Igazából fontos lenne, mert ha nem értik meg, akkor hasonlóan végezhetik, mint a szíriusziak. Rengeteg közös van bennünk, és mivel sok a keveredés is velük, bizony képesek vagyunk hatni is rájuk. Jobban mondva az emberiség képes befolyásolni a szíriusziak energetikáját.
Z: Szerintem kezdjük is el, hogy még belátható időn belül végezzünk.
H: Hova rohansz Zárisun barátom, amikor időnk, mint a tenger.
Z: Jó a humorod, de te is jól tudod, hogy az embereknek most nincs olyan sok idejük, itt vannak a változások, és ez az üzenet már majdnem idejét múlt. Mire elolvassák, mire megértik, már lehet, hogy késő is lesz.
H: Ugyan már, szerintem már rég késő, ezért is nincs miért idegeskedned. Te már egyébként is védett helyen vagy, hogy velük mi lesz, nem feltétlenül a te dolgod. A mi üzenetünk már nem sokat nyom a latba számukra. Aki csak most akar elkezdeni változni, az már sokra nem jut.
Z: Miért vagy ennyire negatív kedves barátom? Tudhatnád, hogy sosem késő elkezdeni a változást, és hamar lehet vele magas szintre jutni, ha valaki komolyan veszi.
H: Gondolod, hogy komolyan fogja venni bárki azt, ami itt elhangzik? Nézd meg az embereket, barátom. Sosem voltak képesek tanulni a hibáikból. Újra és újra elkövetik azokat, aztán csak siránkoznak, hogy mert nekik senki nem szólt. Hányszor, de hányszor szóltak már nekik, régen és ma is. Aki akar változni, az már régen elkezdte. A többiek meg valami messiást várnak. Tudod, ők a szíriuszi messiást várják, majd mindannyian felemelkednek, és az 5. dimenzióban fognak szalonnát sütni szíriuszi haverjaikkal, élükön Ashtarral.
Z: Nem állhatsz így a dolgokhoz! Nem lehetsz ennyire kemény. Hol a szeretet útja ebben az ócsárlásban?
H: Tudod, hogy éppen ott, ahol a szeretet szembesít. Most azt teszem, hogy ha már jól kiborultak az itt leírtakon, akkor talán az elméjük képes lesz befogadni azt az információt, amit szándékozunk nekik átadni.
Z: Szerintem meg csak jobban bezárkóznak. Fontosabbnak tartom, hogy hittel beszéljünk róluk, sokkal inkább képesek megnyílni, ha úgy adunk át tanítást, hogy igenis hiszünk abban, hogy képesek megfogadni az elhangzottakat.
Sz: Szerintem is, de most már azért kezdjük el tényleg, mert halálra fogják magukat unni. Minket pedig egy rakás veszekedő öregasszonynak fognak tartani, és nem fogják megérteni, hogy a mi és az ők fejlettségi szintje között van némi különbség. Veszekedni ők is tudnak, meg okoskodni, ettől mégsem menekülnek meg sorsuk elől.
O: Amit valójában el szeretnénk mondani, hogy bizony vessétek alá magatokat nagyítóval, az igazságnak, kedves testvéreink. Ha nem kezdtek el hamarosan fejlődni, akkor bizony lakhelyetek nem a Föld lesz. Amit itt érdemes elmondanom nektek, hogy fontos az egyéni út, és a közös cél. Most úgy áll a dolog, hogy a kollektív tudathálótoknak olyan a szerkezete, ami vonzza azokat a fajokat, akik le akarnak igázni titeket, de ezt már hallhattátok, tele vannak vele az üzenetek. Ezt nem elég meghallani, ettől nem kell rettegni, mert vannak olyan erők köztetek, akik képesek távol tartani ezeket a fajokat, így nem eshet bántódásotok. Csak ezzel amennyire segítenek benneteket, annyira gátolják is fejlődésetek. Hamarabb rájönnétek, hogy valami nagyon nincs rendben, ha ténylegesen lejönnének közétek az idegen megszállók, és átvennék az uralmat. Tudjátok az itt az ijesztő, hogy sokatok még örömmel is üdvözölné a megszálló földönkívülieket, mert azok látszólag kedvesek lennének, csak éppen rabszolgaágba taszítanának titeket, sokatok meg örömmel szolgálná őket. Ez számomra elég ijesztő, de most jelenleg ilyenek vagytok, és ezen csak ti, egyénileg tudtok változtatni. Az lenne a megoldás, hogy akarjatok jobban szabadok lenni. Ha most az anarchiára gondoltok, akkor az rég rossz, mert még azt sem tudjátok, hogy mi az a szabadság. Tudom, mert látom rajtatok, hogy féltek a szabadságtól, mert azt hiszitek, hogy aki szabad, az azt csinál, amit akar. Ez így is van, csak az nem mindegy, hogy mit akar. Ti egyelőre azt akarjátok, hogy mindenki titeket szolgáljon, az egész világ titeket dicsőítsen, és a lábatok előtt heverjen. Amennyiben erre nem hajlandó, akkor képesek lennétek erőszakot is alkalmazni, hogy ezt elérjétek. Ezt abból is látom, hogy nem veszitek észre, hogy mennyire nem fogadjátok el embertársaitokat. Igaz, hogy a baj megint csak mélyebbről gyökerezik, már magatokat sem fogadjátok el. Azt hiszitek, valami külső dologtól lesz nektek jobb. Majd valaki megmondja, mit kell tennetek. Meg is mondja, csak nem teszi meg helyettetek. Van nálatok egy mondás, amit a gyerekeiteknek szoktatok mondani. Az pedig az, hogy nem nekem tanulsz fiam, hanem magadnak. Olyan okosak tudtok lenni, amikor másvalakiről van szó. Egyszer fogadjátok már meg saját jótanácsaitokat is. Annyi jó mondás van. Az egyik, hogy ki mint vet, úgy arat. Aztán ott van a Bibliátok, ami a zsinatozások után is tartalmaz még néhány jó ötletet, főleg Jézus szavai ilyenek. Kellő odafigyeléssel ki lehet szűrni, melyik visz előre. Azokat nem csak olvasgatni lehetne, hanem felhasználni egyéni fejlődésetek elősegítésére. Aztán ott van a körülöttetek lévő természet. Ha csak az állatok, növények viselkedését kicsit megfigyelnétek, már annyi bölcsesség birtokában lennétek, hogy az mennyiségét tekintve is több, mint elegendő. Csak egy példát mondok. A növények a fény felé szeretnek nézni, abba az irányba nőnek. Kiszúrja a szemeteket a megoldás. Ti is tegyetek azért, hogy a fény útján járjatok, mert ez a természetes. A bogarak is a lámpák fényénél tobzódnak. Ők is a fény felé szállnak. Viszont az is ott van, hogy amelyikük nincs úgymond felkészülve a fény befogadására, az megsül, és belehal a fény kergetésébe. Legyetek jobban felkészültek, hogy az erősebb fény és szeretet ne okozza végül a pusztulásotok, hanem életet adjon nektek. Aztán azt is láthatjátok, hogy a denevérek el-elragadnak egy-egy rovart a lámpa fényénél. Igen, mert jelen esetben a denevér, aki egy éjszakai vadász, a sötétséget szimbolizálja. Azt, aki nem elég körültekintő fejlődésében, azt elragadhatják az anyag, vagyis a sötétség erői. És tele van a természet efféle példákkal. Biztos vagyok benne, hogy minden embercsoportot olyan jelenségek vesznek körül, amik fejlődésüket elősegítik, ha odafigyelnek. Sajnos ti egyenlőre olyanok vagytok, mint a vakondok. Az anyagba merülve, mélyen eltemetve érzitek magatokat jól, persze valahol, mivel részetek az Isteni Szikra, szeretnétek a fényre kerülni, de ott csak hunyorogtok, igazán nem is érzitek jól magatokat, visszavágytok a földbe. És élőhalottként kóvályogtok a sötétben, várva, hogy valaki felkapcsolja a villanyt elmétekben, de az összes kapcsoló a ti kezetek ügyében van. Ha valaki hoz egy égő gyertyát, azt meg inkább elzavarjátok, a gyertyát meg elfújjátok, és ismét vártok. Majd azt fogjátok üdvözölni, aki még jobban elás titeket, mert azt közületek valónak hiszitek, azt gondoljátok jók a szándékai, mert a fényről beszél, miközben még mélyebbre vezet titeket a föld alá. Jelenleg ilyenek vagytok. Várjátok a messiást valami idegen fajban. Arra nem is akartok gondolni, hogy akár fel is kapcsolhatnátok a lámpát tudatotokban. Kívül keresitek a fényt, holott az bennetek van, csak vennétek már észre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése