M: Először egy pár szót szólnék barátainkról. Ők az 5. dimenziós Földről érkeztek. Mindannyian Atlantiszból származnak, abban az időben tevékenykedtek, és onnan is emelkedtek fel. Zárisunt már ismerjük, és 3 társa Olianté, Hanguri és Szelerti. Azért jöttek, hogy a szíriusziaknak segítsenek. Olianté, Hanguri és Szelerti más naprendszerekbe kirendelt szíriuszi flottáknál segített, de mostanra visszatértek a Földre, a saját dimenziójukba. Kérésemre összegyűltek, hogy megosszák testvéreikkel, az emberekkel, velünk, tapasztalataikat.
Először beszéljetek egy kicsit a szíriusziakról, milyenek, mennyire fejlettek, most hol tartanak, mik a tapasztalataitok velük kapcsolatban.
O: Én egy távoli flottánál voltam, ahol az volt a flotta feladata, hogy a Hajinar bolygón történt lázadás után a békét helyreállítsa, és levezényelje az ezzel kapcsolatos tárgyalásokat két nép között a masurák és melanjikok között. A masurák abszolút egyeduralomra törtek, teljesen elnyomva a melanjikokat, sőt rabszolgának tartották őket. Mindkét nép humanoid, mondjuk, nem is ez a lényeg, a történteknek sem sok közük van ahhoz, amiről én beszélnék kicsit.
Azért voltam ott, hogy a szíriusziakat, miután megkértek rá, fejlesszem. Meditációkat vezettem, amikkel az volt a célom, hogy kiterjesszem ezeket arra vonatkozólag is, hogy kapcsolatba lépve felsőbb tudatukkal, ne csupán technikai információkat szerezzenek, hanem ennél sokkal többet. Ismerkedjenek meg igaz önvalójukkal, alakuljon ki egy sokkal gyümölcsözőbb, gazdagabb kapcsolat, ismerjék meg egymást, csatlakozzanak a kollektív tudathálójukhoz, és legyenek összetartóbbak fejlődésükben is. Most eléggé széthúzóak, aki fejlődik, csak egyénileg teszi, és ha felemelkedik, vissza már nem tér, hogy elmondja társainak, hogyan tette meg, milyen dolgokat változtatott meg magában. Azt szerettem volna elérni, hogy egymással sokkal nyíltabbak legyenek. Végre lépjenek túl azon a nevelési tendencián, ami megakadályozza fejlődésüket. Az volt a tapasztalatom, hogy nagyon szépen haladtak. Kérték, hogy tisztítsam meg hajóikat azoktól az elemektől, akik nem akarnak a fejlődés útján járni, vagy akik szabotálják a normális működést. Sok álcázott ellenséges elemet távolítottam el, vagyis küldtem vissza az anyabolygójára. Miután ez is megtörtént, tapasztalhatták, hogy a védelmük sokkal erősebb, mint valaha volt. Kezdtek szépen fényesedni, de egy bizonyos fok után egyszerűen ellenállt a tudatuk. Nem értettem miért, amikor olyan szépen kezdett nyílni a belső értelmük. Egyszeriben elfordultak tőlem, nem jöttek el a meditációkra, ha igen, nem csinálták rendesen végig. Furcsa kérdéseket tettek fel, amik inkább anyagias jellegűek voltak, nem pedig spirituálisak. Rájöttem, hogy van bennük egy tudati blokk. Van egy világlátomásuk, amitől rettegnek. Népük, technikai fejlettségük végét jelzi.
Elvezettem őket egyik meditációnk alkalmával oda, ahol válaszokat kaphatnak kérdéseikre. Megkapták válaszul, hogy nem muszáj elpusztulni a népnek, de megvannak azok a dolgok, amiket meg kell tenniük, hogy elkerülhessék végüket. Ezt most nem részletezem, mert nagy ellenállást váltana ki belőletek. Ezek után ismét hajlandóak voltak eljárni ezekre az együtt meditálásokra. Ismét elkezdtek fejlődni, és egy reménysugár költözött szívükbe. Ami tetszett, hogy egyre magabiztosabbak lettek, később azonban egyre vakmerőbbek is. A tárgyalások a Hajinar bolygón mindig összkedélyállapotuk szerint haladt. Nem is vették észre, hogy attól, hogy nem fogadják el, mennyire rá vannak hangolódva kollektív tudatuk hálójára. Eleinte úgy tűnt, hogy nagyon egyénieskednek, hogy az egyik gátja fejlődésüknek, éppen az, hogy nem akarnak tudomást venni erről a kollektív hálóról. Csak később vettem észre, hogy minden egyes szíriuszi ember hangulatára, energiamintájára kihatással van ez a háló. Ez igazából így is van rendben. Ezek után némileg már inkább arra biztattam őket, hogy ettől még legyen meg a saját külön útjuk is, amin függetleníteni tudják magukat a tudathálójuktól, hogy ha bármi történne, ne essenek bele közösen a szakadékba. Ez egy olyan dolog volt, amit például abszolút elutasítottak, mert nem is értettek. Látszólag nem voltak egymással teljes összeköttetésben, magukat is becsapták ezzel, mert amiről nem akarunk tudni, azt elnyomjuk magunkban. Ez sosem célravezető. Hiába magyaráztam nekik arról, hogy nem az van, amit ők akarnak gondolni, hanem a realitás teljesen más, nem hittek nekem, elutasítottak. Amikor megkapták, hogy világlátomásuk jóra is fordulhat, hajlandóak voltak egy kicsit jobban rám figyelni. Elmondhattam nekik néhány ezzel kapcsolatos dolgot, felvilágosítottam őket, hogy bizony terheli mindannyiukat a felelősség, hogy amit megtehetnének azt nem teszik. Itt ismét vitánk támadt, mert nem akartak kreatívan, megoldásközpontúan gondolkodni, csak azt hajtogatták, hogy nem tehetnek semmit innen, a messzeségből. Így aztán végül nem is gyakorlatiasodott az elmélet. Az elméleti tudásuk ezzel szemben egyre nőtt. Büszkeséggel is eltölthetett volna, mennyire spirituálisak, mennyire tisztulnak energiamintáik, de éreztem, ez csak egy külső látszat, ez nem igazi fejlődés. Megfigyeltem már nem egyszer, hogy az elméletnek és a gyakorlatnak kéz a kézben kel járnia, mert külön-külön nem szolgálják a haladást.
Mint mondtam, a tárgyalások egyszer csak megszakadtak. Annyit érdemes tudni, hogy az ilyen kiküldetésekre mindenki önként jelentkezik, senkit sem kényszerítenek semmire. Aki viszont jelentkezik egy ilyen küldetésre, attól elvárják, hogy tehetségéhez mérten a feladatot a legjobban teljesítse, és vállaljon felelősséget munkájáért. Ez egyébként alaptörvény, nem csak a szíriusziaknál van így. Szóval egyik nap ezek a tárgyalások megszakadtak, a Hajinaron ismét elkezdődtek az öldöklések, és a szíriusziak nem tettek semmit. Ültek és teljesen magukba roskadtak. Nem értettem mi történik velük, míg kapcsolatba nem léptem többi társammal. Azt a flottát, ahol Szelerti volt, megtámadták, és teljesen szétverték. Mint mondtam, a kollektív tudathálón keresztül érezték, hogy baj van, és ettől teljesen leesett az energiaszintje ennek a flottának is. Mondtam, hogy erről beszélek már nekik hónapok óta, itt az idő, hogy változtassanak, de meg sem hallgattak, hanem elindultak a haza felé vezető úton. Hiába mondtam, hogy a felelősséget vállalni kell tetteikért, hogy bizony vissza fog ütni, hogy hagyják veszni a bolygó lakosait, holott épp az ő védelmükre rendelték oda őket, sőt a feladatot mindenki önként vállalta, közölték, hogy jobb lesz, ha eltakarodok. Mivel ők ellenben az én felelősségem is voltak, persze nem mozdultam, hanem figyelemmel követtem az eseményeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése