Földi 5. dimenziós Főpapok beszélgetései 4.

 

Sz: Talán jobb is lenne, ha megdőlne az Ashtar hit, már így is annyi hit van testvéreinknél, hogy az már megszámlálhatatlan. Egyszerűen azt látom, hogy szinte nincs olyan dolog, amit ne övezne valami elvakult hit. Kedves testvéreim, ez elég borzasztó ám. Lehet, hogy egy személy egyszerre csak egy-két dologban hisz elvakultan, de az máris sok. Nézzetek magatokra. Vallásos hittel veszitek körül a politikusaitokat. Ez abból is látszik, hogy mennyire képtelenek vagytok őket objektíven látni. Ha erre képesek lennétek, akkor nem lenne olyan, hogy családokon belül is megy a gyűlölködés, meg nem beszéltek egymással, mert az egyik családtag ebben a pártban, a másik családtag meg abban a pártban hisz. Nem lenne köztetek ezekből vita, ha nem övezné vallás a politikát. Akkor látnátok, hogy egyáltalán nincs szükségetek politikusokra, mert nem kell senki, hogy megmondja mi a jó az egyes embernek és mi a közjó. Csak annyit kéne tennetek, hogy kikukucskáltok a saját vak fejetekből, egyszerre éreznétek és figyelnétek a saját tudatotok fejlődési igényeit, és a kollektív tudati változásokat. Akkor rájönnétek, hol kell segítség, a világ mely részeik igénylik, hogy jobban odafigyeljetek rájuk, milyen hozzáállás kell ahhoz, hogy a Földet használjátok, és ne kihasználjátok. Aztán itt van a környezetvédelem. Itt is mennyi a fanatikus. Ahelyett, hogy mindenki érezné a természettel az egyensúlyt, két óriási szélsőség alakult ki. Az egyik magasról tesz arra, hogy milyen szemét hova kerül, mivel szennyezik a környezetet, kiirtják-e az élővilágot, a másik meg fanatikusan ott van  mindenhol és az életét is feláldozná, hogy egy bálnával kevesebbet fogjanak ki. Egyszerű lenne a megoldás. Nem kellenek nagy pénzeken fenntartott szervezetek, csak némi tudatosság, de mindenki részéről. Aztán ott vannak a segélyszervetek. Azok is mekkora átverések. Amikor segélyszállítmányban mérgezett ételt osztanak és AIDS-es vért, meg Hepatitis-eset. Hát hol a jó és a rossz? Ilyen világot teremtettetek magatoknak. Ahol szélsőségek vannak, ahelyett, hogy megtalálnátok az egyensúlyt, a harmóniát.

Aztán ott a halom vallási irányzat. Ezt is fanatizmus övezi. Azért, mert a Földi élet volt Társteremtőjét az egyik Allahnak hívja, a másik Jahvénak, már ölik is egymást. De ez még egy olyan példa, ahol a teremtőt máshogyan nevezitek. De amikor azt látom, hogy a katolikusok és a reformátusok ölik egymást, ezek az emberek ugyanazt az istent imádják, ugyanazt a szent szöveget fogadják el igazságnak, de mégis van ami egy kicsit eltér, ezért már lehet miatta háborúzni. És a keresztes hadjáratok? Ölni a szeretet nevében? A pápa megáldja az atombombát? Milyen kifordult dolgok ezek? A pénzbe vetett hit is groteszk. Ne haragudjatok testvéreim, de valami irdatlanul kerülgetitek az Egy Igazságot, csak éppen nem akarjátok megtalálni. Nyomjátok, mint süket a csengőt a megannyi badarságot, a megannyi hitet, a fanatizmust. Mindent kívül kerestek, magatokba belenézni meg féltek, ahogyan éltek, ezt mondjuk nem is csodálom. Aki egy kicsit is képes a saját magára kent színes, émelyítő cukormáz alá belesni, az azt látja, hogy rohad belülről, a sok hiábavaló anyagi függőség miatt. Persze, hogy nem akartok magatokkal szembenézni. Le is buknátok egy pillanat alatt, hogy ahhoz képest, hogy mennyire fejlettnek tartjátok magatokat, mennyire fejletlenek vagytok, és mennyire sötétek. Hányszor látom, hogy az, akinek fogalma sincs a spirituális útról, vagy inkább a fény és a szeretet útjáról, az teli szájjal mocskolja azokat, akiknek van, persze mindezt lelocsolva egy spirituális színű sziruppal. Borzasztó látni, mit össze tévelyegtek a sötétben, amikor süt a nap. De minél jobban süt, annál jobban összeszorítjátok a szemeteket, nehogy érzékeljétek, mert akkor kiderülne rólatok a megannyi hazugság. Vizsgáljátok meg a világotokat, és vegyétek észre, hogy pont olyan, mint ti magatok. Ha nem tetszik a látvány, akkor dolgozzatok magatokon. Leplezzétek le a hazugságaitokat, dolgozzatok azon, hogy attól a pillanattól kezdve őszintén, félelem nélkül legyetek képesek élni.

Sosem késő megváltozni! A változásra való hajlam, bárhová is kerültök, mellettetek marad, ha most nem is sikerül arra a szintre kerülnötök, amire azt hittétek majd sikerül, ha hajlandóak vagytok a sötétet átváltoztatni magatokban fénnyé, akkor előbb-utóbb a sötétből mindenképpen a fényre értek.

Igaza van Hanguri barátomnak, amikor azt mondja, hogy időnk, vagyis időtök, mint a tenger. Nem kötelező most megváltoznotok, hisz lehet még megannyi inkarnációtok. Senki sem szeretné elvenni tőletek a sötétséget, és galád módon fényre cserélni. Addig tévelyegtek, amíg csak kedvetek tartja. Mi most azért szaggatjuk a szánkat, mert van némelyetekben igény a változtatásra. Akiben ez az igény nincs, az ne haragudjon ránk, hogy megzavartuk szendergését, aludjon csak tovább, álmodja nyugodtan tovább a rémségeket, ameddig csak akarja. Aki viszont változtatni akar magán, az kaparja össze az erejét, és kezdje el. Talán a kemény szavak rátok több hatással lesznek és rájöttök, hogy titeket szolgálnak, és nem ellenetek vannak. De sokszor úgy véljük, ha az alvót, aki ébredni vágyik, csak simogatjuk, lehet, hogy még édesebben elalszik, ha viszont megrázzuk, akkor esélyt kap arra, hogy feleszméljen mély, rémálmából. Tegyetek mindannyian belátásotok szerint!