M: Először talán próbáljatok megnyugodni. Próbáljatok meditálni. Ti még kapcsolatba tudtok lépni megmaradt, 4. dimenziós testvéreitekkel is, és 5. dimenziós testvéreitekkel szintén. Lépjetek kapcsolatba Sahvanival. Ő meg tud titeket nyugtatni, gondoljatok csak bele, hogy a belső földieket egyáltalán nem érintette meg az a nagy katasztrófa. Ők most is kiegyensúlyozottak, boldogok, élvezik az 5. dimenzió csodálatos világát. Egyébként, ha már közületek valóval szívesebben veszed fel a kapcsolatot, akkor kérj segítséget Bezeldi Apótól.
V: Ugye tudod, hogy ő bolond?
M: Tévedés, csak ti hittétek róla, hogy vén bolond. Sahvani nagy szerelme volt, aztán hagyta magát megöregedni, és várta, hogy mikor léphet át végre az 5. dimenzióba. Ha jobban megvizsgálod, hogy miket mondott, rájöhetsz, hogy egyáltalán nem bolond, csak éppen azokat a fontos dolgokat, hogy a meditációt a fénnyel való kommunikációra használhatod, saját tudati, lelki, szellemi épülésedre, és elvezet belsőbb világod csodáiba, ti ezeket tartottátok bolondságoknak. Titeket már úgy neveltek, hogy ne is akarjatok rendesen fejlődni, hogy a meditáció csupán technikai adatok begyűjtésére használható. Mi vettünk rá titeket, hogy meditációban lépjetek kapcsolatba Sahvanival. Őt is szentimentális bolondnak tartottátok, ezért bukott meg a fejlesztő program is a Turulon, ami úgy tűnt, szépen elindult, iskolák épültek, le lehetett menni a belső földre és tanulni az ottaniaktól. Majd a belső földiek oktattak a külső iskolákban is. Aztán egyszerűen képtelen volt a tudatotok befogadni, elfogadni ezeket a változásokat, és az indította be a katasztrófát, a lesüllyedést. Remélem, most már te is látod, hogy milyen események juttattak el idáig titeket.
V: Szóval azt mondod, hogy az egész nem annak köszönhető, hogy azt az egy lépést elmulasztottuk, amit nem kellett volna?
M: Veloni, az csak egy lépés volt, ti meg megtettettetek több száz lépést, ami idáig vezet. Alakulhatott volna máshogy is, még úgy is, hogy azt a lépést kihagyjátok, amit említesz. Az továbbra is csak egy lépés, ami persze sokkal több dolgot hozott volna az életetekbe, mint gondolnád, de még így sem szükségszerű, hogy ide kellett jutnotok. A ti fennhéjázó, a belső fejlődést elutasító hozzáállásozok az, ami ezt kiváltotta. Nézd csak végig, hogy amikor elindult a látszólagos fejlődés, amikor megtisztítottátok flottáitokat, hajóitokat a renegát személyektől, akkor egészen jó irányt vettetek. Akkor Zárisunnal meditáltatok, és ő nagyon jó munkát végzett veletek. Miért álltatok meg mégis?
V: Tudod igazán senki nem hallgatott Zárisunra. Megcsináltuk a meditációkat, mert ezt kérte, mert ezt kértétek, de sosem merültünk el bennük igazán. Ez egy ilyen szükséges hiábavalóságnak tűnt. Volt annyi eredménye, hogy jobban éreztük magunkat, de nem volt ez annyira látványos. Voltak nagy megéléseink, de azokat is inkább az elménk játékának gondoltuk. Te azt mondod, ezek fontos lépések lehettek volna, amikkel elkerülhető lett volna mindez? Mit kellett volna tennünk? Hallgatnunk kellett volna azokra a szép színes, fantáziaképekre, meg beszélgetésekre, amikkel egy elképzelt, nálunk felsőbbrendű tudatunkkal folytattunk?
M: Igen. De úgy látom, még mindig nem érted igazán a dolgot. Szerinted azok a társaid, akik felemelkedtek az 5. dimenzióba, hogyan érték ezt el?
V: Elszálltak saját nagyszerűségüktől, elkezdték magukat isteneknek képzelni, aztán azzá is váltak. Legalábbis nekünk ezt mondták. Mi úgy gondoltuk, hogy annyira felfuvalkodott hólyagok lettek, hogy egyszerűen csak elszálltak maguktól. Azt nem is gondoltam komolyan, hogy létezik ilyen 5. dimenziós föld valójában. Azt hittem, meghaltak, és ahogy meghaltak, vissza is térhetnek, mint fényes lelkek, mint Ashtar. Persze ő is beszélt mindenféle zagyvaságot, de ő leginkább csak saját nagyszerűségét, felsőbbrendűségét legyezgettette velünk, meg az emberekkel a Földön, így ez az elképzelésem egyre valószínűbbé kezdett válni. Tehát te is azt akarod mondani, hogy van egy igazi 5. dimenziós hely, bolygó, ahova fel lehet emelkedni, és ott nem a halottak lelkei vannak? És azt akarod mondani nekem, hogy az a belső, kitalált világ, amivel kapcsolatba léptünk meditációk közben, az valóság, és nem csupán a képzeletünk játéka?
M: Igen, pont ezt akarom mondani. És hozzáfűzném, hogy ha képesek vagytok ezt elhinni, és ezzel a világgal dolgozni nap nap után, akkor megmenekülhettek a 3. dimenzió zord valóságától, ha nem, akkor szembesülhettek azzal, hogy bizony az élelem az nem esik elétek, ki kell találnotok, hogyan fogtok kommunikálni egymással, bár vannak feljegyzések és segítő anyagok, írt kövek, lemezek a 3. dimenziós bolygótokon is, és azt is ki kel találnotok, melyik növény ehető, melyik nem, és az ehetőket hogyan kell megtermelni. Nincs már sok időtök, de ez is rajtatok múlik. A legfontosabb, hogy lépjetek túl szíriuszi gőgötökön, kezdjétek el megérteni és felfogni, hogy vannak magasabb tudatossági síkok is, mint amiben jelenleg vagytok. A régi, mesének hitt dolgok meg valóságok.
Tudod, azért számomra is elképesztő, hogy nem is annyira régen, még ti, azért jöttetek a Földre, hogy az Égi Fényvallást átadjátok nekünk, az emberevést megszűntessétek azzal, hogy hoztatok nekünk magvakat, amikből ehető növényeket lehetett termelni, megtanítsátok nekünk az állatok háziasítását, és megnyissátok elménk egy magasabbrendű világ irányába. Végül kölcsön kenyér visszajár, most én tanítalak titeket a Fényvallásra, arra, hogy részesei vagytok egy sokkal gazdagabb világnak, mint gondoljátok, ez a világ bennetek van, elérhető, és olyan tudatossági szintre vezet, ami már egy másik létsík. Ez pedig nem mese, és képzelet, hanem ez az igaz valóság. Ezt tudom most tenni értetek, gondolkodjatok el, miben hisztek, és milyen úton akartok ezután járni. Ha eldöntöttétek, akkor járjatok azon az úton, ha segítség kell, tudok néhány támpontot adni én is, és azok is, akiket említettem, az 5. dimenziós Turulról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése