Médium: Kedves Mátulik, remélem te is hozzájárulsz ahhoz, amit Salusa barátunk kért tőlem, hogy Veletek kapcsolatba lépve, kötetlen beszélgetéseinket leírjam, ezzel segítve az emberek spirituális-tudatos fejlődését.
Mátulik: Örülök, hogy végül rászántad magad, sokkal előbb meg kellett volna tenned. Jobban szeretem, ha becenevemen szólítasz, abból érződik a közöttünk lévő barátság. Hívj Mátinak.
Mé: Rendben. Először is, hogy világos legyen testvéreimnek, kivel is beszélek, mesélj kicsit magadról.
Mátulik: Én a Szíriusz rendszerből származom, jelenleg is a szülőbolygómon tevékenykedek. Most én vagyok a Szíriuszi Tanács tagja, mióta a régi tanács feloszlott, és engem választott népem erre a posztra, mint a Szíriusz rendszer lakott bolygóinak egyik képviselőjét.
Mé: Hát hogyan is néz ki ez a Szíriusz rendszer? Nem csak egy bolygója lakott?
Mátulik: Nem bizony. Először is, ez egy olyan rendszer, aminek két napja van, a Szíriusz A és a Szíriusz B. Ezek körül keringenek a bolygók, szám szerint hét, de ebből ebben a dimenzióban öt lakott.
Mé: Mondd meg nekem, hogy néztek ki.
Mátulik: Az öt bolygóból három az, amelyen magas intelligenciájú lények élnek. Az egyikről nem mennek sehova, ők humanoidok, bár nem teljesen hasonlítanak az emberekre. Ők közöttünk a legfejlettebbek. A koponyájuk hosszúkás. Az ősi mitológiátokban még ábrázolták őket, sőt próbálták fejszorítóval elérni ezeknek a lényeknek koponyaformáját az emberek, hogy ezzel is testvéreik iránt érzett tiszteletüket fejezzék ki. Eleinte csak ők járták az univerzumot, majd mikor tudással teltek, és sajnos keserűséggel egyaránt, mert arra kellett rájönniük, hogy nagy a sötétség az univerzumban, magukhoz hasonlatosan világos elmével rendelkező lényeket nem találtak, csalódottságukban, amit leginkább azért éreztek, mert az univerzum értelmesebb lényei nem tudták befogadni azt a tudást, amit ők át szerettek volna adni, inkább úgy döntöttek, hogy bezárkóznak saját rendszerükbe, és nem kommunikálnak a környezetükkel. Ez azt jelenti, hogy tudásukat nekünk adták át, de hozzátenném, hogy korántsem értek el akkora eredményt még velünk sem, mint amiben reménykedtek. Azóta viszont mi járjuk az univerzumot, és nekünk is hasonlóak a tapasztalataink, bár mi egyelőre nem akarunk bezárkózni magányunkba, mi szeretnénk, ha tudásunk magvait elültethetnénk más bolygók lakosainak intelligensebb egyedeibe.
Mé: Kedves Máti. Úgy hallottam, és úgy is olvastam, hogy mi testvérnépek vagyunk, hogy a Föld lakossága tulajdonképpen veletek rokoni viszonyban van. Főleg, ha azt nézem, hogy Anyahita és még néhány bolygódbeli itt maradt és nem csak tudását, de örökítő-anyagát is átadta az emberiségnek.
Mátulik: Egyet tudnod kell. Egyszer, nagyon régen, még az emberek is rendkívül fejlettek voltak. Maga az, hogy Ember, egy hatalmas teremtmény. Erre ne úgy gondolj, hogy olyan magas, hanem, a szó spirituális értelmében volt hatalmas. Nem volt szétszórva az univerzumban, hanem a Legfelsőbb Teremtő gyermeke volt, akinek nem volt teste, és egyedül létezett. Az univerzumot felügyelte, és nem volt neme sem, de megvolt benne mindkét nem indíttatása. Csodálatos fény volt, mely ragyogott az univerzumban. Igazi, multidimenzionális lény volt, nem csak egy dimenzió, hanem az összes dimenzió ura. Őt talán ma úgy neveznétek, mint Jézus. Az ő tiszta szelleméből jöttek létre a Teremtő leheletével az angyalok, és az Ember lelkéből pedig az istenek. Ezek az istenek aztán szétszóródtak az univerzumban, ma úgy láthatod őket, mint bolygókat, csillagokat. Aztán ez az Ember megbontotta egységét, annyira vágyott rá, hogy több szemszögből ismerhesse meg magát. A szétbontáskor lelkek keletkeztek, akik aztán szétszóródtak az univerzumban, és csatlakoztak az istenekhez.
Ezeknek az isteneknek voltak vágyai, magasztosak és alantasak. Ezek a vágyak aztán fizikai testet öltöttek, megbomlottak és megalakultak a Létsíkok, vagy dimenziók. Minél alantasabb vágyak hatalmába kerülsz, annál alacsonyabb fejlettségű Létsíkban találod magad, annál erőteljesebb számodra az anyag vonzása. Minél inkább a tudatosodás, a szeretet és a fény útján jársz, annál légiesebb leszel, annál fejlettebb Létsíkra kerülsz.
Ezek a Létsíkok természetesen átjárhatók, hisz minden Egy. Viszont értsd meg, hogy csak az ember az, aki képes szellemi-leki-tudati fejlődésben olyan magaslatokra törni, hogy megismerhesse az egy igaz Teremtőt, és az istenek fölé emelhesse magát.
Mé: Ezt nagyjából én is így gondoltam, tehát akkor ebből az következik, hogy mindannyian testvérek vagyunk, legalábbis az Ember szintjén. És hogyan alakultak a történések ebben a dimenzióban, amit harmadiknak nevezünk?
Mátulik: Ne játszd meg a tudatlant!
Mé: Tőled szeretném hallani, mert nem vagyok biztos benne, hogy mindent jól láttam, mikor önmagamba néztem, és testvéreim is könnyebben veszik majd, ha nem én, hanem inkább te mondod el.
Mátulik: Ez elég szomorú. Testvéreidnek nem abból kéne kiindulni, amit másoktól hall, hanem abból, amit magában talál, ha igazán önmagában elmélyed, használja szívét, elméjét, és tudatát. Ám legyen, ha ennyire így akarod.
Nem lehet úgy elképzelni a fejlődést, hogy lineárisan halad. Gondolom ez azért ismerős. Egy nagy kerékhez tudnám inkább hasonlítani, ami nem csak erre a dimenzióra, vagy Létsíkra, hanem az összesre vonatkozik, azokat áthatja, mert említettem, hogy az univerzum egységben van, még ha nem is látjuk át teljesen olyannak, amilyen. A földi élet eredete nem nézhető csupán a harmadik dimenzióból. Ez olyan, mint ha egy dísztárgyat csak önmagában vizsgálnál, és keresnéd kialakulásának okait, de nem vennéd bele, hogy az alkotás nem különíthető el az alkotójától, egyszóval nem is jöhetett volna létre, ha nem formálja meg azt valaki, akinek van szíve, tudata és szelleme. Egyszóval összefüggéseiben kell szemlélned az eseményeket, hogy eljuthass a jelen pillanathoz.
Amikor megérted a múltat, megérted a jelent, és feltárul előtted a jövő is. Ez azt jelenti, hogy a földi élet is több rendszerű ciklusos mozgást végez, vagyis körmozgásban halad. Spirálisan, egy középpontból kitágul, majd ismét visszatér oda, és ebből nincs kilépés. Az emberi lelkek belesüllyednek az anyagba, majd a spirituális és tudati fejlődés során ismét magasra törnek a dimenziókban, majd mikor egyesültek az Emberben, visszatérnek az anyagba, és ez ismétlődik. Ez a nagy kör. Aztán dimenziók szerint is vannak a kis körök. Amikor a bolygó befogadja az életet, felfejleszti, majd korszakonként eltörli. Ezekben a korszakokban választhat magának egy teremtő társat, aki felügyeli az élet menetét. Minden ciklus végén van elbírálás.
Mé: És akkor arról is beszélj kérlek, hogy kinézetünk szempontjából hányfélék vagyunk. Azt már tudjuk, hogy az egyik bolygótokon humanoid típusú faj él. Ti milyenek vagytok? Hogyan néztek ki?
Mátulik: Mi teljesen úgy nézünk ki, mint ti. Ezért is volt lehetséges, hogy keveredjünk, mikor ellátogattunk hozzátok, néhány ezer évvel ezelőtt. Hogy mikor, abba most nem szívesen mennék bele, mert a történelmi tudásotok igen gyenge, és nem szeretnék senkit megzavarni szendergésében. A lényeg, hogy régebben volt, mint azt akár csak mernétek gondolni.
Mostanában már nem járunk hozzátok ilyen szándékkal, sőt az űrhajóink sem romlanak el olyan könnyen, mint akkor, bár a fejlettségi szintünk, ha a spiritualitást, és tudatosságot nézem, az akkorihoz képest, lényegesen alacsonyabb.
Mé: Ezt meg hogy érted? Nálunk mindenképpen bölcsebbek és felkészültek vagytok.
Mátulik: Ne gondold, hogy ez mindig így volt. A Földnek megvan a maga központi szerepe. Az istenség, hívhatod Földanyának, nagyon sokrétű. Ezt úgy értem, hogy amekkora magasságokba képes szárnyalni, akkora mélységekbe is képes elmerülni. Természetéből adódóan több Létsíkon is megtalálható. Viszont oly színes egyéniség, hogy hozzá hasonló sincs az istenek között. Így az emberi faj meglehetősen kitüntetett figyelemmel van kísérve. Ez azt jelenti, hogy nem mondható el más bolygóról, hogy az Ember lelke megtestesült volna rajta. Nem mondom, igazán nagy káosznak kell ahhoz eluralkodnia, hogy ilyen történjen, de a fejlődés lehetősége is olyan hatalmas, az ember olyan egyedülállóan sokszínű, hogy mindenképpen megmentésre méltó.
Tudod, lehet, hogy technikai fejlettségünkben nálatok jóval magasabb szinten vagyunk, és ez elmondható spirituális és tudatos fejlettségünkről is, de te tudod a legjobban, mennyire csak árnyékai vagyunk mi is hajdani önmagunknak. Itt az idő, hogy minden megújuljon, és ezért van most a Föld körül annyi faj, mert mindenki részese szeretne lenni a változásoknak. Ez nem egy globális változás lesz csupán, bár ti még ezt sem értitek, ez egy teljes korszakváltozás lesz, amikor az egész univerzum megújul. Befutott egy kört, és most magasabb szintre lép működése.
Mé: Ezt gondolom azért úgy érted, hogy a mi szintünkön, hiszen az örök változásban ott van az örök változatlanság is.
Mátulik: Tudod vannak dolgok, amiket te látsz jobban, vannak, amiket én, persze ezek csak azért vannak így, mert én más dolgok részese vagyok, mint te.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése