Nagetán üzenetei 1.

 

M: Kedves Nagetán. Úgy érzem jobb lesz, ha te mondod el, ki is vagy, hogy kerültél velünk kapcsolatba.

N: Legyen akaratod szerint. Emberi szemmel bizony elég ijesztőek lennénk, bár most már semmi félnivalója nincs tőlünk az emberiségnek. Itteni mérték szerint 3,5-4m magasak vagyunk. És nem vagyunk humanoidok. Mi gyíkfélék vagyunk. Abból is a harcos fajtából. A környezetünkben is egyedülállóak vagyunk mind méretben, mind a harcászati tudásunkban. Igazán nem ebből a dimenzióból jövünk. Egy párhuzamos világból érkeztünk, nem épp kellemes küldetésben. Gyilkolni küldtek minket ebbe a dimenzióba. Minket is biorobottá alakítottak át. Mondjuk nekünk legalább a kezünkben volt a fegyverünk, és nem a szájunkba beépítve, mint Vasuéknak. Mindenesetre az igaz, hogy létfontosságú szerveinket cserélték ki gépekre, és volt egy távirányítású bomba is belénk szerelve, ha véletlenül nem akarnánk végrehajtani a parancsot. Azért sajnos nagyrész végre is hajtottuk. Rengeteg társam halt meg békíthetetlen bűntudatban. Hiába vagyunk hatalmasak, ha egyszerűen mégis le tudott minket gyűrni egy gonosz faj. Sajnos a mi népünk nem volt olyan fejlett, mint Vasu népe. Az idegenek elültették elménkben a gonoszság és félelem magvait. Hasonlóan, ahogyan itt, a Földön is ez a helyzet.

Érdekes számomra, hogy annyi féle faj van a Föld körül, és mindegyik rengeteg rokon tulajdonságot mutat a földi emberrel. Valami hasonlít, ami idevonzott mindannyiunkat. Persze rá lehet fogni, hogy csak épp véletlenül erre sodort minket az élet, a sors, de én tudom, hogy nincsenek véletlenek. A közös fejlődési irány, és esély hozott minket ide. Mindannyiunknak megvan az esélye, hogy most óriásit lépjen előre. Vasuék, vagyis a vakanik, már óriásit haladtak, felismerve a lehetőségeket, kihasználva a kínálkozó alkalmat. Mi is, megtettük, mi a dammodánok vagyunk, és megtették a tamminiak, és Razsiriék is. Akik nem képesek egyről a kettőre lépni, azok ti vagytok, meg a szíriusziak. Rokon tulajdonságokat mutattok. Mindketten épp elszalasztani készültök egy hatalmas előrelépést. Nem tudom, ti mit nem ismertek fel. A szíriusziak el vannak telve maguktól, és technikai fejlettségüktől. Nem akarok rosszat mondani róluk, mert az, hogy végre szabadok vagyunk, kikerültünk a bennünk lévő gépek szorításából, vagyis kikerültek belőlünk a mechanikus dolgok, és visszaépültek saját szerveink, ez mind nekik köszönhető, legalábbis itt a Föld körül. Csak ők tudtak volna segíteni kis csapatomnak, eredetileg kivégzőosztagomnak. Ezt önzetlenül megtették, mikor látták, hogy szándékaink tiszták, nem gyilkolni akarunk, hanem a fejlődés útján járni.

Most viszont ők vannak rossz helyzetben, és nincs aki segíteni tudna rajtuk. Ugyanez a helyzet veletek is. Csodálatosak vagytok, vagyis csodálatos a bennetek rejtőző szikra, csak fogalmatok nincs, hogy mit kezdjetek vele. Ott izzik bennetek a Teremtő fénye, de ti csak a sötétséget látjátok magatok körül. Van akaratotok, mégis más parancsait akarjátok végrehajtani. Van erőtök, amit arra használtok, hogy egymást kínozzátok, nyomorba döntsétek. Kihasználjátok egymás gyöngeségeit, hogy ellene felhasználva kizsákmányoljátok, megalázzátok egymást. Mindent leromboltok magatok körül, még azt is, ami a létezést biztosítja számotokra. És panaszkodni aztán nagyon tudtok. Tele az éter a sirámaitokkal, hogy jaj, ez miért történt így, én szegény, valaki segítsen meg, nincs pénzem, éheznek a gyermekeim, nem vagyok elég gazdag. Mit akartok tulajdonképpen? Kinek a segítségét várjátok? Megvan mindenetek! Csak használnotok kéne, mégpedig igazságosan elosztva egymás között. Tele vagytok olyan elmékkel, akik megreformálhatnák egész világotokat, de ti ragaszkodtok, a régi bevált stratégiákhoz. Szabad akaratot kaptatok, de más akaratát teljesítitek. Olyanok vagytok, mint a részegek, akik elhomályosult aggyal próbálnak hazatalálni a sötétben, ahol szörnyek leselkednek mindenütt. Ha nehéz a terep, akkor ébernek kell lenni, józannak, és figyelmesnek. Minden idegszálatoknak arra kéne koncentrálni, hogy hogyan kell megoldani ezt a helyzetet. Ha egy vad erdőben életben akarsz maradni, nem várhatod, hogy majd valaki segít, mert a nagy várakozásban felfalhat egy sereg élőlény, akik mind arra várnak, hogy te legyél a főfogás, vagy a desszert, méretüktől függően.

Ilyen helyzetben koncentrálni kell. Mi a feladat? Legalább ezt találjátok meg. Ha megvan a feladat, akkor lehet kitalálni a megoldást. Nem pedig csak siránkozni, meg jajveszékelni. Az a helyzet, hogy minél jobban jajveszékeltek, a ragadozók figyelmét annál jobban magatokra vonjátok. Nem is sejtitek, hogy hány olyan faj ólálkodik körülöttetek, akiknek esze ágában nincs megmenteni titeket, inkább leigáznák a Föld lakosságát, hogy majd mindannyian őket szolgáljátok. És nincsenek különösebben elrugaszkodva a valóságtól, hiszen imádtok parancsot teljesíteni. Ez máris egy ideálisan elnyomható fajjá tesz titeket. Szeretitek, ha megmondják, mit tehettek, mit nem. Élvezitek az elnyomást, kedvetek lelitek a szenvedésben, a nyomorgásban, a küszködésben. A nehézségeken keresztül szeretitek élni az életet. Nem is éreznétek, hogy éltek, ha nem kínlódnátok. Ha nem akartok nekem hinni, nézzétek meg a történelmeteket, nézzétek meg most, jelenleg a világotokat és ez fog látszani, nem más. Amíg így gondolkodtok, addig ezt is teremtitek meg.

Mi már kiléptünk ebből, nem vagyunk többé rabszolgái senkinek. A magunk urai vagyunk, és bizony jó nekünk így. Hogy ti mit döntötök, rajtatok áll, senki máson. Amíg ilyen csábítóak vagytok az elnyomók számára, addig fogtok elnyomásban élni. Amikor kollektíven úgy döntötök, hogy szabadok akartok lenni, akkor kezdődhet el igazi életetek, akkor találhatjátok meg helyeteket az univerzumba. De vigyázzatok, a szabadság óriási felelősséggel jár, mert akkor már nem okolhattok a balszerencsétekért magatokon kívül senkit. Így sem, de szeretitek másra kenni a saját hibáitok miatt elszenvedett következményeket. Senki sem tesz veletek rosszat, csak ti magatokkal. Fontoljátok ezt meg! Ez volt az üzenet, amit most át akartam nektek adni. Valószínűleg lesz még más közlendőm is, egyelőre ennyi is több mint elég nektek.

M: Köszönjük barátom, remélem üzenetednek lesz foganatja!