Mé: Kedves Máti. Még mindig azt szeretném tudni, hányféle megtestesülése lehet az emberi lelkeknek. Kicsit elkalandoztunk, és eltértünk ettől a kérdéstől, bár a többi mozzanat is nagyon izgalmas volt.
Mátulik: Továbbra is arra hívnám fel a figyelmed, hogy az emberi lelkek nem csupán emberi testben, vagyis humanoid testben képesek létezni, hanem másmilyenben is. Az, hogy emberi lélek, számomra annyit jelent, hogy az Emberből származó lélek. Vagyis inkább úgy érthető a számotokra a megfogalmazás, hogy intelligenciával, spiritualitással, értelemmel rendelkező lélek, lelkek. Mint ilyenek, tehát vannak humanoidok, és vannak gyíkfélék is. Ne ijedj meg ettől, ez csak külsőség. A lényeg az, hogy mit rejt a belső. A belső mindkét fajban az intelligencia, a tudatosság és a spiritualitás lehetőségét rejti.
Itt megjegyezném, hogy nem ártana, ha ezt testvéreiddel egyetemben komolyan vennéd, nem csak örülnétek neki, hogy ilyenek vagytok, de az ezzel járó felelősséget is figyelembe vennétek. Ezzel azt szeretném mondani, hogy sokatokban csupán a képessége van meg ezeknek a dolgoknak, de nem használjátok, vagy nem mindet használjátok. Azt látom, hogy aki nem integrálja magába ezt a hármasságot, az mindenképpen tévúton jár.
Mé: Ezt hogy érted?
Mátulik: Nagyon egyszerű és világos a dolog. Aki a fejlődés és emelkedés útján jár, akinek az a célja, hogy előbb-utóbb, de inkább előbb egyesülni szeretne az Emberrel, az emberek igaz lelkével, nem fog sikerrel járni, ha csak a szívét, érzéseit használja, vagy csak gondolkodik, száraz logikával, agyalással, vagy csak spirituális, vagyis az intuícióit követi. A három dolog egyszerre alkalmazása hozza meg a várt eredményt, ráadásul az egymással összhangban alkalmazás, amely kiegészíti és felerősíti egyszerre valamennyit, csak az vezet el a felemelkedéshez. A többi kombináció üres, hiányos marad, olyannyira tévútra viszi a testvéreidet, hogy látom mennyire gőgösek és maguktól elszálltak tudnak lenni, ha rájönnek, egy vagy több dolgot jobban értenek, mint társaik.
Mé: Igen, vannak köztünk ilyenek, és sajnos sokan úgy gondolják, hogy csak ők járják jól a spirituális ösvényt, és mindenki más oktalan, és ügyetlen.
Mátulik: Igen. Ez nagy hibája a földi embereknek. Bár ne aggódj, a többi ember sem kivétel, úgy néz ki, ez alap jellemvonás. Mi is ilyenek vagyunk. És ami még engem is meglepett, hogy a magasabban fejlett dimenziók, Létsíkok emberei is hordozzák ezt a tulajdonságot. Itt például Ashtarra is gondolok. Mondjuk, ő legalább visszatért hozzánk, és segítette a mi és a földi emberek dolgait. Sajnos ő is megmutatta, hogy még egy ötödik dimenziós lény is rendelkezhet egóval, nem is kicsivel.
Mé: Tényleg, ha itt tartunk, hogy érzi magát, mióta hazatért?
Mátulik: A családjával van, és alakul, bár akkora törést szenvedett attól, hogy leleplezték és hazaküldték, hogy nem heverte ki teljesen. Tudod mi az, amire még a mai napig képtelen? Szembenézni a dolgokkal, amik idáig vitték az eseményeket, vagyis saját felelősségét a dolgok alakulásában képtelen felvállalni. Én azért többet vártam volna tőle, de mégis azt kell mondanom, hogy becsülöm, hogy ennyi éven át itt volt, és tette a dolgát, még ha nem is mindent teljesen tökéletesen. Kitől is várhatunk tökéleteset, akinek van anyagi része? Egyszóval nem hogy nem ítélem el, de mélyen becsülöm áldozatos munkájáért. A többiek az ötödik dimenzióból, vagy egyéb dimenzióból nem is hajlandóak segíteni. Hívtunk Asthtar pótlására többeket, de mindenki visszautasította, hogy jöjjön. Tudod, inkább ez az, ami zavar. Pedig nem csak az ötödikből, hanem fentebbi dimenziókból is próbáltunk segítőket hívni, hasztalan.
Mé: Még jó, hogy a Föld ötödik dimenziójából érkezett segítség.
Mátulik: Azt atlantiszi főpapra gondolsz, Zárisunra, és három barátjára. Hát igen. Ők legalább itt vannak és segítenek. Tudod nekem az a furcsa, hogy nem csak a Föld körül, itt csak Zárisun dolgozik, a többiek vállalták, hogy más bolygórendszereknél lévő flottáinkon segítenek. Ha jól hallom a híreket, rengeteget dolgoznak, bizonyosan nem unatkoznak.
Tudod sokat gondolkoztam ezen, de rájöttem, hogy ez talán abból adódik, hogy minden fajnak megvan a maga feladata az univerzumban. Így a tiétek is. Te tudod mi ez a feladat, szerintem beleillik szolgálatuk ebbe.
Mé: Igen, én is így gondolom. Azt esetleg megmondanád, hogy szerinted mi vezetett ahhoz, hogy Ashtar végül így viselkedett? Csak több van a dolgok hátterében, mint amit én látok, biztos, hogy te, mint szíriuszi, jobban átlátod a lelki folyamatokat vele kapcsolatban.
Mátulik: Valóban elemeztem sokat ezt az átalakulást, mert nem szeretném, ha én is kisiklanék. Mivel ő is szíriuszi, sok bennünk a közös vonás. Őt egyre inkább nem a segítségnyújtás kezdte el motiválni, hanem az kezdett el neki tetszeni, hogy itt, a földi emberek abszolút mértékben istenítik. A hajón is nagy becsben tartották, mindenki nagyon tisztelte. Eleinte is természetesnek vette ezt, de nem ez a gond, hiszen vegye nyugodtan természetesnek, hiszen jóval fejlettebb, mint mi. Az volt inkább a gond, hogy ezt egyre inkább el is várta. Mi azért inkább testvérünkként tekintettünk rá, aki persze nagyon bölcs, de mégis a testvérünk. A földieknél meg aztán sokkal fejlettebb volt, de én személy szerint az emberekre is úgy tekintek, mint testvéreimre, még akkor is, ha most épp kissé fejletlenebbek, mint mi, mert tudom, hogy az, ami elválaszt mindannyiunkat, az csupán az, hogy mennyire ismerjük fel magunkban az Ősi, Isteni Szikrát. Tudom azt, hogy egy kis lökés elég, és ha technikailag nem is, de spirituálisan akár túl is szárnyalhat minket bárki a Földről. Hogy kevesen vannak, akik ennyire fejlettek, az csak egy dolog, semmi több. Szóval Ashtar egy idő után nem csak hogy a földi embereket kezdte lenézni, de minket is. Egyre inkább úgy viselkedett, mintha ez az egész dolog őérte lenne. Nem tudom, hogy miért alakult ez így. Talán már eredendően is ez volt burkolt szándéka, amiért idejött.
Szerintem elég lett volna annyi, hogy az embereknek átad némi információt, aztán dolgozzon mindenki saját magán, máshogy úgysem elérhető a fejlődés.
Mé: Máti, azért ezzel nem tudok teljesen egyetérteni, mert ha belegondolsz, ti mennyire fejlettek vagytok spirituálisan, főleg hozzánk képest, és még így is fogja kezeteket Zárisun, nem elégedett meg annyival, hogy keressétek magatokban kérdéseitekre a választ és kész. A mai napig fejleszti a Föld körüli hajók legénységét, barátai pedig a más bolygórendszerekben állomásozó flották hajóinak legénységét, és ha jól érzékelem, munkájuk van bőven.
Mátulik: Ebben igazad van. Ők valahogy mégis feltették egész visszajövetelüket a mi fejlesztésünkre, és nem követelnek maguknak semmiféle megbecsülést, bár természetesen nagyon is becsülik mindannyiukat.
Mé: Kicsit azért úgy érzem, Zárisunt túlhajtjátok néha.
Mátulik: Ezt Raskannal kell megbeszélned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése