M: Kedves Vasu, te a vakanik egyik tagja vagy, gyíkféle, és igen kis termetű. Mondd, mit szeretnél üzenni az embereknek, fejlődésük elősegítésére.
V: Először annyit el szeretnék mondani, hogy sok közöttünk a hasonlóság, még ha nem is külsőre. Először is, mi is egy elnyomott faj vagyunk, ahogyan az emberek is. Minket is gyíkok nyomtak el, ahogyan titeket, viszont van egy lényeges különbség, mi elnyomóinktól megszöktünk, és többé nem engedjük meg senkinek, hogy ilyesmit tegyen velünk. Ez köszönhető annak, hogy hajlandóak vagyunk fejlődni, a szeretet és fény útján elköteleztük magunkat.
Minket a fogvatartóink átoperáltak biorobotokká. Fegyvereket építettek belénk, és kollektív tudatunkat igyekeztek elnyomni. De szerencsére ez már a múlté. Most sikerült kivívnunk szabadságunkat, már nem vagyunk robotok, és senki megölésére nem használhatnak minket. Van egy sajátos feladunk az univerzumban. Erről szeretnék elsősorban beszélni nektek.
Úgy tapasztaltam, hogy minden egyes fajnak van egy sajátos, egyéni feladata az univerzumban. Ez azért nagyon fontos, mert nem tekinthetitek úgy az univerzumot, mint valami nagy teret, ami tele van ismeretlen, számotokra meghódíthatatlan csillaggal, bolygóval, stb. Ne úgy fogjátok fel, mint egy végtelen teret. Az univerzum is egy élőlény. A csillagrendszerek bolygóinak lakói pedig az univerzum eltérő tudatosságai. Olyanok a bolygók, mint sejtek egy testben. Mindenkinek megvan a maga szerepe. Vannak akik kereskedni tudnak jobban, vannak akik segíteni, vannak akik feladata a megőrzés, és sorolhatnám. A lényeg, hogy minden leszületett értelemmel rendelkező fajnak van feladata. Azokra a lényekre, akik a bolygótokon az állatok, növények, ez nem igaz. Ők azért vannak, hogy keretet adjanak a létezéseteknek. Ők teljesen egyensúlyban léteznek a bolygón a természettel, különleges feladatuk nincs, bár rengeteget lehet tanulni tőlük is. Erre most nem térek ki, mindenkinek megvan a maga szerepe a bolygón, és az univerzumban is.
A mi feladatunk, hogy mindent jobbá tegyünk. Ez éltet minket, mindig igyekszünk hasznosak lenni, és a hibákat kiküszöbölni. A többiek szerint gyorsan tanulunk, az igaz, hogy a bolygónkon nem használtunk sosem gépeket, mégis megfigyelve azok működését, hamar felismerjük logikájukat, és pillanatok alatt képesek vagyunk a hibákat orvosolni. Persze ez sem úgy megy, hogy amihez hozzányúlunk, az onnantól kezdve tökéletes, mintha csak maga a Teremtő alkotta volna. A mi spirituális fejlettségünkhöz, és a használók spirituális fejlettségéhez mérten a legideálisabban képesek működni a szerkezetek. Nagyon ügyelünk, nehogy beavatkozzunk. Ez egy nagyon fontos dolog, mert nem tehetjük meg, hogy sokkal fejlettebb technikai eszközöket bocsátunk olyan lények rendelkezésére, akik esetleg rosszra használhatják. A ti példátokon keresztül el tudom ezt magyarázni.
Biztosan nem fejlesztenénk fel úgy az űrhajóitokat, hogy képesek legyetek velük nagy távolságokat megtenni az űrben, mert egyelőre ezt a technikai fejlettséget gyengébb fajok leigázására használnátok. Úgy látom, hogy a Földön a rendelkezésetekre álló technikai eszközök így is kicsit fejlettebbek, mint azt biztonsággal tudnátok használni. Már ha csak a hétköznapi járműveiteket nézem, hány társatoknak okozzátok felelőtlenül a halálát. Előrevivő lenne, ha megfontolnátok ezt. Úgy tűnik, nem vagytok képesek mérlegelni. Olyanok vagytok, mint a gyerekek. Semmi felelősségérzés nincs bennetek. Elég borzasztó ez, bár a ti döntésetek, csak amíg ennyire felelőtlenül éltek, nem értem, mit vártok jobbat, jelenlegi helyzeteteknél. Esetleg erről még majd beszélünk, de most haladjunk tovább.
Ami fontos, hogy nekünk nagyon erős a kollektív tudatunk. Ez a sarokpontja jelenlegi üzenetemnek. Nálunk ez úgy működik, hogy minden gondolatát, érzését tudjuk népünk összes tagjának. Mivel van egy konkrét célunk, mégpedig az, hogy jobbá tegyük a dolgokat, ezt arra tudjuk felhasználni, hogy minden olyan tudás is rendelkezésünkre áll, amit egyik, vagy másik társunk sajátított el. Akárki jön rá valamire, azt rögtön tudja az egész fajunk. Így tudunk olyan gyorsan tanulni, és fejlődni. Viszont minden döntésünk is átitatja ezt a kollektív tudathálót. Népünk nem tud szétszakadni, csak egy irányba haladhatunk. Ezért is olyan fontos számunkra a tudatosság, és az, hogy eldöntöttük mindannyian, hogy a szeretet útján akarunk járni. A közösen meghozott döntéseink azok, amelyek a legjobban előreviszik népünk fejlődését.
Kollektív tudatotok nektek is van. Csak mivel ti annyira el akartok különülni egymástól, nem használjátok. Óriási dolgokra lennétek képesek együtt. Ez nem azt jelenti, hogy megszűntök egyéniségek lenni. Ez annyit jelent, hogy ha valakivel gond van, rögtön tudtok neki segíteni. Ha szenved valaki, vagy bántani akarják, akkor rögtön meg tudjátok védeni. De nem csak úgy sebtében odarohan néhány ember, hanem azt is tudnátok, kik a támadók, hányan vannak, milyen fegyverük van, azoknak mik a technikai tulajdonságai, hogyan lehet azokat semlegesíteni, pontosan hányan menjetek, mivel legyetek felszerelkezve. Ez talán nem is hangzik olyan rosszul. Sőt, mondhatnám azt is, hogy a gyermekeiteknek csupán azt kéne megtanítani, hogyan legyenek hasznos tagjai a fajotoknak, hogyan kapcsolódjanak a kollektív tudathoz. Rögtön tudnának a gyermekek minden információt, amit valaki valaha tudott. Nem kellene a drága idejüket iskolában tölteni, hiszen minden tudás, minden adat a rendelkezésükre állna. Sokkal fontosabb dolgokat tanulhatnának, mint a lexikális tudás. Először is, felismerhetnék, hogy mi az ő konkrét szerepük a társadalomban, mi az, amihez a legjobban értenek, milyen feladattal születtek le. Rögtön neki is láthatnának ezeket elvégezni. Sokkal rohamosabban fejlődnétek spirituálisan is. Ha téves információ kerül a rendszerbe, azonnal ki lehet szűrni, azt is kitől jött, és lehet vezetgetni, hogy hogyan is kell megfelelően, kreatívan, építő jellegűen gondolkozni.
Ugye, hogy jól hangzik. És természetesen azt is tudnátok, hogy mi a ti szerepetek az univerzumban. Mert nem is kicsi a ti szerepetek, és fontos lenne a vállalt szerepetek szerint cselekednetek, főleg most, amikor olyan nagy szerepet vállaltatok az univerzum átalakulásában. Kicsit aggasztó azt látni, hogy még mindig tétlenkedtek, amikor annyira sok lenne a feladat és az idő rohamosan csökken. Sajnos nem mondhatom el nektek, konkrétan mi a feladatotok, mert ezzel megfosztanálak titeket a fejlődés lehetőségétől. Magatoknak kell rájönni. Mi addig is figyeljük próbálkozásaitokat.
Annyit esetleg tanácsolhatok, ha megfogadjátok jó, ha nem, az is jó valamire. Szóval próbáljatok meg végre egységben gondolkodni, próbáljátok a tudatotokat eljuttatni a kollektív hálótokhoz, és tanuljátok meg az életet szemlélni. Vegyétek észre, hogy nem csak kevesek privilégiuma az élet, hanem minden létezőé. A számotokra halott anyag, mint olyan nem létezik. Minden dinamikus, és minden él. Minden állandóan változásban és mozgásban van. Nincs statikusság az univerzumban. Pont ez az állandó változás teszi mégis állandóvá az egészet. Ami állandó, az a változás, és az élet. Így lett megalkotva. És mindaz a tudás, ami ezt megalkotta, az összes lény rendelkezésére áll.
M: Köszönjük Vasu, majd még lenne néhány dolog, amiről beszélhetnél, de most tartsunk egy kis szünetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése