M: Kedves Raskan, örülök, hogy bejelentkeztél. Szerettem volna veled is beszélgetni ma. Te vagy a Fény Szövetségének főparancsnoka. Kérlek, beszélj arról, hogyan alakult meg ez a szövetség.
R: Kedves barátom, örülök, hogy rám is szakítasz időt. Vártam, hogy jelentkezz, és én is elmondhassak a testvéreinknek néhány dolgot. Először is, eleinte egy admirális voltam, egy egyszerű, szíriuszi hajón, még csak nem is itt, a Föld közelében. Igazából a bolygónkon voltam, ahonnan Máti is származik. Ő bizony akkor itt volt egy hajón a Föld körül. Vele előbb léptél kapcsolatba, mint velem. Akkoriban más volt a helyzet. Ti a Szíriuszi Nagytanáccsal próbáltátok megértetni magatokat, de ők nem értettek meg benneteket. Ti arról próbáltátok meggyőzni őket, hogy a szíriuszi nép világlátomása nem kell, hogy olyan gyászos véget érjen, mint azt mi gondoljuk. Akkor még Ashtar is itt volt. Lelepleztétek, hogy nem teljesen tiszták a szándékai. Azt nem tudom, pontosan mi volt a hibája, mert nekem nem volt vele sok dolgom. Amikor én megismertem, éppen parancsot és üzeneteket hoztam a Föld körül állomásozó szíriuszi flottának. Emlékszem, a Nagytanács minden tiltakozása ellenére, én elhatároztam, hogy felveszem veletek személyesen is a kapcsolatot. Addigra kezdtek kiszivárogni érdekes dolgok a tanácsról is és Ashtarról is. Úgy gondoltam, a legjobb lesz, ha ezeket tisztázzuk. Akkor még fogalmam sem volt, hogy miért tartanak tőletek annyira a testvéreim. Gondoltam, egyszerű emberek vagytok, akikkel miért ne lehetne kapcsolatba lépni. A próbálkozásom nem sikerült, mert leállítottak. Így személyes kapcsolatba kerültem legalább Ashtarral. Nem tudom előtte milyen volt, de nekem nem tetszett, hogy olyan fennhéjázó. Annyira megkövetelte a tiszteletet, hogy nem tudtam neki igazán megadni. Nekem ez sosem ment. A Nagytanácsot sem tudtam annyira tisztelni és elfogadni, mint mások tették, vagy mint azt ők elvárták volna.
Alig szagoltam bele az eseményekbe, amikor aztán annyira elfajultak a dolgok, annyira megsértődött rátok Ashtar, amiért kiálltok amellett, hogy a saját bolygótokért igazán csak a bolygó lakói tehetnek, és amiket az emberek tettek, azért ne Ashtar verje a mellét, hogy fogta magát, és az egész szíriuszi flottát visszarendelte a bolygónkra. El is indult a hajók nagy része. Én úgy voltam vele, hogy a szíriuszi flottát nem parancsra küldték ide, hanem azért, hogy segítsenek Földanyának abban, amiben ezt kéri. Ez egy teljesen önkéntes dolog volt, az ittlétre senki nem kényszerített senkit. Így elhatároztam, hogy parancs ide, vagy oda, én bizony nem megyek innen sehova. Néhány hajóval itt maradtunk a Föld körül, nehogy a sötét gyíkok kihasználva azt, hogy a legerősebb flotta eltávozott, kiirtsa az emberiséget. Aztán örömmel hallottam, hogy pont az önkéntes szolgálat volt az egyik oka annak, hogy azt mondták, ilyen önkényes parancsot nem lehet hozni, így elmarasztalták Ashtart. Ő a Szíriuszi Nagytanács előtt előadta nagyképű, öntömjénező stílusát, amit bizony senki nem tolerált. Mint később megtudtam, ennek több oka volt, mindegy, majd ezt is elmondom. Amikor Ashtart felmentették, és megengedték neki (legalábbis így fogalmazták meg), hogy visszatérjen a saját dimenziójába, a figyelem középpontjába mi kerültünk. Közben elindultak hajók ismét a Föld irányába, annak védelmére.
Viszont tanulmányoztam azokat a dolgokat, amiket eddig tett a flotta, és arra jutottam, hogy ez alig több a semminél. Veletek is kapcsolatba léptem. Bezzeg nektek aztán volt munkátok bőven. Éreztem a jó szándékot belőletek, a becsületességet, és valamit még, ami jó, de most inkább hagyjuk. Tudtam, hogy veletek érdemes együtt dolgozni. Ti mindenáron azt erőltettétek, hogy tisztítsuk meg hajóinkat a sötét szándékú lényektől. Ezt nem annyira értettem pontosan mit is takar, de éreztem, hogy meg kell bennetek bíznom. Ennek jelentőségére egy sötét gyíkok általi támadás során jöttem rá igazán. Kértem is a segítségeteket ebben. Amikor sikerült az összes hajót megtisztítani, bizony láttam, hogy olyan tagok is lelepleződtek, akikről álmomban sem gondoltam volna, hogy sötét gyíkok. Kiderült, hogy azokat, akiknek a helyét átvették, régen megölték, így olvadtak be közénk. Meggyászoltuk barátainkat, akik ténylegesen már régen halottak voltak. Bántott, hogy nem vihettük testüket haza, mert nem is tudtuk, hol sodródnak az űrben.
Aztán észrevettem, hogy hajóimon magasra szökkent az energiaszint, szinte már repültünk a boldogságtól is, és olyan könnyűnek éreztük magunkat. A védelmi rendszereink hatásfoka sosem látott mértékben megnőtt. Elhatároztam, hogy én bizony nem akarok egy láblógató banda része lenni tovább. Így alakítottuk meg veletek közösen a Fény Szövetségét. Ez egészen más, mint a Fény Galaktikus Föderációja, jobban mondva, ahhoz semmi köze nincs. Mi legalább teszünk is valamit.
Először is, vállaltuk a Fénykereszt és a Lejegyző földi inkarnációjának védelmét. Létrehoztunk egy energiaburkot a lakóhelyük, vagyis a lakóhelyetek fölött, hogy a titeket zaklató más fajok zavaró hatását csökkentsük. Aztán mikor láttuk, hogy több irányból is támadnak titeket, leküldtem az egyik hajót, hogy közvetlenül is vigyázzon rátok. Bele nem nyúlhatunk az életetekbe, de ha bármi rossz történne, történetesen likvidálnának titeket, akkor rögtön felsugároznánk a testeteket, és újraélesztenénk benneteket.
M: Mondd meg kérlek, hogy mostanában hány fajt engedtetek belépni ebbe a szövetségbe.
R: Vannak többen is. Egy részük csak a védelmünk alatt áll, de azon vagyunk, hogy a hozzánk csatlakozni kívánó fajokat spirituálisan felfejlesszük, hogy aztán teljes értékű tagjai lehessenek a szövetségnek, és ne szoruljanak a közvetlen védelmünkre. Van két humanoid faj, és négy gyíkféle faj a szövetségünkben.
M: Két humanoid? Ezek szerint a másik faj döntésre jutott. És a maradék kettő?
R: Ők még nem, de ne szaladjunk ennyire előre. Gondolom sokan kíváncsiak, mit is csinálunk itt konkrétan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése