Szemireg üzenetei 4.

 

Sz: Nem mindannyian meditálunk ugyanazokról a dolgokról. Mindenki megtalálta ebben is a neki legtesthezállóbb feladatot. Például vannak, akik a technikai információk megszerzése érdekében is meditálnak. Most már nagyon fejlett gépparkkal tudunk üzemelni. Sok anyagot szedtünk össze az elhagyott hajók roncsaiból, ezeket átalakítottuk, és most a mi hajóinkat szolgálják. Ezért is tudjuk most már megvédeni magunkat is, és a Földet is. Úgy érzem, hogy most már teljes jogú tagjai vagyunk a Fény Szövetségének. Kár, hogy az alapító nép legnagyobb része már nincs velünk, igazából már három ember kivételével mind hazamentek.

Mélyen megrendített Raskan halála. Tudom, hogy amit okozott, azért őt terheli a felelősség, és a halál nem jelent ez alól kibúvót. Csupán a fizikai megtestesülése távozott el, a lelke majd értékeli tetteit, és bizony olyan tudatossági szinten fog ismét testet ölteni, ahol megtanulhatja, hogy mit hibázott, és mit kellett volna tennie. Van egy olyan érzésem, hogy jó néhány inkarnáció kell majd hozzá, hogy elérje ugyanezt a szintet. Ja, hallom, hogy Ashtar is elhagyta az 5. dimenziót. Persze nem csak ő, még jó páran. Alig maradtak az 5. dimenziós Turul bolygón. Mindenki csak fogja a fejét, hogy hova jutottak, de ha egyszer ezt szeretnék, kinek van joga ebben őket megakadályozni? Bár szerintem tudatosan nem ezt szerették volna, csak ez lett végül az okozat, tetteik következménye. Van ilyen, ezért is szeretnénk, hogy fejlődésünk stabil legyen, inkább egyenletes, mint ugrásszerű.

Hasznosnak tartom, hogy még jelenleg is itt vagyunk a Föld körül, mert ez egy olyan közeg, ahol rengeteg tapasztalatot tudunk szerezni. Tényleg rendkívül színes hely, bár nem biztos, hogy vállaltam volna, hogy ide testesüljek meg. Igazából, hiába tűnik úgy, hogy szidom az embereket, le a kalappal előttük, hogy mennyire bátrak. Más bolygókon nem kell ennyi feladatot teljesíteni. Ez a mennyiség már szinte perverz, de ezt választották, hát tiszteletben is tartom, ha viszont ezt választották, akkor legalább meg kellene próbálni vállalni  kötelezettségüket. Ha nem teszik, azt is meg tudom érteni. Viszont bizonyos szempontból nagyon is tiszteletreméltó dolog Földi embernek lenni. Igazán csodálatos lehetőségek rejlenek az emberekben, pont emiatt a komplex feladatcsomag miatt. De azért én nem lennék ember, nem vállalnám.

M: Nagyon jó veled beszélgetni, továbbra is csak ámulok, hogy mennyit fejlődtél. Lehetne rólad példát venni, az egyszer biztos. Nagyon köszönöm, hogy ezeket megosztottad velem, majd még beszélgetünk, ha időd engedi, most úgy érzem jobban kell koncentrálnod, kezdelek elveszíteni.

Sz: Bizony, Veloni szólt, hogy vége a pihenőnek, szaladjak segíteni. Pedig még maradnék, majd legközelebb. Addig nektek is jó munkát!        

Szemireg üzenetei 3.

 

M: Kedves Szemireg! Annyira örülök, hogy ennyire messzire jutottál a fejlődésben. Nem is gondoltam volna, mikor először találkoztunk, hogy idáig érsz ebben. Mondd, hogy csináltad mindezt a csodás átalakulást. Annyira érettek, világosak az üzeneteid, mintha nem is te mondanád, ha régi énedet nézem.

Sz: Tudod, amikor először találkoztunk, még azt sem gondoltam volna, hogy egyáltalán elindulok majd ezen az úton. Az is új volt számomra, hogy egy Földlakóval beszélgethetek. Akkor hirtelen azt gondoltam, mind ilyenek vagytok. Nem is tudom, talán az indított el, hogy láttam, valami olyan hatalmas szeretet sugárzik belőletek, belőled és a társadból, hogy arra vágytam, hogy megismerjem ennek az okát. Persze, azért hozzátok sodort a sors is, bár most már tudom, hogy ilyen nincs, csak a saját tudatalattim vette a jelet, hogy rég dédelgetett álmom egy nagyobb fejlődésről, most valóra válhat. Nem gondoltam volna, hogy egy földi ember fog ebben segíteni. Most már azt is tudom, hogy konkrétan kik vagytok, de akkor még csak azt tudtam, hogy a Földön éltek, és emberek vagytok.

Azt is láttam, hogy az akkori Fény Szövetsége képes a szeretet erejével sokkal nagyobb védelemben részesíteni minket, mint a mi, legfejlettebb fegyvereink, és bénító sugaraink. Egyszerűen csodálatos volt, hogy csupán a szeretet mire képes. Akkor már tényleg úgy döntöttem, hogy szeretném én is ezt az utat járni, aztán majd kiderül meddig jutok, miket tapasztalok. Eleinte furcsa volt, és bizony kicsit rosszul is esett, hogy amikor előadtam kérdéseimet, azokon nevettek a szíriusziak. Ezek a kérdések nálunk évmilliárd óta szokásban vannak, vagyis inkább évmilliárdok alatt kialakult világnézetünket, szokásainkat tükrözték. Mi akkor így láttuk a világ működését, ez volt a mi tudatossági szintünk. Most már tudom, hogy akkor ez miért tűnt humorosnak, és az is világossá vált, hogy ahogy akkor is éreztem, hogy nem bántásból mulatnak, úgy most már tudom is, hogy tényleg nem a bántás volt a motiváció, csak az értetlenség, hogy hogyan lehet így hozzáállni egy olyan csodálatos dologhoz, mint a kozmosz.

Amikor az embereket jobban szemügyre vehettem, akkor döbbentem rá, hogy bizony nem mindenki olyan fejlett mint ti, sőt alig vannak olyanok, akik hasonló szinten vannak. A legtöbb ember abszolút mértékben álomvilágban él. Ők még inkább viccesek lehetnének, ha megnyilatkoznának fejlett tudatosságú körökben, bár a mostani tapasztalatim szerint inkább tragikus, mint komikus a helyzet, a tudatossági szintje az embereknek, és a felelősségérzetük. Egyre inkább találkozom ezek hiányával, ahogyan egyre kevesebben vagyunk itt a Föld körül. Még szerencse, hogy Földanya egy különálló, intelligenciával, tudatossággal bíró lény. Azért leginkább egy bolygót látok, de amikor kapcsolatba kerülök vele, akkor érzem már az istennői energiákat, és akkor nem egy bolygó jelenik meg előttem, hanem valami csodálatos lény. Ha népembeli lenn, biztosan vágynék szerelmére, bár tudom, hogy tudatossági szintünk olyan nagy mértékben tér el, hogy nem lennék méltó szerelmére.

M: Van kedved megosztani velem, hogy milyen volt az első élményed Földanyával kapcsolatban? Mármint milyen volt az, amikor igaz önvalójával találkoztál?

Sz: Természetesen szívesen beszélek erről, ez az élményem maga volt a csoda. Jó is, hogy felhoztad, így könnyebben viselem most a támadásokat. Nagyon tetszik ez a védelmi rendszer, amit létrehoztatok, kicsit szusszanhatok, erre az élményre gondolni meg olyan jó.

Az úgy történt, hogy Zárisun meditáltatott éppen minket. Aznap már vagy negyedszer ültünk le, igazából már nem sok kedvünk volt hozzá, de annyira mondta, hogy valami különlegességgel készült, és tetszeni fog, hiába vagyunk fáradtak. Tudod azért itt megemlíteném, hogy nem csak a meditációkkal foglalkoztunk ám, hanem folyamatosan olyan tanfolyamokra is jártunk, ahol megtanulhattuk kezelni a magasan fejlett szíriuszi technikákat, gépeket. Összefüggéseket tanultunk az energiák és a mechanika között, hogyan tudunk lehívni fontos technikai megoldásokat, gépterveket meditáció segítségével, szóval már szitává meditáltuk az agyunkat, meg Zárisun a szellemi fejlődésünkről gondolkodott, mindenféle szituációkon kellett meditálnunk, hogy szerintünk egy-egy kilátástalan helyzetből hogyan lehet úgy megmenekülni, hogy a legkisebb károkat szenvedjük és okozzuk, lehetőleg minél szeretetteljesebben megoldva a problémát. Aztán ezek a szituációk egyre durvultak, ahogyan növekedett tudatosságunk. Aztán mire végigelemeztük, hogy mi a jó a megoldásainkban, hol mit nem vettünk figyelembe, nem volt egy könnyű menet. Tudom, hogy így akarta pótolni a tapasztalatokat, és arra próbált minket edzeni, hogy majd a gyakorlatban is könnyebben megtaláljuk a lehető legfényesebb megoldást.

Visszatérve első élményemre Földanya igaz önvalójára, ez egy igen csak kicsavaró nap utolsó meditációja volt. Leültünk körbe, Zárisunnal. Ő is  körvonalban ült, mint közülünk egy. És akkor szépen elvezetett minket egy olyan helyre, ahol teljesen sötét volt. Egy apró kis fényszikra sem világított. Aztán erre a helyre behívta Földanyát. Egy pici pont elkezdett halványan derengeni. Aztán különös érzés fogott el, éreztem, hogy a szívem egyre közelebb húzza ezt a kis fénypontot, összekapcsolódott vele, és éreztem a szeretetét. Olyan volt, mint egy szűzlány, olyan ártatlan, tiszta, és érintetlen. Aztán egyre jobban összefonódott szeretetszálunk, és ő kezdett egyre jobban kinyílni. Minden egyes tulajdonsága fokozatosan körvonalazódott, és a kép is egyre színesebb lett. Már remegtem, minden porcikámból sugárzott a szeretet, egymást erősítettük. Valami fantasztikus fényjáték indult el, mintha pulzált volna a teste, ami persze nem volt, mert csak egy nagy fényes energiát láttam magam előtt, még csak nem is gömböt, de valami csodálatos volt. Elkezdtek potyogni a könnyeim meghatottságomban, és akkor hirtelen meg is szólalt. Hangja olyan volt, mint ezer csengettyű, de mégis tiszta, és érthető, tökéletes összhangban csilingelt, a lelkem legmélyéig hatolt, azt rezgésbe hozta, és felszakadt belőlem egy érzés, hogy SZERETLEK! Ezt kiabálta lelkem, egyre hangosabban, a szívem is egyre gyorsabban dobogott, aztán hirtelen minden elcsendesült, csak azt éreztem, hogy ő is szeret engem és ebben a boldog érzésben úsztam vele.

Amikor már kezdett tisztulni a fejem, és jobban láttam őt is, nem csak a túláradó érzelmek közt hánykolódtam, akkor beszélgettünk. Elmondta, hogy kéri a segítségemet, abban, hogy zavartalanul tudjon fejlődni. Elém tárt rengeteg történelmi képet az emberiség fejlődéséről, és azt is láttam, és éreztem, hogy most mennyire megkínozzák az emberek. Ekkor már mély fájdalmamban sírtam. Megígértem neki, hogy amit csak kér, megteszem, feltéve, hogy ténylegesen a fejlődését szolgálja, és addig nem hagyom magára, míg az átváltás meg nem történik. Biztosítottam arról is, hogy az emberek fejlődésébe nem nyúlok bele, de önmagam egyre inkább fejlesztem, hogy jobban érthessem szándékait, hogy valódi összefüggésekben tudjam szemlélni a dolgokat. Aztán fokozatosan visszatértem jelenlegi testembe. De Földanya továbbra sem távolodott el tőlem, most is ott él a szívemben, és igyekszem folyamatosan figyelni, hogy mit szeretne. Azóta a kapcsolatunk állandósult. Egyébként mindannyian, akik akkor ott meditáltunk, hasonló élményben részesültünk, hasonlóan csodálatos volt minden, és mindannyian a mai napig is ápoljuk szívünkben Földanyát. Lessük kívánságait, figyelemmel követjük személyes fejlődését, és az emberek fejlődését is. Így működig most kapcsolatunk. Mi azóta is folyamatosan megteszünk mindent saját fejlődésünk érdekében. Sok dologra már mi magunk is jobban rálátunk, már tudjuk, hogy mik azok a dolgok, amikre szükségünk van.

Szemireg üzenetei 2.

 

M: Kedves Szemireg, de régen beszélgettünk egy jót. Mi van veletek?

Sz: Rengeteget dolgoztunk, és most is rengeteget dolgozunk, nincs sok időm, így ne haragudj, hogy csak részben tudok rád figyelni. A segítséget köszönjük, ezzel egy kicsit megkönnyítettétek a dolgunkat, bár azért lenne még mit tenni. Nagyon felszaporodtak a tennivalóink, és egyre csak bonyolódik a helyzet, már alig győzzük.

Földanya megkért minket, hogy mérjük föl, hol vannak alagutak, meg azon belül, kívül egyéb létesítmények, amik zavarják az ő energetikáját, gátolják az energiáinak egyenletes eloszlását. Ezzel a feltérképezéssel végeztünk is. Aztán Velonival és társaival, no meg Helderiessel, a 6. dimenziós szíriuszi tanítóval (őt csak Ursulának hívjuk a bolygója után), kielemeztük hogy melyek azok a létesítmények, amiket el kell távolítani, melyek, amiket elég semlegesíteni, és mindezt hogyan lehet kivitelezni. Most jön a munka rész, amikor ezt a gyakorlatban is kivitelezzük. De tudod ez nem ennyire egyszerű. Folyamatosan nyílnak meg új tér- és dimenziókapuk, azokon meg özönlenek az ellenséges flották. Nagyon nehéz az, hogy összetereljük a hajókat, hogy lehetőleg egy irányból intézzenek támadást a Föld ellen. Így még több esélyünk van, mert a pajzsainkból egy szuperpajzsot hoztunk létre, amiről visszapattannak a lövések, sugarak, meg minden támadó dolog. Gondolom, azért van köztetek, aki látja, ezt a heves tűzijátékot. Kevesen vagyunk, ez a helyzet. Sokan elmentek, mert nem voltak arra alkalmasak, hogy itt legyenek, csak a mi morálunknak ártott, hogy eddig is itt voltak. Nem akartak segíteni, inkább sokan megszállták volna a Földet. Végre sikerült minden egységünket megtisztítani, és csak az elkötelezettek maradtak itt, akik vállalják a veszélyt, a munkát azért, hogy Földanyát ezzel segítsék, és távol tartsák tőle a támadókat, meg egyéb feladataink is lennének, amikhez egyszerűen nem férünk már oda.

Gondoltuk, hogy hívunk segítséget, de nincs aki jönne, mert vagy felelőtlenek, vagy fejletlenek, vagy burkoltan rosszak a szándékaik, szóval nem egyszerű ám önzetlen segítséget találni, pedig az Univerzum végtelen. Így van ez, most igyekszünk tartani a frontot. Persze sokkal könnyebb lenne a helyzetünk, ha bezárhatnánk ezeket a kapukat. Menne is, ha nem a drágalátos, lelkes emberek nyitogatnák ezeket, mert szerintük ez valamiért annyira jó és fontos. Azt sem tudják, mit csinálnak, azt meg fel sem tudják mérni, micsoda károkat okoznak ezzel nekünk, de főleg Földanyának. Nekik kéne ezeket bezárni, de azt már nem is tudják, hogy egyáltalán be kéne ezeket zárni, mert abszolút szükségtelenek, azt sem tudják, hogyan kéne bezárni. Jobb lenne, ha magukkal törődnének, mert az a tapasztalatunk, hogy mindenki mindenkit fejleszteni akar, hogy a környezetében mindenki fejlődjön, ő meg magáért nem tesz semmit. Biztosan nagyon önzetlennek tűnik ez a hozzáállás, csak éppen káros, és még be is avatkozik. És mindenki csodálkozik, hogy időjárási katasztrófák vannak. Lehet, hogy Földanya is segíti ezek létrejöttét a fejlődésével, ahogy tisztítja magát, de a mi észrevételeink szerint közel nem kellene, hogy ekkora katasztrófákat okozzon. Ezek a katasztrófák egyszerűen azért vannak, mert az amúgy békés átmenetet szabotálják az emberek. Ahelyett, hogy a saját fejlődésük ügyében tennének lépéseket, mindenféle energetikai aktiválásokat csinálnak a Föld energetikájában, agyon gyötörve ezzel a mágneses hálótól kezdve az energetikai egyensúlyt, aztán meg lesnek, hogy gond van. Egyszerűen felfoghatatlan a számomra ez a mérhetetlen tudatlanság, és felelőtlenség.

Visszatérve a mi feladatunkhoz, most éppen az alagútrendszereket kéne rendbe tennünk, hogy ezzel is elősegítsük a Földanya azon próbálkozásait, hogy egyenletessé tegye az energiaáramlást. Ha ez mehetne a maga útján, akkor egyenletesebb lenne az időjárás, nem lennének ekkora anomáliák, sem ekkora pusztítás. Az emberek meg szépen haladhatnának a fejlődés útján, vagy dönthetnének, hogy merre haladnak. Jelenleg a nagy segítség hevében a saját fejlődésüket oda-vissza irányokba ütik, aztán csak megy a csodálkozás, hogy záporoznak a nagyobbnál nagyobb pofonok. Nem kötelező tanulni ezekből, de ha nektek ezek a pofonok fájdalommal járnak, és nem hiszem, hogy nem fáj, amikor embertársaitok halnak meg, fulladnak meg, tűnnek el, egy-egy ilyen katasztrófa során. Megy ám a mutogatás egymásra, a terelés, senki nem veszi észre, a jót nem elég akarni, és össze-vissza csapkodni az érdekében. Ez ugyanis nem a szeretet útja. Vagy teljesen hidegen hagyja embertársaidat, hogy miközben mindenféle csavarást, nyúzást, húzást csinálnak ilyen-olyan hangzatos kristályaktiválásokkal, kapunyitásokkal, meg energetikai átrendező meditációval, addig ezek eredményeképpen ezrek halnak meg? Nem is látjátok az összefüggéseket igaz? Hát elég szomorú. De akkor segítek, mert úgyis tőlünk várjátok, hát most akkor segítek nektek.

Akkor tesztek jót egymással, a Földanyával, akkor jártok a szeretet útján, ha csak magatokon változtattok, és nem nyúltok bele más dolgába! Először söprögessetek a saját házatok tájékán. Majd akkor rájöttök, hogy ennél többet nem is kell tenni, mert ez az a hatás, ami annyira csodálatos, előrevivő és jó, a környezetetek szempontjából, és a magatok szempontjából egyaránt, amit most minden egyéb módszerrel akartok elérni. Az egyéb módszerek rombolnak, az önmagatokon tett változtatások pedig építenek. Ne gondoljátok, hogy ez önzőség, vagy nektek meg kell menteni mást is. Azzal mentitek meg egymást, ha a saját fejlődéseteken dolgoztok, és másra nem erőltetitek rá a fejlődést. Némi információt át lehet adni, de ennyi, és nem több a dolgotok. Ezt is csak finoman, lehetőleg akkor, ha ezt kéri valaki tőletek. Ha úgy adtok át információt, hogy azt a másik nem akarja tudni, akkor csak elutasítást váltotok ki belőle, nem fejlődést. De visszatérve az önfejlesztéshez. Ez az, ami bekerül a kollektív tudathálóba és így hat a többiekre. A saját pozitív teremtésetek az, ami átrendezi az energiákat úgy, hogy azok is pozitívak legyenek. Ha viszont ehelyett, az energiák átrendezésével töltitek időtöket, akkor csak belenyúltok az egyébként jól működő rendszerbe, és mindenféle károkat okoztok, látszólagos jóindulatotokkal. Röviden ennyit szerettem volna mondani. Tudom, hogy már Földanya is elmondta ezeket nektek, de nem árt, ha most tőlem is halljátok.

Jó önfejlesztést kívánok mindannyiótoknak, és azt, hogy ezek fényében hagyjatok minket dolgozni. Higgyétek el, előbbre jutunk így, mint a ti álsegítségetekkel.

M: Köszönjük Szemireg, remélem lesz, aki megérti szavaidat és megfogadja tanácsaidat. Akkor valóban egy szebb jövő elé nézhetünk.

Földanya üzenetei 6.

 

F: Azért szólok most hozzátok, kedves emberek, mert látom, hogy ahogyan közeledik december 21-e, egyre inkább elkezdtek kapkodni. Először is elmondanám, hogy nem lesz semmilyen óriási változás, most hihettek bármit, maja naptár ide, vagy oda. A korszakváltás meg fog történni, de mint már mondtam, nem fogunk együtt az 5. dimenzió magasságaiba emelkedni, hanem csupán a 4. dimenzióba, ahová nem kíséri az átmenetet olyan nagy váltás, mint eddig hittétek. Tudom, hogy sokan csak azért tesztek úgy, mint ha nagy erőkkel fejlődnétek, mert úgy gondoljátok, erőfeszítéseiteket valaki majd megjutalmazza. Sokkal fontosabb lenne, hogy ténylegesen, a fejlődésetek érdekében cselekedjetek, és ne abbéli félelmetekben, hogy majd lemaradtok valami nagy változásról. Ha igazat akarok szólni, akkor az álfejlődők így is lemaradnak, és az fog valamit is érni, az fog velem fejlődni, aki azért fejlődik, mert egyesülni vágyik az Egy Teremtővel, aki meg akarja ismerni igaz önvalóját. Ez egy olyan út, amit nem a félelem, hanem a szeretet motivál. Ez igazi fejlődés, nem csak látszat, ezért nem is csak látszattevékenység.

Látom, hogy a nagy izgalmatokban és félelmetekben megtesztek egy sor fölösleges dolgot, hiábavalóságot, hogy mutassátok magatoknak, embertársaitoknak, és nyilván nekem, meg Zilonnak, meg a Legfelsőbb Teremtőnek is, hogy annyira változni akartok. Erre csak azt tudom mondani, hogy nem elég akarni, tenni is kell érte, de ez nem azt jelenti, hogy mindenféle álságos dolgokkal töltitek az időtöket, mondjuk kétes tanfolyamokra jártok, tisztán látókhoz mentek tanácsért, akik annyira látnak tisztán, hogy veletek együtt vak vezet világtalant, meg egy halom pénzt áldoztok mindenféle asztrológusra, meg gyógyítóra. Ezek külsőségek, ez még mindig csak az akarás, nem az, hogy valóban is tesztek bármit. Ahhoz, hogy tegyetek, nem kell más, minthogy felmerülő problémáitokat megoldjátok, a szeretet sugározzon belőletek, és hassa át minden gondolatotokat, a szeretet itassa át szavaitokat, cselekedeteiteket. És az elfogadás. Sose mást akarjatok megváltoztatni, megváltani, csak magatokat. Ha bennetek rend lesz, akkor az a rend már kihat környezetetekre is. A változtatásokat csak magatokon eszközölhetitek, de ezt már nem tudom jobban és érthetőbben elmondani, értsétek meg végre.

Aztán látom azt, hogy bizony azért el-elgondolkoztok üzeneteimen, a Teremtő üzenetein is, és igyekeztek valóban magatokban megkeresni a válaszokat, kérdéseitekre. Látom, hogy ezek a kis energiacsomagok, ha magatokhoz veszitek őket, azért hatnak, ha tudtok róla, ha nem. És bizony érzékelhető, hogy saját akaratotok és fény felé törekvésetek végül meg is látszik energiarendszereitekben. Nem szeretném, ha azt gondolnátok, csak szapulni tudlak benneteket. Ez nem így van, mert ha látom az eredményt, azt bizony el is ismerem. És most látom, igaz, hogy lehet ezt erősebben is, de akkor is eredmény, és nagyon örülök. Benne van ebben az is, hogy bizony én magam is megoldottam néhány dolgot magamban, tudom, hogy nem egyszerű sokszor a változás, hogy az igazságot felismerni sokszor fáj, a szembesülés kellemetlen, de onnan lehet elindulni egy szebb jövő irányába. Én is fejlődök, nekem sem könnyű, hiába gondoljátok azt, hogy mert nekem ez csak egy mozdulat. Tévedtek, ugyanúgy megszenvedek minden egyes apró momentummal, mint ti. Azt is tudom, hogy mindenkinek a saját baja a legnagyobb, így gondolhatjátok, hogy nekem sincs könnyű dolgom. De akkor is dolgozok magamon, és nem engedem, hogy bárki eltérítsen. Igen, előfordul, hogy kérek segítséget, de az igazi választ magamban keresem, és a megoldást én magam teszem meg, nem más. Nekem is van olyan, hogy nehezebben megy, de most végre igazán haladok. Érzitek is, vannak földrengések, katasztrófák, de az én változásom ezzel jár. Nem is olyan különböző ez, ha belegondoltok, a ti változásaitok is képesek nem kis vihart kavarni a környezetetekben. Vannak olyanok, akik ezeket a viharokat legalább olyan súlyos lelki nehézségnek éli meg, mint amilyen súlyos fizikai károkat okoz egy-egy tornádó.

Ami még fontos lenne, hogy megértsétek, nem kéne a mágiát erőltetnetek. Számomra a mágia mindaz a beavatkozás, amit nem kért senki. Most gondolkodjatok el, hogy azzal, hogy mindenféle dimenziókapukat, meg térkapukat nyittok, mi történik. Meg azzal, hogy mindenféle energiát aktiváltok bennem. Kértem? Nem! Ez egyéni kezdeményezésetek, de ha valaki azt mondja kértem, akkor közlöm, hogy ilyet már hónapok óta nem kértem, akkor is olyanokhoz fordultam, akik értenek ehhez, és akkor sem dimenzió- és térkapuk nyitogatását kértem. Olyan energetikai változtatásokat kértem, amik előnyösen befolyásolták fejlődésemet. És ami lényeges, olyanoktól, akik értenek hozzá. Ők nem verték nagydobra olyan formán, hogy bevonjanak mindenkit, akinek csak kedve van ilyenhez, mert felelősséget vállaltak tetteikért, így szépen a tanácsaim, és a Legfelsőbb Teremtő tanácsai alapján jártak el, anélkül, hogy engedtek volna bárkit is belekontárkodni ebbe a folyamatba. De mint mondtam, már ezek az idők elmúltak, most nem kérek tőlük ilyesmit, mástól meg aztán pláne nem.

El sem tudjátok képzelni, hogy mennyi gondot okoztok ezekkel a tér- és dimenziókapukkal. Nem tudjátok, hogy milyen irányokba nyílnak. Bezárni őket nem vagytok képesek, sőt senki sem, mert szabad akaratotokból nyitottátok, ki tudja hány ember energiája és akarata nyomán. Mivel ezt vállaltátok, így rátok terhelődik majd a felelősség, de engem is visszahúztok a fejlődésben, amit meg tényleg nem kértem. Megértem, hogy lassítani akarjátok a folyamatot, hogy több időt nyerjetek, tudom, hogy ez nem tudatos, mert tudatalatt teszitek, de teszitek, és bizony hatalmas károkat okoztok ezzel. Ezeken a kapukon, mint már mondtam, megannyi faj és lény jön be. Folyamatos támadásnak vagyok kitéve. A Fény Szövetsége pajzsként áll a támadók és közém, hogy védjen, de ezt sem lehet örökké csinálni, lenne más dolguk is, szintén rajtam, értem, a fejlődésem megkönnyítésére. De amíg ezek a támadások mennek, addig kénytelenek azzal foglalkozni, és nem jut a lényegre idejük. Kérlek benneteket, hogy hagyjatok fel ezekkel a tevékenységekkel, és forduljatok önmagatok irányába. Ha ezt megteszitek, és tesztek néhány lépést is előre a tudatosodás útján, akkor majd rájöttök, mennyi bajt okoztatok nekem ebben az időszakban.

Egyet azért a tudomásotokra hozok, hogy ha nehezen, úgy, ha könnyebben úgy, de meg fog változni minden rajtam. Nem egyszerre, mert annyira szeretlek titeket, hogy meg akarom adni maximálisan az esélyt mindannyiótoknak a fejlődésre, de akkor is meg fog történni a változásom, ami azzal fog járni, hogy a tudatosság irányába haladást fogják az energiáim előnyben részesíteni. Már most is látom, hogy a nagy kapunyitogatók mennyi gonddal, bajjal, betegséggel küzdenek, de ezt a fanatikusabbak úgy élik meg, hogy a gonosz erők próbálják megnyomorítani őket, holott csak felelőtlen tetteik következményeit élik meg. El kellene gondolkodni, hogy ha valaki valóban a fény és a szeretet útján jár, akkor miért vegyül a szép dolgok mellé annyi szenvedés, és fájdalom. Ez az út sok lemondással jár, de sokkal több áldással, mint bajjal. Van, aki ezen az úton jár, és többé sosem beteg, mert időben megoldja a kiváltó okot. Aki állandóan szenved, betegeskedik, nyomorog, az valamit nem csinál megfelelően. Ezt fontos lenne megértenetek, de ami a leglényegesebb, hogy magatokon változtassatok, és ne máson, vagy rajtam. Annyi mindent tudni szeretnétek, a múltról, a jövőről, csak éppen a jelennel, az „itt és most”-tal nem törődtök, holott a múltatok vezetett a jelenhez benneteket, és jelenetek határozza meg jövőtöket. Felelősség, kedves emberek. De minden cselekedetetekért vállaljátok is, ha tetszik, ha nem, ha elhiszitek, ha nem. Hát fejlődjetek ezek szerint.

Ha rajtam segíteni akartok, akkor tudatosodjatok, és magatokon dolgozzatok. Ne rajtam! Röviden ennyit gondoltam most üzenni nektek. Ha ebből nem értetetek, akkor természetesen erősebb figyelmeztetések fognak jönni, de ez az ok és okozat törvénye, ne gondoljátok, hogy én okozok nektek rosszat, azt ti okozzátok magatoknak a felelőtlenségetekkel, és tudatlanságotokkal. Remélem, együtt fejlődve jutunk egyre följebb és följebb, közelítve a végtelen Fényt, a Legfelsőbb Teremtőt!        

A Legfelsőbb Teremtő üzenetei 6.

 

M: Teremtőm, úgy gondolom, hogy a többi ezer felmerülő kérdés közül egy nagyon fontosat emeljünk ki, ez pedig az, hogy fejtegetted a végtelenül táguló és szűkülő spirált, és elhangzott egy érdekes dolog, hogy van, ami kevesebb, mint egy, mégsem nulla. Erről szeretném, ha beszélnénk egy kicsit. Biztos vagyok benne, hogy aki ezt észreveszi, azt fogja gondolni, hogy hazugságokat írok le, miért is kéne elolvasnia, és értelmeznie innentől kezdve a leírtakat.

T: Jól van, legalább figyelsz. Ez egy egész filozófiai problémát vet fel, amit több oldalról is lehet szemlélni. Igaz, hogy valami nem lehet kevesebb, mint egy, mert bármekkora piciny részről is beszélünk, az akkor is egy picike rész. Matematikailag van csak értelme a törtszámok létezésének, igazából nincs olyan, hogy egy találkoztam egy negyed emberrel. Attól, hogy hiányzott az illető keze, vagy lába, még egy egész emberről van szó, vagy ha nem egész, akkor nem is létezik, vagy halott. Annak, hogy törtekben gondolkodjunk, még annyi értelme van, hogy feltételezünk egy egészet. Ha létezik egy egész, ami oszthatatlan, egységben van önmagával, egy teljességet alkot, akkor rólam beszélünk, összességemben, egységemben. Ami apró rész a nagy egészen belül van, azt már ki lehet fejezni törtszámokkal, hogy mondjuk az anyagi dimenziók alkotják a 3/5 részemet. És lehet így osztogatni, összesítgetni, vagy százalékos arányokat megállapítani. Ekkor azt látod, hogy a 0,00000000000000001 %-om is valami, ami több a nullánál. Matematikai értelemben van ennek értelme, mert feltételezi, hogy van valami, ami 100%, ami 1, egy egész, stb. Viszont nem feltételez 2-őt, vagy 3-at, csak ezt az egyet, amennyiben egy teljességről beszélünk, és azon belül annak részeiről.

Ellenben, értelmet nyerhet a 2, 3, 4 stb. is, ha a részek mennyiségét szemléljük, hogy azok nagyobb léptékű összefüggéseit kutassuk, szemléljük. Ez olyan, mint a mikrokozmosz a makrokozmoszon belül, vagy galaxis a galaxis-halmazon belül, vagy bolygó a galaxison belül. Tudjuk, hogy több kis rész alkotja a nagy egészt, így kis részekből lehet 2, 3, 4, 1, vagy milliárd, de nagy egészből csupán egy van.

A másik, amit érdemes figyelembe venni, hogy hiába állapítjuk meg, hogy a nagy egész 1/100000000 részéről beszélünk, vagy a 0,12333458458645868365 %-áról, az akkor is egy dolog marad, ami nem egyenlő nullával. Akkor is egy létező valami. Ettől ez még lehet egyszerre két dolog is, de minimum egy lesz. Ebben az összefüggésben nem létezik olyan, hogy kevesebb egynél. Akármennyire is belemerülsz az apró elemekbe, akkor is egyszerre egy apró elemet fogsz vizsgálni, minimum. Ha azt is bontod még kisebb részekre, akkor is egy valami kicsi részecskét fogsz elemezni. Így néz ez ki, két különböző szempontból.

Van aztán a dolgoknak más aspektusa is. Azt mondom, hogy te egészséges vagy. Ez mit is jelent pontosan? Jelentheti azt is, hogy éppen semmilyen betegség nem gyötör, de inkább azt jelentheti ebből a szempontból, hogy nincs benned a kórokozók akkora százaléka jelen, ami már tünetet is okoz. Ez orvosi aspektus. Ha elmész egy kivizsgálásra, akkor, mindenfélét megállapítanak, ami arra utal, hogy tele a szervezeted egy halom élősködővel, baktériummal, vírussal, meg minden ilyesmivel, csak éppen ezek jelenléte nem okoz olyan mértékű tünetetek, hogy azzal orvosilag már kezdeni kéne valamit. Ettől még hemzsegnek benned ezek a kis mikroorganizmusok, még az is lehet, hogy néha hullámzó kedélyállapotot idéz elő benned, vagy vannak enyhe, még igazi említést nem érdemlő tüneteid.

Az, hogy egészséges vagy, fizikai szempontból azt jelenti, hogy megvan az összes alkatrészed, ezek együtt is képesek működni, mindegyik kis alkatrészed dolgozik, megteszi, ami tőle elvárható, de legalábbis igyekszik annyira, hogy ne okozzon gondot a tested működése a mindennapi életedben.

Aztán vagy ennek egy spirituális vetülete is, hogy egységben vagy önmagaddal, vagyis velem. Na, itt szokott lenni a nagyobb gond. Ez bizony már problémákat vet fel, mert nem is akartok velem egységben lenni. Ezt azért mondom, értem, és, mit kérdezel, mert ezt látom. Ha nem ezt látnám, akkor semminemű problémád nem lehetne az életben, tudnád, hogy nincs halál, el is fogadnád, nem akarnál a környezetedre hatást gyakorolni, akkor elég lenne neked puszta létezésed, puszta létezésem. De az túl nyugis nektek, mondhatni unalmas, bár ezt azért nem mondanám. Igazából már az is nagy előrelépés lenne, ha magatokkal összhangba tudnátok kerülni. Persze ez az én kihagyásommal megint nem fog menni. Ha érzed, és tudod, hogy egy tökéletes, teljes egész vagy, ahogyan én is tudom ezt magamról, akkor képes vagy környezetedet formálni. Amíg azzal küzdesz, hogy a szomszédnéni beszólt reggel, és ez mennyire idegesít, hogy képzeli a vénasszony, hogy engem kritizál, akkor biztos, hogy nem vagy teljes egységben önmagaddal, mert aki egységben van önmagával, azt nem tudja megzavarni a szomszédnéni bármilyen megnyilvánulása. Az még csak nem is a szomszéd eszéhez fogja mérni és úgy lép rajta túl, mert az még mindig azt feltételezi, hogy nyugalmad tükörvizét megfodrozta a beszólás, hanem rezzenéstelen maradsz, mert magaddal egységet képezel, te önmagadban vagy egy teljes egész. Ezt bizony csak úgy tudod kivitelezni, ha megtalálsz engem önmagadban. Tudod, én teljesen egységben vagyok önmagammal. Elmondom neked, hogy mit érzek, amikor azt a rengeteg szellemileg fejletlen embert nézem, akitől neked feláll a hátadon a szőr, égnek áll a hajad, és hasonlók. Én pontosan tisztában vagyok vele, hogy minden úgy tökéletes bennem, ahogyan van. Engem egyáltalán nem érint meg, hogy valaki éppen megnyúzza a kishúgát. Egy, hogy tudom, ilyen nincs, ez csak illúzió, ami bennem van. Ez csak egy gondolat, ami átcikázott az elmémben. Aztán tudom azt is, hogy az örök változatlanságban ez nem változtat semmin. Elfogadom, hogy az alacsonyabb rezgésű szeretethullámok már csak ilyenek, ettől még ugyanolyan csodálatosak és tökéletesek, mint a magasabb rezgésszámú szeretethullámok. Semmi különbség nincs közöttük.

Amire te gondolsz most, az, hogy pedig dehogy nincs különbség. Igen, mert te ebből a szempontból még nem vagy teljesen egységben önmagaddal, és elhiszed, hogy létezik az az illúzió, amit átélsz, vagy látsz. Pedig mindez csak egy kósza gondolatod. Azért láthatod a fizikai „valóságban”, mert az elméd megteremti, de ettől még nem létezik, ettől még mindig csak egy illúzió, a te részed. Az, hogy ilyeneket látsz magad körül, egyszerűen arra utal, hogy azt hiszed, te az egységen kívül vagy, ki vagy belőle szakadva, ettől nem érzed magad teljesnek, egésznek, egészségesnek, így a gondolataid is betegek, ahogyan a világ is beteg, amit magad köré elképzelsz, kivetítesz. És mit érzel? Azt, hogy egy törtrész vagy, jobban mondva egy fél. Vagyis Félsz. Itt van az az érzés, ami kizárólag a szeretettel gyógyítható. Nincs rá semmilyen gyógyszer. Elnyomhatod magadban, hogy valami brutálisan törjön elő, például kegyetlenségben nyilvánuljon meg, vagy vakmerőségben. Erre egész tudományok vannak nálatok, hogy hogyan hozzák ki az emberekből a félelem segítségével a brutális vadállatot, vagy a teljesítményt, vagy azt, hogy engedelmes legyen, és megint sorolhatnám. Mindaddig rávehetők vagytok ezekre a hiábavalóságokra, amíg meg nem találtok engem önmagatokban, és végre egyensúlyba nem kerültök önmagatokkal és velem. Akkor végre ráeszmélnétek, hogy rajtatok kívül, azaz rajtam kívül, mert mi egyek vagyunk, nincs senki és semmi más, minden, amit ezen kívül érzékeltek, az csupán illúzió. Igazából gyönyörködtet, hogy milyen komplex illúziókat gyártotok magatoknak. Fantasztikusan színessé varázsoljátok ezzel a kozmoszt, az összes dimenzió megannyi univerzumát. Képesek vagytok olyan érdekes valóságokat teremteni magatoknak, hogy az tényleg izgalmas. Ehhez képest az, hogy csak élvezitek velem az egységet, tényleg eléggé unalmasnak hat. Bár megvan annak is a maga szépsége és csodája, és tulajdonképpen az utatok is oda vezet. Aztán megint kiáradtok, majd újra és újra visszatértek. Az az egészben a sajnálnivaló, bár ne higgyétek, hogy valakit is képes vagyok sajnálni, mert magamat, aki tökéletes vagyok, teljes egész, miért sajnálnám? Így egy részemet sem tudom sajnálni. Visszatérve erre, az egy érdekes dolog, hogy annyira csodás komplex világokat teremtetek magatoknak, hogy le a kalappal, és még csak észre sem veszitek, fel sem fogjátok, hogy tulajdonképpen mindez a ti saját teremtésetek. Azt hiszitek, hogy egy csomó ember, és UFÓ, meg mindenféle ismert és ismeretlen dolog alkotja a világegyetemet, az univerzumot, meg vannak dimenziók, meg van fejlődés, meg van mindenféle, meg istenek, meg bolygók, meg teremtők, meg angyalok, holott mindezeket csak magatoknak teremtitek, ezek mind illúziók, igazából semmi sem létezik, csak én. Ha ezt megértitek, akkor lesztek egyek önmagatokkal és velem egyaránt, és akkor majd büszkék is lehettek rá, hogy mennyire csodálatos teremtők vagytok. Hát ez a nagy egész összefüggése, azé nagy egészé, ami mindent áthat, ami mindent alkot.

Visszatérve az egy, a kevesebb, mint egy, de mégis több, mint nulla problematikához, ez is csak egy illúzió, amin az agyatokat tornáztathatjátok, ahelyett, hogy meglátnátok az Egy Igazságot. Ha akarjátok, még felvethetünk néhány ilyen elgondolkodtató, elemezhető dolgot. Ha mindent ügyesen elemeztek, végül hozzám juttok el, mert én vagyok a kezdet és a vég, az Alfa és az Omega: Α és az Ω, és mindez egyszerre, mert igazából nincs kezdet és vég, csak a létezés. Ez vagyok én. Amikor valaminek kezdete és vége van, az már a dualitás megteremtése, az már csak illúzió, a ti egyéni kis világotok sajátja. Igazán büszke vagyok minden részemre, mert minden részemet a saját képemre alkottam, minden részem teljes és tökéletes, és képes a teremtésre. És ahogyan a részeim világa egy illúzió, az is csak egy illúzió, hogy vannak részeim.       

A Legfelsőbb Teremtő üzenetei 5.

 

T: Most vegyük kicsit át kedvenc témámat is, a halált. Milyen érdekes, hogy hisztek valami ilyesmiben. Úgy vélitek, hogy ahhoz, hogy megújuljatok, egy új fizikai testet kell létrehoznotok, azt is úgy, hogy egy másik fizikai testből jöjjön létre. Vagyis ahhoz, hogy új tudatossági szintre léphessetek, kénytelenek vagytok előbb meghalni, majd egy apától és egy anyától, az anyaméhből kipottyanni, ezzel biztosítva magatoknak a tiszta lapot, egy új kezdethez. Mennyire tévedtek, de ez is az illúzió része. Ezért is van a felejtés fátyla. Ez annyira illuzórikus gondolat, hogy akkor már miért ne férne bele az is, hogy újra és újra meg kelljen keresnetek magatokban engem, különben nem találjátok meg a kivezető utat, saját labirintusotokból. Ezt a labirintust ti építettétek magatoknak. Aztán, hogy izgalmas legyen a játék, még időbeli korlátot is állítotok magatoknak, hogy kb. 60-100 év alatt meg kell találnotok az egységet velem, vagy megint elölről kezdhetitek, egy újabb apró testben, és megint mindent elfeledtek, hogy teljesen tiszta legyen az a lap, ha már egyszer ez az egész azért van, hogy tiszta lappal indulhassatok megint a keresésnek. Így jutottatok el a karmához. Aztán, amikor végre meghaltok, kicsit többet visszaszereztek elfeledett tudatosságotokból, akkor aztán elemzitek, hogy mit rontottatok el, vagy mit csináltatok jól az elmúlt fizikai megtestesülésetek során, és még arra is vetemedtek, hogy nem elég a tiszta lap, de azért emlékeztetitek magatokat, hogy egy csomó mindent rosszul csináltatok, azt bizony ki kell javítanotok, mert gyötör titeket a bűntudat, hogy valamit nem csináltatok megfelelően. És kiderül, hogy magatokat is becsapjátok, mert nem is annyira tiszta az a lap.

A fizikai testetek egója természetesen alacsonyabb rezgésszámú, mint amikor nincs fizikai testetek, vagyis amikor épp a halálon túl vagytok, akkor fénytesteteket nem keményítitek kéreggé, tehát ahhoz kapcsolódik egy magasabb rezgésű egó. Ő az, aki értékel, akinek nem tetszik, hogy valamit rosszul csinált alacsonyabb rezgésű megtestesülése. Azért valahol bizarr, hogy ennyire szeretitek magatokat kínozni. Nem is értem miért, de biztos ez egy jó játék, ha ennyien játsszátok. Vagyis ezzel kapcsolatban az van, hogy van egy szellemetek, aki tudja, hogy velem egy és ugyanaz. Ez a szellem aztán úgy dönt, hogy kicsit alábbszáll a rezgéstartományban, mert kíváncsi, hogy ott mi található, milyen szabályok működnek. Ez a lélek, vagy a magasabb rezgésű egótok. Amikor szellemetek úgy dönt, hogy megnézi, alantabb mi van, akkor már ő is egy egó, mert valami rajtam kívüli dolog akar lenni. Megmutatja, hogy önálló, így alászáll. Így a választott alacsony rezgés és maga között létrehoz egy átmenetet, ez a lélek. Aztán innen már alá tud szállni akár egy egészen alacsony rezgésre is. Aztán azzal játszik, hogy egy alacsony rezgést hogyan lehet arra motiválni, hogy az emelkedő spirálkarra álljon. De ez egy óriási csapda, mert ilyet, mint mondtam, senkinek és semminek nincs joga megtenni.

Ezért van ez a rengeteg illúzió, mert a szellemetek próbálgatja magát, milyen a meggyőző ereje, hogyan tud magához felhúzni, hogyan tud átváltoztatni alacsony rezgést magasabbá. Igazából a lélek nem véletlenül átmenet a test és szellem között, mert már írtam, hogy ha két különböző rezgés közelíteni próbál egymáshoz, akkor létrejön egy közös nevező, na ez a lélek. Közvetít, próbálja összehangolni, egymáshoz közelíteni a két eltérő rezgésszámot. Persze mint mondtam, ez teljesen hiábavaló próbálkozás.

Viszont amikor az alacsonyabb rezgés ráeszmél, hogy egy velem, akkor egyesül a tudat, vagyis az alacsony rezgésű test, a lélek, vagyis a közös nevező, és a szellem, vagyis az elsődleges, magas rezgés, és nem csak összeadódnak, hanem valami többet hoznak létre, persze, mert én sokkal több vagyok, mint három szám összege, én végtelen vagyok, és velem egyesül olyankor az energia. Még itt is csodás utazás kezdődik, mert nem kell rögtön feloldódni bennem, az egyesülést meg lehet úgy is élni, hogy a szeretetspirál emelkedő karján haladjon felfele a részecske, így részesül végtelen tökéletességemből, mégis utazás az utazás, és megannyi élménnyel gazdagodik, miközben a magasabb és magasabb rezgésszámokat érinti. Minden egyes rezgésszám egy új világ, rengeteg aspektussal, rengeteg összefüggéssel. És mindig van valami, amiben lehet gyönyörködni.

A lényeg, hogy ha bárhol hatást akar kifejteni a részecske, akkor megszűnik megfigyelői posztja, és aktívvá válik, ezzel újabb és újabb illúziókat teremtve. Ez nem baj, sőt csodás, mert így ismerhető meg a sok különböző rezgésszám adta megannyi fantasztikus lehetőség. Amikor már a részecske kinézelődte magát, dönthet úgy, hogy megint emelkedik, akkor ismét közelebb kerül hozzám. Amit én tanácsolnék, hogy amikor aktívak vagytok, akkor is legyetek szemlélődők, így nem vesztitek el velem a kapcsolatot, egységben maradtok velem, és így lehet teljes élmény az utazás, ahol bejárjátok a nem létező távolság minden zegzugát, mindent érzékelhettek, ami van, és ami egyben nincs. Így tudtok teljes jogú társteremtőimmé válni.

Én is egyszerre vagyok aktív és passzív, a mozdulatlan mozgató, a teremtő, akit sosem teremtettek, és mégis mindig létezett. A kiterjedés nélküli pont, ami tartalmaz mindent. Én vagyok az, ami megnyilvánul és ami nem nyilvánul meg. Én vagyok a megnyilvánult megnyilvánulatlanság. Egyszerre vagyok minden, és semmi, de mégis valami, ezért a legegyszerűbb azt mondani: Vagyok aki Vagyok.

És mindannyian egyek vagyunk. Most már világos, hogy miért nem ér sokat, ha mindenféle gyógyítóhoz eljártok, mindenféle tanfolyamon részt vesztek ahelyett, hogy a velem való egységet keresnétek önmagatokban. Magatok hathattok magatokra, és senki más. És ti is csak úgy tudtok hatást gyakorolni önmagatokra, ha velem egyesültök. Csak ez az egy igazi hatás létezik, a többi illúzió.          

A Legfelsőbb teremtő üzenetei 4.

 

M: Teremtőm, beszélj nekem arról, hogy miért nem írhattuk le a teljes igazságot Földanyával kapcsolatban.

T: Ez megint egy érdekes kérdés, teljesen jogos. Azért nem beszélhetünk a teljes igazságról, mert egyrészt meg sem értenék az emberek, de ami még fontosabb, hogy annyira sok az összefüggés, hogy igazán nem is kívánhattam volna tőled, hogy egy darab kérdés köré hirtelen egy könyvet keríts. Ha van időd, mondok én neked fontos dolgokat az igazságról és összefüggéseiről.

M: Tudod, hogy rád mindig van időm, és az igazságra is, halljuk hát, mik azok az összefüggések.

T: Először is tudom, hogy úgy véled, a részigazságok egyenlők a ferdítéssel, vagy a hazugsággal. Bizonyos szempontból nincs hazugság, csak igazság. Ha valaminek az ellentétét állítod, az egy bizonyos rendszerben már pont az igazság. Ez az egész ismét a dualitásotokból fakad. Miért zavar téged az, hogy valaki nem mond igazat? Először is, vegyük át, mit neveztek ti hazugságnak. Gondoltok, éreztek, mondotok, tesztek valamit, és amikor arról beszéltek, nem azt mondjátok, ami ténylegesen történt, amit ténylegesen gondoltatok, éreztetek, mondtatok, tettetek, hanem valami egészen mást. Ezzel önmagában nincs is gond, csak akkor, ha ezzel valamit el is szeretnétek érni. Itt jön az az összefüggés, hogy miért zavar bárkit is az, hogy valaki nem azt mondja, ami valójában történt? Miért kéne hinnetek rajtam kívül bárki másnak? Egy olyan világot teremtettetek magatoknak, amiben a szeretetet feltételekhez kötitek. Ez az a pont, ahol el kell gondolkoznotok azon, hogy mit is vártok ezek után? A szeretetre mindenki vágyik, ezt valahogyan el kell érni, valahogyan rá kell venni a többieket, hogy szeressenek titeket. Ha feltételekhez van kötve, akkor meg kell teremtenetek, legalább látszólag azokat a feltételeket, amik alapján már kiérdemlitek a többiek szeretetét. Mivel a szeretet maga az élet, nem is tehettek mást, mint erre vágytok. Nem az a hazugság és ferdítés, hogy kénytelenek vagytok össze-vissza beszélni, hogy elérjétek a szeretetet, hanem az a ferdítés, hogy ha nem vagytok elég ügyesek, akkor nem vagytok rá méltóak. Az a ferdítés, hogy a szeretet feltételekhez van kötve. Ez nagyon hátráltató tényező. Mondhatnám, hogy hogyan képzelitek azt, hogy egy ilyen természetes, az élettel velejáró dolgot képesek vagytok lealacsonyítani, de miért is szapuljalak benneteket?

Tudom azt, hogy ahol jelenleg vagytok, a szeretet egy alacsonyabb rezgése. Ebből az következik, hogy hiába a nemes érzelem, már nem tökéletes. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt más is meg tudja érteni, de megpróbálom átadni az információt, aztán kezdjetek vele amit akartok. Már az eddigi beszélgetésinkben is mondtam, hogy tökéletesség csak abban az állapotban létezik, amikor egyé váltok velem. Ez olyan, mint amikor egy végtelenül magas rezgésű energiáról beszélünk. Számotokra értelmezhetetlen az, hogy végtelen. Ugyanígy értelmezhetetlen a teremtés is, mert mindkét irányba végtelen. A makro- és a mikrokozmosz irányába is. Nem vagytok képesek elképzelni, hogy valami lehet egynél is kevesebb, ráadásul úgy, hogy mégsem szűnik meg. Ott vannak azok a gyönyörű ábrák, ott a nautilusz csiga háza, de az már tökéletlen, mert a háza nem végtelen, valahol elkezdődik. Viszont a teremtés végtelen. Hiába írtátok le a Bibliátokban, hogy hetedik nap megpihentem, ez egy ferdítés. Soha nem pihenek meg, mindig, folyamatosan teremtek. És folyamatosan szemlélődök is, nem csak a hetedik napon, és nem csak ilyen arányban, hanem folyamatosan. A teremtményeim kiáradnak belőlem, és visszatérnek belém. Ez egy örök folyamat. Mint már mondtam, egyszerre vagyok és nem vagyok, létezem és nem létezem, mert létezem, mint a pont. De aminek nincs kiterjedése, az igazából nem létezik, hát én is így vagyok ezzel, ettől vagyok tökéletes. Hozzáfértek a tökéletességhez, csak nektek is tennetek kell érte.

Visszatérve, a szeretet, a teremtőenergia is olyan, hogy amikor kiárad, és csavarodik, mint a nautilusz csiga háza, akkor ahogy alacsonyabb rezgésszintre kerül, úgy tűnhet, hogy elveszíti tökéletességét. Persze csak annyi történik, hogy bizonyos rezgésű oknak csak vele harmonizáló okozat felel meg. Valahogyan rá kell vennem teremtményeimet, hogy a magasabb rezgésszámú fény felé tartsanak, ezt hívjátok ti tökéletesedésnek. Ez is csúsztatás, mert ha semmit sem tesztek, akkor is teljesen tökéletesek vagytok. Akkor kezdődik a baj, amikor egymás mellé kerül két különböző rezgésszintű energia, vagy szeretet. A magasabb rezgésszámú energia azt közvetíti, hogy ő több, mert magasabb a rezgése, ettől az alacsonyabb rezgésszámú energia úgy fogja magát érezni, mint akit elnyomnak, lealáznak, lekicsinylenek. Ez frusztrációt idéz elő benne. Három dolgot tehet. Az egyik, hogy nem törődik mindezzel, és nem tesz semmit, a másik, hogy megpróbál fejlődni, és magasabb rezgésszámon üzemelni, persze ez önmagában nem megy, és a harmadik, hogy a kiegyenlítődés elvén, megpróbálja a saját szintjére lelassítani a magasabb rezgésszámú energia rezgésszámát. Ekkor több dolog is történhet. Az alacsonyabb rezgésszámú energia felismeri önmagában a tökéletességet, elmerül saját magában, megtalálja azt az utat, amin a spirál emelkedő ágát meg tudja lovagolni, persze senki másra nem akar hatást gyakorolni, csak saját magára, és azt is csak azért, mert tetszik neki, hogy mennyire tökéletes, és egyesülni akar az alapprincípiummal, vagyis velem. Csak ez az egy útja van az emelkedésnek. Máshogyan erőltetni nem képes senki, és semmi. Az összes többi út frusztrációhoz és ferdítésekhez vezet. És természetesen háborúkhoz és vérontáshoz is vezethet, így is kifejezésre juthat a frusztráció, és a felhúzni, vagy lehúzni vágyás.

Egyesülhet is a két energia, ezt hívjátok ti házasságnak, abban a reményben, hogy rezgésszámuk összeadódik, kiegyenlítődik, az alacsonyabb rezgésszám emelkedik, míg a magasabb csökken, de találnak egy közös nevezőt, ez sokszor a gyermek. Itt azt figyelmen kívül szoktátok hagyni, hogy ez egy kényszerített dolog, nem természetes. Nem a házasság az, ami ellen én vagyok, hanem hallgass türelmesen, és elmondom. Nincs joga senkinek ahhoz, hogy egy bizonyos rezgésszámú lényt arra kényszerítsen, hogy rezgésszámát lecsökkentse. Persze ahhoz sincs joga senkinek, hogy valaki más rezgésszámát megemelje. Mindez kényszerítés. Válasszatok olyan társat, akivel megegyezik rezgésszámotok. Persze még ez sem egy tökéletes megoldás, mert mi van akkor, ha valamelyik részecske úgy dönt, hogy velem egyesül, mert érzi, hogy ez maga az igazság, és erre vágyik, a szeretetre, az igazságra, az egységre, és még sorolhatnám. Ezzel rálép a spirál emelkedő ágára, így a rezgésszáma folyamatosan emelkedni fog. Ha választott társa ezt nem szeretné, akkor megint erőszak lesz a vége. Meg kell értenetek, hogy nem változtathatjátok meg egymást, mert meg kell adnotok minden egyes részecskének a szabadságot, hogy olyan rezgésszámon sugározzon, ami neki jól esik. Túl kell lépnetek önmagatokon. Az egó pont a rezgésszámból adódik. Minden rezgésszámnak van egy saját tudatossági szintje, ez az egó. Az egó úgy működik, hogy folyamatosan hatást akar gyakorolni a környezetére. Pedig a környezet olyan amilyen, úgy tökéletes, ahogyan van, ha már egyszer én alkotom.

Igen, ezt értsétek úgy, hogy a házatok falát is én alkotom, a zöldségeket is, amiket megesztek, vagy az állatokat is, amiket lemészároltok, hogy egyetek belőlük, mindezeket én alkotom. Vagyis, amikor esztek, engem esztek meg. Nincs ezzel semmi baj, tulajdonképpen magamat táplálom. Ellenben tetteitek következménye hat rátok, ez jusson eszetekbe, amikor egy lényt megöltök, hogy megegyétek. Mindegy, hogy az növény, vagy állat, vagy egy embertársatok. Nincs más megoldás? Valamit ennetek kell, vagy meghaltok? Ez aranyos. Azt sem vagytok képesek megérteni, hogy végtelen vagyok, akkor azt hogyan várjam el, hogy megértsétek, ha velem igazán egyesültök, nem lesz szükségetek arra, hogy a fényt egy másik hordozóból vegyétek magatokhoz. Gondoljatok bele. Jelenleg mindent kívül kerestek, van is egy szép illúziótok, aminek szinte a rabjai vagytok. Hát azt a fényt, amit tápláléknak hívtok, miért ne magatokon kívülről vinnétek bele magatokba? Ha viszont rájöttök arra, hogy nincs kint és bent, csak én vagyok, akkor arra is rá fogtok jönni, hogy a fény, már régen a ti részetek, vagy ti vagytok a fény része, a lényeg, hogy egyek vagytok a fénnyel, szóval nincs út és utazás, nincs én és te, nincs élet és halál, nincs megnyilvánult és megnyilvánulatlan. Ebből az következik, hogy attól, hogy nem vesztek magatokhoz ételt, még nem kell meghalnotok. Persze, amíg nem képes elfogadni teljes tudatotok ezt az egységet, vagy legalábbis azt a részét, hogy belőletek fakad az örök élet forrása, hogy korlátlanul részesültök azokból az energiákból, amik biztosítják fizikai testetek fennmaradását akár évezredeken át is, mert mi egyek vagyunk, addig bizony kiiktatja fizikai megjelenéseteket tudatotok, vagyis éhenhaltok.

A Legfelsőbb teremtő üzenetei 3.

 

Ne aggódjatok, ahogyan ti is, úgy Joli is egy hasonló úton jár. Az istenségek nagyon érdekesen működnek. Összességében nagyon magasan fejlett lények, mégis hasonlóak hozzátok megannyi dologban. Például abban, hogy vannak olyan indíttatásaik, berögződéseik, vagy nevezzük tulajdonságoknak, amik olyanok, mint a tieitek, de lehetnek még azoknál alacsonyabb rezgésűek is. Ezek a tulajdonságok határozzák meg, hogy melyik anyagi jellegű dimenzióban van megtestesülésük. A ti Jolitoknak legalább már nincsenek rendkívül alacsony tudatosságú indíttatásai. Amit még tudnotok lehet, hogy nézd meg a fajt, aki rajta él, és megismerhetsz egy szeletet az istenségből. Vagyis, Joli részben pont olyan, mint ti. Nem olyan, mint egy közületek, hanem pont olyan, mint ti egyszerre. Kielemezhetitek, hogy hány százalék kegyetlenséget, odaadást, mazochizmust, gyengédséget, elnyomást, elnyomottságot, és sorolhatnám a megannyi aspektusotokat, ami azt jelenti, hogy ezen harmadik dimenziós indíttatásokból, tulajdonságokból, érzelmekből ő is ugyanilyen százalékban rendelkezik.

Ennél sokkal fontosabb megértenetek azt, hogy amennyiben ti egyénileg képesek vagytok ezeken a feladatokon túllépni, képesek vagytok fejlődni, tudatosodni, azzal Jolit is segítitek. És ahogyan ő fejlődik és tudatosodik, úgy a ti fejlődéseteket is segíti. Egyszóval ebből a szempontból egymást erősíthetitek. Ellenben, ha Joli tesz fejlődésében egy nagy lépést, akkor nektek is meg kell tennetek azt, vagy el kell őt hagynotok. Ez az ára, az okozata, a következménye fejlődésének. Ti nem hátráltathatjátok őt örökké. Akkor igen, ha hagyja magát. Igazából oda-vissza hattok egymásra, és mindannyiótok útja az, hogy az adott feladatokon túllépjetek, azokat megoldjátok. Ehhez kell nagy erő nektek is, neki is. Azt is érdemes tudnotok, hogy megkaptok minden segítséget fejlődésetekhez, és Joli is megkap szintén mindent, amit kér, és amiért tesz is. Próbálhatjátok korlátozni egymás fejlődését, de nem sok értelme van, mert mint mindennek, ennek is megélitek következményeit. Azt ajánlanám mindenkinek, aki a felém vezető úton szándékozik járni, hogy ne csak szájjal, hanem komoly, önmagán végzett munkával is tegyen ezért. Csak azt segítem meg, aki magán is igyekszik segíteni.

Aztán még az is érdekes, hogy, mint mondtam, Joli nagyon színes egyéniség. Nem minden istenség az, nem minden istenségnek van annyiféle megoldandó feladata, mint neki. Nyilván volt, csak egy részük már megoldotta, egy másik részük pedig még el sem ért idáig. Ami érdekes, hogy az istenségek is haladhatnak úgy, hogy egyszerre egy nagy csokor feladatot oldanak meg, és haladhatnak úgy is, hogy egyesével veszik ezeket a feladatokat sorra. Nem szólok bele, ki hogyan alkalmazza ezeket, vagy ezek párosításait, vagy csokorba foglalásait. Mindenki halad a saját tempójában. Amikor bizonyos feladatok megoldásán fáradozik az istenség, akkor olyan lelkek inkarnálódnak rá, akik szintén ezekkel a feladatokkal dolgoznak önmagukon. Amikor egy-egy ilyen feladat, vagy feladatcsokor megoldásra került, akkor egy újabb szinten egy másik feladat, vagy feladatcsokor jön, akkor majd olyan lelkek inkarnálódnak, akik azokkal dolgoznak önmagukon is, és így tovább. Vagyis, olyan nincs, hogy a lelkek és inkarnációik egészen más tudatossági szintű feladatokat próbálnak megoldani, mint a bolygót alkotó istenség. Nem is lenne ennek semmi értelme. Jól gondoljátok ezt meg. Persze van olyan is, hogy nem tud megbirkózni az istenség egy adott feladattal, és visszaesik. Ez semmi nagy dolgot nem jelent, csak azt, hogy a feladatot egy alacsonyabb tudatossági szinten fogja majd próbálni megoldani, tehát lesz egy alacsonyabb dimenziójú megtestesülése is. Ez nem jelenti azt, hogy a rajta levő lényeknek is le kell süllyedni, ők még emelkedhetnek, mert ilyen szempontból is mindenki egyedi, saját fejlődésén kell fáradoznia, amennyiben akar. Ha nem képes együtt fejlődni az egyén az adott bolygóval, vagyis, ha még nem oldotta meg azt a feladatot, amit a bolygót alkotó istenség megoldott, akkor más olyan bolygón fog a lélek inkarnálódni, teljes jogú tagként, amelyiken tovább próbálkozhat feladatának megoldásával. Szerintem ezt nagyon logikusan és jól alkottam meg. Olyan sincs, hogy valakit lehúzzon a saját bolygó-istensége, de olyan sincs, hogy valakit felhúzzon. Így nem is érdemes idegeskedni, mindenki fejlődjön a saját tempójában.

Ez a sok médium, meg csatornázó, akik mindenféle információval bombáznak titeket, csak a feladataitok megoldásához adnak segédletet. Persze egyszerűbb, ha nem valami irányzatot követtek, hanem magatokban engem, de azt csináltok, amit csak szeretnétek. Persze nem árt, ha átlátjátok, mi mit okoz. De ez is rajtatok múlik. Olyan nincs, hogy valaki akaratod ellenére félrevezet. Ha hagyod magad félrevezetni, mert nem gondolod át a kapott információkat, nem rám hallgatsz, hanem az anyagi megjelenésedhez kötött egódra, amit velem összekeversz, akkor ne hibáztass senkit magadon kívül. Ellenben magadat se sokáig, inkább lépj túl ezen, tanulj belőle, és fejlődj, és mindezt csak akkor, ha akarod. Semmit nem kell tenned, amit nem akarsz megtenni. Csak az ok és okozat törvényei működnek, és azért úgy van ez is beállítva, hogy kicsit felém vezessenek. Nem véletlen a mondás, hogy „Minden szentnek maga felé hajlik a keze.” Persze, ha imádsz szenvedni, akkor dönts mindig úgy, hogy a következmény szenvedés legyen, csak nem érdemes panaszkodnod, mert pontosan mindig azt kapjátok, amit kértek. Ez is alaptörvényem, kérj és megadatik. Jól gondoljátok meg, mit kértek. Lássátok az összefüggéseket, hogy amit tesztek, gondoltok, vagy mondotok, azzal igazából mit kértek. És az is jusson eszetekbe, hogy nincs más rajtatok kívül. Ezt a tudatalattitok tudja. Ha valakire azt mondod, hogy jaj de barom vagy, akkor magadra mondod. Tudjátok, „Aki mondja másra, az mondja magára.” És ettől minden átok is visszaszáll küldőjére. Így alkalmazzátok a mágiát.

Előttem nincsenek titkaitok, mert én alkotlak valamennyiőtöket. Engem nem tudtok megtéveszteni, vagy átverni. Én ismerlek mindannyiótokat, még jobban, mint ti magatokat, így mindig azt fogom nektek adni, amit kértek, vagyis minden okot okozat fog követni, mert ez a két dolog ugyanaz. Analógia. Tanulmányozzátok az analógiákat, abból is sok dologra rájöhettek. Az, hogy a saját képemre formáltalak benneteket, azt is mutatja, hogy tudtok teremteni. Ez is az ok és okozat. Az egész kozmoszt a saját formámra teremtettem, így mindenhol tulajdonképpen ugyanazok a szabályok működnek. Ismerjétek meg önmagatokat, és birtokolni fogjátok a kozmoszt! Vagyis önmagatokat, vagyis engem, és sorolhatnám itt az összefüggéseket.         

A Legfelsőbb Teremtő üzenetei 2.

 

M: Kedves teremtőm, én tudom, hogy nagyon is fontos az, hogy jobban megértsenek, mert elég nagy zűrzavar van körülötted. Az emberek nagy része képtelen felfogni, hogy ki is lehetsz valójában.

T: Folytassuk a közelítést a kérdésedhez. Ott hagytuk abba, hogy a bolygókat alkotó istenségek is bizony küzdenek olyan feladatokkal, amiket meg kell oldaniuk, hogy egy magasabb tudati szintre léphessenek. Ez azért fontos nekik, mert ők is arra vágynak, amire minden egyes lélek vágyik, hogy egyesüljön a tökéletességgel, vagyis velem, hogy hazaérjen, hogy végre megtalálja helyét, ahonnan ismét elindulhat, hogy újabb és újabb tapasztalatokat szerezzen, amivel megint csak a nagy egészt, vagyis engem gazdagít, de ezen belül saját magát is. Ez így láthatóan mindenkinek jó. Egyszer egyesül, összeforr velem, majd ismét kiárad, visszatér, és ez megy állandóan. Ez valóban hasonlít a farkába harapó kígyóhoz, ha jól megnézed.

És szépen közeledünk. Ebből az következik, hogy minden bolygó olyan lelkek otthona, ahol a lelkek azt tanulhatják, amit a bolygónak is tanulni kell. Ebből a szempontból példátlan Jolika, vagy Joli Tórem, ahogy ti az Arvisúrákból ismerhetitek, vagy csak egyszerűen Földanya. Ha nem gond, én inkább Jolinak hívnám, mert Földanya rengeteg van, Joli meg csak egy. Persze nem ez az igazi neve, de ennek nincs jelentősége. Egyik kedvenc istennőm, annyira kedves és aranyos, annyira színes egyéniség. Igazi kis gyöngyszem. Persze megint csúsztattam, mert nem vagyok rá képes, hogy valakit jobban szeressek másoknál, ez idegen tőlem, ha már egyszer én alkotok mindent. Olyan ez, mintha azt mondanád, hogy jobban szereted a szivárványhártyádat, mint a pupilládat. De akkor is tudnotok kell, hogy ő egy nagyon különleges teremtményen, ahogyan minden egyes teremtményem nagyon különleges, és egyben a legfontosabb is számomra. Én minden egyes teremtményemet egyformán imádom, és minden egyes teremtményem egyformán a legfontosabb nekem, mert én vagyok magamnak a legfontosabb. Ez abból is adódik, hogy nincs más rajtam kívül, hát nem is lehet más fontosabb a számomra, mint én. No de térjünk vissza Jolihoz. Olyan csodálatosan színes egyéniség, megannyi megoldandó feladattal. Ő is még az útját járja, élvezi és szenvedi az utazást. Ahhoz, hogy egy lépést megtegyetek felém, bizony nagy árat kell fizetnetek, mert a jól bevált, berögződött szokásaitokból minden egyes lépésnél valamit el kell engednetek. Tudom, hogy ez olyan számotokra, mintha magatokból kéne egy kis részt kivágnotok, ezért fájdalmas is. Persze nem a testetekből, hanem a tudatotokból, vagy a lelketekből kell egy kis darabot kivágni, hogy annak a helyére én adjak egy sokkal korszerűbb darabkát. Ha úgy tekintetek magatokra, mint egy robotra, akkor a tökéletesedés útja, hogy a már elavult szoftvereket és chipeket folyamatosan ki kell cserélgetni, így midig a legújabb kutatásoknak megfelelően, korszerűen, fejletten tartható a robot. Így magatokban is kell cserélnetek elavult nézeteket valami sokkal jobbra, fényesebbre, magasabb tudatosságúra, ha fejlődni akartok, ha a felém vezető úton akartok járni.

Viszont aztán, ha ezt el tudjátok fogadni, akkor észreveszitek, mennyivel könnyebb az élet az új programmal, amit tőlem kaptatok. Érezni fogjátok áldásait a lemondásotoknak. Egyet jegyezzetek meg, hogy adnotok kell ahhoz, hogy kapjatok, ez a példa ezt is mutatja. Ez jelentheti azt is, hogy egy magasabb tudatosság elérésének érdekében el kell engednetek valamit, ami már akadályozza fejlődéseteket, és akkor tudtok kapni valami újat, ami viszont szolgálja emelkedéseteket. Ti csak azt látjátok át nehezen, hogy mi az, amit el kell engedni ahhoz, hogy kapjatok. De én segítelek ebben titeket, csak nyissátok ki felém elméteket, mindig egy kicsit jobban, akkor tudom mondani, hogy mit tegyetek. Egyelőre eléggé becsukjátok rám fületeket, valamiféle elferdített közvetítéseken keresztül gondoltok csak rám, azt hisztitek, hogy az, amit a ti Bibliátok ír, az van. Most mondom, hogy ami abban a könyvben van, egyrészt átvett történeteken alapszik, nem a zsidók találták ki, folyamatosan keverednek benne az én sugallataim, és Jahve, az előző Földi Társteremtő dolgai. Persze, mi is egyek vagyunk, de azért az egészből jövő tökéletes gondolatokat ne vegyük egy kalapba egy apró rész tökéletlen törvényeivel, amik csak saját egóját szórakoztatták és hizlalták. Nem szándékom bírálni őt, de ennyi erővel többre mennétek, hogyha magatokban engem megkeresnétek. Nincs ám szükségetek közvetítőkre, hogy eljussatok hozzám. Viszont, ha már ezt várjátok, akkor kénytelen vagyok megnyilvánulni számotokra közvetítőn keresztül is, hátha végre leszűritek ebből az üzenetemből, hogy velem közvetlenül is kapcsolatba léphettek. Tegyétek inkább ezt, akkor biztos, hogy személyre szabottan tudlak benneteket vezetgetni. Aranyos, hogy kollektívában gondolkoztok, mint a méhek, csak épp a birkák is kollektívában bégetnek. Ne álljatok oda senki elé, hogy tedd meg helyettem, mondd meg, mit tegyek, gyógyíts meg, közvetíts. Nincs szükségetek rajtam kívül senki másra, én meg ott vagyok bennetek, én magam alkotlak titeket. Tudom, ez az illúzió miatt van, hogy azt hiszitek, rajtatok kívül más is létezik, egyáltalán, léteznek rajtatok kívüli dolgok. Ettől engem is magatokon kívül kerestek. Pedig ez nem célravezető, ez pont a tőlem elfelé tartó irány. Aztán azzal az álcéllal, hogy majd jól hozzám vezetnek titeket, eljártok mindenféle tanfolyamra, ahol csak azt erősítik bennetek, hogy én mindig valahol kívül vagyok, valakin keresztül tudok csak megnyilvánulni.

Gondoljatok csak bele, hogy amikor például meditáltok, mire gondoltok? Befogadjátok az én fényem, ami valahonnan messziről, az univerzumból jön, onnan árad felétek, holott ez nem igaz. Az a fény nem messziről jön, hanem bennetek van. Maga az univerzum is bennetek van, és az összes dimenzió is. Azoktól csak annyi választ el benneteket, hogy tele vagytok tudati korlátokkal, élvezitek a különállás illúzióját, vagyis valójában semmi. Esetleg a saját tudatotok korlátjai, bár igazából ezek sem létező dolgok, ezek is csak illúziók, de egyelőre nagyon ragaszkodtok ezekhez. Erre mondtam, hogy a felém vezető úton ezeket, szépen sorban, egyiket a másik után, el kell engednetek.

A Legfelsőbb Teremtő üzenetei 1.

 

M: Kedves Teremtő, te vagy az, akihez jelenlegi kérdésemmel, a legnagyobb bizalommal tudok fordulni. Kérlek, mondd el nekem, hogy mik a tapasztalataid arról, van-e összefüggés a bolygókat alkotó istenségek megoldandó feladatai, és a rajtuk élő lények megoldandó feladatai között.

T: A kérdésed jó, már vártam, mikor keresel fel. Tudom, hogy ezt mástól szeretted volna megkérdezni, de ebben nem is lehet igazi tapasztalata olyan léleknek, aki egy adott bolygóhoz van teremtve. Sahvani, akivel erről szerettél volna beszélni, pont ilyen. Nem is csoda, hogy nem vállalta el ezt a beszélgetést. Kicsit hamarabb is eszedbe jutahatott volna, hogy engem kérdezz.

M: Igazad van, csak azért bennem van, hogy szerintem sok embertársamnak már az is sok, hogy földönkívüliekkel trécselek, az, hogy Veled folytatott beszélgetést is közlök velük, szerintem már sok lesz nekik.

T: Ezt talán ne te döntsd el.

M: Rendben, akkor kedves Teremtőm, beszélj erről, kérlek, olyan formában, hogy más is megértse, és ne félreértse.

T: Na látod, ez itt a bonyolultabb feladat. Sokkal könnyebb lenne erről leírni a színtiszta igazat, a maga teljességében, de sajnos azzal valóban azt érnénk el, hogy jól félreértsék az emberek. Látom ám, mire gondoltál, nem lehet, hogy ezt teljességében leírjuk aztán pedig megnyomassuk olyan energiával, hogy értsék, és ne félreértsék. Tudod, hogy előttem nincsenek titkaid, és mindig lebuksz.

M: Tudom, és ezt imádom Benned, legalább nem kertelsz.

T: Legalább valaki elfogadja, hogy ilyen vagyok. Neked is mindig azt mondom, hogy ne tutujgasd embertársaid, de látom, nem is teszed. Nekik sem kéne sem magukat, sem másokat tutujgatni, de tegyék azt, amit jónak látnak. Ha valaki, akkor én biztosan nem fogok ebbe beleszólni. Minden egyes tett, és annak minden következménye az én tapasztalataimat gazdagítja, miért szólnék bele, hogy mit tegyenek. Nem véletlenül adtam a szabad akaratot, de nem véletlenül működik az ok és okozat törvénye sem. Ugye nem is rossz ez, amikor valaki jót cselekszik, és jót kap cserébe. Még fejtegethetjük ezt a végtelenségig, nem mintha nem érnénk rá, de kezdjük el a te témádat lágyan érintgetni, vagy, más szóval kapargatni a felszínét, nehogy egyelőre nagyon elmerüljünk, majd meglátjuk, mennyire mártózhatunk meg a témában anélkül, hogy elutasítóvá váljanak teremtményeim, azokon belül, a 3. dimenziós földi emberek.

Nézzük. A kérdés tényleg jó. Erről már te is szerezhettél ma némi tapasztalatot. Szóval valóban, a bolygókat alkotó istenségek is csak „emberek”. Nem, nem azok, csak vicceltem, a lényeg az, hogy nem tökéletesek. Persze ez így megint csúsztatás, mert igazából tökéletesek, ha egyszer én alkotom őket, és én az vagyok. Itt nem árt, ha megértitek, hogy mitől vagytok tökéletesek, és tökéletlenek egyszerre. Tökéletesek vagytok, mert én alkotlak mindannyiótokat, de tökéletlenek vagytok, mert egy, hogy nem méritek fel saját tökéletességeteket, amitől már nem is tudtok azok lenni, kettő, hogy csak egy apró részt képviseltek belőlem, ami önmagában is komplex kis elegy, remekmű, egyszeri és megismételhetetlen. Innen a vágy, hogy egyesüljetek velem, hogy ne csak részek legyetek, hanem a nagy egész részei, azzal mégis megegyezőek, és egyek. Leszögezném, hogy attól még, hogy csak egy parányi részt alkottok belőlem, még igenis hozzáférhettek egészem bölcsességéhez, erejéhez, akármihez, amit csak szeretnétek. Ezt mindig olyan mértékben fogjátok feltárni és birtokolni, amilyen mértékben képesek vagytok szíveteket és tudatotokat megnyitni előttem, abba befogadni teljességem, tökéletességem. Amikor majd egyé válunk, és feloldódtok bennem, akkor lesztek tökéletesek. Amíg ez nem valósul meg, addig egy csodálatos utazáson vesztek részt, aminek a kiindulópontja, és a végcélja is én vagyok. Talán emlékeztek még, én vagyok az Alfa és az Omega, a Kezdet és a Vég. Nem gondolom úgy, hogy siettetni kell azt, hogy elérjetek belőlem belém. Ez az egész út egy nem létező távolság befutása egy olyan közegben, ahol nincs tér és idő. Szóval ez a mozdulatlan mozdulat, mégis óriási jelentősége van. Olyan, mint egy kimerevített kép, ami valahogyan mégis dinamikus, mégis mozog, holott nem, de egyre gazdagodik. Itt az utazás egy belső élmény. Egyáltalán nem létezik olyan, hogy kívül, vagy belül, de ez annyira aranyos illúzió. Megtornáztatja érzékeiteket, ennek hatására lép be a dinamika a mozdulatlanságba. Én is csak elképzelem azt a sok dolgot, amit ti láttok, igazából semmi sem létezik, ti sem, minden csak elmém játéka, ahogyan ti is csak gondolatfoszlányaim vagytok. Remélem, azért élvezitek, mert ahogyan én teremtek a gondolataimmal, úgy ti is képesek vagytok teremteni sajátjaitokkal.

Emlékeztek még, a saját képemre formáltalak benneteket. Ettől még nem vagyok humanoid, sem szakállas tata, vagy hát ősz szakállú bölcs öregember. Egyáltalán nem vagyok öreg, ez kissé sértő is rám nézve. A ti szempontotokból talán annak tűnök, de mivel nincs idő, ezért korom sincs. Én folyamatosan megszületek, miközben folyamatosan a végemhez érek. Ekkor transzformálódok, újra kezdődök. Ez az, amire azt mondtam, hogy egy kimerevített kép, ami mozog. Egy pontban történő mozgás, egy pontban lévő távolság. Egyszerre minden és semmi. Egyszerre létező és nem létező. Nincs olyan, hogy nem én. És mivel én létezem, kérdésessé válik, hogy van-e olyan, hogy nem létezem. Én csak egy aprócska pont vagyok. A pont bár létezik, a ti definícióitok szerint nincs kiterjedése. Ezzel írtatok le engem a legtökéletesebben. Én egy pont vagyok. Ebből érthetitek meg, hogy tudok egyszerre létezni és nem létezni.

Legyünk őszinték, még nem kerültünk közelebb a feltett kérdéshez, ne is figyelmeztess, tudom, észrevettem. Egyáltalán nem biztos, hogy eljutunk oda, mint mondtam, nincs idő, úgyhogy ne is siettess!

Sahvani üzenetei 4.

 

S: Kedvesem, meddig szándékozol még a 3. dimenzióban maradni?

M: Csak addig, amíg szükséges. Most beszéltem a Legfelsőbb Teremtővel, Ő azt mondta, hogy már régen fel kellett volna emelkednünk. Miért olyan fontos ez neked?

S: Nagy dolgok zajlanak az 5. dimenziós Szíriuszon, vagy ahogyan sokan ismeritek, Turul bolygón. Reng a föld, és elkezdtek eltünedezni az emberek. Meg vagyunk ijedve, meg vagyunk rökönyödve. Tudjuk, hogy az ide felemelkedett szíriusziak nagy része annyira el van magától telve, hogy nem hajlandó segíteni 4. dimenziós testvérein. Már átbeszéltük ezt a dolgot. Viszont Szirtisszel és Zárisunnal arra kérnénk titeket, hogy próbáljatok meg legalább ti segíteni nekik, mert fontosnak tartom, hogy ha a 4. dimenziós szíriusziak ilyen rossz úton járnak, legalább kíséreljük meg megmenteni 5. dimenziós testvéreiket.

M: Igazán nagyon nemes lelked van Sahvani, mindig elcsodálkozom tisztaságodon és kedvességeden. De tudnod, kell, hogy ezt azoknak az embereknek kell kérni, akiken te most segíteni szeretnél.

S: Én ezt tudom, de a Turult megtestesítő istennő, Kaltes asszony, ahogyan az Arvisúrákból ismerhetitek, ezt nem akarja. Nem véletlen, hogy ennyire magasan hordják az orrukat a szíriusziak, teljesen mindegy, hogy épp melyik tudatossági szintnek megfelelő dimenzióban tartózkodnak. Igazából azt kell mondanom, hogy nem fognak segítséget kérni ők maguk sem, de látom, hogy elvesznek, ha valami fejlődés nem történik köztük.

M: Földanya viszont egyáltalán nem akar elengedni minket, mert nagyon fontosnak tartja, hogy amíg csak lehet, a lehető legtöbb üzenetet átadjuk az embereknek, hátha mégis kicsivel többen lesznek, akik a szeretet útjára lépnek és a tudatosodást választják. És persze tesznek is érte. Tudod hallom néha innen, onnan, hogy mennyire elkezdtek működni az új programok, hogy a Mag lelkek már milyen hatalmas százalékban ébredtek fel és eszméltek önmagukra. Arra lennék kíváncsi, hogy te ebből mit érzékelsz, mert én érzékelem amit, előbb fejtsd ki te.

S: Nézd, én nem vagyok ebben kompetens, illetve talán annyiból igen, hogy amíg Földanyátoknak szüksége van rátok, addig itt elvérzik egy nép. Sajnálom embertestvéreidet, de nem érzékelhető ez a nagy átalakulás. Lelkesedést látok bennük, de semmi konkrét szándékot, vagy tényleges elindulást nem érzékelek. Egyelőre lelkesen bégetnek egy újabb irányzatnak. Azt viszont látom, hogy ez egy veszélyes irányzat, mert olyan energiákkal dolgozik, amiket nem tud kontrollálni, kordában tartani. Félek kedves, hogy a legnagyobb jószándék fogja fajod teljes bukását okozni. Már kezdem érteni, hogy mit vár tőletek Földanyátok. Értsd meg, hogy amíg nem tudtok nagyobb tömegeknek helyes információt átadni, addig az a lehetséges jövő, hogy még a jó irányba fordult emberek is elcsúszhatnak a fejlődés talaján, mert hiába követik a legtisztábbnak, legjobbnak tűnő irányzatot, ha nem hajlandóak konkrétan tenni a saját fejlődésükért.

Azt látom, hogy mindannyian annyira másokon akarnak segíteni, meg Földanyán, meg mindenkin, akihez semmi közük. Ezzel terelik el saját magukról a figyelmüket. Tudod, az ilyen lelkes összejöveteleken persze esik szó arról, hogy ki bajának mi lenne a megoldása. Ilyenkor az egész csoport nagyon lelkes, elmondanak egy halom információt, de addig nem hathatnak ezek az információk megfelelően, amíg olyan emberek adják át, akik maguk nem tesznek magukért semmit, vagy csak lehetőségeikhez képest elenyészően keveset. Azt tanítják, amit tanulniuk kéne. Ha legalább a változásra a készség meglenne bennük, akkor mindegy, hogy túl vannak-e az adott probléma megoldásán vagy sem, együtt haladhatnának és fejlődhetnének. Náluk még sajnos az irányok sem tisztázottak, az eszközök, amiket bevetnek, meg pláne nem. Nagyon ügyesen el tudják terelni a fejlődést. Ilyen-olyan energiákkal tisztítják magukat, meg megkérnek mindenféle lényeket, hogy segítsenek, aztán várják a hatást. De ezzel még mindig nem tettek semmit, mert ha a tűzbe ér a kezed, akkor hiába imádkozol, hogy jöjjenek az angyalok, meg az energiák, meg még ki tudja ki, hogy ne égjen meg a kezed. Meg fog égni, mert nem azt teszed, amit kell, történetesen, ha zavar, hogy a tűzbe ér a kezed, húzd ki onnan. Ilyen egyszerű a megoldás, és látod, sem angyalok, sem Jézus, sem földönkívüli lények nem kellettek hozzá. Ők meg inkább elmesélik egymásnak, hogy éppen leég a bőrük, aztán csinálnak egy tisztító meditációt, hogy kitisztítsák elméjükből a fájdalmat. Szerinted ez megoldás? Vagy Földanyának belenyúlnak az energiarendszereibe, talán azért, ha már egyszer nekik sem jó, neki miért legyen az. Érted amit mondok?

M: Persze, hogy értem, nagyon is. Hát pont ezt látom. És azt is látom, hogy pont így működik nálunk minden. A fejlődés útján járók csak elterelik a gondolataikat, lefoglalják magukat mindenféle egyéb feladattal, csak ne kelljen saját életüket rendbe szedni. Aztán csodálkoznak, hogy pedig annyira megtesznek Földanyáért, meg az emberiségért, meg az emberiség felemelkedéséért mindent, akkor miért van romokban az életük? Az, hogy csupán azért, mert nem azzal foglalkoznak, amivel elsősorban kéne, az már eszükbe sem jut. Sokkal inkább előrevivő lenne, ha példát mutatnának. „Látjátok, én már mindezt megoldottam az életemben, megteremtettem a harmóniát, így tudok nektek is segíteni abban, hogyan lehettek ti is harmóniában önmagatokkal.” Földanya pedig, nem vagyok benne biztos, hogy pont ilyen szétszórt emberek energetikai piszkítására vágyik. És természetesen folyamatosan jön az akcióra a reakció, de abból sem tanulnak az embertársaim. Így megy ez.

S: Látom, hogy ténylegesen nagy szükség van rátok, de olyan jó volna, ha itt is dolgoznátok.

M: Kedves Sahvani. Ez az inkarnációnk nem véletlenül jött a Földre. Nekünk elsősorban, miután magunkat rendbe szedtük, itt kell hatásunkat kifejtenünk, és amikor már nem tehetünk többet, akkor mehetünk, hogy másoknak, akik megkérnek rá, a segítségére lehessünk. Tudod, mivel csak te kértél meg, igazából csak neked segíthetünk. Meg persze Zárisunnak és Szirtisznek, amikor ők is megkérnek minket. Hogy van Szirtisz?

S: Kicsit már jobban. Nagyon megviselte, hogy elment a gyermeke. Nem is annyira testileg, mert hamar fel lehet gyógyulni ebben a dimenzióban, már annyira más a test működése, inkább egy erőteljes energiaburok, mintsem annyira tömör és sebezhető, mint nálatok. De a lelke nagyon megsínylette ezt a dolgot. Az igaz, hogy Raskan eltávozott, a gyermek mégis folyamatosan őrá emlékeztette, de legalább lett volna egy új kis lény, aki megkaphatta volna a lehetőséget, hogy akár apja hiányosságain túllépve óriásit fejlődjön, majd segítse testvéreit is ebben. Tudod azok, akik túlléptek a nagy gőgön, ők is azért olyanok, mintha magasan hordanák az orrukat, de inkább egy nemes tartás van bennük, mint gőg. Úgy mondanám, hogy ez a kifinomult formája ennek, nem lealacsonyító. Azért ők sem mentek segíteni testvéreiknek, így hasonlóak, mint a gőgjükben úszó társaik. Szirtisz elhatározta, hogy nem fogja ezt a hozzáállást követni, és már szervezi, hogy hova materializálja magát. Azért jól jönne a ti segítségetek is, bár még jobb lenne, ha ti is innen, az 5. dimenzióból térnétek vissza. Higgyétek el nekem, hogy sokkal jobban hathatnátok embertársaitokra is, ha inkább megtestesülnétek, mikor kell, aztán mikor már végeztetek az információ átadásával, mindenki szeme láttára eltűnnétek.

M: Biztosan hatásos lenne. Mondjuk, ha eszembe jut, hogy Jézus hány, de hány csodát tett, és még akkor is csak azt követelték tőle, hogy mutasson újabbakat, ebből számomra az következik, hogy ez nem számít annyira, mint elsőre gondolnánk. Aki akar magán változtatni, az így is úgy is megkaphatja tőlünk, vagy mástól a fejlődéséhez szükséges összes információt, mert amit nem kap meg, azt megkeresheti önmagában. Vagy bárminemű információt, legyen az téves vagy sem, fel tud használni saját fejlődése érdekében, ha tényleg fejlődni akar. A rossz információból is lehet tanulni, ha mást nem is, hát azt, hogy nem kívülről kell várni a biztos forrást, hanem belülről.

S: Azért talán mégis jobb az, ha tisztább üzenetek közül válogathat a kereső, mintha leginkább félrevezető információk veszik körül.

M: Persze, csak azt látom sokszor, hogy hiába igyekszem átadni akár tőletek, akár másoktól, vagy magamból, akár tapasztalaton alapuló, tőlem telhető legtisztább információkat, aki nem akar fejlődni, úgyis félreérti, kiforgatja szavaimat.

S: Látod, a kulcsot kimondtad, aki nem akar fejlődni. Nekik tényleg mindegy.

M: Nem gond, tudod, fejlődési szintjükhöz mérem, csak furcsa, hogy olyan dolgokat kritizálnak, amikről lövésük sincs, amiknek még a felszínét sem kapargatják, nemhogy ismernék mélységeit. És mi vagyunk beállítva negatívnak, meg olyannak, akik tévútra akarják terelni az embereket. Ilyenkor felmerül bennem, hogy fölöslegesen dolgozom, semmi szükség rá, hogy itt legyek. Mennék inkább segíteni olyan helyre, ahol van igény a változásra, a fejlődésre.

S: Kedvesem, ez nem megy ilyen egyszerűen, de ezt már te is látod. Földanya ezek szerint addig fog titeket itt tartani, amíg biztos nem lesz benne, hogy már tényleg megtettetek minden tőletek telhetőt, hogy segítsetek a fejlődésben annak, aki fejlődni szeretne, és felnyíljon a szeme annak, akiben egy icipici igény is van erre. Igaz, hogy így sajnos mi is segítség nélkül maradunk, és rajtunk kívül még sokan.

M: Dolgozzatok 5. dimenziós tudatunkkal.

S: Jól van, egyébként is így teszünk, de mindez, ami elhangzik közöttünk, a ti fejlődéseteket szolgálja, és teszteli, hogy tiszta-e még a tudatotok, vagy már elkábultatok önnön nagyszerűségetektől. Sose tegyétek, ha fejlődni akartok! Amin nem tudtok változtatni, azt fogadjátok el, fogadjátok el azt is, hogy valóban csak azokon segíthettek, akik ténylegesen, tőletek kérik, és változtassatok amin tudtok, önmagatokon. Legyetek rugalmasak, tudatosak, és figyeljetek, nehogy eltereljen benneteket bárki, akár saját egótok.

M: Ez egy nagyon tanulságos beszélgetés volt, kedves Sahvani. Ilyen barátokkal messzire juthatunk, mint ti! Köszönjük!

M: Ebből az üzenetből világosan látszik, hogy minden médium folyamatosan tesztelve van, hogy mennyire figyel, mennyire tudatos. Nem gondoltam volna, hogy pont Sahvanin keresztül, aki annyira tiszta és szeretetteljes, de pont így volt ez egy jó lecke, ami pedig itt nincs leírva, ez csak bevezető volt számunkra Földanyával folytatott, nagyon elgondolkodtató eszmecserénkhez. Aki nem elég tudatos, az nagyon könnyen el tud csúszni, és elkezdhet mindenféle álinformációt közvetíteni. Ezért jeleztük nem egyszer, hogy bizony a csatornázó felelőssége, hogy milyen üzenetet közöl.