M: Kedves Szemireg, de régen beszélgettünk egy jót. Mi van veletek?
Sz: Rengeteget dolgoztunk, és most is rengeteget dolgozunk, nincs sok időm, így ne haragudj, hogy csak részben tudok rád figyelni. A segítséget köszönjük, ezzel egy kicsit megkönnyítettétek a dolgunkat, bár azért lenne még mit tenni. Nagyon felszaporodtak a tennivalóink, és egyre csak bonyolódik a helyzet, már alig győzzük.
Földanya megkért minket, hogy mérjük föl, hol vannak alagutak, meg azon belül, kívül egyéb létesítmények, amik zavarják az ő energetikáját, gátolják az energiáinak egyenletes eloszlását. Ezzel a feltérképezéssel végeztünk is. Aztán Velonival és társaival, no meg Helderiessel, a 6. dimenziós szíriuszi tanítóval (őt csak Ursulának hívjuk a bolygója után), kielemeztük hogy melyek azok a létesítmények, amiket el kell távolítani, melyek, amiket elég semlegesíteni, és mindezt hogyan lehet kivitelezni. Most jön a munka rész, amikor ezt a gyakorlatban is kivitelezzük. De tudod ez nem ennyire egyszerű. Folyamatosan nyílnak meg új tér- és dimenziókapuk, azokon meg özönlenek az ellenséges flották. Nagyon nehéz az, hogy összetereljük a hajókat, hogy lehetőleg egy irányból intézzenek támadást a Föld ellen. Így még több esélyünk van, mert a pajzsainkból egy szuperpajzsot hoztunk létre, amiről visszapattannak a lövések, sugarak, meg minden támadó dolog. Gondolom, azért van köztetek, aki látja, ezt a heves tűzijátékot. Kevesen vagyunk, ez a helyzet. Sokan elmentek, mert nem voltak arra alkalmasak, hogy itt legyenek, csak a mi morálunknak ártott, hogy eddig is itt voltak. Nem akartak segíteni, inkább sokan megszállták volna a Földet. Végre sikerült minden egységünket megtisztítani, és csak az elkötelezettek maradtak itt, akik vállalják a veszélyt, a munkát azért, hogy Földanyát ezzel segítsék, és távol tartsák tőle a támadókat, meg egyéb feladataink is lennének, amikhez egyszerűen nem férünk már oda.
Gondoltuk, hogy hívunk segítséget, de nincs aki jönne, mert vagy felelőtlenek, vagy fejletlenek, vagy burkoltan rosszak a szándékaik, szóval nem egyszerű ám önzetlen segítséget találni, pedig az Univerzum végtelen. Így van ez, most igyekszünk tartani a frontot. Persze sokkal könnyebb lenne a helyzetünk, ha bezárhatnánk ezeket a kapukat. Menne is, ha nem a drágalátos, lelkes emberek nyitogatnák ezeket, mert szerintük ez valamiért annyira jó és fontos. Azt sem tudják, mit csinálnak, azt meg fel sem tudják mérni, micsoda károkat okoznak ezzel nekünk, de főleg Földanyának. Nekik kéne ezeket bezárni, de azt már nem is tudják, hogy egyáltalán be kéne ezeket zárni, mert abszolút szükségtelenek, azt sem tudják, hogyan kéne bezárni. Jobb lenne, ha magukkal törődnének, mert az a tapasztalatunk, hogy mindenki mindenkit fejleszteni akar, hogy a környezetében mindenki fejlődjön, ő meg magáért nem tesz semmit. Biztosan nagyon önzetlennek tűnik ez a hozzáállás, csak éppen káros, és még be is avatkozik. És mindenki csodálkozik, hogy időjárási katasztrófák vannak. Lehet, hogy Földanya is segíti ezek létrejöttét a fejlődésével, ahogy tisztítja magát, de a mi észrevételeink szerint közel nem kellene, hogy ekkora katasztrófákat okozzon. Ezek a katasztrófák egyszerűen azért vannak, mert az amúgy békés átmenetet szabotálják az emberek. Ahelyett, hogy a saját fejlődésük ügyében tennének lépéseket, mindenféle energetikai aktiválásokat csinálnak a Föld energetikájában, agyon gyötörve ezzel a mágneses hálótól kezdve az energetikai egyensúlyt, aztán meg lesnek, hogy gond van. Egyszerűen felfoghatatlan a számomra ez a mérhetetlen tudatlanság, és felelőtlenség.
Visszatérve a mi feladatunkhoz, most éppen az alagútrendszereket kéne rendbe tennünk, hogy ezzel is elősegítsük a Földanya azon próbálkozásait, hogy egyenletessé tegye az energiaáramlást. Ha ez mehetne a maga útján, akkor egyenletesebb lenne az időjárás, nem lennének ekkora anomáliák, sem ekkora pusztítás. Az emberek meg szépen haladhatnának a fejlődés útján, vagy dönthetnének, hogy merre haladnak. Jelenleg a nagy segítség hevében a saját fejlődésüket oda-vissza irányokba ütik, aztán csak megy a csodálkozás, hogy záporoznak a nagyobbnál nagyobb pofonok. Nem kötelező tanulni ezekből, de ha nektek ezek a pofonok fájdalommal járnak, és nem hiszem, hogy nem fáj, amikor embertársaitok halnak meg, fulladnak meg, tűnnek el, egy-egy ilyen katasztrófa során. Megy ám a mutogatás egymásra, a terelés, senki nem veszi észre, a jót nem elég akarni, és össze-vissza csapkodni az érdekében. Ez ugyanis nem a szeretet útja. Vagy teljesen hidegen hagyja embertársaidat, hogy miközben mindenféle csavarást, nyúzást, húzást csinálnak ilyen-olyan hangzatos kristályaktiválásokkal, kapunyitásokkal, meg energetikai átrendező meditációval, addig ezek eredményeképpen ezrek halnak meg? Nem is látjátok az összefüggéseket igaz? Hát elég szomorú. De akkor segítek, mert úgyis tőlünk várjátok, hát most akkor segítek nektek.
Akkor tesztek jót egymással, a Földanyával, akkor jártok a szeretet útján, ha csak magatokon változtattok, és nem nyúltok bele más dolgába! Először söprögessetek a saját házatok tájékán. Majd akkor rájöttök, hogy ennél többet nem is kell tenni, mert ez az a hatás, ami annyira csodálatos, előrevivő és jó, a környezetetek szempontjából, és a magatok szempontjából egyaránt, amit most minden egyéb módszerrel akartok elérni. Az egyéb módszerek rombolnak, az önmagatokon tett változtatások pedig építenek. Ne gondoljátok, hogy ez önzőség, vagy nektek meg kell menteni mást is. Azzal mentitek meg egymást, ha a saját fejlődéseteken dolgoztok, és másra nem erőltetitek rá a fejlődést. Némi információt át lehet adni, de ennyi, és nem több a dolgotok. Ezt is csak finoman, lehetőleg akkor, ha ezt kéri valaki tőletek. Ha úgy adtok át információt, hogy azt a másik nem akarja tudni, akkor csak elutasítást váltotok ki belőle, nem fejlődést. De visszatérve az önfejlesztéshez. Ez az, ami bekerül a kollektív tudathálóba és így hat a többiekre. A saját pozitív teremtésetek az, ami átrendezi az energiákat úgy, hogy azok is pozitívak legyenek. Ha viszont ehelyett, az energiák átrendezésével töltitek időtöket, akkor csak belenyúltok az egyébként jól működő rendszerbe, és mindenféle károkat okoztok, látszólagos jóindulatotokkal. Röviden ennyit szerettem volna mondani. Tudom, hogy már Földanya is elmondta ezeket nektek, de nem árt, ha most tőlem is halljátok.
Jó önfejlesztést kívánok mindannyiótoknak, és azt, hogy ezek fényében hagyjatok minket dolgozni. Higgyétek el, előbbre jutunk így, mint a ti álsegítségetekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése