Z: Visszatérve arra, hogy zavar-e a kérdezősködés, nem, sőt azt szeretném, ha sokkal közvetlenebb viszonyban lehetnék az emberekkel. Azt szeretném, ha olyannak tartanátok, aki inkább segíti fejlődésetek, semmint akadályozza. Nem vagyok felfuvalkodott, mint Jahve volt. Nem büntetek, de nem is akarom, hogy nekem bárminemű áldozatot mutassatok be. Egyszerűen én nem Jahve vagyok.
M: Biztos vagyok benne, hogy ettől függetlenül majd imádkoznak hozzád az emberek, és lesz szent könyv is, amely bemutatja, milyen szabályokat rósz ránk, miket kell tennünk, nehogy megharagudj ránk.
Z: Még mielőtt erre sor kerülne, itt és most kinyilvánítom, hogy ezt akkor sem fogom hagyni. A szent könyveitek, amikben az én, egyébként nem létező, szabályaimat akarjátok megörökíteni, mind el fognak veszni. Nem fogom megengedni, hogy vallást kerítsetek körém, és elvakultan bégessetek, valakinek, aki engem „képvisel”. Vége a birkaságnak! Kizárólag önállóan gondolkodó lényeket engedélyezek. Ne féljetek, meg fogom teremteni a módját, hogy ezt az akaratomat érvényre is juttassam. Ahogy az eddigi teremtőtársak is megtették, hogy őket istenítsétek, imádjátok, úgy én is el fogom érni, hogy engem ellenben hagyjatok az efféle hiábavalóságokkal. Tudom azt is, miket fogok nektek kinyilvánítani, és addig nem fogok nyugodni, amíg valaki rendesen nem csatornázza az üzeneteimet. Akár már most is lediktálhatnám a szent könyvet, de egyelőre még pontosítom a részleteket, Földanyával is összhangba hozva az irányelveket. Biztos, hogy nem lenne olyan hosszú, mint a Bibliátok, de legalább olyan izgalmas lenne, és végre nem egy vérengző, féltékeny isten rémtetteiről szólna, meg arról, hogyan kínozták és ölték meg az egyetlen személyt, aki az igazságot hirdette.
M: Mi lesz a földönkívüliekkel? Most az emberiség egy része tőlük várja a megváltást.
Z: Hova jutottatok? El vagyok teljesen képedve. Pontosan erről szóltam az előbb, hogy ezt nem fogom hagyni. A földönkívüliek maradnak, igazából ott vannak, ahol akarnak. A fejlődéseteket nem engedem majd igazán befolyásolni általuk. Az nem az ő dolguk, hanem a saját dolgotok, meg az enyém is részben. Azért felhívom a figyelmetek arra, hogy most sem az ő dolguk, hogy elmagyarázzák nektek a történéseket, nem az ő dolguk, hogy tanítsanak titeket. Igaz, hogy mind testvéreitek, akár jók a szándékaik, akár nem. Eleinte, amíg át nem álltok az új, magasabb rezgésre, nem fogok nektek magasan fejlett technikai eszközöket rendelkezésetekre bocsátani. Nem tartom jó ötletnek, hogy ebbe az irányba fejlődjetek, mielőtt lelki, szellemi szinten el nem értek egy valamivel magasabb tudatosságot, és az azzal járó felelősséget meg nem értitek, nem vállaljátok. Majd mikor már eléggé fejlettek lesztek, akkor engedem csak, hogy kijussatok a világűrbe. Addig is hozhatnak számotokra híreket más bolygókról érkező testvéreitek, de nem fogom engedni, hogy leigázzanak titeket, vagy hogy fejlődéseteket rossz irányba tereljék.
M: Ezt mégis hogyan fogod elérni?
Z: Először is nem fog tudni leszállni az, akit én nem engedek közétek. A másik, hogy azok az információk, amik ellenetek hatnának, nem lesznek érthetőek a számotokra.
M: De ez nem a szabad akaratunk, és szabad választásunk megnyirbálása?
Z: Igazad van, az. Viszont ott kezdődik a dolog, hogy erre az új, magasabb tudatossági szintre csak az léphet majd, aki a fejlődést választja. Amennyiben ez így van, akkor viszont nem szólok bele a szabad döntésetekbe, éppen, hogy biztosítom azt számotokra. Aztán szépen időről időre el is engedem a kezeteket, hogy megtapasztalhassátok, mennyire vált be a tapasztalássá tett tudás. Ott aztán megtapasztalhatjátok az ok és okozat törvényét.
M: És amikor elengeded a kezét az embereknek, az hogyan fog kinézni?
Z: Egy darabig azért mehet a terelgetés, mert ez az, amit szabad akaratából vállalt az emberiség. Itt jöhet, hogy én alkotok szabályokat, amik olyanok, mint valamiféle szűrők, amin keresztül tud érvényesülni a szabad választás, és a tettek következményeinek megtapasztalása. Itt fogok egy nagyon érdekes dolgot meglépni. Nem alkotok szabályokat. Pont elég ilyen szabály volt eddig az emberiség történelmében. Nézzük csak meg, miket alkotott Jahve. Jahve abszolút mértékben elvárta, hogy őt dicsőítse az emberiség. Aki erre nem volt hajlandó, annak igyekezett keresztbetenni. Persze nagy nehezen ki lehetett kerülni, mert aki teljesen át tudta adni magát a Teremtőbe vetett bizalomnak, arról azért gondoskodott is a Teremtő. Például, ha jól megnézitek, az egy szabály, hogy aki Jahvét dicsőíti, az nagy vagyonra is szert tehet. Aki a Teremtő felé fordul, annak élete meglehetősen nehéz. Persze ott van, hogy ne az anyagi világ felé forduljatok, hanem a szellemi világ felé, a spiritualitás felé, a szeretet felé, akkor tudjátok megtapasztalni az Egy Teremtő csodálatos országát, egységét. Igen, ebből a szempontból nem is ment teljesen ellene az Egy törvényszerűségeinek, de abból a szempontból igen, hogy amennyiben észreveszed, milyen hatalmas gazdagsága van az Egy Teremtőnek, és mivel mindenki az Ő része, ezért mindenki, minden szinten részesülhet ebből a hatalmas gazdagságból. Ebből a szempontból ellene ment az Isteni törvényszerűségeknek. Akadályozta, hogy az, aki nem őt, Jahvét választotta, az is meg tudja magának teremteni a bőséget életében, nem csak spirituálisan, vagyis szellemi szinten, hanem anyagi szinten is. Hogy még nagyobb legyen e téren a zavar, volt akinek besegített, hogy aztán könyvekben le is írhassa, micsoda gazdagság lett osztályrésze, a feltétlen bizalommal, amit az Egy Teremtő iránt érez. Megnyugtatok mindenkit, hogy ez volt az átverés része a dolognak. Legalább aki ezeket olvasta, és igyekezett, az még inkább bűnösnek, vagy tudatlannak, vagy méltatlannak érezhette magát, amiért neki minden próbálkozása ellenére sem sikerült megteremtenie a gazdagságot, és elúszott a vagyona. Sőt, hozzá tenném, ha megnézitek azokat az embereket, akik tiszta üzeneteket csatornáztak, de mindezt felvállalva ország-világ előtt, ők mindannyian példásan szegények. Napról napra tengetik életüket, és sokan nem értik, miért éri meg nekik mindez, miért nem jutalmazza fáradságos munkájukat a Teremtő azzal, hogy legalább a mindennapi élethez biztosítja nekik a betevőt. Tudod miről beszélek?
M: Igen, tudnék személyeket mondani. Egy sem gazdag, de akkor is a Teremtőnek ajánlotta életét.
Z: Na látod! Ez is meg fog változni, amikor végre teljesen eloszlanak Jahve fertelmes szabályai. Ezért nem akarok én magam hasonlókat alkotni. Nem kívánom, hogy engem részesítsetek előnyben az Egy Teremtő ellenében. Azt akarom, hogy szabadon tudjatok fejlődni, azok szerint a szabályszerűségek szerint, amik valóban meghatározzák a Kozmosz működését. Ezt az Egy Teremtő csodálatosan megalkotta, Ő ilyen, és ebben a csodában akarom részesíteni az emberiséget is. Hozzátenném, hogy nagyon sok olyan bolygó van az Univerzumban, ahol a társteremtő így döntött. Nem lenne egyedi az én esetem. Sok bolygószintű teremtő esetében azonban győz saját egója, és nem képes teljes szabadságot biztosítani a teremtményeknek. Azért még így is rengeteg lehetőségem van arra, hogy kipróbáljam teremtő lépességem, ezzel nem korlátozom magam. Földanya biztosítja a helyszínt, én úgy alakíthatom a Föld felszínét és élővilágát, ahogyan csak szeretném. Mivel nekem fontos a szabadság, így a természet megteremtésében is ez motivál. Ezért tervezek gazdag flórát, és faunát. Úgy intézem, hogy az ok és okozat törvényszerűségei olyan hamar hassanak mindenre, ahogyan csak lehetséges, ahogy én is megszoktam. Jobb ez így, mert nem kell éveket, életeket várni, míg megtapasztaljátok gondolataitok, szavaitok, tetteitek következményeit. Ez eddig nem működött megfelelően, szintén Jahvénak köszönhetitek. Annyira elnyújtotta a várakozási időt, hogy ez teljesen megzavart benneteket. Voltak, vannak emberek, akik egész életüket leélhették boldogan úgy, hogy közben elnyomták embertársaikat, kínozták őket, terrorcselekményeket hajtottak végre, és mégis gazdagságban, jómódban, szerető családban élhették le életüket. Aztán rendben, hogy következő életükben leszülettek nyomoréknak, de akkor a feledés miatt csak tovább kínozták a környezetüket, ahelyett, hogy szembenézhettek volna az igazsággal, hogy mi juttatta őket ilyen helyzetbe. Így tudatlanságban éltek le hosszú-hosszú életeket, folyamatosan adva és kapva a pofonokat, anélkül, hogy közvetlenül tudhatnátok, mi miért történik veletek. Hát ennek is vége. Az idő olyan játék, amit lehet gyúrni, formázni, ahogyan csak kedvetek, vagy kedvem van. Nem fogom ennyire bő lére ereszteni a fejlődés menetét. Így egyszerűen képtelenség fejlődni. Persze Jahvénak nem is állt érdekében, hogy igazán tudatosodjatok, fejlődjetek. Ő szolgahadat akart magának, és ezért megtett mindent. Sajnos nagy sikerrel. Alig vagytok néhányan, akik képesek vagytok átlátni ezt a zűrzavart, és a káoszt renddé tenni szellemetekben, tudatotokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése