V: Nagyon örülök, hogy mi hárman beszélgethetünk. Mi mindannyian gyíkfélék vagyunk, Nagetánnal közösen az 5. dimenzióba emelkedtünk, Razsiri barátunk még 4. dimenziós. Sajnos a népeink közül csak kevesen vannak a mi szintünkön, legtöbbjük visszaesett az eredetinél egyel magasabb dimenzióba, de nem tudtak velünk egy szinten megmaradni. Nem is csodálom, hiszen nagyon egyéni a mi utunk, nehezen követhető. Mi, a Fény Szövetségével együtt dolgozva sokkal több tapasztalatra tudtunk szert tenni. Hiába is osztottuk meg tapasztalatainkat a népünkkel, egy időre sikerült is magunkkal húzni őket egy magasabb tudatosságba, de mivel nagy részüknek nem voltak tapasztalataik, az első megmérettetésnél gyengének találtattak. Razsiri van a legjobb helyzetben közülünk, neki szinte az egész népe a 4. dimenzióban van. Nagetánnal már csak kevesen tudtak lépést tartani, én meg teljesen egyedül vagyok, népem jelenleg 3. dimenziós. Én meg, hogy ne unatkozzam egyedül az 5. dimenziós bolygón, inkább segítek, ahol csak tudok. Kezdem elég jól megismerni a Földet, sokat tanulmányoztam az embereket is. Legutóbbi üzenetemben a kollektív tudatra helyeztem a hangsúlyt, azt mondtam, hogy nagyon fontos lenne, hogy mindannyian csatlakozzatok a kollektív tudathálótokra. Úgy vettem észre, hogy ezzel azóta sem nagyon haladtok. Azóta megtanultam, hogy amennyire fontos ez, a kapcsolat, annyira meg kell tanulni az egyéni fejlődést is, és bizony fontos az is, hogy mindezek mellett függetleníteni is tudjuk magunkat kollektív tudatunktól. Mindig attól függ ez a gyakorlat, hogy mit akarunk vizsgálni, mik a céljaink. Megfigyelőként, segítőként eljutottam néhány bolygóra. Segítettem több fajnak is, hogy a szeretet útjára lépjenek. De ezen az úton járni, ebben a 3. dimenzióban meglehetősen nagy kihívás, és sokszor eléggé magányos feladat.
N: Én is voltam kiküldetésben, egy nagyon érdekes fajhoz jutottam el. Neked azt kellett megtanulnod, hogy ne függj annyira a kollektív tudattól, azt hol szemléld és elemezd, fejtsd ki hatásod, de ne engedd, hogy a fejlődés útjáról letérítsen. Nekem azt kellett megtapasztalnom, hogy attól még, hogy egy faj segítséget kér, és rendkívül ártatlannak tűnteti fel magát, ez is megannyi veszélyt rejt magában. Erőnknél és méretünknél fogva, sokszor hívnak minket segíteni más fajok. Ez sokszor úgy jelenik meg, hogy kiadnak magukból egy vészjelzést. Ez terjed a kozmoszban, és ahhoz a néphez, vagy fajhoz jut el, amelyiknek a segítséget meg kell adnia. Ezért nagyon fontos, hogy ne csupán a saját fajotok kollektív tudathálójához csatlakozzatok, hanem a kozmikus tudathálóra is. Amikor ezt megteszitek, akkor ezeket a segélykéréseket is képesek vagytok fogni. Persze ha nincsenek eszközeitek, amikkel segíteni tudtok, akkor sokat ezzel nem értek. Ti, emberek, azt tehetitek, hogy rengeteg információt tudtok a kozmikus tudatból előhívni, rengeteg lénnyel tudtok kapcsolatba lépni. Persze ennek is meg van a maga veszélye. Igazából nagyon fontos lenne, hogy tudatosodjatok végre egy kicsit, mert amíg ilyen szendergő kómások vagytok, addig be vagytok zárva a Földre, a saját kis világotokba, és nem is veszitek észre, hogy mennyi csodálatos dolog vesz titeket körül.
Azt hiszitek, így is teljes életet élhettek, de igazából csak haldokoltok az anyag szorításában. Sokkal több van a világban, mint amennyit látni engednek nektek. De senki sem akadályozhat meg titeket abban, hogy érzékeljétek azt a hatalmas világegyetemet, ami körülvesz titeket. Ki kéne végre nyitnotok a szemeteket.
R: Ez igaz, és az is, hogy nem foghatjátok rá, kedves emberek tudatlanságotokat arra, hogy csupán 3. dimenziós lények vagytok. Ez ebben a formában felelőtlenség. Abszolút egysíkúan gondolkoztok, ez pedig hatalmas akadályokat állít közétek és a sok csoda közé. Van olyan, hogy nem tudom elkísérni Nagetán barátomat egy-egy bevetésre, mert ott az ő hatalmasságára, és 5. dimenziós bölcsességére, tudására van szükség, hogy megoldja a problémát anélkül, hogy ő maga károsulna. Akkor is pontosan tudom, hogy mi van vele. Részben barátságunkból is adódik, meg közös munkánkból, hogy kialakult köztünk egy spontán tudatközi kommunikáció, de az is igaz, hogy folyamatos elmekapcsolatban állunk végig, tudom mi történik vele, jó, vagy rossz, tudom, miken dilemmázik, mik az örömei.
Az is igaz, hogy mi egyébként sem olyan primitív módszerrel kommunikálunk, mint az emberek. Ti hangokat használtok arra, hogy közöljétek egymással gondolataitokat, érzelmeiteket. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ez az egyik legprimitívebb kommunikáció, amit a kozmoszban alkalmaznak. Egy fokkal már fejlettebb, amikor hangokat és gesztusokat is használtok, de már van egy tudati kommunikáció is, vagyis, ahogyan ti hívjátok, telepátia, telekommunikáció is a közlésben. Ebben az esetben már sokkal kevésbé korlátozza a beszélgetést a nyelv, ami sokszor szegényes eszköze a kifejezésnek. Rengeteg olyan érzelem van, amit nem lehet szavakkal, gesztusokkal kifejezni. Arról nem is beszélve, hogy mennyire egyszerű a szavakat máshogy értelmezni. Mesterei vagytok a szavak, és így a mondanivaló kiforgatásának. Figyelem a világotokat. Az önbecsapást, és egymás becsapását is mesterfokon űzitek. Gondoljatok csak bele kedves emberek, hogy mi történne, ha senki sem hallaná álságos szavaitokat többé, de mindenki tudná, konkrétan mit éreztek, mire gondoltok. Ijesztő nem igaz? Rögtön le lennétek csupaszítva. Persze az első gondolatotok tudom az, hogy biztosan meg lehet tanulni kordában tartani az érzéseket, a gondolatokat, hogy végül tovább lehessen hazudni mindenkinek. A kollektív tudathálóban éppen az a csodás, hogy benne vannak azok a gondolatok és érzelmek is, amik igazán sajátjaitok, ferdítés nélküliek. Szemtől szembe megpróbálhatjátok elfedni valós érzelmeiteket, gondolataitokat egymás előtt, de az igazi mintákat a kollektív háló is rögzíti, és a körülöttetek lévő energiamező szintén. Aki csak egy kicsit is ügyes, ezekből már mindent kiolvashat.
És pont itt kezdődik el az igazi csoda. Amikor végül őszinteségre vagytok kényszerítve. Rengeteg nép van, akik megpróbálnak mindenféle trükköt alkalmazni, hogy valós szándékaik rejtve maradjanak, de azt még csak nem is sejtik, hogy egy fejlettebb tudatszinten mindez a hazudozás teljesen fölösleges, és hiábavaló. A szeretet fényében minden hazugság kiderül. Lehullnak a leplek.
N: Azért elmesélem legutóbbi küldetésemet, hogy okulhassanak az emberek is belőle, szerintem tanulságos. Ebben a történetben kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik, a legnagyobb jó szándékot mutató ártatlan fajnak is megvannak a saját módszerei arra, hogy uralmat gyakoroljanak, akár náluknál 4x nagyobb méretű lényeken. És az is ki fog derülni, hogy mi az a megmérettetés.
V: Halljuk a küldetésed jelentését, Nagetán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése