Földanya és Zilon beszélgetései 3.

 

M: Ne haragudj meg rám, hogy így belevágtam az eszmefuttatásotokba. Azt hiszem nagyon eltereltem a gondolataitokat.

F: Ne aggódj, nem is haragszunk, és nem árt, ha bejön néha a képbe a valódi emberi tényező. Jó, ha tudjátok, hogy milyennek látunk benneteket. Ha nincs egy tiszta kép magatokról, akkor nem is tudtok változni, változtatni.

M: Kérlek benneteket, térjetek vissza saját témátokhoz, csodálattal tölt el minden egyes szavatok. Fantasztikus ám így hallgatni titeket, közben árad a magas tudás. Tudom, hogy csak annyit tudok továbbadni, leírni, amennyit én is értek, azt is tudom, hogy alapból sokkal magasabbröptű a beszélgetésetek, hogy csak icipici morzsák azok, amiket én meg tudok érteni, de remélem embertársaim is okulnak a leírtakból.

F: Én is remélem. Rendben, folytassuk. Ott hagytuk abba, hogy az emberek nem is tudják, hogy nekem nem tudnak ártani. Viszont én bármikor úgy tudok dönteni, hogy elég volt abból, amit ők tesznek velem, eljött a szembesülés ideje. És bizony ilyenkor nem csupán természeti katasztrófákat és járványokat vethetek be, hanem akár meg is újíthatom magam, mint írtam, ez egyszerű, csak megtisztítom az energiaszerkezetem, ami hatására eltűnök, és újraalakulok. Ilyeneket persze nem tudnak megfigyelni az emberek, de ez nem is olyan dolog, ami az anyagi síkon megfigyelhető. Ettől még továbbra is azt hangsúlyozom, hogy nagyon fontos az a rengeteg rémhír, amit keltenek, hogy mennyire szenvedek, meg mennyire tönkretettek. Ha nincsenek ezek a hírek, akkor nem kapcsolnak az emberek, hogy változtatni kéne a hozzámállásukon. Így sem tesznek jórészt semmit, vagy, hát alig valamit. Ezt már kifejtettem, nem is akarom túlragozni. Vannak olyan dolgok, amiket meg lehet tenni értem a fizikai síkon. És vannak olyan dolgok, amiket viszont szellemi síkon lehet megtenni.

Z: Szóval valamiféle szuper emberiségre gondolsz, aki nem elég, hogy átlátja a saját, a társadalma, a természet, az univerzum anyagi és szellemi működését, de veled is folyamatosan kapcsolatban állnak. Így aztán igazi harmóniát lehet elérni te és az emberi élet között. Ez nagyon tetszik. Így biztos, hogy harmóniában élnének a természettel is. De mégis mi az, ami előnyükre válhat ebből?

F: Rengeteg dolog, még te sem ismersz igazán. Igazából én azt szorgalmaznám, hogy velem és veled is kapcsolatban legyenek szellemi szinten. Persze elsősorban önmagukkal, de ez lenne aztán a következő lépés. Igazi édenkertet csak így tudsz ám teremteni. Nem kis feladat ennyire felfejleszteni az emberiséget, de egy részének nem lenne lehetetlen. Én ezt próbálom neked elmagyarázni. Gondolj csak bele. Milyen csodálatos is lenne. Mindkettőnkkel kapcsolatban állnának személyesen, és együtt, mindannyiukkal zajlana egy tudatos teremtés. Ők az igényeiket feltárnák előttünk, mi pedig ha lehet teljesítenénk azokat, vagy pedig elmagyaráznánk nekik, hogy miért nem működik, esetleg adhatnánk nekik tippeket, mit csináljanak, ami mindannyiunknak előnyére válna. Például hogyan hozhatunk létre olyan közeget, ahol mindenük megvan, amire csak szükségük van fizikai és szellemi fejlődésükhöz. Ők elmondanák nekünk, hogy a saját szintjükről hogyan látják környezetüket a legcélravezetőbbnek fejlődésükhöz.

Z: Igen, ez nagyon jól hangzik. Ez akkor egy szupertudatos emberiség lehetne. Volt már példa ilyenre?

F: Hasonlóra igen, de teljesen nem tudtuk megvalósítani. Tudod, kell ehhez egy kollektív elhatározás. Egy-egy személy járt már ezen az úton. Csodálatos ez az út, de nem mindenki vágyik rá igazán. Pedig micsoda lehetőség lenne ez mindenkinek. Igazából mindig erre vágytam.

Z: Remélem, velem közelebb jutsz majd ehhez a vágyadhoz! Nagyon tetszik az ötlet, minden erőmmel azon leszek, hogy kivitelezzük. Persze ehhez nem ártana az emberek beleegyezése is, nélkülük bizony nem fog menni. Hogy érzed, szerinted sikerülhet rávenni őket?

F: Elválik. Mindez attól függ, hogy a tudatuk hogyan képes átállni. Arra is van mód, hogy magasabb dimenziókból hívjunk számukra tanítókat, de ezt nem annyira támogatom, mert akkor csak a birkaságuk erősödik, hisz gondolj csak bele, hogy megint azt kell csinálniuk, amit mások mondanak nekik, főleg olyanok, akik nem is közülük valók. Persze azt is megtehetjük, hogy megkérjük őket, hogy inkarnálódjanak emberi testbe. Ez még talán egy jobb megoldás. Most is működhetne, ha nem lenne ennyire erős a felejtés fátyla. Vannak ilyen lények jelenleg is rajtam, de sokuk jó, ha odáig eljut, hogy felismeri, nem e világ szülötte. És akkor hol van az, amiért idejöttek. Ezért mondom, hogy a felejtés fátyla egy nagyon specifikus dolog, nem alkalmazható a feloldása mindenkinek egyformán. Az a szörnyű, hogy amikor eldobják fizikai testüket, és végre visszaszereznek valamit tudatosságukból, majd terveznek egy új megtestesülést, sokan akkor is arra számítanak, hogy majd úgyis lesz az a fátyol, olyat beterveznek, amit lehetetlen véghezvinni, mert úgyis mindegy. Aztán itt meg csodálkoznak, hogy annyira lehetetlenül élnek, semmi sem úgy sikerül, ahogyan sikerülnie kellene, minden a feje tetején áll. Sokan ilyenek például a szellemileg sérültek. Elhatározzák, hogy ha megoldják a feladatot, illetve a szüleik is megoldják a saját feladatukat, majd őt is hozzásegítik ehhez, akkor kigyógyulnak az elmebajból egy varázsütésre. Milyen eszeveszett ötlet nem? Még józanul is nehéz fejlődni, nemhogy alapból kótyagosan. Így is részegen alszik az emberiség, semmi értelme ezt fokozni, de hát tudod, ott a szabad akarat. Szóval segítsed őket a tudatosodás útján, aztán meglátjuk mire képesek így ahogy vannak.