A Legfelsőbb teremtő üzenetei 4.

 

M: Teremtőm, beszélj nekem arról, hogy miért nem írhattuk le a teljes igazságot Földanyával kapcsolatban.

T: Ez megint egy érdekes kérdés, teljesen jogos. Azért nem beszélhetünk a teljes igazságról, mert egyrészt meg sem értenék az emberek, de ami még fontosabb, hogy annyira sok az összefüggés, hogy igazán nem is kívánhattam volna tőled, hogy egy darab kérdés köré hirtelen egy könyvet keríts. Ha van időd, mondok én neked fontos dolgokat az igazságról és összefüggéseiről.

M: Tudod, hogy rád mindig van időm, és az igazságra is, halljuk hát, mik azok az összefüggések.

T: Először is tudom, hogy úgy véled, a részigazságok egyenlők a ferdítéssel, vagy a hazugsággal. Bizonyos szempontból nincs hazugság, csak igazság. Ha valaminek az ellentétét állítod, az egy bizonyos rendszerben már pont az igazság. Ez az egész ismét a dualitásotokból fakad. Miért zavar téged az, hogy valaki nem mond igazat? Először is, vegyük át, mit neveztek ti hazugságnak. Gondoltok, éreztek, mondotok, tesztek valamit, és amikor arról beszéltek, nem azt mondjátok, ami ténylegesen történt, amit ténylegesen gondoltatok, éreztetek, mondtatok, tettetek, hanem valami egészen mást. Ezzel önmagában nincs is gond, csak akkor, ha ezzel valamit el is szeretnétek érni. Itt jön az az összefüggés, hogy miért zavar bárkit is az, hogy valaki nem azt mondja, ami valójában történt? Miért kéne hinnetek rajtam kívül bárki másnak? Egy olyan világot teremtettetek magatoknak, amiben a szeretetet feltételekhez kötitek. Ez az a pont, ahol el kell gondolkoznotok azon, hogy mit is vártok ezek után? A szeretetre mindenki vágyik, ezt valahogyan el kell érni, valahogyan rá kell venni a többieket, hogy szeressenek titeket. Ha feltételekhez van kötve, akkor meg kell teremtenetek, legalább látszólag azokat a feltételeket, amik alapján már kiérdemlitek a többiek szeretetét. Mivel a szeretet maga az élet, nem is tehettek mást, mint erre vágytok. Nem az a hazugság és ferdítés, hogy kénytelenek vagytok össze-vissza beszélni, hogy elérjétek a szeretetet, hanem az a ferdítés, hogy ha nem vagytok elég ügyesek, akkor nem vagytok rá méltóak. Az a ferdítés, hogy a szeretet feltételekhez van kötve. Ez nagyon hátráltató tényező. Mondhatnám, hogy hogyan képzelitek azt, hogy egy ilyen természetes, az élettel velejáró dolgot képesek vagytok lealacsonyítani, de miért is szapuljalak benneteket?

Tudom azt, hogy ahol jelenleg vagytok, a szeretet egy alacsonyabb rezgése. Ebből az következik, hogy hiába a nemes érzelem, már nem tökéletes. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt más is meg tudja érteni, de megpróbálom átadni az információt, aztán kezdjetek vele amit akartok. Már az eddigi beszélgetésinkben is mondtam, hogy tökéletesség csak abban az állapotban létezik, amikor egyé váltok velem. Ez olyan, mint amikor egy végtelenül magas rezgésű energiáról beszélünk. Számotokra értelmezhetetlen az, hogy végtelen. Ugyanígy értelmezhetetlen a teremtés is, mert mindkét irányba végtelen. A makro- és a mikrokozmosz irányába is. Nem vagytok képesek elképzelni, hogy valami lehet egynél is kevesebb, ráadásul úgy, hogy mégsem szűnik meg. Ott vannak azok a gyönyörű ábrák, ott a nautilusz csiga háza, de az már tökéletlen, mert a háza nem végtelen, valahol elkezdődik. Viszont a teremtés végtelen. Hiába írtátok le a Bibliátokban, hogy hetedik nap megpihentem, ez egy ferdítés. Soha nem pihenek meg, mindig, folyamatosan teremtek. És folyamatosan szemlélődök is, nem csak a hetedik napon, és nem csak ilyen arányban, hanem folyamatosan. A teremtményeim kiáradnak belőlem, és visszatérnek belém. Ez egy örök folyamat. Mint már mondtam, egyszerre vagyok és nem vagyok, létezem és nem létezem, mert létezem, mint a pont. De aminek nincs kiterjedése, az igazából nem létezik, hát én is így vagyok ezzel, ettől vagyok tökéletes. Hozzáfértek a tökéletességhez, csak nektek is tennetek kell érte.

Visszatérve, a szeretet, a teremtőenergia is olyan, hogy amikor kiárad, és csavarodik, mint a nautilusz csiga háza, akkor ahogy alacsonyabb rezgésszintre kerül, úgy tűnhet, hogy elveszíti tökéletességét. Persze csak annyi történik, hogy bizonyos rezgésű oknak csak vele harmonizáló okozat felel meg. Valahogyan rá kell vennem teremtményeimet, hogy a magasabb rezgésszámú fény felé tartsanak, ezt hívjátok ti tökéletesedésnek. Ez is csúsztatás, mert ha semmit sem tesztek, akkor is teljesen tökéletesek vagytok. Akkor kezdődik a baj, amikor egymás mellé kerül két különböző rezgésszintű energia, vagy szeretet. A magasabb rezgésszámú energia azt közvetíti, hogy ő több, mert magasabb a rezgése, ettől az alacsonyabb rezgésszámú energia úgy fogja magát érezni, mint akit elnyomnak, lealáznak, lekicsinylenek. Ez frusztrációt idéz elő benne. Három dolgot tehet. Az egyik, hogy nem törődik mindezzel, és nem tesz semmit, a másik, hogy megpróbál fejlődni, és magasabb rezgésszámon üzemelni, persze ez önmagában nem megy, és a harmadik, hogy a kiegyenlítődés elvén, megpróbálja a saját szintjére lelassítani a magasabb rezgésszámú energia rezgésszámát. Ekkor több dolog is történhet. Az alacsonyabb rezgésszámú energia felismeri önmagában a tökéletességet, elmerül saját magában, megtalálja azt az utat, amin a spirál emelkedő ágát meg tudja lovagolni, persze senki másra nem akar hatást gyakorolni, csak saját magára, és azt is csak azért, mert tetszik neki, hogy mennyire tökéletes, és egyesülni akar az alapprincípiummal, vagyis velem. Csak ez az egy útja van az emelkedésnek. Máshogyan erőltetni nem képes senki, és semmi. Az összes többi út frusztrációhoz és ferdítésekhez vezet. És természetesen háborúkhoz és vérontáshoz is vezethet, így is kifejezésre juthat a frusztráció, és a felhúzni, vagy lehúzni vágyás.

Egyesülhet is a két energia, ezt hívjátok ti házasságnak, abban a reményben, hogy rezgésszámuk összeadódik, kiegyenlítődik, az alacsonyabb rezgésszám emelkedik, míg a magasabb csökken, de találnak egy közös nevezőt, ez sokszor a gyermek. Itt azt figyelmen kívül szoktátok hagyni, hogy ez egy kényszerített dolog, nem természetes. Nem a házasság az, ami ellen én vagyok, hanem hallgass türelmesen, és elmondom. Nincs joga senkinek ahhoz, hogy egy bizonyos rezgésszámú lényt arra kényszerítsen, hogy rezgésszámát lecsökkentse. Persze ahhoz sincs joga senkinek, hogy valaki más rezgésszámát megemelje. Mindez kényszerítés. Válasszatok olyan társat, akivel megegyezik rezgésszámotok. Persze még ez sem egy tökéletes megoldás, mert mi van akkor, ha valamelyik részecske úgy dönt, hogy velem egyesül, mert érzi, hogy ez maga az igazság, és erre vágyik, a szeretetre, az igazságra, az egységre, és még sorolhatnám. Ezzel rálép a spirál emelkedő ágára, így a rezgésszáma folyamatosan emelkedni fog. Ha választott társa ezt nem szeretné, akkor megint erőszak lesz a vége. Meg kell értenetek, hogy nem változtathatjátok meg egymást, mert meg kell adnotok minden egyes részecskének a szabadságot, hogy olyan rezgésszámon sugározzon, ami neki jól esik. Túl kell lépnetek önmagatokon. Az egó pont a rezgésszámból adódik. Minden rezgésszámnak van egy saját tudatossági szintje, ez az egó. Az egó úgy működik, hogy folyamatosan hatást akar gyakorolni a környezetére. Pedig a környezet olyan amilyen, úgy tökéletes, ahogyan van, ha már egyszer én alkotom.

Igen, ezt értsétek úgy, hogy a házatok falát is én alkotom, a zöldségeket is, amiket megesztek, vagy az állatokat is, amiket lemészároltok, hogy egyetek belőlük, mindezeket én alkotom. Vagyis, amikor esztek, engem esztek meg. Nincs ezzel semmi baj, tulajdonképpen magamat táplálom. Ellenben tetteitek következménye hat rátok, ez jusson eszetekbe, amikor egy lényt megöltök, hogy megegyétek. Mindegy, hogy az növény, vagy állat, vagy egy embertársatok. Nincs más megoldás? Valamit ennetek kell, vagy meghaltok? Ez aranyos. Azt sem vagytok képesek megérteni, hogy végtelen vagyok, akkor azt hogyan várjam el, hogy megértsétek, ha velem igazán egyesültök, nem lesz szükségetek arra, hogy a fényt egy másik hordozóból vegyétek magatokhoz. Gondoljatok bele. Jelenleg mindent kívül kerestek, van is egy szép illúziótok, aminek szinte a rabjai vagytok. Hát azt a fényt, amit tápláléknak hívtok, miért ne magatokon kívülről vinnétek bele magatokba? Ha viszont rájöttök arra, hogy nincs kint és bent, csak én vagyok, akkor arra is rá fogtok jönni, hogy a fény, már régen a ti részetek, vagy ti vagytok a fény része, a lényeg, hogy egyek vagytok a fénnyel, szóval nincs út és utazás, nincs én és te, nincs élet és halál, nincs megnyilvánult és megnyilvánulatlan. Ebből az következik, hogy attól, hogy nem vesztek magatokhoz ételt, még nem kell meghalnotok. Persze, amíg nem képes elfogadni teljes tudatotok ezt az egységet, vagy legalábbis azt a részét, hogy belőletek fakad az örök élet forrása, hogy korlátlanul részesültök azokból az energiákból, amik biztosítják fizikai testetek fennmaradását akár évezredeken át is, mert mi egyek vagyunk, addig bizony kiiktatja fizikai megjelenéseteket tudatotok, vagyis éhenhaltok.