M: Teremtőm, úgy gondolom, hogy a többi ezer felmerülő kérdés közül egy nagyon fontosat emeljünk ki, ez pedig az, hogy fejtegetted a végtelenül táguló és szűkülő spirált, és elhangzott egy érdekes dolog, hogy van, ami kevesebb, mint egy, mégsem nulla. Erről szeretném, ha beszélnénk egy kicsit. Biztos vagyok benne, hogy aki ezt észreveszi, azt fogja gondolni, hogy hazugságokat írok le, miért is kéne elolvasnia, és értelmeznie innentől kezdve a leírtakat.
T: Jól van, legalább figyelsz. Ez egy egész filozófiai problémát vet fel, amit több oldalról is lehet szemlélni. Igaz, hogy valami nem lehet kevesebb, mint egy, mert bármekkora piciny részről is beszélünk, az akkor is egy picike rész. Matematikailag van csak értelme a törtszámok létezésének, igazából nincs olyan, hogy egy találkoztam egy negyed emberrel. Attól, hogy hiányzott az illető keze, vagy lába, még egy egész emberről van szó, vagy ha nem egész, akkor nem is létezik, vagy halott. Annak, hogy törtekben gondolkodjunk, még annyi értelme van, hogy feltételezünk egy egészet. Ha létezik egy egész, ami oszthatatlan, egységben van önmagával, egy teljességet alkot, akkor rólam beszélünk, összességemben, egységemben. Ami apró rész a nagy egészen belül van, azt már ki lehet fejezni törtszámokkal, hogy mondjuk az anyagi dimenziók alkotják a 3/5 részemet. És lehet így osztogatni, összesítgetni, vagy százalékos arányokat megállapítani. Ekkor azt látod, hogy a 0,00000000000000001 %-om is valami, ami több a nullánál. Matematikai értelemben van ennek értelme, mert feltételezi, hogy van valami, ami 100%, ami 1, egy egész, stb. Viszont nem feltételez 2-őt, vagy 3-at, csak ezt az egyet, amennyiben egy teljességről beszélünk, és azon belül annak részeiről.
Ellenben, értelmet nyerhet a 2, 3, 4 stb. is, ha a részek mennyiségét szemléljük, hogy azok nagyobb léptékű összefüggéseit kutassuk, szemléljük. Ez olyan, mint a mikrokozmosz a makrokozmoszon belül, vagy galaxis a galaxis-halmazon belül, vagy bolygó a galaxison belül. Tudjuk, hogy több kis rész alkotja a nagy egészt, így kis részekből lehet 2, 3, 4, 1, vagy milliárd, de nagy egészből csupán egy van.
A másik, amit érdemes figyelembe venni, hogy hiába állapítjuk meg, hogy a nagy egész 1/100000000 részéről beszélünk, vagy a 0,12333458458645868365 %-áról, az akkor is egy dolog marad, ami nem egyenlő nullával. Akkor is egy létező valami. Ettől ez még lehet egyszerre két dolog is, de minimum egy lesz. Ebben az összefüggésben nem létezik olyan, hogy kevesebb egynél. Akármennyire is belemerülsz az apró elemekbe, akkor is egyszerre egy apró elemet fogsz vizsgálni, minimum. Ha azt is bontod még kisebb részekre, akkor is egy valami kicsi részecskét fogsz elemezni. Így néz ez ki, két különböző szempontból.
Van aztán a dolgoknak más aspektusa is. Azt mondom, hogy te egészséges vagy. Ez mit is jelent pontosan? Jelentheti azt is, hogy éppen semmilyen betegség nem gyötör, de inkább azt jelentheti ebből a szempontból, hogy nincs benned a kórokozók akkora százaléka jelen, ami már tünetet is okoz. Ez orvosi aspektus. Ha elmész egy kivizsgálásra, akkor, mindenfélét megállapítanak, ami arra utal, hogy tele a szervezeted egy halom élősködővel, baktériummal, vírussal, meg minden ilyesmivel, csak éppen ezek jelenléte nem okoz olyan mértékű tünetetek, hogy azzal orvosilag már kezdeni kéne valamit. Ettől még hemzsegnek benned ezek a kis mikroorganizmusok, még az is lehet, hogy néha hullámzó kedélyállapotot idéz elő benned, vagy vannak enyhe, még igazi említést nem érdemlő tüneteid.
Az, hogy egészséges vagy, fizikai szempontból azt jelenti, hogy megvan az összes alkatrészed, ezek együtt is képesek működni, mindegyik kis alkatrészed dolgozik, megteszi, ami tőle elvárható, de legalábbis igyekszik annyira, hogy ne okozzon gondot a tested működése a mindennapi életedben.
Aztán vagy ennek egy spirituális vetülete is, hogy egységben vagy önmagaddal, vagyis velem. Na, itt szokott lenni a nagyobb gond. Ez bizony már problémákat vet fel, mert nem is akartok velem egységben lenni. Ezt azért mondom, értem, és, mit kérdezel, mert ezt látom. Ha nem ezt látnám, akkor semminemű problémád nem lehetne az életben, tudnád, hogy nincs halál, el is fogadnád, nem akarnál a környezetedre hatást gyakorolni, akkor elég lenne neked puszta létezésed, puszta létezésem. De az túl nyugis nektek, mondhatni unalmas, bár ezt azért nem mondanám. Igazából már az is nagy előrelépés lenne, ha magatokkal összhangba tudnátok kerülni. Persze ez az én kihagyásommal megint nem fog menni. Ha érzed, és tudod, hogy egy tökéletes, teljes egész vagy, ahogyan én is tudom ezt magamról, akkor képes vagy környezetedet formálni. Amíg azzal küzdesz, hogy a szomszédnéni beszólt reggel, és ez mennyire idegesít, hogy képzeli a vénasszony, hogy engem kritizál, akkor biztos, hogy nem vagy teljes egységben önmagaddal, mert aki egységben van önmagával, azt nem tudja megzavarni a szomszédnéni bármilyen megnyilvánulása. Az még csak nem is a szomszéd eszéhez fogja mérni és úgy lép rajta túl, mert az még mindig azt feltételezi, hogy nyugalmad tükörvizét megfodrozta a beszólás, hanem rezzenéstelen maradsz, mert magaddal egységet képezel, te önmagadban vagy egy teljes egész. Ezt bizony csak úgy tudod kivitelezni, ha megtalálsz engem önmagadban. Tudod, én teljesen egységben vagyok önmagammal. Elmondom neked, hogy mit érzek, amikor azt a rengeteg szellemileg fejletlen embert nézem, akitől neked feláll a hátadon a szőr, égnek áll a hajad, és hasonlók. Én pontosan tisztában vagyok vele, hogy minden úgy tökéletes bennem, ahogyan van. Engem egyáltalán nem érint meg, hogy valaki éppen megnyúzza a kishúgát. Egy, hogy tudom, ilyen nincs, ez csak illúzió, ami bennem van. Ez csak egy gondolat, ami átcikázott az elmémben. Aztán tudom azt is, hogy az örök változatlanságban ez nem változtat semmin. Elfogadom, hogy az alacsonyabb rezgésű szeretethullámok már csak ilyenek, ettől még ugyanolyan csodálatosak és tökéletesek, mint a magasabb rezgésszámú szeretethullámok. Semmi különbség nincs közöttük.
Amire te gondolsz most, az, hogy pedig dehogy nincs különbség. Igen, mert te ebből a szempontból még nem vagy teljesen egységben önmagaddal, és elhiszed, hogy létezik az az illúzió, amit átélsz, vagy látsz. Pedig mindez csak egy kósza gondolatod. Azért láthatod a fizikai „valóságban”, mert az elméd megteremti, de ettől még nem létezik, ettől még mindig csak egy illúzió, a te részed. Az, hogy ilyeneket látsz magad körül, egyszerűen arra utal, hogy azt hiszed, te az egységen kívül vagy, ki vagy belőle szakadva, ettől nem érzed magad teljesnek, egésznek, egészségesnek, így a gondolataid is betegek, ahogyan a világ is beteg, amit magad köré elképzelsz, kivetítesz. És mit érzel? Azt, hogy egy törtrész vagy, jobban mondva egy fél. Vagyis Félsz. Itt van az az érzés, ami kizárólag a szeretettel gyógyítható. Nincs rá semmilyen gyógyszer. Elnyomhatod magadban, hogy valami brutálisan törjön elő, például kegyetlenségben nyilvánuljon meg, vagy vakmerőségben. Erre egész tudományok vannak nálatok, hogy hogyan hozzák ki az emberekből a félelem segítségével a brutális vadállatot, vagy a teljesítményt, vagy azt, hogy engedelmes legyen, és megint sorolhatnám. Mindaddig rávehetők vagytok ezekre a hiábavalóságokra, amíg meg nem találtok engem önmagatokban, és végre egyensúlyba nem kerültök önmagatokkal és velem. Akkor végre ráeszmélnétek, hogy rajtatok kívül, azaz rajtam kívül, mert mi egyek vagyunk, nincs senki és semmi más, minden, amit ezen kívül érzékeltek, az csupán illúzió. Igazából gyönyörködtet, hogy milyen komplex illúziókat gyártotok magatoknak. Fantasztikusan színessé varázsoljátok ezzel a kozmoszt, az összes dimenzió megannyi univerzumát. Képesek vagytok olyan érdekes valóságokat teremteni magatoknak, hogy az tényleg izgalmas. Ehhez képest az, hogy csak élvezitek velem az egységet, tényleg eléggé unalmasnak hat. Bár megvan annak is a maga szépsége és csodája, és tulajdonképpen az utatok is oda vezet. Aztán megint kiáradtok, majd újra és újra visszatértek. Az az egészben a sajnálnivaló, bár ne higgyétek, hogy valakit is képes vagyok sajnálni, mert magamat, aki tökéletes vagyok, teljes egész, miért sajnálnám? Így egy részemet sem tudom sajnálni. Visszatérve erre, az egy érdekes dolog, hogy annyira csodás komplex világokat teremtetek magatoknak, hogy le a kalappal, és még csak észre sem veszitek, fel sem fogjátok, hogy tulajdonképpen mindez a ti saját teremtésetek. Azt hiszitek, hogy egy csomó ember, és UFÓ, meg mindenféle ismert és ismeretlen dolog alkotja a világegyetemet, az univerzumot, meg vannak dimenziók, meg van fejlődés, meg van mindenféle, meg istenek, meg bolygók, meg teremtők, meg angyalok, holott mindezeket csak magatoknak teremtitek, ezek mind illúziók, igazából semmi sem létezik, csak én. Ha ezt megértitek, akkor lesztek egyek önmagatokkal és velem egyaránt, és akkor majd büszkék is lehettek rá, hogy mennyire csodálatos teremtők vagytok. Hát ez a nagy egész összefüggése, azé nagy egészé, ami mindent áthat, ami mindent alkot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése