Földanya és Zilon beszélgetései 2.

 

F: Visszatérve arra, hogyan kell lerendezzük egymás közt a nézeteltéréseinket, nagyon fontos, lenne a harmónia, az egyetértés. Tudom persze, hogy nem egyezhet mindenben a véleményünk. Viszont meg lehet a véleménykülönbségeket nyugodtan is beszélni. Jahvéval ez nem mindig sikerült. Volt, hogy annyira elfajult a helyzet, hogy a Teremtő segítségével újra kezdtem az emberiség fejlődését. Úgy gondolom, hogy normál helyzetben lehetséges, hogy az, amit én megmutatok, hogy szerintem milyennek kell lennie az emberi társadalomnak, csak a kezdet, egy magasan fejlett kultúra kialakulásához, amit a társteremtő tart fenn, és irányít. Nem gondolom, hogy az volt a megfelelő, hogy ami magas kultúrát én létrehoztam, azt Jahvénak végül porig kellett rombolnia. Úgy vélem, hogy az emberiségnek egy rendesen figyelemmel kísért, reális szabályokon alapuló irányítás mellett gyönyörűen kell fejlődnie. Látok néhány olyan bolygót, ahol ez meg is valósult. Például ott a Szíriusz B körül keringő egyik bolygó, ahol a lények már 6. dimenziósak. Nincs semmi visszaesés. Ismerem azt a bolygót alkotó istent, ő isten, vagyis férfi, nem nő. Határozott, és egy nagyon közreműködő társteremtője van, szintén férfi, egy 7. dimenziós lény. Ez a társteremtő csak a 4. dimenziós megjelenésének társa. De ez a lény úgy volt vele, hogy megad minden lehetséges dolgot ahhoz, hogy rendesen fejlődhessenek az intelligens lények a bolygón. Akkor is megtette, ha most épp nincsenek ott értelmes lények, mert már mindegyik felemelkedett. De mégis egy olyan magas szintű tanítást vehettek magukhoz útravalónak, ami sokukat nem csak az 5., de a 6. dimenzióba is képes volt felemelni, és itt nem biztos, hogy fejlődésük megáll. Én is egy ilyen társteremtőre vágyom, aki bölcsen terelgeti az embereket, aki képes saját egóján túllépni, és mindenben támogatni az embereket, hogy ők is ilyen alaposan fel legyenek készülve arra, hogy sokkal magasabb fejlettségi szintet is elérhessenek, és egyáltalán igényeljék is.

Z: Úgy gondolod, hogy most nem is igénylik, hogy fejlődjenek?

F: Nézz csak körül. Jahve létrehozott egy fanatikus emberiséget, akik ahelyett, hogy fejlődni akarnának, inkább fanatikusan valami eszme, vagy ember felé fordulnak. A hátamon lévő emberiség egyszerűen függ a vallásoktól. Ahol nincs vallás, ott is csinál magának. Pedig csak egyetlen Teremtő létezik, és az nem vár el ilyen vallásos áhítatot. Sokkal inkább elvárja, hogy életrevalóak legyenek a teremtményei. Az életre valóság nem azt jelenti, hogy mindenkin átgázolva kell előrehaladni, és aki ebben tehetséges, az életre való. Azt sem tudják az emberek, hogy mi az igazi élet. Az életet összekeverik fizikai megjelenésükkel, teljesen belesüppedtek az anyagi világba. Jahve pontosan ezt akarta elérni, és olyan szabályokat alkotott, amik ezt elő is segítették. Most a te feladatod lett, hogy ebből kivezesd az embereket. Kellő bölcsességgel és türelemmel tedd.

Z: Nagyon fogok igyekezni. Tudod a tapasztalat hiánya ebben a helyzetben elég kellemetlen. Hogyan vezessek egy olyan társadalmat, ami ennyire anyagias. Soha nem akartam ennyire belesüllyedni az anyagba. Még az is nehéz, hogy megfigyelem a történéseket. Sok dolgot nem értek az emberekben. Elvileg ugyanazt az Ember Lelket birtokolják, mint én, de valahogy nincsenek tisztában ezzel, és még kevésbé ennek jelentőségével. Nem is tudom, hogy hol kezdjem az ébresztésüket.

F: Nézd. Nem fogod tudni megmenteni mindannyiukat. Ezt nekem is nehéz feldolgoznom, szerettem volna mindet megmenteni, hogy felemelhessem egy magasabb tudatszintre, de ez sosem ment. Amikor megkértem a Teremtőt, hogy segítsen megmutatni Jahvénak, én mit értek emberi kultúra alatt, akkor rengeteg embernek távoznia kellett. Csak kevesekkel lehetett a magas kultúrát megvalósítani. Az ő nagy részük már rég felemelkedett. Vannak akik visszatérnek időről időre, hogy segítsék testvéreiket, de annyira erősre volt véve a felejtés fátyla, hogy sok esetben ismét a 3. dimenzióban ragadtak anélkül, hogy magasabb tudásukat átadhatták volna. Most is vannak ilyen félig-meddig eltévedt lelkű emberek a társadalomban. Nekik sokkal több esélyük van arra, hogy felemelkedjenek, mint egyszerűbb társaiknak, mert ők már tudják, milyen egy ilyen fejlettebb közeg. Szomorú volt látni ezeket a tanítókat újra és újra lesüllyedni, újra és újra belekeveredni a karma miatt a sűrű anyagi létbe. Azoknak, akiknek mégis sikerült megtalálni az utat vissza, a fénybe, belőlük lettek és lesznek a felemelkedett mesterek. Az is biztos, hogy legközelebb meggondolják, hogy jöjjenek-e úgy segíteni, hogy a megtestesülést is vállalják. A te feladatod az is lenne, hogy segíts az embereket az emlékezésben.

Z: Vannak erre jó módszerek, el is kezdtem átalakítani a szabályokat. Hamarosan az ok és okozat törvénye a legrövidebb időn belül fog hatni. Most is látom, hogy ez az embereknél hatalmas zavart fog okozni, de most abszolút rosszul működik ez a rendszer. Gondoltam arra is, hogy a fokozatosság elvét jobban betartsam, de azzal is csak azt érem el, hogy a szenvedés tovább tart. Úgy döntöttem így a legjobb. Térjen csak vissza mindenkihez hamar teremtésének következménye. Így lehet tanulni, így hamarabb fel lehet ismerni az összefüggést tett és következmény között. És elkezdtem feloldani a felejtés fátylát is. Hamarosan olyan emlékképek fognak feltörni az emberekben, ami majd megmondja nekik, kik ők és honnan jönnek.

F: Azért itt nem árt a fokozatosság. Te nem tudod, mert nincs benne tapasztalatod, de ha válogatás nélkül törnek fel az előző életek képei, vagy ismét megtanulnak látni az emberek, anélkül, hogy erre fel lennének készülve, attól tartok rengetegen meg fognak zavarodni. Ha felelőtlenül feloldod a felejtés fátylát, azzal óriási károkat okozhatsz. Még azoknak az embereknek is tönkreteheted az idegi működését, akik a megvilágosodás útján járnak. Ezzel vigyázz. Tedd azt, hogy inkább könnyebben feloldható legyen a felejtés fátyla azok számára, akik keresik, és járják az utat. Viszont fontos, hogy megérezd az egyensúlyt, hogy ebben az esetben is mi az, amit el tud viselni az adott egyén, és mi az, amire nincs felkészülve.

Z: Hogyan lehet ezt az egyensúlyt megérezni? Olyan bonyolult ez, ha valóban ennyire törékeny az emberi tudat.

F: Bizony, ennyire törékeny. Majd meg fog erősödni, ha kellő odafigyeléssel tereled őket a fejlődés útján. Viszont mindig tekintettel kell lenned azokra is, akik nem akarnak fejlődni. Meg kell adni nekik a lehetőséget, hogy olyan alacsony szinten legyenek, amilyenen csak akarnak.

Z: Ezt az ok és okozat törvénye szerintem egyensúlyban tartja. Aki nem hajlandó fejlődni, sőt a fejlődés ellen van, és az anyagba szeretne fordulni, annak rengeteg jó lehetősége nyílik erre más bolygókon.

F: Rendben, ebben igazad van, az energetika nem lesz számukra egyébként sem alkalmas. Viszont azt mondom, hogy a fejlődésben mindenkire személy szerint oda kell figyelned, hogy igazán elérd a kívánt célt. Lesz aki gyorsabban, lesz aki lassabban fejlődik attól függően, hogy tudata mit képes elviselni. Türelmesnek kell lenned. Visszatérve az egyensúlyra, meg fogod te azt hamar érezni. kétféle hozzáállás van a fejlődéshez az emberek részéről. Az egyik típus az, amelyik valóban változni szeretne, valóban nyitogatja tudatát, igyekszik ledönteni saját maga által felállított tudati falait, korlátait. Megnyilvánulásaiból, belső hozzáállásából fel fogod ismerni. Ez az a típus, aki inkább befelé fordul, elmélyed, és a benne lakozó Isteni Szikrát faggatja. Aztán van a másik típus, aki kifelé fordul, mindenkinek elmondja a környezetében, hogy mennyire meg akar változni, mennyire fejlődni szeretne, de szétszórja figyelmét megannyi irányba. Úgy tesz, mintha keresné az utat, de az út mindenkiben benne van, belül, és nem kívül. Az ilyen típus kívülről várja a megváltást. Ha az ilyen típusnak túl hamar fellebbented a fátylat a valóságról, akkor meg fog zavarodni, mert bár színleg igényli a képességinek fejlődését, de nem egy belső megismerési vágy motiválja, hanem valami külső dolog. Lehet ez az is, hogy mert lehet vele villogni az ismerősöknek, vagy ezzel akar uralmat gyakorolni embertársai felett, vagy ettől többnek érzi magát társainál. Ez persze badarság, hiszen nem hogy ember és ember között nincs fontosságban különbség, de még bármely ember, és te, vagy én közöttem sincs fontosságban különbség.

Z: Hogyan mondhatsz ilyet. Ha te elveszel, mert az emberek megölnek, akkor igenis van különbség. Te sokkal fontosabb vagy, mint akármelyik ember.

F: Kedves Zilon, ez nagyon megtisztelő, igazán kedves vagy, de ez nem így van. Egy, hogy nem olyan egyszerű engem kiiktatni, a másik meg, hogy minden egyes teremtett lélek, márpedig mind egy-egy, az Egy Teremtő által teremtett lélek vagyunk, egyformán egyedi, egyformán fontos, csodálatos, egyszeri, és megismételhetetlen. Nincs különbség. Nincsenek egyenlőbbek. Mindannyian egyenlők, és egyek vagyunk a Teremtőben. Az helyzetünk más és más. Mivel én egy sokkal fejlettebb tudati síkról jövök, így tudom, hogy sokkal több vagyok puszta anyagnál. Bármikor képes vagyok önmagam újrateremteni, hisz igazából nincsen anyag, csak fény, energia. Ez a közeg pedig a tudati energia segítségével bármikor átrendezhető. Tudod, amikor azt terjesztik az emberek, hogy meg fogják ölni a Földet, vagyis engem, mert ilyen-olyan atomrobbantásokat csinálnak, meg szennyezik a környezetet, akkor ők ezt az egészet nagyon alacsony szintről látják csak, mondhatni békaperspektívából, de még annál is mélyebb szintről. Persze, hogy nem látják, hogy csak maguknak csinálják a végzetet, csak a saját fizikai megnyilvánulásukat ölik meg. Engem, aki itt vagyok, de akár lehetek máshol is, engem nem tudnak megölni, nekem nem tudnak ártani. Ha felrobbantanak, abban a pillanatban, ahogy szétesek, már össze is tudom magam rakni olyan virágzóan és buján, amiről ők még csak nem is álmodhatnak. Ez az igazi erő. Ez az, amire nekik is emlékezniük kéne. Te talán halhatatlan vagy, Zilon?

Z: Természetesen.

F: És mondd, te ezt hogyan csinálod?

Z: Én úgy csinálom, hogy időnként, ha már nem szolgálja a testem energetikailag megfelelően a szellemi szintemet, akkor egyszerűen megszüntetem, lecserélem, újraalkotom. Ez nem egy nagy varázslat, teljesen egyszerű dolog.

F: Na látod, én pontosan megtehetem ugyanezt.

M: No de az emberek hányszor megfigyelték már, hogy egy-egy csillag felrobbant, és olyankor már azt is tudják, hogy méretétől függően mivé válik. Fehér, vagy fekete törpévé, meg aztán még feketelyukká is válhatnak. Ezt tudományosan megfigyelték. Meg azt is, hogy a ködökben új csillagok, bolygók, naprendszerek, galaxisok születnek. Mindenfélét kutattak már, rengeteg törvényszerűségre rájöttek, megannyi képletet leírtak, hogy előre jelezzenek bizonyos dolgokat. Már Einstein is megalkotta a relativitás elméletét, a tér-idő görbületekről, meg minden.

F: Szóval a felszín kapargatását nevezik az emberek tudománynak, én ezt jól tudom. Nincs is baj, hiszen ebben a dimenzióban mindennek megvan a törvényszerűsége, csak nem mindegy, mennyire látod az összefüggéseket. Ahhoz, hogy pontosan meg tudj határozni folyamatokat, azok végkimenetelét, ahhoz nem árt, ha sokkal nagyobb összefüggésekben gondolkodsz, mint akár csak hiszed, hogy lehetséges. Te már legalább nyitogatod a tudatodat, de rengeteg testvérednek még az sem világos, hogy nem csak fizikai anyag létezik. Gondolj csak bele, milyen összefüggéseket látnak ők? Őszinte leszek, semmilyet. Ha nem teljesül valamely kívánságuk, akkor már összedől a világ számukra. Holott csak meg kellene vizsgálniuk, hogy valójában mit is akarnak. Az hogy néz ki, ha nagyobb összefüggésben szemlélik. Mondjuk előző életeivel összhangban. És itt már olyan téma jön fel, amiről oly keveset tudnak, hogy az fájdalom. Aztán itt egy másik összefüggés, mi történne globálisan az emberekkel, ha teljesül a kívánsága? Mennyire koncentrál arra az egy dologra? Igazából miben segítené a fejlődését, miben akadályozná? Biztos, hogy jó-e az, amit most csak úgy kimond, hogy szeretne. Kimond egy bizonyos dolgot, de ha minden kimondott, vagy kigondolt vágya teljesülne, vajon örülne-e? És itt gondolok arra, is, hogy az indulatból kimondott, vagy ki nem mondott vágyai. Ha azokat nem akarja felvállalni, mint teremtményeit, és bár kimondta, vagy kigondolta, mégsem gondolja komolyan, azt akarja, hogy a teremtő ereje se vegye komolyan, akkor mit vár, ha valami olyat kér, amit meg igazán szeretne megteremteni? Erre mondom azt, hogy az ember nem lát tovább a saját orránál.