N: Először is, fogtam egy segélykérő üzenetet, ami a következőt tartalmazta. Egy védtelen fajt, amely megtámadtak agresszív gyíkok olyan célból, hogy biorobotot csináljanak belőlük. Ugyanaz a faj volt, amelyik Vasuékat is átalakította fegyverré. Persze fel is háborodtam, mert minket is így alakítottak át. Ennek a fajnak a tagjai úgy festettek, mint ártatlan kisgyermekek, egyébként egy humanoid fajról van szó. Összeszedtem népem 4. dimenziós részét, és hívtam 5. dimenziós testvéreim egy részét is. Hajókkal leszálltunk ezen a bolygón. 5. dimenziós testvéreim meg egyszerűen csak testet öltöttek. Én azért utaztam a hajókkal, hogy megmutassam az utat erre a bolygóra. El is kergettük a támadókat, felszabadítottuk ezt a gyerekseregre hasonlító népet. Teljesen érthetőnek találtam, hogy kiválasztották ezt a népet, mert annyira kis ártatlanok, gyermekségükkel biztosan könnyen beférkőzhetnek a célpontok bizalmába, aztán a megfelelő pillanatban végrehajthatják a gyilkosságokat, amire programozzák őket. Igazán ideálisak biorobotnak. Kértek minket, hogy maradjunk ott, és védelmezzük őket. Társaim, bele is egyeztek volna, de én azt mondtam, hogy erre semmi szükség nincs. Láttam, hogy kihasználnánk őket, megfogyatkoznának a tartalékaik, semmi jó nem származna abból, ha maradnánk. Viszont felajánlottam, hogy megtanítjuk őket, hogyan védjék meg magukat. Hagyunk ott nekik technológiát is, meg a szeretet törvényszerűségeit is elmagyarázzuk nekik, tanítjuk őket egy darabig, elmagyarázunk nekik dolgokat, átadjuk azon információkat, amik ahhoz szükségesek, hogy egy védőmezőt hozhassanak létre a bolygójuk körül, és segítünk nekik elérni egy olyan tudatossági szintet, aminek segítségével ők maguk is ki tudják majd szűrni, ki az, akik rosszat akarnak nekik, azokkal szemben használhatják az otthagyott technológiát.
Ez egy darabig ment is, de aztán láttam, hogy néhány testvéremet teljesen beszőttek hálójukba. Maximálisan kihasználták a megjelenésük nyújtotta előnyöket. Mindenfélét ígértek társaimnak, hogy a védelmükért cserébe mennyi jóval ellátják őket, csak maradjanak ott segíteni. Kincseket, korlátlan élelmet, mindenféle jót kínáltak nekik, nagy ártatlan szemekkel. Sokan be is dőltek nekik, és bizony a kincseknek is, ami pedig nem kápráztathatja el azt, aki a tudatosodás, a szeretet és fény útján jár. Nem akarták elsajátítani ezek akis lények a módszereket, a technikát megtartották volna. Akkor rácsatlakoztam a kollektív tudathálójukra, és letisztázódott bennem sok dolog. Először is nem ártatlanok. Rábeszélték volna néhány emberemet, hogy maradjanak ott segíteni. Aztán ezzel a módszerrel, hogy mindenfélére megkérik őket, ők meg bedőlve ártatlan szemeiknek, végül a rabszolgáik lettek volna. Csodálatos módszer arra, hogyan lehet mindenfélére rávenni a szerető szíveket, akik megkönyörülnek elesett galaktikus testvéreiken. Kiderült, hogy nem kevés faj egyedei maradtak ott segíteni. Aztán, végül halálra hajtották, dolgoztatták segítőiket, akik elvesztek az apai-anyai gondoskodás érzésében. Éreztem, hogy nem szabad engedni nekik. Egyszerűen megfertőzik a tudatot teljesen, mintegy hipnotikus állapotot generálva, és így tudják maximálisan kihasználni azokat, akik a bolygójukra vetődnek. Eljátsszák, hogy mennyire védtelenek, esendőek, ártatlanok. Így aztán megtanultam, hogy nem minden az, aminek látszik. Meg is mondtam a társaimnak, hogy ha tetszik ezeknek a kis apróságoknak, akár nem, otthagyunk némi védelmi technikát nekik, megtanítjuk akkor is az üzemeltetésüket, ha látszólag nem akarják megérteni, aztán elhagyjuk a bolygót, amilyen gyorsan csak lehet. Azt is éreztem, hogy népem tagjai így visszaeshetnek a fejlődésben, így hát gyorsan kell cselekednem.
Hiába próbáltak eltéríteni, ezt tettem, majd feltereltem testvéreimet a hajókra, és elindultunk. Cikk-cakkban haladtunk a térugrásokban, mindig csak a következő pont koordinátáit adtam meg nekik, és az előző pontokét pedig töröltem, nehogy visszataláljanak. Persze minden elővigyázatosságom ellenére volt, aki visszatalált, sajnos 5. dimenziós társaimnak segítségével, mert nekik nem kellenek koordináták ahhoz, hogy egy helyre odataláljanak. Akik visszatértek, azóta a gyermekszerű lények teljes hatása alatt dolgoznak, míg hamarosan bele nem szakadnak a munkába. Viszont ezek az 5. dimenziós testvéreim, mivel hagyták magukat megvezetni, úgymond megbuktak a tudatosság vizsgáján, és ők is visszaestek, most a 3. dimenzióból fejlődhetnek újra. Biztosan több tapasztalatot szerezhetnek így a fejlődésben. Sajnálom, hogy nem tudták megtartani tudatosságuk szintjét, de ők döntöttek így, nem más.
Úgy gondolom, ebből a küldetésemből az emberek is tanulhatnak, nem is keveset. Például azt, hogy nem szabad elhinni azt, amit kívülről mutat valami, vagy valaki. Az igazság a dolgok mélyén rejtőzik, és ott kell megkeresni, ott lehet megtalálni. Ahhoz, hogy ki tudjátok deríteni mi az igazság, bizony tudatosodni kell. Egyébként maradtok olyanok, mint most. Most hagyjátok, hogy akárki megvezessen benneteket, nem is gondolkoztok, csak mindent elhisztek. Azon vajon gondolkoztatok-e már, hogy ez a hozzáállásotok milyen energiamintát küld ki a világűrbe?
Megmondom én nektek. Egyszerűen várjátok, hogy valaki leigázzon titeket. És erre állandóan van jelentkező. Jelenleg is egy idegen faj leigázása alatt álltok. Igaz, hogy ezt már az előző teremtőtök Jahve akarta így, ettől még nektek észbe kellett volna kapnotok. A lehetőség nyitva áll mindenki előtt a tudatosodásra, és a fejlődésre, így nem nincs mentségetek. Látom, hogy le akarjátok magatokról rázni a felelősséget, mert hát ti nem így akartátok. Most igazán őszinte leszek. Mindegy, hogy ki rendezi el végül az elnyomást, akkor is a kollektív tudat kívánsága és beleegyezése kell hozzá. Ha képesek lennétek tudatosak lenni, akkor tudnátok azt, hogy milyen folyamatok zajlanak körülöttetek, bennetek, és összhangba tudnátok hozni a közjóval mindezeket. Ti elvárjátok, hogy elnyomjanak titeket, hogy eltapossanak. Ez az igényetek. Miért mondom ezt? Miért nem? Ha nem így lett volna, akkor nem engedtétek volna magatok közé leigázóitokat. Akkor kiszúrtátok volna, hogy gyík van köztetek embernek álcázva, hogy szándékai szerint le akar titeket igázni, elnyomni, rabszolgasorba taszítani. Ehelyett ti mindezt hagytátok. Most a pénzzel manipulálnak titeket, folyamatosan félelemben vagytok tartva. És erre mit mondotok? Hogy jó, akkor ezt most elmondtad, mi érezzük a szenvedést, ez így nem is jó, akkor ments meg!
Miért tenném? Nem avatkozhatok bele a ti akaratotokba, és igazán senki sem teheti. Szeretitek, ha megmondják nektek, hogy mit csináljatok? Igen. Szerettek gondolkozni? Nem. Szerettek egyénileg rájönni bármire is? Nem. Szerettek új utakat kipróbálni? Nem. Szerettek valamit, vagy valakit ész nélkül isteníteni és imádni? Igen. Akkor én, mit tehetek értetek. Nem változtathatom meg a gondolkodásmódotokat, mert az beavatkozás. Ellenben ti megváltoztathatjátok a sajátotok, ahogyan én is megtettem a sajátommal. Én megváltoztattam a gondolkodásmódom. Most a fény és szeretet útján járok, de nem azért, mert valaki megmentett, hanem azért menthetett meg valaki, mert én eldöntöttem, hogy ezt az utat akarom járni, kerüljön bármibe is. Nem bántam meg. Ti, Razsiri, Vasu, szintén ezen az úton jártok megbántátok?
V: Nem.
R: Én sem. Igazából pont ez benne a lényeg. Annyi áldás van ezen az úton, sosem döntenék úgy, hogy visszafordulok.
V: Akármennyire is egyedül vagyok, elválasztva testvéreimtől, akikkel olyan nagyon össze voltam mindig is nőve, nem fordulok vissza, nem térek vissza közéjük. Ha elég sokáig kitartanak, majd ők jönnek énhozzám, és akkor teljes lehet megint népem. Nagyon várom, hogy legyenek köztük felemelkedők, de persze nem erőszakoskodok náluk. Mindig figyelemmel kísérem fejlődésüket, de attól tartok, jó párszázezer évbe bele fog telni, míg elég tapasztalatot szereznek, azokat elmélyítik a gyakorlatban is, hogy felemelkedjenek. Előttük, ahogyan az emberek előtt is, még ott a 4. dimenzió is, ahol szintén nagy, csodálatos dolgokat lehet megtapasztalni. Kicsit furcsa ez nekem, hogy nem jártam végig a fejlődés minden apró szakaszát, így folyamatosan tömködöm a hiányzó tapasztalati részeket. Talán mégis van esélyem megtartani fejlettségi szintem, mert ellenben annyira erős bennem a tudatosság, a kapcsolat a kozmikus hálóval, hogy hiányzó tudásomat hamar megszerezhetem. Ez viszont egy olyan állapot, amit elérni nehéz, aztán kitartással már megtartható, ami hiányzik, innen kezdve pótolható. Ti, emberek, a felemelkedett mestereitek tanításait tanulmányozhatjátok, bár bennetek van akkor is a kulcs a fejlődéshez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése