Veloni üzenetei 1.

 

M: Kedves Veloni. Te egyike vagy annak a 3 szíriuszinak, aki itt maradt a Fény Szövetségével, hogy Földanyát segítsétek.

V: Eredetileg a szíriuszi flottának voltunk a tagjai, de miután mindenki úgy döntött, hogy hazamegy, mi kértük, hogy maradhassunk itt. Nem igazán érthető számunkra, hogy ha egyszer önként vállalta mindenki a feladatot, akkor miért futamodnak meg. Azt tudom, hogy a hajók már nem működnek úgy, ahogyan kell, hogy a védelmek összeomlottak, és ez azért elég nyomós indok a távozásra. Viszont mi akkor is itt akartunk maradni, mert már az is furcsa, hogy amit nekünk kellett volna megtenni, hogy a Földet feltérképezni a földalatti alagutak és alagútrendszerek feltárása érdekében, már ezt sem a szíriusziak, hanem a Fény Szövetségének nem szíriuszi tagjai tették meg. Ők nagyon jó munkát végeztek, de hogy az adatokkal mit kell csinálni, azt már mi jobban tudjuk. Könnyebben tudjuk felvenni a kapcsolatot Földanyával, és nem utolsó sorban ezzel ő minket bízott meg, és nem mást.

M: Most arról szeretném, ha beszélnél, hogy ti hogyan éltétek meg a szíriusziak elmenekülését. Mi az, amit te belülről érzékeltél ezzel kapcsolatban.

V: Ez nagyon érdekes téma. Persze az alagútrendszerek kérdése is az, de igazad van, beszéljünk erről. Érdekes módon engem nem visel meg annyira ez a változás, mint a Belső Anyát. Tudom, hogy ő nagyon szenvedett, és szenved emiatt még most is. Annyit tudnod kell rólam, hogy nagyon is érzem a kollektív tudathálónkat, ahogyan a tiéteket is. Én ilyen érzékenységgel születtem, mindig is ilyen voltam. Még gyermekkoromban, az iskolában el akarták velem hitetni, hogy nem jól érzem, de akkor is tudtam, hogy csak át akarnak verni, ez egy nagyon is fontos és lényeges dolog. Azóta már azt is tudom, hogy mindez tanulható, azóta még jobban csodálkozom, hogy mások nem akarják ezt a képességet önszántukból elsajátítani. Bár, ha megnézem, az emberek sem nagyon erőlködnek, pedig szerintem ez a ti szinteteken is menne. Nagyon sokat tanulhatnátok belőle, ha alkalmaznátok. Én is rengeteg információ birtokába kerültem csak emiatt, és pontos adatokat tudok mondani arra vonatkozólag, hogy miért tart ott a népem ahol, és mi az, ahol tart.

Gondolom, szeretnéd, ha erről beszélnék.

M: Pontosan.

V: És gondolom, azért szeretnéd ezt, mert most az emberek sokkal jobban hisznek a földönkívülieknek, mint saját embertársaiknak. Érdekes, hogy hova jutottatok. Először beszélek az én népemről, aztán kielemzem neked, hogy mi minden látszik ebből a ti kollektív tudathálótokból.

Visszatérve a testvéreimre. Mint azt már kiolvastam a tudathálónkból, egy jó ideje leállt az a fejlődés, ami sokáig meghatározója volt fajunknak. Egykoron virágzó civilizáció voltunk, mi voltunk az univerzum segítői. Már akkor is látszott azonban, hogy a felsőbbrendűségi érzés elég erős népemben. Hogy úgy mondjam, ez népem sajátja. Ez egy olyan dolog, hogy azért éljük meg egyik inkarnációnkat a másik után, hogy ezt a feladatot megoldjuk. Sajnos azt is tudom, hogy ezt nem csak a 4. dimenzióban képtelenek vagyunk megoldani, hanem még az 5. dimenzióban is. Viszont ennek az érzésnek elég alacsony a rezgése, így aki az 5. dimenzióban nem lép ezen túl belátható időn belül, egyszerűen visszaesik, és nem akárhová, hanem a 3. dimenzióba. A terjesztett álinformációkkal ellentétben, van 3. dimenziós megtestesülése a Turul bolygónak, csak az egészen máshol van, mint a Szíriusz rendszer. Nem is ebben a galaxisban, így hát az emberek látóterébe nem is ér el. Az a bolygó nagyon kemény hely, óva intenék mindenkit, aki oda fog kerülni. Egyszerűbb fejlődni, mint azokat a körülményeket megélni, amik ott várnak az emberekre. De mindenki saját maga dönt az életéről.

Szóval ez egy létező hely, egy létező rendszer. Kérdezhetnéd, hogy de miért olyan borzasztó, főleg te még el is tudsz oda tekinteni, nem köt a tér és idő. Nézd csak meg, milyen hely.

M: Pusztaságot látok, alig van erdő. Sziklás a talaj, kevés az éltető víz. A föld belsejében vannak hatalmas vízkészletek. Lehetnének jobbak is a körülmények. 3 népet látok, akik folyamatosan harcban állnak egymással. Aztán látom a földeket, hogy próbálnak termelni valamit az ott élők, de silány a termés, mert nem érnek rá foglalkozni a vetéssel, mivel állandóan csak a harc megy. Egymást rabolják, és összességében éhezés, és nyomor van. Látok hegyeket is, ahol vadabb a növényzet, viszont még kevesebb az élelem. Itt látok apró csoportokat, néhány embert csupán. Ők barlangokban élnek, de azért elég kiegyensúlyozottnak látszanak. Azért időről időre őket is lemészárolják. Aztán látok vulkánokat. A közelükben is élnek emberek. Örökös félelmet, és nélkülözést látok. Akik jól el tudnak bújni, azok a kis csoportok viszont békében élnek a természettel, és ha nincs is sok javuk, mégis szépen fejlődnek szellemileg. Most ennyit erről, nem elemezném ki részletesen. Van ott még mit nézni.

V: Nos, ők azok, akik majd visszatérhetnek a 4. dimenziós Turulra. Ők nagyon tiszták, és tudatosak. Itt aztán ismét elrontják őket. Amit a szenvedésről láttál, minden igaz, ez az ára a gőgnek. Szerintem az van, hogy alapvetően a mi bolygónkat alkotó istennőnek van baja a gőggel, jobban mondva ő is gőgös. Mindenkiben, legyen az bárhol, bárki, aki a népünk tagja, legyen az bármelyik dimenzióban, mindegyikünkbe bele van kódolva ez az érzés, és viselkedésminta. Van, aki képes túllépni ezen, és vannak kik nem. Ők folyamatosan keringenek a 3. és a magasabb dimenziók között. Sehol nem tudnak igazán megmaradni, sem pedig igazán boldogulni. Remélem egyszer Kaltes asszony majd megoldja ezt magában, és akkor mi is megszabadulhatunk ettől a szíriuszi gőgtől.

Ebből is látszik, hogy ez nekünk folyamatosan egy megoldandó feladat. Vannak olyan kultúrák, akiben ez kevésbé van jelen zavaró mértékben, és vannak olyan kultúrák, amelyekben ez már megoldásra szorul. Ez most éppen egy ilyen. Mivel a Földi emberek némileg testvéreink, ezért a ti tudathálótoknak is van hatása a miénkre. Mondjuk jelen esetben több tényező is volt, ami idecsalt minket, de erről kicsit később beszélek. Haladjunk sorjában. Egyre jobban elsilányult a szíriusziak természete emiatt a gőg miatt. Meg voltak győződve róla, hogy ők az univerzum urai, mert nekik van olyan technikai felkészültségük, amely a legmagasabb szintű a környéken. Mindez persze igaz, de ettől még nem kell elalélni magunktól. Én csak azért tudok viszonylag józanabb maradni ebben a dologban, mert folyamatosan érzékelem, hogy milyen változások zajlanak a tudathálóban, és azok hogyan befolyásolják népem életét.

Miután ez a felsőbbség eléggé felerősödött, és már a hagyományos teremtésről is áttértek a gépi teremtésre, ünnepelték saját nagyságukat, hogy erre többet nem kell energiát és időt fecsérelni, hisz tessék, minden előállítható gépekkel. Olyan hajókat terveztek, amiknek olyan erős volt a pajzsa, hogy a Napon belül lévő tér-dimenzió kaput is használhatták anélkül, hogy elégjenek. Olyan erős pajzsa volt a hajóknak, hogy arról minden ellenséges támadás visszapattant. Nem is gyártottak már fegyvereket sem, csak bénítókat. Ez tulajdonképpen nem volt rossz, mert legalább nem öltek meg senkit. Ami inkább furcsa, hogy nem azért tették ezt, mert annyira humánusak, hanem azért, mert ha életben marad az ellenség, vagy akit megvédtek, látják, hogy nem megölik, csak lebénítják az ellenfelet, akkor fantasztikusan erősnek, irgalmasnak és csodálatosan tiszteletreméltónak fognak tűnni mind az ellenség, mind a megvédett lények körében. Hát ennyit a tiszta szándékokról. Emellett persze sokkal tisztábbak az energiarendszereink, mint az embereké, de ez azért a dimenzióbeli különbségből is adódik.

Persze az ilyen hozzáállás sem maradhat következmény nélkül. Meg is kapták sokan a világlátomást meditációban, vagy más úton. És akkor a gondolkozás helyett a rettegés töltötte el testvéreim szívét, elméjét, és a tudathálónkat is. Innentől kezdve ez generálta önmagát egyre jobban. Olyan ez, mint a betegség. Én, aki tudom magam külön kezelni, nem csak beleolvadva a tudathálóba, mindent megfigyelhettem. Aztán azért a kis reménysugár is beragyogott a sötétségbe, de azt nem voltak képesek értelmezni, mert fel kellett volna adniuk hozzá a hatalmas gőgjüket. Bizony, gondolj csak bele, hogy igazam van-e. Aztán amikor idejöttek az embereknek segíteni, az emberi tunya hozzáállás is átragadt rájuk, az, hogy inkább csak bambultok, ahelyett, hogy bármit is tennétek. Csak látszatfejlődéseket csináltok, inkább csak hangoztatjátok, mi minden tesztek magatokért, ahelyett, hogy valamit tényleg tennétek. Hát, pont ilyenek a szíriusziak is. A szájuk azért nagyon nagy volt, de nem tettek semmit. És egyre jobban belesüppedtek ebbe a lustaságba, szájhősségbe. Erre mondom azt, hogy megfertőzte az emberi kollektív tudat a miénket. És nem az a baj ezzel, hogy az itt lévő flottára ez átragadt, hanem az, hogy ezzel az egész szíriuszi népet is megfertőztétek. Persze nem hibáztatlak emiatt titeket, mert annyira nem látjátok át, hogy mi mit okoz, hogy kár is ezzel terhelnem titeket. Csupán a száraz tényeket ismertettem. Amiért pedig tényleg nem érdemes titeket okolni, hogy ez ellen lehet védekezni, de ők beszívták ezt a hatást, mint vizet a szivacs. Igazából ez népem hibája, nem a tiétek.

Most átitatva a gőggel, a félelemmel, a tehetetlenséggel, már csak a végüket várják. Olyan vonzóvá teszi a tudathálónk energiamintája a népemet a pusztító erők számára, hogy már sorakoznak a seregek, aki majd lemészárolják őket. Így megy ez. Ebben az esetben a támadókat sem hibáztatom. Minden akciót reakció követ. A tudatmintánk az akció, az ok, és nem maradhat reakció, vagyis okozat nélkül. Ez a törvény, vagyis inkább a rend. A kozmosz ettől nem káosz. Ez vár népemre, és én csak magamon segíthetek, rajtuk nem. Nem sajnálom őket, majd ismét kezdik elölről a fejlődést. Ez az az út, amit egyelőre választottak maguknak. Az idő végtelenjében ráérnek, ráérünk.