Sahvani üzenetei 3.

 

M: Kedves Sahvani, már régen beszélgettünk. Még mindig potyognak a könnyeim, amikor eszembe jut fájdalmad, amiken keresztül mentél. Tudom, hogy fáj, és mély a seb, mégis arra kérlek, hogy beszélj azokról a változásokról, amik lezajlottak a szíriusziaknál. Persze, csak ha van kedved megosztani velünk ezeket az információkat.

S: Hajlandó vagyok ezekről beszélni veled, de jól érzed, még mindig nagyon friss a seb. Majd az idő megoldja, valahogyan feldolgozom. Igazából gyönyörű helyen vagyok, körülvesz a szeretet, a fény, bár azt is látom, hogy az 5. dimenziós szíriusziak meg aztán tényleg nagyon felfuvalkodottak. Ez fel is háborít, de ők már csak ilyenek. Nem tudok rajtuk változtatni, de ez nem is az én dolgom. Most sem sietnek 4. dimenziós testvéreik segítségére, ami szintén megdöbbent, de ezzel sem tudok mit kezdeni. Próbáltam nekik információt átadni, de el vannak telve önnön nagyszerűségüktől, hogy képesek voltak felemelkedni erre a tudatszintre.  

M: Sahvani. Hogyan lehetnek ennyire nagyképűek 5. dimenziós lények? Ezt nem hiszem, hogy el fogják fogadni az emberek, ha szavaidat olvassák.

S: Tudod, engem egyáltalán nem érdekel, hogy az emberek elfogadják-e szavaimat. Én elsősorban veled beszélgetek, hogy aztán ki mit vesz ki ebből a szóváltásból, az mindenkinek egyéni dolga.

M: Rendben, csak le szerettem volna tisztázni. Ismerem Ashtart, tudom, hogy az ő hozzáállása is ezt a mentalitást tükrözi. Azt is tudom, hogy amikor próbáltunk hívni segítséget a szíriuszi 5. dimenzióból, akkor sem jött senki. A saját testvéreiket is cserbenhagyják, de tulajdonképpen az ő dolguk, meg fogják tapasztalni ennek a következményét.

S: Bizony, hozzátenném, hogy tudom, szeretnél Ashtarral beszélgetni, vagyis, szeretnéd, ha Olianté barátunk beszélgetne Ashtarral. Azt mondom, igyekezzetek őt rávenni erre, mert már nincs sok ideje ebben a dimenzióban. Bizony le fog csúszni, aztán kapkodhatja a fejét. És nem is akárhova, majd megy a 3. dimenziós testvérei közé, mert amit legutóbb produkált, az harmadik dimenziós szintű tudatosságnak felelt meg. Még megoldhatta volna, feloldhatta volna, akár bocsánatot is kérhetett volna, de nem vállalta fel ezeket, elnyomta magában, és örült, hogy átmenetileg megnyugodott. Mindenért titeket hibáztatott, és csak sunnyogott. Ez a hozzáállás visszajuttatja őt a 3. dimenzióba. Szerintem nem ő lesz az egyetlen, aki majd követni fogja, de ezt még a képlékeny jövő rejti. Én csak összefüggéseket látok, amik bizony erre utalnak.

Nézzük most, mi történik a 4. dimenziós szíriusziakkal. Egyelőre úgy tűnik, hogy utoléri őket világlátomásuk. Nem is bánom, bár ez nekem nagy fájdalom. Úgy érzem, mintha én nem tettem volna meg valamit annak érdekében, hogy fejlődjenek. Tudom, hogy ez nincs így, de akkor is, annyira szerettem volna látni felemelkedésüket. Amikor mi kapcsolatba léptünk, és utána jártam a lehetőségeinknek, olyan boldog voltam. Láttam, hogy mennyit dolgoztok azon, hogy minden a fejlődés és felemelkedés irányába mozduljon. Olyan jól esett, mikor megkértek, hogy jöjjek a felszínre, és alakítsak iskolákat. Nagyon régóta mellőztek, mert úgy tartották, hogy mi, a belső földiek szentimentálisak vagyunk, és a technikai fejlődést nem mozdítjuk elő eléggé, sőt az érzelmes tanításainkkal inkább gátoljuk azt. Nem értették meg, hogy a technikai és a spirituális fejlődésnek kéz a kézben kell haladnia, egyébként a vár amit építenek, stabil talaj híján összeomlik. Régen, amikor még együtt dolgoztunk mindannyian a fejlődésen, akkor annyira szépen lehetett ezt látni. A technikai fejlődés nagyobb erővel jár, a nagyobb erő nagyobb felelősséggel, ezt viszont szellemi szinten lehet elsajátítani. Tudod a legnagyobb áldásuk legnagyobb ellenségükké vált, és ez pont a teremtő gép volt. Egészen addig, ha valamit el akartak érni, akkor szellemi szintről kezdték el felépíteni, majd ez hatott a fizikai síkra, és végül kész volt az, amit megteremteni szándékoztak. Ez olyan, mint a varázslás, de nincsen benne semmi misztikusság. Hatalmas szellemi fejlettséget igényel, legalább ekkora felelősséget, és a változásra való erős hajlamot. Mindig, amikor valamit teremtesz, meg kell teremtened a feltételeit is annak, hogy mindez sikerülhessen. Ez sokszor azzal jár, hogy valamit, ami fejlődésedet gátolja, el kell engedned. Egyszóval a teremtés maga a fejlődés fenntartása, kapcsolat a Legfelsőbb Teremtővel, igazi bölcsesség és valódi erő. Aztán a nullponti energiát használó gépeiket addig fejlesztették, hogy rájöttek, hogyan lehet a végtelen energiát arra rábírni, hogy megalkosson dolgokat. Már nem volt többé szükség a fejlődésre, a hitre, az egységre, elég volt csak beprogramozni a teremtőgépet arra, hogy mit állítson elő, és az kiadta magából a várt terméket. Így a tudati teremtés csodája lesilányult anyagi teremtésre. Ahelyett, hogy valamilyen módon pótolták volna ezt a veszteséget, inkább átformálták magát a meditációs technikát is arra, hogy már nem szellemi szintű útmutatást, segítséget kértek, hanem csupán technikai jellegű információkat. Így azt a nagyszerű dolgot, ami eddig szellemi épülésüket volt hivatott támogatni, átformálták egy anyagi jellegű dologgá. Ez borzasztó, ha belegondolsz. Ez lett romlásuk kiváltója.

Aztán, ahogyan szépen kezdték elnyomni saját szellemi nagyságukat, kezdtek lassan az anyagba süllyedni. Hogy ez több ezer év alatt jut csak el a végkifejletig, az köszönhető annak, hogy ténylegesen magas szellemi szintről indultak. Tudom, hogy sokan eleinte csak azért tartották magukat a 4. dimenzióban, és nem keltek át az 5. dimenzióba, hogy a 3. és 4. dimenziós lényeknek segítségére lehessenek szerte a kozmoszban. Ezért is mentek flották olyan sok helyre. Aztán mondom, elkezdtek ők is lezülleni. Már nem kerestek fel minket a belső földön, sőt szépen le is zárták a lejáratokat, hogy mi se jöjjünk fel hívatlanul, nehogy szembesítsük őket tetteik értelmetlenségével. Ahogy haladt előre az idő, és ahogy egyre inkább zuhantak az anyagba, már a 6. dimenziós tanítóikkal sem akartak foglalkozni. Ők aztán el is távoztak szép csendben, mert nem akarták őket megzavarni kezdődő szendergésükben.

Egyre jobban kezdtek hasonlítani az emberekre. Nem véletlen, hogy amikor a nagy változások megkezdődtek, végül elértek a Föld közelébe. Tudod, hasonló hasonlót vonz. Persze itt most is előadták, hogy mekkora tanítók, jött Ashtar is, szédítették az embereket. Nem csoda, hogy az emberek meg arra dülöngéltek, amerre lökték őket, mert aki alszik, az arra kóvályog, amerre taszítják. Csak nem számoltak azzal, hogy ti is megjelentek a színen, és helyrerakjátok őket. Nem csak a Föld körül, de még saját otthonukban is. Aztán kiderült, hogy a világlátomásukban is tudnátok segíteni nekik, de mivel az azzal járna, hogy vissza kellene találniuk a spirituális útra, már rögtön nem tetszett nekik. De még csodálkoztok? Miért az emberek talán értik, miről beszéltek?

M: Nem sokan, az biztos. Azért én még mindig abban reménykedem, hogy lesz, aki mégis a fény és szeretet útját választja. Tudod itt az a baj nálunk, hogy attól, hogy azt mondják, ők a fény és szeretet útját választják, még mindig ugyanúgy nem csinálnak semmit.

S: Át tudom érezni, hogy min mész emiatt keresztül.

M: Most térjünk vissza inkább a szíriusziakhoz.

S: Igen, itt jön a legnehezebb része a dolgoknak. Mostanra már annyira meggyengültek, hogy nem tudják magukat megvédeni, Nincs sok hátra nekik. Alig maradtak olyanok, akik tudnának segíteni magukon, és ők is tovább tétováznak, ezzel tovább haladva végzetük felé az úton. Hát szemtanúi lehetünk egy fejlett nép teljes lezüllésnek.

Amikor már nagyon rosszra fordult a helyzet, kiürítettem az iskolákat, és átkeltem az 5. dimenzióba. Gondoltam, itt biztosan jobb lesz. Átadtam minden információt, amivel segíthetnének magukon, hogy használják-e, az az ő dolguk. Nektek is azt tanácsolom, hogy ne is foglalkozzatok velük. Tegyétek meg, amit csak tudtok embertársaitokért, hiszen értük születtetek le, és mással ne is törődjetek. Ha véletlenül valamelyik szíriuszi mégis a segítségeteket kéri, úgysem fogjátok tőle megtagadni.

Azt azért még el szeretném mondani, hogy tényleg nem annyira nagy valami az 5. dimenzió. Lehet egy nagyon csodálatos hely, ha valaki tényleg arra használja az ottlétet, hogy fejlődjön. Én kapcsolatban vagyok veletek itt is. Érezzétek az egységet, és keressétek a teljes kapcsolódást 5. dimenziós tudatotokkal.

A szíriusziak ebben a fejlett dimenzióban, mivel a 4. dimenzióban egyre inkább gátolták az egyéni fejlődést, és csak az emelkedhetett fel, aki megtette egyedül amit kell, annyira el vannak gyengülve saját nagyszerűségüktől, hogy az már egyáltalán nem tetszik. Sokan nem is akarnak fejlődni, csak arról beszélnek egymással, hogy már most mennyire csodálatosak. Tudod nem ez a baj, hiszen mindenki csodálatos, hanem az a baj, hogy ez megint csak nem előrevivő, hanem lehúzó tendencia. Összességében van egy olyan érzésem, hogy sokan, mivel folyamatosan bizonyítják önimádatukkal, hogy nem idevalók, szépen le fognak csúszni oda, ahova valók. Szirtisszel mi sokat sírtunk, főleg Raskan miatt sírt ő, én meg az egész nép miatt, de függetlenítenünk kell magunkat a népünk ostobaságától, ha a fejlődés útját szeretnénk járni. Ettől még érezzük a fájdalmukat, a kétségeiket, és küldjük is nekik szeretetünket bíztatásul, de ennél, ha többet tennénk, az már beavatkozás lenne.

 Ez rátok is vonatkozik, most már véget ért feladatotok a szíriusziakkal, mert nem kérnek a segítségetekből. Foglalkozzatok testvéreitekkel, de ha eljön az idő, hogy már nem kérnek ők sem belőletek, emelkedjetek fel, és ne fájjon a szívetek. Megtettetek, megtesztek és meg is fogtok tenni minden lehetséges dolgot, ami elősegíti fejlődésüket, ezt tudom, látom. Majd ők eldöntik, élnek-e, vagy sem ezekkel a lehetőségekkel. Engedjétek őket szabadon. Nem foghatjátok örökké a kezüket. Nem gyermekek, akik szülői felügyeletet igényelnek. Ne nézzétek embertársaitokat gyermekeknek. Hiába is látszik úgy, hogy fejlődési szintjük egy csecsemőé, hiába is akarják, hogy közvetlenül segítsétek őket, vezetgessétek őket, mert még csak most ébredeznek. Mindenki járja a saját útját, és mindenkinek egyénileg kell tennie saját fejlődéséért. Mindenkinek a saját felelőssége, hogy mit csinál, melyik úton jár. Nem szólhattok bele. Ha valaki információt kér, az információt átadhatjátok, amennyiben arra érett az illető, de nem vagytok ti szülők, hogy a gyermekekkel legyetek. Egyébként meg, ha ezt akarjátok éreztetni embertársaitokkal, az azt jelenti, hogy hatalmat akartok felettük gyakorolni. Ez a vezetgessük őket hozzáállás, az az elnyomók hozzáállása.

M: Tudom kedves Sahvani, és eszünkbe sem jut ilyesmi. Én vállaltam, hogy leírom azokat a beszélgetéseket, amikből információhoz juthatnak embertársaim, de az én feladatom velük kapcsolatban itt be is fejeződik ezen a téren. Eszünkben sincs vezetgetni őket, meg is sértődnek néhányan ezen, mondván ez kötelességünk lenne. A mi dolgunk csak az információ átadása ezen a téren, nem több.